Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-28 / 95. szám

a 1 9 3 t> április 23. c L L i : /V Z id K & / / Alázattal“ A S'ZÓ, ami elhangzott a-a EGE munkás és fáradhníiaftiliain elnöke ajkáról, ma már eliretpiiiH Transsylvania minden r*é- szébe. Bekopogott a tanyai, húzóik ablakán, kinyi.tóttá a falvak zsaluigáteres «blokád és jKbocsátáS't kért és nyert a kurták vas-pánt­tal .mege'iősi-telt tolgyfaajtósn- is. „Alázattal“! Csendült fel n szó és meghallgatásra talált minden magyar gazda szivében. A szó cso­dás ereje mindig lebéklyózz-a a kétkedőket, de igaz melege örökös áraimba, kapcsol ja a-zo- kut is, ok k eleddig közönnyel, mentek el a szent gondolatok, mellett. Ebben a cJirmkn.s 'vi­lágban csők az a szó köt le és az a szó me­legít, amelyben igazság van. Nos, cbl>en a s-zóbflsi. von igazság. Örök és s-zent igazság! ,,Alázattal'“, ömlik a szó a. leikembcii to­vább és -megnyitja szomjas szivem legrejtet­tebb fiókját is. Úgy ér-zeni, megroskadtam tegnap óta. A szó, and itt él bennem s amely megtöltötte a szivemet, terhet rótt rám. S ezt o terhet viselnem kell. De viselnie kell mi-ndenk nek, -aki ott volt azon az emléke­zetes gyülltisen, ahoi megszólalt a szó: „Alá­zattal“. ..Hálát adok a Gondviselésnek, hogy meg­áldott alá: at mi, amely nélkül munkánk nem volna tiszta és eredményes. A'em tudok alá­zat nélkül dolgozni. Ez az alázni töltse meg mindannyiunk szivét. Töltse el türelemmel. Alázat nélkül a mi munkánk nem volna tiszta.“ Ezek a gondolatok szinte biblikus erejűek. V lligi-ta-niak. mint viharos, éjszakában a jel­zőlámpák. Melegítenék, mint fagyos léiben a lángoló roz'segalymk. Fénylen/ek. m rt az örök égen -aiz örök Nap. S hogy erre a fényre és melegre eb-ben a csúf világban mennyire szükség ivani, bizonyító 1:1a, a:z a nagy megértés és szeretet, amely (kiült o lélek ablakába és kibuggyant az ajkakon ott o gyűlésen. De különösen, szükség -van erre a szóra-, entnek a szórnak biztatással megtöltött tanba] mára nekünk, foisebib-siég- magyaroknak, akik -—- bosszú éveken keresztül — «rem tudtunk alá­zatosak lenni', de dlöiyfösek s gőgösek. Szük­ségünk van a szárai minden ivonatkozásban. És szüksége van erre a szóra gyermeknek, felnőttnek, leánynak, férfinek, gazdának', -ip a - rostiak, szegénynek, gazdagnak egyaránt. Mért — .valljuk be — nem voltunk egymás­sal] szemben alázatosaik. Nem bred ük egy­másban a testvért, akit minden esetben tá- mogaíintunk. szeretnünk és1 tanítanunk kell. Rangban, felekeze then >, módban különbséget kerestünk, találtunk és tettünk. Még- társa­dalmilag ás megos ztod lünk. Valágnjózetiíeg is. Évek hosszú s-orán kihullt beloiüník a szere­tet magasztos fogalma; ami egyesekben a dölyfösséget, másokban az elkeseredést nö­velte meg. így esett meg, hogy összemeleige- dés helyett elhidegültünk. egymástól' s- igy történt a.z-, hogy a falu niépe eltávolodott a városiaktól. Az alázat hiányozott a szivünk­ből. A türelem helyett türelmetlenek voltunk egymáshoz. És nőtt a szakadék s távolod - tinnk egymás-tói. Már-mák annyira, hogy sz il­ié képtelenség ivott az, hogy mi valaha i'9 össze-ba Iáik óz z un-k. De felhangzott egy évvel ezelőtt egy ma­sk szó. Jól emlékszem s emüjéksz -k rá min­denki, nikn-ek szivén feküdt kisebbségi éle­tűim. Felhangzott egy másik csodálatos- szó: „Szolgálni“, Szolgálni azokat, akiknek szük­ségük van erre a szolgálatra. S kinek nem volt