Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-06 / 53. szám

1938 március 6.

ellenzék

Tudósok a Jégtáblán

Néhány nappal ezelőtt örömmel értesült a világ arról, hogy hosszas próbálkozások után a Murman és a Tajmir orosz jégtörőhajóknak sikerült megközelíteni a Papanin expedíció hatalmas, úszó jégtábláját és fedélzetére venni a meteorológiai megfigyeléseket végző négy tudóst: Pa- pininc, Fedorovot, Krenkelt és Szirkiovot, Minden politikai előítéletet félretéve, csak tisztelettel és nem csekély meghatottsággal gondolhat a világ arra, hogy négy férfi, tisztán tudományos érdeklődésből rátelepszik egy irányithatatlan, állandóan olvadó és repedező jégtömbre, féligmed- dig öngyilkosságra ítéli önmagát és amikor mégis megmenekül, elsősorban boldogan azt újságolja: sikerült a tudományos adatgyűjtés anyagát a legnagyobb nélkülözésekkel bár, kibőviteni, gazdagítani. Manapság, amikor oly kevés a felemelő és tiszteletet érdemlő emberi cselekedet, kétszeresen értékes a Papininékhoz hasonló példaadás. Fizen az alanyi értékelésen túl azonban igen fontos megvizsgálni, hogy vájjon mi rejtőzik a jégtábla utasainak hősiessége mögött? Milyen indokok, mozgató erők késztetik a tucatnyi sarkvidéki kutatást szervező szovjetkormányt a rendkívül költséges és kockázatos expedíciók kiküldésére? Oly fejlett volna a Szovjetköztársaság urainak tudományos érzéke, hogy számolatlanul dobálnák a százmilliókat, ha csak néhány elméleti értékű meteorológiai adatot kapnának cserébe? Kétségtelenül: nem! Valóban: a tudományos megfigyeléseknek ebben az esetben rendkívül fontos gazdasági, stratégiai és politikai jelentősége van és nem csekély mértékben sikerüktől függhet a ma hatalmon lévő rétegek boldogulása vagy bukása.

és flottafejlesztési program lebonyolitasa csak hiábavaló erőlködés. Ennél a pontnál pedig megszűnik a katona és megkezdődik a tudós illetékessége: a Távolságot és a Természetet kell legyőzni a tudomány segítségével.

Schmidt Ottónak hívják azt a német- származású kiváló orosz természettudóst, akire a szovjetkormány rábízta, hogy szervezze meg az Északi Jeges tenger vidékét. A feladat igy szól: aknázza ki a természeti kincseket, tegye lehetővé, hogy legalább az év három hónapjában rendszeresen lehessen hajózni Murmanszktól Anadirig és szervezze meg a biztos légiösszeköttetést Oroszország és a Távol- Kelet között. Schmidt óriási apparátussal fogott munkához. Megalapította a „Glav- noe Upravlenie Szevernovo Morszkovo Putit“ (rövidítve Glavsevmorput) és Északi Jeges tenger utjának központi adminisztrációját. Negyvenezer ember tartozik e szervezethez, amely tízmillió négyzetkilométeren önállóan kormányoz és csak a Népbiztosok Tanácsának tartozik felelősséggel. Két központ, a lenin- grádi Északi Népek Központja és a Sarkvidék Intézete foglalkozik a tudományos eredmények feldolgozásával. A Glavsev- rnorput méreteire jellemző, hogy a hivatalos orosz jelentések szerint rövid fennállása alatt kereken 150 milliárd lejnek megfelelő összeget költött részben tudományos expedíciókra, részben pedig jegestengeri kereskedelmi, hajózási és repülőbázisok tanulmányozására. A Papanin expedíció csak epizód volt a Glavsevmorput munkájában és ha nem . is hasonló drámai körülmények között, de állandóan más kutatók is utón vannak, hogy kifürkésszék: mi rejlik a jeges sarkvidéki tundrák mélyén, elkészítsék az egész terület bányászati térképét és megkeressék a hajó- és repülőállomások számára legkedvezőbb pontokat.

