Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-30 / 73. szám

6

H r; LE N Z ÉK

1938 március 3 0.

LtflHHmaPUMHBHHnaBHnHI

es«** a aiiíei íutlia isicgiweiB- itm ei iparosait aä

— momi,a Tranen-Iasi volt munkaügyi miniszter

BUCUREŞTI, március 29.

Gr. Trancu-Iasi, volt munkaügyi mi* niszter, az iparosok hitellel való cllatasa ügyében érdekes nyilatkozatot átlőtt^ a „Semnalul“ c. lapnak. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a hitel leglényegesebb része a gazdasági életnek, mert a modern gazdasági élet hitelre van alapítva.

— Ezt a hitelt pedig — hangsúlyozza

— megszervezni csak törvényes utón lehet. A hitel csupán biztonsagot kér a törvényhozástól. , , . ry.

Ami Románia iparosságát illeti, Iran- cu-lasi rámutat ar *a, hogy 1935-ben ösz- szesen 210.787 iparos volt Romániában, ebből 66 százalék román, 34 százalék kisebbségi és idegen.

így a gazdasági életen túl a hitelelet feltámasztását nacionalista érdek is parancsolja.

Trancu-Iasi leszögezi, hogy a mai viszonyok között egyedül a hitelnyújtás mentheti meg az iparosságot. Vannak olyan iparosok, akiknek magánosok százezer lejjel tartoznak, ugyanakkor nem találnak ezer lej hitelre a piacon. Az egészségtelen helyzeten csupán sürgős kölcsönfolyósítással lehet változtatni — fejezi be Trancu-Iasi volt miniszter nyilatkozatát.

KALAND

Irta: BIBÓLAJOS

Az uj épületek adójjáí 20 százalékig emeíiiií !e9

BUCUREŞTI, március 29.

A pénzügyminisztérium elhatározta az uj házak eddigi adókedvezményeinek teljes megszüntetését. Ismeretes, hogy két évvel ezelőtt az uj ingatlanok még csak egyszázalékos statisztikai illeték alá estek és egyéb adók alól mentesek voltait. Az 1935—6. költségvetési évben az uj ingatlanok adóját felemelték, mig az 1937 április i-i törvétiy kivételes adót állapított meg az uj ingatlanokra. Ez utóbbi törvény szerint az uj ingatlanok 50.000 lej évi bérjövedelem után 6 százalékos

125.000 lejes bérjövedelem után 10 százalékos és az ezt meghaladó bérjövedelem után 12 százalékos adó alá esnek. A pénzügyminisztérium most úgy találta, hogy az építkezések támogatására szükség nem mutatkozik és ennek folytán az uj és régi ingatlanok közötti adómegkülönböztetést teljesen megszünteti és az uj ingatlanok adóját progresszív kulcs szerint 20 százalékig emelik fel.

Síremléket állítanak fel a turdai Magyar Iparosegylet volt elnökének. Turdai tudósítónk jelenti: Néhai Farkas Miklós emlékezetének hódolt a helybeli Magyar Iparosegylet mult vasárnap délután tartott közgyűlése, mely elhatározta, hogy az egylet elhunyt nagyérdemű elnöke iránti hálás kegyelete jeléül siremléket állít a megboldogult sírjához és erre a célra 5000 lejt szavazott meg és állított be költségvetésébe. Amikor e kegyeletes szép cselekedet előtt igaz elismeréssel kalapot emelünk, meg kell jegyeznünk azt is, hogy egy megfelelő sírkő költségei ennél az összegnél jóval többet tennének ki, vagyis előreláthatólag a szép cél megvalósítása xo.ooo lej költségbe kerülne. Ezért a másik 5000 lej hordozása a helybeli Csizmadia Ipartársulat kegyeleti feladata volna, melynek Farkas Miklós szintén hosszú időn át odaadó buzgalmu elnöke volt. Bizonyos, hogy a Társulat készségesen is teljesiti ezt a kegyeletes kötelességét.

Kedvezményes utazási Seiíeteség a budapesti ftiezo- gazdasági Kiállítás alksdimábő!

