Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-28 / 95. szám
F L /. FN Z P. K 1 fJ 3 H április 2 H. Br. Giacomo Paulucci, volt olasz genfi megbízott szerint Olaszország a Népszövetségbe soha többé nem tér vissza *n Oro» I Firma B*lfhaz«r Str. ^Olar» 7 . Bucurai I. Éí jjeSerat az olasz álláspont? * Amire Tasrdíeu Mussoliiea ti) utat készít elő a kaíaSiuak Íesujíó véSeménye- " összefogására CLUJ, áprife 27. A/ angol—olasz közeledés körül in- dúlt parki men !'i vitában ('. 11aniL>orIain min Nzlorelinük. ;:i kővetkezőket mondotta I den volt tkülügyminiszter lemondása alkalmával: ,,M '.(lön valóméin állammal rgyolnnk, a siker főfeltétele a:, hogy rnfekezzünk megismerni „mentalitását1,, melg nem mindig egyezik saját felfogásunkkal". Unnék előrebocsátása lilán igyekszik, n ..Curentul“ megismertetni a román közvéleménnyel Itáliának a Népszövet" ségröl alkotott felfogását. Ez. a lap szerül, leghűségesebben báró Giacomo Pániméi, volt genfi olasz megbízott húsvéti cikkében tükrözik vissza, melyet az „International News Service“ sajtóügynökségnek irt a kiváló olasz diplomata. Giacomo Paulucci érdekes visszaemlékezésekkel kezdi Olaszország álláspontjának ismertetését: — Meg akartam győzni, Eric Dnunr mond angol megbízottat, a Népszövetség egyik oszlopát és bizalmas munkatársát: Avenol népszövetségi főtitkárt arról: — .Ve lxaggják figyelmen kívül a Népszövetség reformjára vonatkozó javaslatot. melyet az úgynevezett szakértő bizottság többsége támogatott. Nem volt nehéz dolog előre megjósolni, hogy az egyszerű adminisztratív kérdéseknek látszó, lényegében azonban alkotmányos és politikai kérdéseket érintő ujitgatások a közeljövőben « tagállamok együttműködésének veszélyeztetésén túl magát a Népszövetséget is felbomlásra vezető kényes helyzetbe sodorhatják. Ennek dacára kollégáim — kiknek szakértelmét nem lehet késégbe vonni — az általuk fenntartott rendszertől elv-akii va. nem vetettek számot azzal a pusztulással, mely a Népszövetséget fenyegeti. Én azonban, ki akkor érkeztem és elfogulatlan ítéltem meg a dolgokat -— a nemzetközi együttműködés keretében történő munka fontosságától áthatva1 —, hároméves aprólékos tanulmány után végre a kérdés mélyére hatolhattam. A Népszövetség főtitkárának helyettese voltam, ebben a minőségben előterjesztett sürgetéseim azonban eredménytelenek maradtak. Dufour- con Ference német és Yotaro Sugimura japán kollégáim próbálgatásai hasonló sorsra jutottak. Magának Mussolininak jóindulata is hatástalan maradt. Az olasz álláspont kudarca — Mussolini — folytatja Giacomo Paulucci — kétségbeesett próbálkozást kísérelt meg, hogy a Népszövetséget megmentse a reá váró pusztulástól, midőn a kisebbségben lévök által előterjesztett s a Népszövetség reformjára vonatkozó tervet támogatta. Ennek bizonyítására Giacomo Paulucci az 1930 április 14-én előterjesztett olasz emlékiratból idéz, mely valóságos jóslásokat foglalt magában: ,,.4 titkárság által indítványozott reform vitája során — hangsúlyozza az. olasz emlékirat', —• érezniük kell az összes tagállamoknak, hogy magatartásukkal vagy gyöngítik a Népszövetség életrevalóságát, vagy az egyenlőségen alapuló tényleges nemzetközi együttműködést teszik lehetővé, mely nélkülözhetetlen feltétele a Népszövetség léiének és további munkájának.