4Néhány jelentős állomás máris üzemben van. A Golfáramlat következtében egész éven át jégmentes murmanszki öböl pártján épült kikötőváros, amely pár évvel ezelőtt még csak jelentéktelen halászfalucska volt, ma már bőségesen fel van szerelve dokkokkal, tüzelőanyagraktárakkal, élelmiszerdepókkal. A Finn öblöt a Fehér tengerrel összekötő csatorna elkészülése óta (a csatornáról pontos adatoTöbb mint egy évtizede, hogy a szovjetkormány figyelme erőteljesen a kietlen, emberi életre igen kevéssé alkalmas Északi Jeges tenger vidéke felé fordult. Gazdasági szempontból: mert a kiküldött expediciók jelentései szerint a Kola félszigettől a Csukcs félszigetig terjedő több mint ötezer mérföld hosszúságú területen hatalmas vas, szén, ón, ólom, nikkel, olaj stb. kincsre bukkantak, amelynek kiaknázása a mamái is nagyobb mércékben függetlenítené a szovjetköztársaságot a világtól. Sztratégiai szempontból: mert ha háború esetén lehetetlenné tennék, hogy hadihajók elhagyják Leningrádot, VJadivosztokot és a feketetengeri kikötőket, az orosz flottának egy megtámad'ha- tatlan és megközelíthetetlen viziutja maradna, amelyen keresztül egységeit az európai vizekről a távolkeietiekre irányíthatná. Ezenfelül az ipari szempontból fejlett európai részekről készárukkal elláthatná Ázsiát, innen viszont nyersanyagokat kaphatna, végül pedig a Bering szoroson keresztül fenntarthatná kapcsolatait Amerikával. Oroszország geopolitikai helyzete, óriási kiterjedésű területe katonai szempontból nagyon nehezen megoldható feladatokat ró a szovjetkormányra. Az elmúlt évtizedben óriási erőfeszitéseket tettek, hogy a birodalom részeit függetlenítsék egymástól. Ipari központokat létesítettek úgy Szibériában, mint a Távol- Keleten, önálló hadsereget állítottak fel Délkelet-Ázsiában. Mindez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy fegyveres támadás esetén a szovjetköztársaság sikerrel védekezhessen például a hadszíntérhez közel levő tartalékok felett rendelkező Japánnal szemben. A transzszibériai vasút vékony sinpárját, Ázsia és Európa osszekötőabroncsát pár repülőbombával el lehet pusztítani és tartósan használhatatlanná tenni. Csak pár mázsa robbanóanyag és megszakad az összeköttetés a két földrész között. Az igy keletkezett legyőzhetetlen távolság azonban halálos iehet az ázsiai orosz birtokok számára. Hiába költött Szovjetoroszország az elmúlt esztendőben közel 700 milliárd lejt hadseregére cs annak fejlesztésére, hasztalan épített lázas gyorsasággal három 35 ezer tonnás csatahajót, két nyolcezer tonnás cirkálót, egy sereg kisebb egységet. Ha veszély esetén katonaságát nem tudja -egitségül küldeni, hajóit a fenyegetett vizeikre irányítani, az óriási fegyverkezési

kát eddig még senkinek sem sikerült szerezni) Murmanszk jelentősége úgy gazdasági, mint hadászati szempontból, rendkívül megnőtt. Archangelszk és Murmanszk ma a jegestengeri hajózás kiindulópontjai; mindkettő egyúttal fontos re- piilőbázis. A két kikötőből a kereskedelmi és hadihajók a Novaja Zemja szigetek közti Motocskin szoroson keresztül hajóznak az Ob torkolatáig és a folyón felfelé egészen Növi Portig, a sarkkör egyik legfontosabb olaj- és széntelepéig. A következő állomás a Jeniszei torkolatának hosszúsági körén fekvő Dikszon sziget, amelyet a Glavsevmorput a tu- rukhanski, igarkai, dudinkai és noricki on- ^ és nikkeltelepek szállítmányainak gyiijtőállomásává fejlesztett. Hatalmas szén, nafta és hadfelszerelési raktárak vannak a szigeten, amelynek lakosságát tisztara katonai alapon szervezték meg. Nordvik és a Lena torkolatában fekvő Tikszi az utolsó, teljesen felszerelt, üzemben levő telep. Kívülük a Bering szorosig már csak a 160. hosszúsági körön fekvő,

egyelőre névtelen és a Glavs. 191-nek jelzett állomás van. Ezt azonban csak végszükség esetén érintik a hajók.

