Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-20 / 65. szám
TP 3 8 március 2 0. ELLENZÉK 15 I jtm A legideálisabb fogpaszta mégis a SANDY Beszüntette! egy kétezeréves újságot Szecsuian kfaad tartomány, mint ismeretes, a Jégutóbbi (időkben teljesen japán befolyás ítlöi került és ehhez mérten úgy közigazgatásába«:, mint közéletében lmlailmas elváltozások tői téli tek. A vál tozásokkal kapcsolatosan most egy igen . sajnálatos esetről számolnak be a Hongkongban •megjelenő an- golnyelv'ii tudomáinyos folyóiratok. Megszűnt a Kitng Kn nevű kínai' újság, amely ebben a> esztendőben érte volna ei a 2098-ik évfolyamát, A nevezetes újság sízeikes'Zílősége rengeteg mozgalmasságot tud felmutatni. Búr o lap egyáltalán nem mondhatta. magáról, bogy a kimaí nagy tömegek szellemi irányítója volt!, Íriszen vidéken, Tsenlifniban jelent meg, mégis gyakran előfordult, bogy a legelőkelőbb -kinaii lüurak voltak -,.i munkn- társa'i. Mint most Hongkongból írják, a szüneteltetés csak időleges'', lehet, néhány év múlva o King-Ivu újra életre kél, de — japá rr munkatársékka 1. Tr-----------Egy osztrák munkáslány szédületes karrierje a mennyei birodalomban Fegyverszállításokon hárommillió font vagyont szerzett Kína „női Zacharovja • A ^ - '■ PÁRTS, március hó. Nemzetközi diplomáciai körökben egyre több szó esik egy osztrák származású sanghaji üzletasszonyról, akit, mint a japán hódítás ellen küzdő Kína női Za- charovját emlegetik. Ez a rendkívül érdekes, romantikus életű, nagystílű asszony valóban megérdemli ezt a nevet. A japán —kínai háború kitörése óta ugyanis ő vásárolja Európában a fegyvereket és lőszert a kínai hadsereg számára és oroszlánrésze van abban, hogy a kinai hadsereget úgy ahogy sikerült felfegyverezni. Egy házasság és egy szerelem Ezt a nagystílű asszonyt leánynevén Irixmayer Teréznek hívják. Édesapja, Irixmayer Flórián Alsóausztriában élt, ahol egyszerű kőmüvessegéd volt. Leánya 1902-ben született. A szegény munkásgyermekek egyszerű életét élte, édesanyja háztartásában dolgozott már kora gyermekkorában és az elemi iskolát is alig látogatta. Az egyszerű munkásleány azonban feltűnt rendkívüli szépségével s hiányos nevelése ellenére is figyelemreméltó intelligenciáról tett tanúságot. Tizenhétéves korában úgynevezett „jó partit“ csinált, Ernst Berthel gyógyszerész beleszeretett és feleségül vette. »ITTVWHVimwi ——■ ——— Ä földhözragadt munkáscsaládban nagy szerencsének számított a leány házassága, amely azonban nem tartott soká: háromévi házasság után a szép Irixmayer Teréz elvált férjétől. Házasságából egy gyermeke született. A háromévi házasság alatt a fiatalasszony megtanulta, hogyan kell viselkednie intelligens emberek körében és válása után Bécsbe költözött, ahol előkelő körökkel keresett kapcsolatot. Csakhamar az akkori kinai nagykövet társaságában tűnt fel és erről a kapcsolatáról nyíltan beszéltek Bécs társaságaiban. Amikor a kinai nagykövetet kormánya viszahivta Bécsből Irixmayer Teréz diplomata ismerősével együtt Kínába utazott. Éveken át családja sem hallott semmit a szép Irixmayer Teréz sorsáról, mig végül levelet kapott tőle, amelyben azt irta, hogy Sanghajban bútoráruházát nyitott. Irixmayer Teréz tehetséges üzletasz- szonvnak bizonyult és rövid idő alatt tekintélyes vagyont szerzett. Üzleti tevékenységét nemcsak bútorüzletekre korlátozta, hanem nagystílű tőzsdeüzletekkel is foglalkozott, nagy nyereségeiből házat vásárolt Sanghajban és szalonja csakhamar az ipari, politikai és diplomáciai előkelőségek népszerű találkozóhelye lett. Később a vállalkozó szellemű asszony „Irixmayer és Társa“ név alatt banküzletet nyitott Sanghajban. Alig néhány hónap alatt ez a szerény kis banküzlet Kina egyik legtekintélyesebb pénzintézete lett. A rendkívül agilis és élelmes Irixmayer Teréz kitűnő összeköttetésekkel rendelkezett a kormánykörökben is és bankja részére sikerült igen jelentős megbízásokat kapnia külföldi fegyvergyárakkal való üzletek lebonyolitására. Á nagy konjunktúra Az igazi szerencse azonban a japán— kinai háború kitörésekor köszöntött Irixmayer Terézre. A kinai kormány megbízta, hogy utazzon Európába