“ És ma: 8 év után Giacomo Paulucci elégtétellel állapítja meg: A fontos bejelentésnek akkor semmi figyelmet nem szenteltek. Lehet, hogy nem értették a,a /indítvány indító okát, az is lehetséges, hogy a beterjesztés igen előzékeny volt. A titkárság javaslatát a töbség által kívánt formában fogadták el s ezt hajtókák végre minden hibájával. „Hiányzanak a vörös vérsejtek“ Mit jelentett ez a valóságban? Giacomo Paulucci következőkben fogtálja össze a hibákat: , . — .4 Népszövetség élén álló úgyszólván változatlan tisztviselői kar nemzeti érzésből kivetkőzött ta</j<iit a főtitkár politikai elhatározása jobban támogatta. A genfi intézmény iigv tovább sül ved t a mélyre, hol a kilépések és ügykezelési szabályok folytán nincsenek aspiră" ciók és ellentétes felfogások. így aztán cl is vesztette a halározóképességet, melyet az ellentétes érdekek arányos mérGiacomo Paulucci, Itália volt genfi képviselője, tanúként Andié Tardieu francia megbízottra hivatkozik, ki 1932- ben következő szavakkal fordult a Nép- szövetség tagjaihoz: ..Tizenhárom év után sem voltatok abban a helyzetben, hogy a népszövetségi alapokmány szerzőinek óhaja és felfogása szerint valamely praktikus megoldásra jussatok.“ —Nem túlzók, mikor leszögezem, — állapítja meg Giacomo Paulucci: — a felelős fötényezők közötti megegyezés hiány fi és egységes, hamis-apostolok vak gyűlölete végül is azt eredményezte, hogy az újjászervezés és újjászületés leg- i kisebb élet jele is hiányzott. — Ugyan —- folytatja — ki hisz ma a mandátumok rendszerében, vagy a kisebbségek támogatásában? Ki bízik a kábítószerek forgalmának megakadályozása céljából lé lesi Vett különböző szervekben, gazdasági, pénzügyi, technikai CLUJ, április 27. Úgy kezdődik, mint egy detektivre- gény: Kedden reggel a görögkeleti kated- rálissal szemben három ezüstszürke, furcsa gépcsodát állnak körül a kiváncsiak. Óriási nézősereg veszi körül a tanksze- rüen ultramodern félig autó, félig vonatot és nem tudnak betelni sima, ablaktalan testének, áramvonalas első részének, be= épített kerekeinek, hatalmas arányainak nézésével. Nem is csoda. Ilyet még nem láttunk, még a hangos híradóban sem, nemhogy a valóságban. A legfurcsább, hogy a három gépszörny hat részből áll s az egyes kocsik úgy vannak egymáshoz illesztve, mint a vasúti kocsik. Mi lehet ez? Azt mondja egy nagybajuszt! bácsi: — Vonat ed Csakhát sin nélkül szalad. — Dehogy vonat — feleli egy kisdiák — hát -nem látja bácsi, hogy volánja van. — Amman lehet! De mégis vonat. Csakháthogy nagyon furfangos egy vonat, ammán biztos! Egy néni, szép nagy bojhos kendőben összecsapja a kezét: — Hogy már miket ki nem találnak — mondja — mekkora nagy autó! Aztán nincs is ablaka! Hát, hogy utaznak benne a népek? Sötétbe? Hisz ki sem látnak onnan belülről. Hát igaza van. Nagyon rejtélyes dolog ez. Nézzük csak meg a felírásait. Hát: a kocsi Németországból jött, az biztos. S az is biztos, hogy valami filmválialaté, mert fekete betűkkel ékeskedik rajta, hogy: Klangfilm! Ezt a felirást két izgatott, fiatal lány is meglátja a kocsin s mindjárt keresni kezdik, ki érkezett ide ezeken az autókon? Egy picit be is puderezik az orrukat, megigazítják a hajukat. Mit lehet tudni, hátha filmrendező is van velük, aki fő- szereplőket keres, egy itt elkészítendő filmjéhez. Ma ilyen