A hajóforgalmat — mint mondottuk — csak három, három és fél hónapon keresztül lehet lebonyolitani és Schmidt tanárék szervezete, amelynek egyik főfeladata, hogy az orosz birodalom két végpontja között bármilyen áldozattal, bármilyen áron állandó összeköttetést létesítsen, három év óta azon dolgozik, hogy a rendszeres repülőjáratokat kiépítse. A repülőszervezet első nagy sikerét 1936 nyarán aratta, amikor Cskalov pilóta parancsnoksága alatt az ANT 25 jelzésű gép Moszkvából Kaliforniába repült. Cskalov utjának minden részletét Schmidt emberei készítették elő; a szakkörök szerint „ijesztő pontossággal“. Az ANT 2 5-öt a kiállott próba után tökéletesítették és ma ez a tipus a világ egyik legkitűnőbb gépe, amely az északi sark átrepülésével egy másik nagy diadalt szerzett az orosz aviatikának. A hárommotoros gép nyolcezer mérföldet tehet meg leszállás nélkül; már több mint 150 van belőle forgalomban és másfél esztendeje néhány állandó vonalon próbálják ki felhasználásuk legmegfelelőbb módját. Ezek az állandó vonalak a következők: Cseljabinszkból az Ob vonalán Növi Portig, Krasznojarszkból a Jeniszei felett a Dikszon szigetig, Jakuckból pedig a Lena mentén Tiksziig, illetőleg Kamcsatkáig. A végpontokul szolgáló városok között is élénk a légiösszeköttetés. Állandóan újabb és újabb vonalakkal próbálkoznak. Semmiféle hivatalos jelentés nem mutatja, hogy a kísérletek milyen áldozatokkal járnak és csak ritkán jut a világ egy-egy értékes és meg nem hamisi- tott adathoz. így például Aldous Anderson amerikai mérnök, aki három hónapig szakértőként működött Murmanszkban, az egyik szakfolyóiratban egy évvel ezelőtt azt irta, hogy 1936 júliusától decemberéig 82 repülőgép zuhant le a Glavsevmorput alá tartozó területen, felderítő- és megfigyelőrepülés közben, öt hónap alatt nyolcvankét repülőgépszerencsétlenség! ...

Azonban nemcsak az ilyen adatokról hallgatnak a hivatalos orosz körök, amelyek oly lelkesen és büszkén hirdetik világszerte az elért eredményeket, de mélységesen titkolják, hogy mekkora emberáldozatokat követeltek a sikerek? A jegestengeri kikötők mólóit, raktárait, lakóházait valakinek fel is kellett építeni, az ólom, szén, ónbányákat valakinek ki kell termelni. A Glavsevmorput alá tartozó 40 ezer „szabad“ szovjetállampolgár

mindehhez túlságosan kevés volna. És csakugyan kevés is! Az illetékes nemzetközi körök pontosan tudják, hogy az orosz fennen hirdetett sikerei mögött a modern rabszolgaságnak egy ijesztő, borzalmas réme húzódik meg. A politikai foglyok tízezreinek csontvázain épült fel a Finn öböl és a Fehér-tenger közti csatorna és újabb tízezrek élete árán kap nyersanyagot a szovjetköztársaság a Glavsevmorput területeiről. Hiába próbálnánk adatokat közölni, hogy hány szerencsétlen denunciált, vagy politikai „bűnös“

lelte halálát a sarkvidéki uj orosz birodalom megteremtése közben, hiszen ha magát a kényszermunka tényét nem is tagadják a szovjetköztársaság urai, attól óvakodnak, hogy pontos adatokkal túlságosan izgassák a világ közvéleményét. De meglehet, hogy még Oroszországban sem tudja pontosan senki a halottak számát. Ez az érem másik oldala! Papaninék, akik önszántukból ráültek egv úszó jégtáblára, talán tudatában sincsenek annak, hogy közvetve egy borzalmas tömeggyilkosságot szolgálnak. A tudóst nem érheti szemrehányás! Ö az emberiséget szolgálja még akkor is, ha sikereinek eredményeké- pen — mint adott esetben — talán újabb tízezreket hajszolnak a jéggel borított tundrákon át a biztos halál felé. A világnak azonban csak használhat, ha világosan tudja és látja, hogy mi rejtőzik a jégtáblán utazó tudósok hősiessége mögött.