és korlátlan mennyiségben vásároljon fegyvert a kinai hadsereg számára. Kina számára élet-halál kérdése volt az azonnali fegyverkezés és Irixmayer Teréz megbízatásának sikerrel tett eleget. Óriási mennyiségű fegyvert vásárolt össze Európában és szédületes vagyont keresett ezeken az üzleteken. A beavatottak szerint magánvagyona több mint 3 millió angol fontot tesz ki és a 36 éves fiatalasszony, akinek Kínában még két gyermeke született, azzal a tervvel foglalkozik, hogy visszavonul az üzlettől és Európában telepedik le. idd százaién természetes érzés, teljes biztonság, öt éves —- tartóssá/, mindezt biztosan garantálja önnek a Priuieros-Crillíant- Extra — Prlmissima és Luxus-Silken—Finest világmárka. Egyik ismerőse igy jellemezte ezt a' nagystílű üzletasszonyt, az egykori osztrák munkásleányt: — Nem túlzás, ha Irixmayer Téré/ karrierjét Bazil Zacharov karrierjéhez hasonlítják. Irixmayer Teréz egyéniségének megkapó bájával éri el legnagyobb üzleti sikereit. Csodálatos nőiességével é. kedvességével valósággal lenyűgözi üzletfeleit és a legravaszabb üzletembereket is az ujja köré csavarja. A legcsodálatosabb az, hogy ennek a nagystílű üzletasszonynak csak barátai vannak, egyetlen ellensége sincs a távolkeleti üzleti és politikai világban, de Európában is csak barátokat szerzett magának nagyarányú fegyverüzletei során. Irixmayer Teréznek csodálatos érzéke van az üzleti lehetőségek iránt és fáradhatatlan a munkában. Kina „női Zacharovjának“ magánéletét alig ismerik. Azt mondják, még mindig azzal a diplomatával tart fenn kapcsolatot, aki kivitte Sanghajba. Ilyen karrierek is születnek" a vérző Kínában. Maradandó könyvsikerek: Cron’n: Réztábla a kapu alatt (3 Hónap dart már s-ík kbdása jelenik meg) kötve 238.—, fűzve 185.— lej; Knittel: El Hakim (Világsiker. Egy orvo.c) regénye), kötve 244.—, fűzve 191.— -aj; S Maugham: Színház, kötve 119.— lej; S. Maugham: örök szolgaság, kötve 2Ó4.— lej, fűzve 224.— lej; MEchel: Eííujra. a szél. (Angdl nyelven 8 hónap abtt 2 millió példányt adtak e! e könyvből), kötve 360.—, fűzve 264.— lej; Sauerwein: így láttam A XX-ik század történelme egy újságíró emlékeiben, kötve 178.— lej; Cooper: Talleyrand, kötve 252.— fűzve 165.— lej; Heiser: Egy orvos bejárja a világot, kötve 252.—, fűzve 165.—- lej; Werfel: Halljátok az igét, kötve 238.— lej; Thomas Mann válogatott novellái, kötve 238.— lej Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj. Pkta Unirii. THALIA SZEKERÉN REGÉNY Irin: THURY LAJOS ^ közlemény — Na persze, nem is illik ... egy fiatal leány, férfiember lakásán. Inkább maradtam volna távoli emlék, akihez nem lehet hozzáérni, aki testet nem ölt soha, de legalább jólnevelt, illedelmes urileány. — Ne gúnyolódjék — kérte a férfi és nem bánta, hogy remeg a hangja, egy cseppet sem titkolta, hogy az elmúlt órákban sokat szenvedett. ■— Értse meg, annyi rosszat beszélnek magukról, színésznőkről, erről az egész életről... Az ember sohasem tudja, hányadán van magukkal. Oh, Istenem ... Fejét a tenyerébe hajtotta, összecsukott. A leány elnézően mosolygott. — Maga pedig elfogult nyárspolgár, tele előítéletekkel. A férfi vállat vont. — Lehet. Lenke megint közelebb hajolt hozzá cs nagyon lágyan, melegen mondta: — Akkor pedig nagy csacsi és igen rossz ember. A színház is csak olyan, mint minden egyéb; vannak ott rosszak és még rosszabbak és vannak valamivel jobbak is. Mondjuk például én magam. Én elmondhatom, hogy a színháznál is urileány maradtam ... rendes, becsületes, tiszta és . . . vagyok is. A leány belepirult ebbe a vallomásba, a férfi pedig felkapta a fejét és ránézett. Az öröin, az elragadtatás tüze csapott fel tekintetében. Kinyújtotta a kezét Lenke felé, azután megint eszébe jutott az egész szituáció, a házassági hir és összekuporodott a helyén. — Igaza van — mondta csendesen. — Vén bolond vagyok; ne haragudjon rám. Tulajdonképen nem is gondoltam semmi rosszat magáról, csak féltem. Mindegy., elmúlt, most már túl vagyunk rajta. Higyje el, nagyon megfizetek mindenért. — Hogyan? — kérdezte Lenke, szinte zavartalanul kacérkodva. — Nagyon szomorú vagyok, vallotta be a férfi