Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-03 / 77. szám

T3LLENZHK

1038 iprllla 3.

PAÁLJÓB

RIPOaTRKSÍSíTK

(COPYRIGHT by Jób Paál.

Utánnyomás tilos.)

I.

Naptár szerint is ugyanazon a napon és a napnak talán ugyanabban az órájában vetem papirra e sorokat, amikor egy hijján ötven esztendővel ezelőtt Nopcsa báró, Erzsébet királyné udvarmestere meghozta a szomorú hirt a bécsi Burgba, hogy:

a mayerlingi kastélyban holtan akadtak Rudolf főhercegre, a monarkia trónörökösére.

Maverlingről és Mayerling titkáról előttem sokan, nagyon sokan irtak már és utánam is még sokan, nagyon sokan vetnek majd sorokat papirra egy szerelmes főherceg életének tragikus regényéről. Mayerling kutatóinak nincsen se szeri, se száma, amig a monarkia fennállott, az udvar iránt való tisztelet talán gátat vetett még a ponyvairodalomnak, de azóta, hogy darabokra szakadt az a hatalmas föld, amelyet egykorú magukénak mondhattak az Isten kegyelméből bíborban született és népek felett uralkodó Habsburgok, alig van nap, hogy valamelyik részén az egykori monarkiának ne nyomtatnának dübörögve a gépek regényeket, memoárokat és feljegyzéseket a mayerlingi tragédiáról.

Ama kevesek, akik megmaradtak hírmondónak Ferenc József udvarából, papirra vetették, amit hallottak a bécsi Burgban és minthogy a suttogás anyaga nem tölthette meg soha vaskos könyvek tucat-iveit: a suttogáshoz mindig hozzátett újabb és újabb fejezeteket a fantázia, az irodalom és néha a költészet is.

A krónikát iró objektivitásával meg lehet állapítani azt, hogy Rudolfon és Vetsera Márián kívül

senki sem tartózkodott a Ferenc József parancsára kápolnává átalakított kastélyszobában 1889 január harmincadikénak hajnalán,

amikor a halál angyala bekopogtatott e szobába és magával vitte két szerelmes ember lelkét. Arról, ami Mayerling előtt és Mayerling után Rudolf legénylakásán, a bécsi Burgban, a Práterben, a schön- brunni kastélynak Mária Terézia-tervezte parkjában, romantikus lugasok és egyenesre nyílt alléek között lejátszódott, kevesen voltak a tudói. Ezek közül két személy szólalt meg csak eddig: Lónyay Elemér gróf hitvese, az egykori Stefánia főhercegnő, Rudolf özvegye és Larisch- Wallersee Mária grófnő, Erzsébet bátyjának morganatikus házasságából származó leánya. Mindketten megirták memoár- jukat és e memoárok foglalkoznak a mayerlingi tragédiával is.

E memoárokat nem tekintheti elfogulatlan Írásnak az olvasó: az egyik feleletet akar adni közel ötven esztendő távlatából arra a kérdésre, hogy miért nem találta meg boldogságát a családi tűzhely melegsége mellett az a romantikus és álmodozásra, álmok hajszolására teremtett férfiú, akinek gáláns kalandjairól suttogva és mosolyogva szállt Bécsben a pletyka, a másik inkább védekező irás, mint kritika nélkül elfogadható krónikája a megtörtént eseményeknek.

Bratfischt, a kocsist, aki nemcsak utolsó útjára vitte ki elegáns fiakkerén Ma- yerlingbe a trónörököst és a szerelmesét, Amerikába küldte az udvar és

Bratfisch annyi pénzt kapott, hogy valóban érdemes volt hallgatnia.

Ferenc József nemcsak hogy legszűkebb környezetével sem beszélt Mayerling titkáról, hanem szigorú utasítás rendelkezett a Burgban:

Rudolf nevét a császár előtt sem szabad kiejteni.

ö maga, életének a mayerlingi tragédiától eltelt huszonhét esztendeje alatt soha, senkivel sem beszélt a fiáról . ..