erre szüksége, amikor mindenkit megs-u- b in tobt a szegénység, az elesettség, a magá- ramairadottság Nemeréje? Akadt egy ember s oztan mögötte sok. Száz. Később ezer éis ez­rek. akik -szolgáin) akarták és szolgálták hg azokat, akik eme rászorultaik. S múltak a betek, a hónapok s egy év elteltével megtör­tént a. csoda: ös'szébhkerüMek azok, akik el­távolodtak egymástól. A jólét nem tudta meg­cselekedni. Megtette a szegénység. Amelyik egyformán fáj mindenkiinek. Úrnak, szolgá­nak egyaránt. Szolgáin ! Nem pénzért, nem vagyonszer­zés dijából, de fülíve valami1 szent láng me­legétől, amit igy hi-vuink: szeletet. A szolgá­lattal. járó megmérhető és megfogható mun­ka igy alakult át fizikailag nem mérhető, de mégis legsúlyosabb értékké, szeretetté. Ez a csodálatos ftókrai járta át az emberek szi­vét és eltűnt vagyon, eltűnt rang, megszűn­tek társadalmi előítéletek, feloldódtak világ­nézeti küJiöriibsűgek'. elhalványultak felekezetű színezések. Csak egy maradt -meg: az ember. Ez a k'sebbségi tnanssyil'vánúai ember, ame­lyik együtt lakott ezelőtt is és együtt akar maradni ezután is. Csak ez maradt meg! Ha még szegényen is, de megmaradt! S mikor már a felfejlődésnek ezt a magas­latát elértük, am-Jkor már emberi közelsé­günkben közös és közösség' munkára indul- hatlunk, hangzott fel a másik magasztos -szó: Alázattal“! Nem ké>kedéssel tehát. Nem ei- bizakódva. Nem kihívóan. De alázattal. Alá- zjaittal élni és dolgozni otthon a családban, Máims 2s~áminéul a ciuţi repmloiorgaiom A légiháziasszonyok egyike Thura Taxis hercegnő lesz CLUJ, április 27. Május 2-án országszerte megindul a repülőforgalom s ezen a napon érkezik Cl újra október óta az első busz, üléses, báromniotoros Savoy—Maircbetti gyárt­mányú cseh repülőgép, melynek min­den egyes motorja 500 lóerős. Ezeken a repülőgépeken már az utasok étkezésé­nek megkönnyítéséről is gondoskodtak, amennyiben három steward szolgálja ki étkekkel az utasokat. A május 2-án vá­rosunkba érkező cseh repülőgép egyik érdekessége, hogy a stewardok közül az egyrk Thura Taxis hercegnő, aki Német­országból emigrált Csehszlovákiába. A hercegnő, aki a Hohenzollernek közelii hercegnő Prága és Bucureşti között szendc soknak. Három repülőtársaság fogja Clü.jon május 2-ától a repülőforgalmat lebonyo­lítani. A román Lares, a csehszlovák CSA és az orosz Aeroflot. A someseni repülőtéren két nagy nemzetközi, járat állomájSOiziik, a Bucureşti—Cluj—Prága —Paris—London és a London—Prága— Cluj—Moszkva járatai. A London, és Moszkvai közöltj 4200 kilométeres távol­ságot a gépek 12 óra alatt teszik meg. A Bucureştii'—London-i ut reggeli 9 órától este 8 óráig laid. racghiosoli raiiiláiiilis lozanDan Egy álarcos rabló betöri egy kereskedő házába, de meg- SutamátotSák, — Ä rabló megkéselte a kereskedő házaspárt BUCUREŞTI, április 27. Véres rablótámadás történt Buzair ban husvét éjszakáján. Ion Radulescu kereskedő és felesége éjfélkor imég asz­talnál ültek, midőn álarcos rabló top­pant a szobába, az öreg kereskedőre ve­tette macát és késsel összeszurkálta. Sze­rencsére felesége nem vesztette el lélek­jelenlétét és az ajtót kinyitva, segítségért kiáltott. A megrémüli rabló erre tovább állt, anélkül, hogy bármit Is magával veitt volna. Bucsuzásul azonban a keres­kedő feleségét leszúrta. A rendőrség nyo­mozást indított a banditái kézrekeritésére. BUCUREŞTI, április 27. A Strada Cobelcescu