eshetőségekre gondolseklésével el lehetett volna érni nemzetközi téren, a bk/.of.lsúgok és albizottságok végtelen sorát állították fel, telve indítványokkal és ellenindiitványoJkkal, szavazatokkal. egyezményekkel, melyek a legkülönfélébb ügyek elintézésére alkalmatlanok voltak. A Népszövetség igazi életereje mindinkább alábbhagyott, mert a tafgállaunok \örös-vérsejtjeinek keringéséből nem nyert közvetlen táplálékot. bizottságokban, melyek, egész egyszerűen fátyolI jelentenek- <1 titkos megegyezések eltakarására? Ki hinne ma a hires leszerelési munkában, mely mágikus eszközeivel annak a- világnak leszerelését kívánta, mely az angol és francia pénzügyi és katonai erőt körülhatárolja? A v'dá élet győzött, legyőzte a mesterkélt farmakol: Németország és Japán elhagyta Géniét, Itália azonban, a szank" cók igazságtalansága, a genfi bürokratizmus legnagyobb tévedése dacára is maradt. Kísérlete azonban nem járt eredménnyel és Genfot el kellett hagyja. „Fel tudják támasztani a halottat?“ így jut el Giacomo Paulucci a végső következtetéshez: Felfogása szerint a Népszövetség halolt. Alapítói közül Amerika U. S. A., Olaszország és Japán cl- hagylák; Itália és Németország nem vesznek részt az európai nagyhatalmak tanácskozásában és Brazília és több más nak izgatott fiatal lányok, filmrendező az ma olyan varázsszó, mint régen a mesebeli királyfi. Van aki fölényes biztonsággal jelenti ki, hogy az autók az UFA-gyár propagandakocsijai s kulturfilmet jöttek készíteni hozzánk. De senki sem tud biztosat. Ennek a reggeli autó-csodálásnak olyan ize van, hogy egy detektivregényiró — amint mondtam — ezt a címet adná az első fe= jezetnek: — A titokzatos idegen autók rejtélye nem oldódott meg . . . Az autók nem jöhettek maguktól idáig Németországból. Sofőr nélküli, autót még tudtunkkal nem találtak fel a németek. De ezek a németek otthagyták kocsijaikat az utcán. S eltűntek. Senki a világon nem látta őket. Első utunk a rendőrségre vezet. — Igen kérem — kapjuk az udvarias felvilágositást — ma kora reggel jelentkezett itt öt német ur. Az éjszaka érkeztek. A Park-szállodában vannak. Megyünk a Park-szállodába. Azt a felvilágositást kapjuk, magától a szálló ugyancsak udvarias tulajdonosától, hogy az öt .külföldi vendég alszik. Később telefonáljunk be. Vagy esetleg addig keressük meg Ursescu urat, a román turista- hivatal egyik vezetőemberét, aki kalauzolja nálunk a külföldi vendégeket. Megyünk a kávéházba, felvilágositást kapni addig is, mig a titokzatos autósok felébrednek. De Domnul Ursescu már nincs ott. Ellenben Bucureşti jelzésű idegen, piros autó áll a kávéház előtt. Megkérdezzük a volánnál ülő úrvezetőt, hogy kié a kocsi? Nagyon csodálkozik, de udvariasan válaszol s megmondja a nevét. S megkérdezi, hogy mit óhajtunk tőle? Köszönjük szépen, semmit s örülünk, hogy ma milyen szerencsénk van és mindenki milyen udvarias hozzánk. „Hamis apostolok...