Loschek, a lakáj, aki a legbizalmasabb természetű szolgálatokat végezte Rudolf mellett, az ő nevére érkeztek kalandokra éhes asszonyok szerelmes levelei, ő kalauzolta a rendesen rövid lejáratú szerelmek rajongóit a Burg sötét és tekervényes folyosóin a gazdája lakosztályáig:

Heiligenkreuzben, a barátok klastro- mában, feszülettel a kezében tett esküt a prior előtt, hogy a mayerlingi kastély titkáról soha senkivel, még a családja tagjaival sem közöl semmit.

Megfogadta azt is, hogy szeszes italt az élete végéig nem iszik, nehogy mámoros állapotban megszegje az esküjét. És a hei- ligenkreuzi klastrombán

megcskették a mayerlingi vadászkastély minden alkalmazottját: a kapust, a házmestert, a szolgákat, a szakácsnőt, az erdőőröket.

Esküt tettek a badeni postamester, a zsan- dár, a lokomotivvezető, aki Rudolf barátját, Hoyos grófot vitte be Badenből a Délivasut pályaudvarára Bécsbe ...

Vetsera Mária hozzátartozói magának a császárnak Ígérték meg, hogy hallgatni fognak.

Pénzzel és kitüntetésekkel, fenyegetéssel és börtönnel minden tudóját és minden ismerőjét az eseményeknek némaságra tudott kárhoztatni Ferenc József udvara és azokról az eszközökről, amelyekkel a kamarilla dolgozott, legkevésbé talán a császárnak volt tudomása. Mindenkit el lehetett hallgattatni, csak egyetlen személy szegte meg a szigorú parancsot.

Az anya.

Legendaként élt abban a körben, amely a trón ragyogásától kapta fényét, a mayerlingi tragédiát követő esztendőben a hir: a Salesianergasse immáron csendesre vált Vetsera. palotájában bezárt ajtók mögött talpig gyászban memoárjait írja a legendás vagyonú Baltazzi görög bankár leánya: Vetsera Heléna báróné. Később arról is tudott az udvari pletyka, hogy

e memoárok el is készültek, ki is nyomatták őket és e memoárok oldalain olvasható igazi története a mayerlingi tragédiának.

E memoárokat senki sem látta és Fcrencz József udvarának legmagasabb tisztséget betöltött funkcionáriusai sem mondhatták el, hogy, ha csak egy percre is, kezükben tarthatták Vetsera Mária anyjának emlékiratait.

... E memoárok

másolata itt fekszik most előttem az íróasztalomon,

a napsütésben gazdag januárnak ama utolsóelőtti napján, amely pontosan évfordulója a ouyfcrlingj regóuy utolsó bicziténtk.

E másolat hiteles: hiszen én magam gépeltem le egy teljes éjszakán át az olda lakat az eredetiről, amelyet kereken huszonnégy óráig mondhattam a magamé nak ...

Hogyan került hozzám ez az emlék irat, mikor született incg, miért nem ismerhette eddig a nyilvánosság, mi van cl mondva a szerzője által „Denkschrift“- nek elnevezett füzet öt és fél ivet kitevő oldalain: ezt mesélem cl azokban a cikkekben, amelyek most sorra következnek.

Nem regényt irok és a riporternek ezúttal althoz, amit papirosra vet, csak any- nyi köze van, hogy ő találta meg az elveszettnek hitt memoár-füzetet, a tartalmát idézőjelek között adja, de vigyáz arra, hogy

se el ne vegyen, se hozzá ne tegven egyetlen mondatot sem ahhoz, amit a mayerlingi tragédia után következő hónapokban Vetsera Mária hirtelen matrónává öregedett anyja reszkető kezekkel és könnyes szemmel, elvonulva Becs szalonjaitól, muzsikájától, romantikájától és pletykáitól, finom vizjeggyel lé- niázott papirosra vetett.