elején, szemben a tavaszi pompába öltözött Cismigiu-park friss zölddel rügyező platánfáival emelke­dik az egyiptomi királyság bucureştii kö­vetének kacér kis rezidenciája. A gondo- san ápolt élőkért bejáratánál rendőr sza- lutál és útba igazítja az újságírót. Oda­benn a nagyúri bojárvilla szuterénjében vannak elhelyezve a követség és a konzu­látus hivatalos helyiségei. Amikor átadom névjegyem a franciául kitünően beszélő egyenruhás szolgának, kötelességszerii re­verendával hajol meg. — Őxcellenciája azonnal fogadja* önt“ — mondja néhány perc múlva, amidőn bejelentette a miniszternek — „csak né­hány pillanat türelmet kér, amíg eltávo­zik a látogatója“. A váróhelyiség falain francianyelvii ide­genforgalmi plakátok virítanak. „Visitez 1‘Egypte, pays des merveilles !“ tűnik szembe a meggyőző invitálás az egyik pla­kátról, amelyikről az idegenforgalom szolgálatába állított Sphynx is örök titok- zatosságu mosolyával tekint a ködbevesző piramisok felé. De máris visszatér az egyenruhás szolga. — „Méltóztassék belépni“ — szólal meg halkan, miközben kinyitja a dolgo­zószoba ajtaját. A követ fölemelkedik íróasztala mellől, miközben székkel kínál meg. Jólmegter- mett, telearcu40—45 éves ur Amin Fouad bey, Egyiptom Bucurestiben akreditált meghatalmazott minisztere. Egész lényé­ből nagyúri finomság ára-d, amint ékes franciasággal válaszol hozzáintézett kér­déseimre. kint a mezőkön, az erdőikben, a műhelybe«!, az íróasztalnál s az élet minden őrhelyén. Aho-va 'bennünket: az isteni gondviselés helye­zett. Uj kisebbség) embertípus kezd kialakul­ni ezen a megszentelt földön: munkás, ön­zetlen:, egymást támogató, ai szeretettől át­itatott ember tip<usa, amelyik q munka ölö­mé -és az ezt követő anyagi boldogulás meU lett meg tud majd maradni alázatos ember­nek. Ne lTgyjülk azonban, hagy már azok is va­gyunk. Ne gondoljunk magunkról1 miár most, hogy íi krisztusi! alázatosság útjára lépve miár Krisztusok is vagypaik. Ne merjük állítani azt, hogy ezzel a lépéssel már megtettünk — „Remélem nem nyilatkozatról van szó“ — háritja el szeretetreméltó tiltako­zással az interjú jellegét, miközben finom illatot árasztó egyiptomi cigarettadobozt nyújt felém. — Kegyelmes uram, Egyiptom úgy él sok-sok zátonyra jutott romániai egzisz­tencia fantáziájában, mint a végtelen le­hetőségek országa. Milyen álláspontot foglal el a kairói kormány a tömeges egyiptomi bevándorlásokkal szemben? A követ szippant egyet vastag gyűrűs szivarjából. — „Az egyiptomi kormány állásfogla­lása — kezdi szinte minden szavát érezte- tően megfontolva — nagyjában azonos valamennyi liberális kormánynak a beván­dorlás problémájával szemben elfoglalt ál­láspontjával, amennyiben teljesen felül­emelkedik mindenféle előítéleten. Egyiptom elvben nem zárkózik el euró­paiaknak Egyiptomba irányuló beván­dorlása és letelepülése elől“. — Nem ismerünk faji és felekezeti kü­lönbséget és a bevándoroltaknál nem teszünk sem­miféle elfogultságból eredő megkülön­böztetést, hacsak nincs szó kimondottan destruktiv elemekről, illetve olyanokról, akik bármi­lyen tekintetben tehertételt jelentenének országunkra nézve. Ennek előrebocsájtá- sával meg kell azonban jegyeznem, hogy minálunk, Egyiptomban is előnyben része­sítjük a mi saját hazai, autcchton elemein­ket, amikor munkaalkalomról van szó“. — „Ez érthető is, hiszen nekünk is min dent. Az ut, a cél még messzi van! Lsz- tend-őík