Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-03 / 77. szám

ţ r B r a r*Î93 8 április 3. ELLENZÉK 15 BBMJ—HB VADÁSZAT Rovatvezető: KERNER AURÉL’. Mai cinem mindenünnen cltakarodott már a hó. Patakok mentén apró sárga virágok, selymes barkák, az erdők szélein meg kakasmandikó és ibolya talál­ható. Az erdők még kopaszok, de ha kissé távolabbról nézzük őket, már láthat­ni egy egészen finom, leheletszerű halványzöld fádyolt. A rigók már hangolnak a nagy tavaszi koncerthez és megjelenik az első vándorunk, egy elegáns, izgé- kony madárka, a barázdabillegető. Most már csak napok kérdése s itt van az első minden igaz vadásznak legizgatóbb, legkedvesebb vadja, a szalonka. ’Az induló vadászén adta nekünk az impulzust arra, hogy lapunk vasárna­pi számában állandó vadász-rovatot indítsunk. Célunk: pótolni azt a hiányt és sajnálatos tényt, ohgy Romániában nincs magyar nyelvű vadász szaklap s ezért ha csak egy oldalon is, de mindig a vadász naptár aktualitásait akarjuk adni a-, olvasónak. Igyekszünk olyan közleményeket adni, melyek nem csupán a vér­beli vadászokat érdekelhetik, hanem mindenkit, aki szereti a természetet. Kérve, hogy fogadják rovatunkat támogató szeretettel, vadász üdvözletünket küldjük minden olvasónak. Szalämfka húzáskor Még alig mult el az éjszakai fagy, még alig hogy észre venni a termeszét tavaszi megmozdulását, de már készülnek az ap- róserétes patronok, a hosszuesörü vándo­runk fogadására. .Vadászok egyetlen té­mája, hogy jönnek-e már a szalonkák. Aggódva lesik, hogy mikor jön meg a ba­rázdabillegető, mert ez az elegáns kis ván­dor a szalonkák előőrse. Alig, hogy ezek megjöttek, mind több és ^ több ^vadasz megy ki esténként szerencsét próbálni. Tudjuk, hogy ellentétben a legtöbb vándormadárral, melyek legszívesebben gyenge ellenszélle! utaznak — a szalonka szereti a -széllel vitetni magat s igy teszi meg hosszú vándorutját Észak=Afrika partjairól. Tehát a reménykedő vadász jól teszi, ha a szelek járását se hagyja figyelmen kívül. ­Ismeretes, hogy az időjóslás nagyon bizonytalan valami igy tavasz idején. Vándormadaraink se éppen mesterek eb­ben. Elcsábítva egy pár szép meleg nap­tól, elindulnak haza s bizony nem egyszer megesik, hogy mire megérkeznek, egy hirtelen támadt északi szél fagyot, havat hoz s mindent újból megdermeszt. Ilyen­kor aztán keserves nélkülözéseknek van­nak kitéve hazatérő vándoraink, különös­képen azok, mint a szalonka is, melyek fagymentes, puha talajra vannak rászorul­va. Madarunk részben az avar alól, rész­ben magából a földből szedi táplálékát, álcákat, bogarakat, gilisztákat. Feledhetet­len élménye lehet mindenkinek, akinek alkalma és szerencséje van madarunkat ezen ténykedése közben megfigyelhetni. Mélyen, majdnem tövig szúrja a földbe a szalonka a hosszú csőrét, aztán nyilsebe- sen topogva köröz önmaga körül, majd hirtelen megáll és figyel. A gyenge föld- rázkódtatástól megijedt álcák, bogarak sietve jönnek a felszínre és épp olyan gyorsan áldozatul is esnek. De fagyban lehetetlen ez a vadászat és jaj annak a i szalonkának, melyik nem kap magának hamarjában egy melegebb forrás környé­ket, hacsak el nem határozza magát a gyors visszarepülésre. Minthogy a szalonka is, mint minden költöző madár, rendszerint megvárja a vonuláshoz és annak szakaiban a tovább­utazáshoz kedvező légköri viszonyokat, a dolog természetében rejlik, hogy eseten­ként mindig nagyobb tömegek, valóságos hullámokban kelnek útra. Ennek aztán az a következménye, hogy egyes napokon nagyon sok, máskor meg egyáltalán egyetlen szalonka se látható bizonyos te­rületeken. Ezért aztán sohasem tudhatja a húzást váró vadász, hogy azon az estén fog=e egyáltalán látni is bár egy szalon­kát, noha az azelőtti estén esetleg már lőtt . is belőlük. ,,Huzás“-on a szalonka ta­vaszesti