Ha ezúttal is riportregénynek nevezem cikkeimnek most következő sorozatát, teszem és tehetem ezt azért, mert Vetsera Heléna írása önmagában is a legérdekesebb regény. Riportregény, mert krónikáját adja megtörtént eseményeknek és a szerző, aki e krónikát irta, közvetve vagy közvetlenül maga is eme események tanúja volt. Ahol c riportregény folytatásaiból hiányzik az idézőjel, ott én mondom el a mondanivalómat, azonban mintegy magyarázatképen pontosan úgy, ahogy régebben komolyabb munkákban, öreg annalesek anyagának feldolgozásánál a szerző mondja el megjegyzéseit csillag alatt a könyvek alján, vagy az oldalak i margóján. Ha technikailag nem ezt a megoldást választottam, szolgáljon mentségemre: a modern riporter fegyvere más, e fegyverrel csak csínján bántam és mondanivalómat átengedtem mindvégig Vetsera Helénának, akinek ez a munkái.! minden változtatás nélkül akármelyik kiadó cég jelzésével ellátva modern regényként ma is megjelenhetne.

HARSÁNYI

zsoi-T Pocok meéint hazudott

Szólt nekem valaki, hogy rég nem beszéltem a kutyámról. Csakugyan rég nem beszéltem. mert attól tartok: unják ezt a nagy kutyabarátságot. De ha szól valaki, nem kell engem nagyon biztatni.

Köszönöm kérdését, hát csak megvolnánk ketten Pocokkal, úgy öregesen, rangoson. Eldegélünlc szép csendesen,

mint két jóindulatú agglegény, akik évek hosszú sora óta beletörődtek egymás apró szeszélyeibe és szokásaiba, a szeszély is, a beletörődés is együtt jár a korral. Magam sem vagyok már gyerekember. Pocok meg éppenséggel öreg már, ezt nem lehet többé tagadni. Ha korát le akarom fordítani emberi korra, akkor számba kell vennem, hogy az átlagos emberi élettartam körülbelül hetven esztendő, viszont az átlagos kutyái élettartam tíz esztendő. Egy kutyaév tehát hét emberévet jelent. Pocok karácsonykor volt tizenhárom éves, emberi mértékkel, ennélfogva oly cm öreg most, mint aki elmúlt kilencven éves.

Mint puli-aggastyánról azt lehet mondani, hogy „jól tartja magák1. Igaz, hogy a világ bohó örömeiről már rég lemondott, a verebeket nem kergeti az utcám, a macskákról szóló véleményének már nem dühös tettekkel, csak néma megvetéssel és elfordulással ad kifejezést, egyik szeme bizony hályogosan ho- mályosodik, a hallása is mintha idestova gyengülne, de azért még jókedvűen el- futkároz a Tabánban, ha leviszik sétálni és szelleme teljesen friss. Játékos kedve most is meg-meg nyíl átkozik és ha közte és Józsi más között közelharcra kerül a sor papucsom birtokáért, most is vad és dühös morgással veti bele magát a küzdelembe, közben heves fark- j csóválással jelezve, hogy esetleges harapásai nem veendők ellenséges lépésnek.

ők ketten imádják egymást, Józsi inas és Pocok, bár reggeltől estig szüntelen vngerkedő és marakodó viszonyban vannak. Pocok úgy viselkedik Józsival, mint ahogy a zsörtölődő, dohogó

aggastyán viselkedik azzal a fiatalemberrel. aki tiszteletlenül tréfálkozik vele, de akire mégsem tud haragudni,

mert roppant szereti. Ahhoz már nagy dolognak kell történni, ha Pocok feljelenti az inast és hozzám fordul igazságért. Mert azért megtörténik ez is. Pocok kapar a dolgozószoba ajtaján. Felkelek, kinyitom neki az ajót.

— Mit akarsz?

Pocok mindenekelőtt illegcti magát és | megmutatja, hogy ő milyen szép. Fehér >. inggallérjaim egyike van a nyakán. A j gallért kimustrálták, mert rojtos a széle. Józsi reggel a Pocok nyakára tette s a I kutya naphosszat nem engedi levenni, j Aki hozzányúlna a gallérhoz, abba bele- j harap. Ö is rendkívül hiú. mint az ápolt j öregurak általában.

— Jól van, nagyon szép vagy — mondom neki, — de mit akarsz?

Erre mindenekelőtt mérgesen és hevesen elugatja magát. Ismerem ezt a hangot: ez az ugatás a felháborodott panasz hangja. Miután ezt elmondta, megfogja a fogával a nadrágom alját és visz. Engedelmesen és sántikálva követem. Vezet a folyosón át a konyha felé. Bemegyek a konyhába, ott van Józsi inas. Pocok elengedi a nadrágomat, nekiszalad és haragosan megugatja. Majd felém fordul és tovább ugat, vissza-vissza- tekintgetve Józsira. Röviden: feljelenti.