Érvényes útlevél és a kiállítási igazolvány felmutatása ellenében 1938 március 13—28- ág vizűm nélkül lehet Magyarországra utazni. A vizumot utólag 2.50 pengő kezelési költség lefizetése ellenében kell Budapesten megszerezni. A kiállítási igazolvány alapján az összes magyar vasutakon bármely határállomástól Budapestre: 1938 március 13-án 0 órától március 28-án déli 12 órá g és Budapestről vissza, illetve tovább bármely kilépő határállomásra, március 23-án 16 órától április 7-én 24 óráig féláru menetjeggyel (50 százalékos kedvezménnyel) lehet utazni. A kiállítási igazolvány 180 lejért az Ellenzék könyvosztályában, Cluj Piaţa Unirii, kapható. Vidékiek 205 lej előzetes beküldése ellenében ajánlott levélben postafordultával kaphatják,

/I kis területre, csekély lehetőseire és szabályos éleire kény.szenteli emberekről folyt a beszélgetés. Arról, hogy az ilyen emberekkel kenés esemény történik, nem úgy, mint azokkal, akik állandóan járják a nagyvilágot. A társaság egyik tagja azt maggarázgitlta, hogy az élmény nagysága és izgid mássága merőben független tíz esemény minőségétől és méreteitől és egg érzékeny képzeletá ember esetleg teljes fizikai mozdulatlanságra kárhoztatva is átélheti a maga leghatalmasabb lelki szenzációját. A társság többi tagja is hozzászólt a kérdéshez és egyhangúlag megállapították, hogy bármi történjék is az emberrel egg hosszú életen át, egyik sem hasonlítható ahhoz a teljes megrázkódtatáshoz, amellyel a szerelem végez velünk.

A szerelem is olyan, jegyezte meg valaki, hogy akkor hat és veszedelmes, ha az ember kihívja maga ellen. Velem történi néhány év előtt. Erdélyből utaztam Budapestre. Zsúfolt fülkében, szembe kerültem egy fiatal hölggyel. Gyakorlott utazónak tetszett. A vonat elindulása után nyomban nekilátott, hogy megcsinálja magának az éjjeli fészket az ülésen. Bekötötte a fejét, levetette a cipőjét, elövette a gumipárnáját és nekihajtotta fejét az oldalvánkosnak, hogy majd szépen elszcnderedik és átalussza az éjszakát. A dolog azonban nem ment olyan simán, mint képzelte. Nem tudott sehogy sem kényelmesen elhelyezkedni. Az ülés ezúttal szűknek és kényelmetlennek bizonyult. Akaratlanul is figyeltem a vergődését. Észrevette. Felém mosolygott, hogy sajnos, aludni szeretne, de nem megy. Könyvet vett elő, negyedórát olvasott, aztán megint lehunyta a szemét. Másfél órája küzdött már, amikor a mellette ülő utas hirtelen horkantás- sal felérzett álmából.

Megszólaltam.

— Bocsásson meg kérem, már régen várom, hogy felébredjen, őnagysága —

S mutattam a hölgyre — aludni szeretne, de nem tud semmiképen sem elhelyezr kedni. Arra kérném, fogadja el a helyemet.

Feleletül rándított a vállán és felemelkedett a helyéröl.

— Tessék — mondta kurtán, nem valami udvariasan.

Felálltam magam is és átadtam a helyemet.

— Parancsoljon, — fordultam a hölgyhöz — szabad a másik ülés is. így talán sikerül pihennie.

V égigmért.

— Köszönöm! — mondta leplezetlen felháborodással. — Megelégszem a saját helyemmel is.

Már fogtam a kilincset. Kiléptem a folyosóra. Az idegen ur, aki cserélt velem, már hangosan horkolt a helyemen. Nem értettem őnagysága viselkedését. Nem tudtam, mitől sértődött meg egyszerre. Ő tekintett rám először, ő mondta mosoly- lyal, hogy hiába próbálkozik mindennel. nem tud aludni, azzal, hogy segíteni akartam rajta, igazán nem követtem el olyasmit, amiből arra lehetne következtetik, hogy erőszakosan ismeretséget kívánok kötni vele. Bolondok vagytok, ahány nő, valamennyi örült és kiszámíthatatlan, mondtam magamban. A folyosó végén leültem a kalauz helyére és olvastam hajnalig. A határnál étkezőkocsit csatoltak a vonathoz. Beültem, hogy kényelmesen megreggelizzem, öt perc múlva nyílt az ajtó. őnagysága jött reggelizni. Egyenesen felém tartott.

— Már félórája keresem, — ült le az asztalomhoz, szembe velem, — magyarázattal tartozom önnek.

Elejét akarta venni, hogy valami átlátszó kis hazugsággal mentegetödzék.

— Aludt? — kérdeztem.

— Igen. A két ülésen nagyszerűen elfértem, de ...

Megállítottam.

— Semmi de. Én értem magát és nem haragszom. Az a fö, hogy valamicskét sikerült pihennie.