“ Megérkezett az országba a kerekeken gurotó mozgó filmszínház! A legmodernebb autócsodákon érkezett el hozzánk Németországból a „mozgó-mozi“, amely elviszi a hangosfilmet legeldugottabb faluba is délamerikai állam is távol van, Genfben csak Anglia, Franciaország, Lengyelország, Szovjet-Oroszország s több kisállam maradi gyönge kapcsolatokkal. Ebben a helyzetben Giacomo Paulucci Tardieu szavaival kérdik — Fel tudjátok-e támasztani fi halottat? Tudtok-e gödör fölött építeni? Majd Itália kilépésére vonatkozóan Motta svájci szövetségi elnök szavait idézi: — Úgy ilyen seb rövidesen halált okozhat. „Csupán a temetés ügyéről van szó“ Giacomo Paulucci ezután a kisállamok helyzetével foglalkozik. — Amennyiben nem láthatnak, biztosítékot: a Népszövetségijén — hangoztatja —, kockázatos dolog, hogy a kisebbségben lévők határozataihoz csatlakozzanak. — Franciaország, Anglia, a kis- és nagyállamok — szögezi le végül Giacomo Paulucci — csak hálásak lehetnek Mussolininak, ho/gy kellő időben döntőit s uj utat készített elő ezzel a régi elvek megvalósítására. Az igazi veszély abban van, hogy még élőnek tartanak egy balolt orgánumot. Nemcsak eredménytelen, de veszélyes is a kisállamok ámítása, mely szerint a Népszövetség újjászervezése biztosítékot nyújthat az összes tagállamoknak azon a elmen, hogy resztvettek az újjászervezés munkájában. Ha/ valaki más nemzetközi szervet alkot, nem Népszövetség lesz az. A holttest nem lélegzik és a körülötte lüktető életbe zavartkel'cs és mérgező tünetek felidézése nélkül már nem kapcsolódhat. Csupán ai temetés ügyéről lehet szó — végzi, érdekes cikkét Giacomo Paulucci. (st.) (Detektivregényünk második fejezete ci- me most az lenne: A titokzatos autó utasai nyomában . . .) Déli n óra. Ismerjük a német pontosságot: ha egy német azt mondja, hogy 12 órakor felkel, akkor felkel, akármi történik is. Telefonálunk a Parkba. Kiderül, hogv a mi karaván autósaink németebbek a németnél. Már fel is keltek, sőt négyen el is mentek. De egy ur ott van még és fürdik éppen. Vissza a Parkba. Várakozás a hallba egy kollegával, akit szintén nem hagy nyugodni a detektivösztön s a riportanyag. A német ur fürdik. Nagyon soká fürdik. Feltűnően soká fürdik. Végül egy boyt küldünk fel hozzá egy pár sorral és megkérjük, fáradjon le hozzánk. Amit félórán belül meg is tesz. Fiatal, szőke, tipikusan német ember. Mentegetődzik, hogy olyan sokáig váratott. (Mondom, ma az udvariasság napja van.) Bemutatkozásunkra erőteljes kézfogással mutatkozik be: Olyan neve van, mint egy lovassági tábornoknak: Kra- matzky. Leülünk a hallba s megtudunk mindent. A három csodálatos gépkocsi nem más, mint kereken guruló filmszínház. Herr Kramatzky felmegy a szobájába és csakhamar fényképfelvételekben mutatja be a kocsi zseniális megoldását. Tehát: A román turistahivatal meghívására jöttek egyenesen Berlinből. A kocsikban teljes filmszínházt felszerelés van, vászonnal, hangos vetítőgéppel. Kramatzky elmondja, hogy ez az uj találmány arra hivatott, hogy egészen kicsi faluba is elvigye az emberhez a hangosfilm csodáját. Ha az autók megérkeznek egy helyre, rendkívül szellemes technikai megoldásuk lehetővé teszi, hogy valósággal szétbontva őket s a három kocsit és hat vagont egybeillesztve, háromszáz személyes mozgószinházat varázsoljanak akár egy tanya közepére is. A Klangfilm autói most terjednek el a világon s Románia egyike az első keleteurópai államoknak, amely rendelt ilyet magának. Megköszönjük a felvilágositást és elgondolkozunk az élet rohanó fejlődésén. Ami falusi apáinknak a vándorcirkusz — az lesz a mostani falusi gyerekeknek és felnőtteknek az áramvonalas, kerekeken robogó, ultramodern mozgó-mozi! _ (M. L.)