— Mi a baja ennek a kutyának? — kérdem.

— Az a baja, nagyságos uram, hogy éhes. Már egy negyedórája követelt rajtam a vacsoráját, de az a rend, hogy nyolckor kap enni, most pedig még csak háromnegyed nyolc.

— Hát csak adjon neki enni — mondom némi habozás után.

Pocok mindjárt enni kap. Mohón ■nekiesik az ételnek, de közben tele szájjal visszanéz Józsira és rávakkant, mondván: „Na látod, mit kezdesz velem, tudhatnád, hogy protekciós vagyok!“

Nem csoda, ha iluenformán elszemtelenkedik Józsival. Az inas már csak úgy tudja fenyegetni, ha fürdővel fenyegeti. Mert Pocok roppantul élvezi a meleg fürdőt, ha már egyszer benne van, de wmig nincs benne, a fürdő puszta említésére már reszketni kezd. És ugat. Egyik ugatásával a sok közül. Mert az élet minden helyzetére megvan a maga külön ugatása, mint ahogy nekünk a fogalmakra megvannak a külön szavaink.

Történt, hogy valami rosszat csiná/í Pocok. Ráfeküdt a kikészített szmokingingre, vagy valami ilyet. Józsinak elfogyott a türelme. Pirongatás helyett vitte be egyenesen a fürdőszobába.

— Most nincs se irgalom, se kegyelem, megfürdetlek.

Ott állt Pocok a baj közvetlen közelében. És a sorsdöntő percben egysziercsak kiegyenesedett, nem figyelt Józsira, hegyezni kezdte a fülét és harsány ugatásban tört ki. Azt az ugatást hallatta;

amellyel jelezni szokta, hogy az előszoba ajtaján csengettek. Józsi azonnal otthagyta a kutyát és ment ajtót nyitni. De a folyosó teljesen üres volt. Nem csörgetett senki. Mire visszajött, Pocok már elmenekült és elbújt valahova. Azt hazudta ravaszul, hogy csengettek és Józsi beugrott neki.

Ne mondja nekem senki, hogy az állatnak nincs lelke. Hogyne volna, mikor hazudni tud.

Női kosztüm és kabátiapok

Tailleur et Manteaux Lei 160.—, Select Mfeatteaiux -Costumes Lei 132.—, Lyon Mäntel und Kostüme Lei 160.— „ Costume?-Manteaux Chic Parfaát Lei 132.—, Manteaux et Costumes de promenade Lei 160.—. Stelfa Costumes et Manteaux Lei 120.—. Les jdis Costume? Lei 38.—, Favorit Mänael und Kostüme Lei 80.—, Iris Costumes et Manteaux Lei 70.—. Smart Manteaux et Costumes Lei 160.—. The Camming Seaton Lei 400.—, Facon Tailleur Lei 320.—, Le Taü&rur Flou Lei 320,—. Le Tailleur Moderfie Lei 320 —, New Ladies Fashions Lei 460.—

Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁ- LYÁBAN, Cluj, PiotD Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnali szülitunk.

Rudolf trónörökös egykori vadászkastélyában, a Wienerwald közepén, Mayerlingban, a világ zajától mindörökre elvonult kedves nővérek imádkoznak a kíastrom celláinak hideg kőkockáin reggel és este. Szigorú fogadalmat tettek, amikor inasukra öltötték a Megváltó lányainak ruháját: beszédre soha az életben nem nyílik ttöbbe az ajkuk... Abban a szobában, aho utolsót lélegzett Rudolf, a monarkia trónjának örököse és szerelmese: a tizenhétesztendős ytTsera ^r!?’ kaP^n'1 van most. Űs a kápolnában, balra az oltártól, Korfu szigetérői hozott márványból faragott lépcső fölött glóriával a homlokán a Madonna képe. Jósággal szemében tekint le ránk, gyarló emberekre. Ezt a Madonna-képet a martyr-anya, Erzsébet ajándékozta a kápolnának és a piktor Vctsera Máriáról festette a Szüzanya arcát....