Óra múlva azon vettük észre magunkat, hogy öreg pajtásokként diskurálunk egymással. Megmondtam, ki vagyok, megmondta ő is és abban állapodtunk meg, ha Bécsből — ahová most ment -— 1.nem megy Olaszországba visszatérőben Budapesten tölt néhány napot és megérkezésekor felhív telefonon.

Őszintén szólva, rég elfelejtettem az egész ügyet, amikor egy délelőtt, körülbelül három hét múlva megszólalt a telefonom.

— Tessék — jelentkeztem.

— Maga az? — kérdezte egy női hang. — Itt Cser Erzsi beszél.

Minden ok nélkül kellemes, meleg hullám öntött el.

— Nem ment Rómába?.

— Nem. Ráér délutpn?

— Rá.

— Akkor ... — gondolkozott. — Hol

találkozzunk?

— Ahol magának a legkényelmesebb. A Központi kávéház megfelel?

— Jó. Négyre ott leszek.

Másodperc pontossággal érkezett. Szép

volt és friss, valósággal sugárzott a fiatalságtól és egészségtől. Nevetne nyújtotta a kezét.

— Rendes ember vagyok? — mondta

tréfásan. |

— Az — ismertem el hasonló hangon.

A kedves délutánt még kellemesebb

este követte. Közben telefonáltam egyik barátomnak, akinek nagyszerű sportkocsija volt és hely r öl-hely re menve, bejártuk az egész várost és keresztül-kasul nyargaltuk a langyos és leheletfinomon búj fogató nyári éjszakát.

Cser Erzsi három napig maradt, akkor elutazott. Hazaérve, levelet irt, amelyben meghatott szavakkal mondott köszönetét azért a szerinte mai világban példátlanul álló lovagias bánásmódért, amelyben én és barátom részesítettük. Soha nem felejti el, irta, hogy találkozott két férfival. aki nem a szabad prédát látta benőne, a magános nőben, hanem a pajtást és az embert.

Én és barátom igazán nem akartunk középkori lovagot játszani, mindössze igyekeztünk tisztességesen viselkedni egy fiatal és szép hölggyel szemben. Megválaszoltuk a levelét és abbeli reményünknek adtunk kifejezést, hogy rövidesen ismét láthatjuk. Év múlva értesített, hogy ekkor, meg ekkor indul Bécsbe és ha nem terhel, visszatérőben ismét kiszállna Budapesten,

így történt. Két hetet töltöttünk együtt hármasban.

— Te, — mondám barátomnak. — Rettenetes szeretembe tudnám magam belehajszolni ezzel a Cser Erzsivel.

Barátom halkan mondta:

— Én is. Rendkívüli nő. Szép, üdítő, lenyűgözően közvetlen, csupa bizalmasság és mégis tartózkodó. Nő, a legjavából.

Lelkes, napsugaras két hetet rajongtunk át Erzsivel. Egg este félig gúnyos, félig rejtélyes, de angyalian természetesnek tetsző mosollyal nyújtotta a kezét.

— Isten velük. Reggel utazom haza.

Pillanatra elállt lélekzetünk.

— Reggel utazik?

— Igen.

— Ez nem lehet.

— Dehogy is nem.

— Jövőre?

— A jövő nyáron? Nem tudom. Majd addig írok.

Mire magunkhoz tértünk, már be is csukódott mögötte a panzió ajtaja, ahol lakott.

A barátommal együtt rágott a szú. Nem bírtuk sokáig. Tiz nap múlva irtunk Cser Erzsébetnek. Nem válaszolt. Újabb levelet szerkesztettünk. Arra se jelentkezett. Barátom dühöngött. Csitítottám:

— Ne őrjöngj. Ez a kaland nem is érhetett másképen véget. Cser Erzsébetben megsértettük a szép és fiatal nőt Túlságosan úri módon viselkedtünk vele szemben.

— Úri módon? Hülyén! — legyintett barátom a levegőbe.

A nyár ennek ellenére elkövetkezett. A kánikula Nizzában ért utói bennünket. Kissé felizgatva a fénytől, pompától, gazdagságtól, amely körülöttünk zajlott, mámorosán habzsoltuk magunkba a csodálatos életet. Amit a magunk módján, a különböző alkoholok végsőkig való felfokozásával igyekeztünk minél színesebbé tenni. Álékor este ils a Negrescóban tanulmányozta a különböző pálinkái a jókat.

■T—n— !■■■!—■■■■■«! Ilii IBII III

— Te — ragadta meg barátom a ka romot — Nézz oda.