és reggeli nászrepüléseit hivjuk, mig az őszi repüléseit vonulásnak. Ez utóbbi esetben a szalonkák némák marad­nak, mig a húzáskor egy mély, tompa „Voorr-voorr-voorr“ és egy éles, átható „cbisz“ hang hallható. Ez utóbbit rend­szerint a kergetőző párok tojói hallatják. Természetesen nemcsak a ,,húzás“ az egyetlen módja a szalonkavadászatnak, mert kerestethetünk vizslával (különösen a finom arm szetterekkel) vagy akár meg is hajtható az erdő. De vadkiméleti szem­pontból előnyösebb, ha csak a húzásra szorítkozunk, mert igy alkalmunk van a némán húzókat, rendszerint tojókat kí­mélni és csupán a hangosan huzó es amúgy is túlsúlyban levő hímeket lom. Kerestetésnél vagy hajtásnál ez a meg­különböztetés természetesen nem lehetsé­ges, de különben sem ajánlatos, mert azo­kon az erdőrészeken, melyeket nappal így megzavartunk, este hiába várunk húzást, mert a megzavart szalonka némán fog a legközelebbi erdőbe repülni, táplálkozását folytatni. Nemcsupán a lövés és elejtés csalja ki az igaz vadászt, a teríték nagysága se osá- bitó. Mi nem vagyunk sport-vadászok, mint az angolok, vagy az olaszok, kiket csak a tömeggyilkolás, a „rekord“ vonz. A csendes szemlélődés, hallgatózás, megfigyelése a természetnek és állatvi­lágnak, ez az ami ellenállhatatlanul uj­Vadvéafelm Az idei általában gyenge tél valószi- nüleg sehol sem okozott nagyobb vad­károkat. De korai volna azt hinni, hogy már minden veszedelmen túl va­gyunk. Őzek, szarvasok különösen mo­hon szoktak nekiesni az első zöld táp­láléknak s bizony sok gyengébb darab hull el bélhurutban. Ilyenkor aztán fo^- kozottan ügyelni kell, hogy a régi só­zok rendbe legyenek; újakat is állítunk be, lehetőleg azokon a helyeken, ahol az első zöld táplálék található. Ez az egyetlen mód, hogy lehetőleg zavar­mentesen segítsük át őket a táplálék­változáson s egyben hozzájárulunk ah­hoz is, hogy a még fejlődésben levő szarvak sokkal erősebbekké váljanak. Március végén és április elején jön világra az első nyulutánpótlás, mely tengelye lesz őszi és téli szórakozásaink­nak. Sok nagyon a nyulfiókák ellensége, így elsősorban az idő. Ebbe, sajnos, nem szólhatunk bele; de még mindig na­gyon sokat tehetünk az érdekükben, ha ^adászkéfeleffn Úgy a kirándulókat, mint a vadászo­kat ugyanaz a természetimádat vonzza ki a szabadba. Mentalitásuknak tehát közös­nek kéne lennie és mégis mindegyik cso­port a maga módján haragszik a másikra. A turista „gyilkos“ és más hasonló jel­zőkkel illeti a vadászokat. Utóbbiaknak meg nem egy reményteljes őzlesét teszi tönkre egy-egy oktalanul daloló, de leg­inkább visitozó kiránduló csoport. Két­ségtelen, hogy mindkét pártnak joga van a maga szórakozásaihoz, ámbár az igaz­ság serpenyője a vadászok felé billen, ha tekintetbe vesszük, hogy ők súlyos pén­zekkel váltják meg jogukat a szórakozá­saikhoz, mig a kirándulók semmit se fi­zetnek. A vadászok és a sok költséggel ápolt, etetett és védett vadjaik érdekében szó­lunk ez alkalommal, amikor kérjük £ természetszereirésben kolléga kirándulókat, hogy a saját érdekükben is, ne vigyenek magukkal kutyákat. Talán véletlen, de tény, hogy a legtöbb ilyen kutya: igy a foxterrierek, skótok, dobermanok, daxlik, farkaskutyák őseik­ben vadász, ill. hajtó kutyák voltak. Ezért aztán rengeteg kárt tehetnek vadjaink fiataljaiban és nem egy esetben a felnőt­tekben is. Utalunk a vadásztörvény idevágó pa­ragrafusaira, mely egyenesen kötelességé­vé teszi minden vadőrnek és vadásznak, hogy minden szabadon hajtó kutyát lelő­jenek. ... *• ból kicsal Isten gyönyörű kertjébe, még akkor is, ha kicsi a zsákmány, vagy akár egészen elmarad. Es most kedves olvasó, jöjj egyszer ki a húzásra. Ma épp olyan idő van. Gyenge tavaszi eső esett, a levegő tele van édes tavaszi földszaggal. Szellő se rezdül és mégis minden pórusodon