Barcs Imre.

|äOHA SE FELEJTSÉK EL! főbb nem

j lélezik 5 Mint a Briliianl-Exlra- S>rí- I cnissima és Luxus - Silben “ Finest

óvszer, mely az egész világ kedvence.

law,

Sikkasztok eîănyhesi

Együtt vacsoráztunk egy neon-csövekkel világított, frakkos emberekkel megtöltött étteremben. Az előételnél megvitattuk a vígjátékot, amelyet együtt néztünk végig a színházban, mire a húst megettük, elkészültünk a távolkeleti helyzettel, különös tekintettel a most már valóban várható sárga veszedelemre. A fekete kávéhoz gyűrűs szivart kaptam barátom hatalmas tárcájából, füstfelhőbe burkolózva, csöndesen hallgat tűk egy darabig a jazz-muzsikát, azután barátom közelebb hajolt hozzám és óvatosan belefogott annak elmondásába, ami pillanatnyilag nyilván egyedül érdekelte.

— Nálatok a lapnál biztosan használhatnak egy embert, aki perfekt angol, német, francia levelező. Már úgy értem, fordításra, ilyesmire.

— Na, — mondtam mérsékelt érdeklődéssel. — Lehetséges, de nem valószínű. Nagyon sok embert kell elhelyezni mostanában.

— Igen, de ez igazán kitűnő ember. Komoly. Müveit. Megbízható. Nyolc esztendeig nálunk volt a vállalatnál.

— Hm. És most miért akarod máshol elhelyezni?

Barátom kedvetlenül legyintett; a válasz nyilván nehézségekkel járt.

— Elbocsájtottuk, — mondta röviden. — Tudod, általános létszámredukció volt nálunk, az igazgatóság elrendelte, nagyon szigorúan kellett végrehajtani. A levelezési osztályból is el kellett bocsátani valakit, csak két emberről lehetett szó, sokáig tanakodtunk rajta és végül. .. Egyszóval ezt az embert bocsátottuk el, a fene egye meg, nem én tehetek róla. Még sohasem éreztem ilyesmit, de kissé bánt a dolog, szeretném elhelyezni szegény ördögöt. Három gyereke van.

— Szép, — mondtam szórakozottan, mert nem érdekelt különösebben az ügy. — Tudod, rólunk nem igen tehát szó, nálunk egész speciálisak az igények. A másik még használhatóbb ember volt, igaz?

— A másik? — kérdezte meglepetve, mintha nem értené, miről van szó.

— Igen. Akit megtartottatok.

— Hm. — Barátom nagyon bizonytalan mozdulatot tett. — No, igen, az is használható ember. Ámbár tulajdon- képen . . . nem arról van szó. Egészen más körülmények...-— Ugyan. Elég furcsán hangzik.

— Az is, nagyon furcsa dolog. Tudod, kérlek, ez a másik ember csak rövid ideje van a levelezésben. Ezelőtt a pénztárban volt és . . . egyszóval hiánya volt, sikkasztott magyarán mondva.

— És nem küldtétek el?

— ,4 család megfizette a kár felét, ő pedig azóta törleszti a többit. Havi levonásokkal törleszti, amint szokás. Az igazgatóság úgy gondolja, hogy az ilyen embert nem lehet elbocsátani, vállalat’ érdek, hogy törlesszen tovább. Én a ma gam részéről a másik mellett voltam, nem lehet a jóravaló, tisztességes embert elbocsátani és a sikkasztót megtartani. de végül be kellett látnom . . . Bizonyos fokig csakugyan ez az érdek. Mégis elég furcsán érzem magam, mintha felelős lennék ezért a szegény emberért.

— Egyszóval: sikkasztok előnyben, r: az elv.

— Majdnem, — mosolygott barátom kelletlenül. — Tudsz valamit tenni a: ügyben?

— Nem hinném. Majd érdeklődöm, de nem valószínű.

— Jó, csak próbáld meg. Hálás vol nék, ha sikerülne.

ígértem, hogy megpróbálom, azután egy amerikai regényről beszéltünk amely igen érdekesen írja le a no ■ olaj-üzleteket. TH.URYJ LAJOS