őszintén. — Nagyon fáj a szivem, jobban, mint ahogy el tudnám mondani. Ügyetlen ember vagyok, nem találom soha a szép szavakat. Nem haragszik ugye? — Nem — ígérte meg Lenke. — Egy csöppet sem. — Akkor... akkor az Isten áldja meg magát. Maradjon ezután is ilyen kedves, okos és jóravaló. Most pedig menjen. Ne maradjon itt tovább. A leány nyomban felállt és összeszedte a kesztyűit. — Ugy-e, ne maradjak’ tovább? — kérdezte és igyekezett nagyon komoly arcot vágni. — Nem is illik. Mit szólnának az emberek. — Menjen, kislányom — kérte a férfi és megindult mellette az ajtó felé. Kezet fogtak, nem is nagyon melegen. Lenke rátette a kezét a kilincsre, azután megint visszafordult és habozva megállt. A szeme sarkában mosoly bujkált, amint felnézett a férfire. — Kedves mérnök ur, úgy tetszik, mintha valami félreértés lenne közöttünk. Vagy mégsem? Igazán nem látok tisztán. — Micsoda félreértés? — érdeklődött élénl ten a férfi. — Nem olvasott valami házassági hirt rólam, a reggeli lapokban? — Igen, hogyne olvastam volna. — A férfi idegesen kapott az összegyűrt újság után, mintha azzal akarná igazolni magát. Lenke hangosan felkacagott. — Istenem, ez már igazán bolond dolog. Tudniillik... éppen azt akartam mondani ... — Az Istenért, beszéljen már! — Nem igaz. Rossz tréfa. Tudja a színháznál mindig előfordulnak eféle ugratások .Nem is tudom, hogy ki az az illető, akivel öszeadnak az újságban. A férfi ijesztően elsápadt, a kezét ösz- szetéve könyörgött. — Lenke, beszéljen komolyan. Ki ... ki csinálhat ilyen tréfát? A leány egy pillanatig habozott, azután megmondta az igazt. — Én magam. — Maga! — a férfi nagyot kiáltott, csakúgy visszhangzott tőle a szoba. — De miért? Minek? Lenke úgy tett, mintha nagyon félne tőle. Szepegett. — Csak úgy. Egyszerre eszembe jutott és megtettem. Muszáj volt, azért tenem. — Muszáj? — Igen. Látja, már régen, nagyon régen szeretek valakit, egy rettenetes embert, aki nem akar tudni rólam. Gondoltam, ezzel végre kihozom a sodrából. Gondoltam, hogy mégis látni akar, ha ezt olvassa és üzen értem és... és... Ez az egész. A mérnök egy percig meredten állt előtte, azután megmozdult, a karjába kapta, magához szorította. Lenke odatapadt hozzá és úgy kacagott, hogy köny- nyek folytak végig az arcán. A férfi felkapta beleültete egy nagy karosszékbe, ő maga odatérdelt elé, a két kezébe fogta a kezét és úgy beszélt hozzá. — Édes, gyönyörű virágom. Drága kislányom. Imádom magát. — Végre egy okos szót is hallok — sóhajtott Lenke és lehajolt hozzá, hogy átölelje a nyakát. — A jövő héten megesküszünk — ter- velte forrongva. — Néhány hétre elmegyünk Olaszországba, de azután hazajövünk és ne féljen, nem akarom elszakítani magát a színpadtól. Játszhat azután is; most már tudom, hogy maga ott is az én szépséges, tiszta asszonyom marad. Lenke meglepetve ránézett. Elégedetlennek látszott. — Miért? — kérdezte ingerke’dve. — Vagy úgy, a mérnök ur nem akarja eltartani a feleségét? Szegény asszony ke-i ressen magának kenyeret. — De édes! — A férfi megrémült, hogy igy félremagyarázzák, ha csak tréfából is. — Dehogy, dehogy, csak tudom, hogy az utóbbi időben nagyon szép sikere volt. Azt hittem, hogy az a legforróbb kívánsága. — Nem — felelte a leány és ragyogott a szeme, amint ránézett. — Nem akarom. — Igazán? — ujjongott a férfi és úgy magáioz szorította, hogy Lenke percekig nem jutott szóhoz. Végre kibontakozott és nagyon komolyan mondta: — A színház nem szép, legalább én nem annak láttam. Valamikor talán szép volt, de most... Ne beszéljünk róla. Nem művészet és nem is becsületes mesterség, léha, haszontalan és leromlott. Nem rendes embereknek való. Nekem nem kell, nem akarom többé soha. Az utolsó szó kissé tulkomolyan hangzott, mintha fogadalom volna és a férfi megértette, hogy Lenke nem könnyű szívvel mondja ki ezt a szót. Magában megesküdött, hogy kárpótolni fogja az asszonyát minden elmúlt csalódásért és fájdalomért és azután, amint megint egymás szemébe néztek, nem is törődtek többé semmivel a világon, nem maradt a számukra semmi, csak a csodálatos érzés, hogy örökre, elválaszthatatlanul együtt vannak. ^Vége.)