érzed, hogy ta- tvasz van. Minden áll mozdulatlan cs mégis minden éled, erjed, készülődik. Mé­lyen bent a szálason túl, a vágott szélen, ott, ahol a nyárára oly sokat ígérő poja- nák vannak, oda állunk föl. Nyugaton már lement a nap, de az ég széle még pi­ros, távolabb a bárányfelhők vakító fehér szélei és magát az eget egymásban átme­nő csodás szinti csikók díszítik. Mind csendesebb lesz körülöttünk minden, a legtöbb madárka már szárnya alá dugta fejecskéjét, csak a rigók fütyülnek még, de azok is mind nagyobb szünetekben. Szürkülödik. Egy kövér, hasas, gyanútlan nyúl szökdel el mellettünk, lustán és mél­tóságteljesen, hiszen nemsokára pótolni fo gja téli bűneinket. Egy még parókás őz­bak is látható már, bizony kissé már vi­seltes a szép téli gúnyája, mutatja is már a téli kosztot, mert látható élvezettel csi­pegeti flora zsenge gyermekeit. Hirtelen összerázkódom. „Voorr-voorr-voorr“. Sza­lonka! Ott hátul már látható, elegáns iendiilettel dobja át magát az élen a fák koronái fölött s már jön is egyenesen reánk, mintha zsinóron húznák, a vesz- tibe. Lövésre összehúzott szárnyakkal, mint a kő zuhan a vágottba. De már hozza is Léda szörnyen büszke farkcsó­válások közepette. Nemsokára még egy látható, majd egy fecskeként cikázó pá­rocska, de sajnos, lőtávolon kívül. Feltű­nik az esti csillag, vége a húzásnak. FIol- nap hová állunk? Mert; hogy kijövünk, az biztos. I tennivalók szorgalmasan puskázzuk a szürke varja­kat, ragadozókat, kóbor kutyákat és macskákat. Ugyan azt az eredményt ér­jük cl ezáltal a foglyoknál is; ezek szá­mára viszont már az időjárás viszontag­ságai ellen is tudunk valamit tenni. Helyenként, különösen ott, ahol a mult évben is a legtöbbször találtunk csapatokat, állítsunk kukorica-góré cso­mókat), úgy, hogy a fogoly anya rossz idő esetén odamenekülhessen a szárnyai alá nem nagyon lérő népes családjával. Rucáinkat is családalapitási gondok gyötrik, nagyon hálásan foglalnának el minden száraz, általunk is könnyen el­készíthető fészkelési alkalmatosságot. Nem keli egyéb, mint egy, a legmaga­sabb vízállást is tekintetbe vett, magas­ságban elhelyezett kosárfenék s fölébe sátorformában némi nád, a nap ellen. A legelhagyottabb tavak is hamar be- népesithetíők ilyenformán, ha egyéb­ként megvan a ruca fő életfeltétele, a nyugalom. a kirándulókhoz Magára vessen tehát minden kiránduló, ha négylábú kedvenceit hasonló szomorú I vég éri. A tulajdonost meg pénzbüntetés­re Ítélik. A cluji kirándulók tájékoztatá­sára még annyit: hogy úgy a legközismer­tebb, mint minden más kirándulóhely valamelyik vadásztársaság bérleménye s mint ilyent, a vadásztörvény szerint vé­dik. HIVATALOS RÉSZ Tisztelettel kérünk minden vadászkol­légát, hogy aktuális szakcikkekkel, álta­luk megélt vadászkalandok, különlegessé­gek megírásával, hozzájárulni szíveskedje­nek rovatunk nívójának emeléséhez. Kéz­iratokat kérjük a rovat külső feltüntetése mellett a lap szerkesztőségébe küldeni. A t. vadászegyesületeket ugyancsak kérjük, hogy a tagokat érintő vagy álta­lános természetű közleményeiket e helyen hirdessék. Lapunk nagy elterjedtsége, könnyen beszerezhető volta, minden más közlési módnál előnyösebb. A közlemé­nyeket kérjük minden héten legkésőbb csütörtökön délig beküldeni, hogy az a vasárnapi számba beosztható legyen. A költségvetési év f. évi április elsejé­vel befejeződött; ennek következtében az 1937—1938. évi vadászengedélyek is le­jártak. Érdeklődésünkre a vármegyei pre- fekturán azt az értesülést nyertük, hogy az idén is — űrlapok hiányában — a per- miszek 1938 április 30-ig, minden további formalitás nélkül, meghosszabbítottaknak tekintetnek. APitÓSÁOOtt Az ál-kakuk. Február végét jelezte a naptár, amikor alig 30 méter távolságból tisztán, élesen kakukolást hallottam. En­nek végére kell