A jelzett irányba pillantottam. Cser Erzsébet idősebb ur társaságában most tépett be a terembe. Felénk tartottuk. Cser Erzsi szépsége valósággal szikrázott. Amikor a közelünkbe ért, felemel kedtünk és némán üdvözölt ük. Pillanat ra kedves, csodálkozó arcot vágott, aztán visszavonta a köszöntésünket. A mö göttünk való asztalhoz ültek le.

— Ismerősei? — kérdezte a férfi angolul.

— Igen. Magyarok — felelte Cser Erzsi.

— Kicsodák? Kifélék?

Éreztük, Cser Erzsi elmosolyodott.

— Holdkorosak ... — mondta mély, lágy hangján. — Két kedves holdkóros fiú.

Kezem ökölbe szorult. Kínzó vágy sarkalt, hogy teljes erőmmel orron vágjam magamat. Láthatólag a barátomat is ugyanez a felindulás marta.

Fizettünk és távoztunk. íme, elmeséltem. Ez volt éltem legszebb és legizgalmasabb szerelmi kalandja. Cser Erzsébet ... Holott már az örvény szélén álltunk. Szavába került volna csupán, hogy meghaljunk érte.

NEVILLE CHAMBERLAIN ARCKÉPE. Milyen ember tulajdonképpen a mostani angol miniszterelnök, akire szó' rongva figyel az egész müveit világ? A Paris Soir pontos leirást ad életéről és hajlamairól. íme:

Rt. Hon. (Right Honorable) Arthur Neville Chamberlain 1869-ben született, mint a nagy Joe Chamberlainnek és második feleségének fia; Rugbyben végezte tanulmányait s eleinte irtózott a matematikától, ami pedig később kedvenc tantárgya lett. Az. egyetemet elvégezve, apja a családi birtokok igazgatására a Baham-szrgetekre (Nyugat'India) küldte, de megufnva a gyarmati életet, csakhamar visszatért szülővárosába, Birminghambe. Negyvenéves korában feleségül vette Miss Annie Cole't, akit jótékonysága miatt ,,angyalinak hivott

mindenki. Mielőtt a kormány élére került, pénzügy-, egészségügyi és postamini szter volt.

Szereti: a gyümölcsöt, a virágokat, a szivart, a madarakat, a főzeléket, a gúnyrajzokat, Beethovent (főkép ha a felesége játssza), a sétákat a Saint Ja' me‘s Parkban, Baldwint, a telefont, a magányt, a nevetést, de ezt napjában csak egyszer.

Nem szereti: a fecsegőket, az embereket, akik azt hiszik, hogy azért csinált karriért, mert nagy nevet hord, a különböző szertartásokat, a jazzt és a mozit.

MEGHAL-E A KÉTSZÁZÉVES GUILLOTINE? Franciaországban egyre tér jed a halálbüntetés eltörlésére megkudi- tott mozgalom. A sajtó kiemeli, hogy éppen kétszáz éve, 1738 ban találta fel Guillotin orvos a róla elnevezett nyak- tilót. Több nagy újság ez alkalomból feleleveníti a véres szerszám múltját a nagy forradalomtól napjainkig és sajtó' hadjáratot indít végleges lomtárbáhelye- zése érdekében. Egyik főindokuk, hogy a szomszéd baráti* ország: Belgium már nem ismeri a halálbüntetést:. A legérdekesebb „Marianne“-nak, a nagy hetilap' nak ankétja, melynek során meginterjúvolja a francia jogászvilág kiválóságait, nekik szegezve a kérdést: szükségesnek tartják-e a halálbüntetés fennmaradását vagy sem? Moro-Giafferi. Párás leghíresebb korzikai származású ügyvédj# például utal a hires velencei esetre, amikor egy gazdag uriasszony feljelentésére a Tanács egy gyűrű ellopásáért halálra Félte a gyanúsított kis kuktát s csak utólag derült ki, hogy az ékszert egy, a nyitott ablakon berepülő szarka vitte el magával. „Emlékezzünk e szerencsétlen kis kuktára!“ — ismétli az olasz szállóigét Moro-Giafferi, akinek a szemében a halálbüntetés egyáltalán nem riasztja el a többi bünösjelöltet tettének elkövetésétől. Ezzel szemben Mornet államügyész, a francia törvényhozás egyik büszkesége, ragaszkodik a halálbüntetés fetnntartá" sához, mert „ez a® egyetlen mód, amely esetleges meggondolásra bírhatja a jövendőbeli gyilkost.“ Ami pedig a kivégzések franciaországi formáját illeti, Mornet szerint' a nyilvánosság teljes kizárása mellett és a hajnali órákban a nyaktiló működtetése még mindig a „legizlése- sebb“...