egész -rajának kell Jefutn'a életünk­ben, amíg eljutunk ódáiig, hogy az alázat hirdetésével és gyakorlásaival valóban alá­zatos- emberekké is vállunk. Az alázat sok türelemmel jár. Ls s-ok szenvedéssel. Sok le­mondással;. De bizonyos, hogy az idő és az akarat mindent meghoz. Meghozta azt is-, hogy -aiz alázatosságnak meg lesz a gyümöl­cse. S ez tnem lehet más, m-nt mindannyiunk boldog Jelki lés testi jóléte. Lz.t kell -végcélnak tekinteni. S ha ezt nézzük folyton, akikor va­lóban tartalmat kap a 'szó s írni valóban alá­zatosak leszünk előtted: „Alázat“. ZüqoiU Dezső. Látogatás Amin Fouad bey-nél, Egyiptom bucureştii követénél, aki szerint Egyiptomban nem ismerik a faji és fele­kezeti különbségeket ,,Egyiptom elvben nem zárkózik el az európaiak bevándorlása elöl“ nagy számmal vannak képzett szakembe­reink, akik a tudományos, művészi, ke­reskedelmi és. ipari élet összes területein, tehát úgy az intellektuális, mint a gyakor­lati pályákon teljesen korszerű munkatel­jesítményt produkálnak. Mindazonáltal hajlandók vagyunk a legliberálisabb szel­lemben kezelni az egyiptomi bevándorlók kérdését és minden esetben teljesen egyéni mérlegelés tárgyává tesz­szük az országunkban letelepedni óhaj­tó hasznos intellektuelek és szakmunká­sok kérését“. — „Egyiptom rohamosan fejlődik, ami­nek folytán tág tér kínálkozik nálunk mindenféle alkotó munkára. Hangsúlyoz­nom kell azonban: az idegenek tömeges letelepedését nem tartjuk kívánatosnak. Ezt a luxust földtekénk hozzánk közeleső részén nem engedheti meg magának egyetlen ország sem“. A követ egy pillanatra elhallgatott és ki­pillantott az ablakon túl viruló tavaszi park felé. — „Szép a tavasz errefelé. Csak az át­menet, sajnos, tulgyorsan a télből a nyárba a hirtelen elillanó tavasz után. S igy oly­kor nehéz elviselni Bucureşti legelső nyári hőségét, annál is inkább, mert az itteni hirtelen hőségek idején a levegő némely­kor nagyfokú páratartalommal van telít­ve. Az egyiptomi meleg viszont inkább száraz forróság, amely valóságos áldás a tüdőbetegek részére“. — Engedje meg Excellenciád, Hogy ér­deklődjem az Egyiptom és Románia kö­zötti gazdasági kapcsolatok felől? — „A két ország kereskedelmi kapcso­lata a lehető legélénkebb — válaszolja Amin Fouad bey. A kölcsönös kereske­delmi forgalom rohamosan fejlődik és az 1937. év folyamán úgy román, mint egyiptomi viszonylatban közel kétszerese volt az előző évinek és csaknem három­szorosa az 1933. évi külkereskedelmi for­galomnak. Románia 1937-ben körülbelül másfélmillió egyiptomi font értékű árut exportált Egyiptomba, főleg petróleumot, fát, élőállatot, stb. Ezzel szemben Egyip­tom 1.200.000 egyiptomi font értékben exportált Romániába, főleg gyapotot, rizst, stb.“----„A két ország külkereskedelmi for­galma teljesen normális, annak ellenére, hogy a mérleg mindig egyoldalúan Romá­niának kedvez. Különben is a legszivélye- sebb, zavartalan jóviszony áll fenn Romá­nia és Egyiptom között, ami kétségtelenül biztató kihatással lesz az országaink kö­zötti gazdasági kapcsolatok jövőbeni ala­kulására is. Ez annál is természetesebb, hiszen mindkét ország a konstruktiv hala­dás jegyében dolgozik az országok kö­zötti békés együttműködés megteremtése érdekében“ — fejezte be érdekes beszél­getésünket Amin Fouad bey, a legrokon szenvesebb grandseigneur egyiptomi megtestesítője. diplomaták SeidneA Bare íl

Next

/
Thumbnails
Contents