járnom, hiszen ilyenkor még nem lehet itt a zabigyerekek nagy­mestere! Sikerült is felfedezni a fa tetején egy — mátyást. Hangutánzó barátunkról tudjuk, hogy híven tudja utánozni a jaj­gató zöldharkályt, az egerész ölyv vijjo­gását, sőt kakaskukorékolást is, de mind­ezeket a hangokat rendszerint csak akkor hallatja, ha gyakran hallja a hang eredeti­jét. Ebben az esetben meg éppen az a különös, hogy februárban — tehát „mo­del“ nélkül — és egy eddig nem produ­kált hangon szólalt meg erdeink bohémja. A „buta liba“. „Rod and Gun and Ca­nadian Silver Fox News“ cimü amerikai vadász szaklapban Jack Miner beszámol a vadlibákon végzett lábgyürüzésekről. Elét év alatt 109 esetben sikerült libákat gyű­rűznie. Ezek közül eddig 69 gyűrűt küld­tek neki be és még 8 esetben jelezték, hogy ilyen lábgyürüs libát ejtettek. Egy iurcsa véletlen folytán sikerült neki egy ío évvel azelőtt gyűrűzött libát újból meggyürüzni. Most egy olyan feltűnő gyűrűt alkalmazott, hogy már messziről könnyen felismerhetővé vált. Még a mult tavaszon is jelentették neki több megbíz­ható helyről, hogy vonulásakor látták a libát, de elejteni még ez ideig nem sike­rült. Kezdve a vadászoktól, kik a legmo- * dernebb fegyverekkel nádfedezékekből I lesték beszállásait, egészen az indiánokig és a kiéhezett eszkimókig, kik türelmetle­nül lesik a libáknak a költőhelyeikre való visszatérését, hogy aztán nyíllal, hurokkal és egyéb praktikáikkal elejthessék, hány és hány esetben várt, leselkedett a halál erre a libára. Ö meg csak nekiindul min­den őszön és tavasszal, hogy tengereken, steppéken, őserdőkön és országokon át­repülve, megtegye 2500 km.-es vándorut­ját a Hudson-öböl északi partjairól le egészen Mexikóig. Eddig 22-szer tette meg ezt a nagy utat s hol van az az óceánrepülő, aki hasonló hőstettekkel di­csekedhetne, mint ez a szegény, vihared­zett, immár öreg „buta liba“. Hogy mi­lyen hihetetlen utakat tudnak megtenni a vándormadarak, jellemző annak a si­rálynak az esete, melyet a télen a Szamo­son lőttek. Lábgyürüje szerint alig 5 hó­nappal azelőtt, fióka korában, felső Svéd­országban látták el lábgyürüvel. Ugyan­csak hosszú utat tett meg egy apróka csíz. Ezt Moszkva mellett Lyowban gyű­rűzték és még abban az évben Turdán került a szó szoros értelmében „lépre“. Mint kuriózumot, kitömették. Itt em­lítjük meg, hogy kiváló ormithológusunk, gróf Korniss, mint minden évben, az idén is nagy lábgyürüzésekre készül. Ér­tesülésünk szerint az idén nem a Duna- deltát, hanem Dobrogeát fogja fölkeresni. Egy oszérák szaklapban olvassuk azt a maga nemében páratlan esetet, hogy egy jó nyolcas szarvasbika megfulladt — körtén. Minthogy se lövés, se más sérülést nem lehetett' felfedezni rajta, fölboncolták és tüzetes vizsgálatnak ve­tették alá; igy találták meg aztán a ha­lál okát: egy, a légcsövén akadt vad­körtét. Néger nyil egy gólyában. A „Journal für Ornithologie“ közli, hogy 5 év lefor­gása alatt kétizben találtak beletört hegyű néger-nyilat gólyákban. Kézenfekvő te­hát a feltevés, hogy négerek rendszeresen vadásszák őket s bizonyára nagy a száma azoknak a gólyáknak, melyek zsákmá­nyul esnek, illetve sebesüléseikbe bele­pusztulnak. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a íeg- választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában CInj, Piaţa Unirii. Férfi divatlapok: 193S. tavaszit szezonra: Lasdon Styles (album) Lei 360.—, Fashion for Gentlemen (album) Lei 300.—, Der Herr Lei 45.—, Tailoring News Lei 45.—, L'Élégance Masculine Lei 45.—, Fashions for Gentlemen (zseb- divatlap) Lei 90.—, Men‘s Fashions Lei 90.—. Kaphatók az „ELLENZÉK“ KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, Plata Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal .szállítunk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents