Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-20 / 65. szám
AZ ANGOL—ÍR ELLENTÉTEK KULISSZATITKAI A szélsőséges Írek jelszava: Égessünk el minden angol árut — kivéve a szenet Március 3.-án kezdték msg az angol—ir tárgyalásokat LONDON, március hó. A világsajtó a napokban röviden hr rül adta Malcolm MacDonald angol do- miniumügyr miniszter nyilatkozatát, amely szeriint erős a kilátás arra. hogy az Ír Szabadállam és Anglia a közeljövőben megegyeznek egymással. De Valera ir miniszterelnök, mint ismeretes, az elmúlt héten Londonban 'tárgyalásokat folytatott az angol kor máimnál, amelyeket a kabinetkrizis miatt egyelőre félbe kellett szakítani. A tárgyalásokat március első hetében kezdték meg. Ipopszág nem felejt Az angol—ir háborúság egyike a legbonyolultabb és a kontinentális olvasó számára legkevésbé érthető, politikai problémáknak. Anglia történetének ismerete nélkül nehezen lehet magyarázatot találni arra, hogy a „Smaragdzöld Sziget“ miért vált a szélsőséges nacionalizmus és a nemzeti fanatizmus csataterévé, miért táplál úgyszólván engesztelhetetlen gyűlöletet az angol anyaország iránt s miért szakadt el alig ti:enr hét esztendővel ezelőtt, véres polgárháború árán, az angol koronától. Röviden összefoglalva a dolgokat, arról van szó. hogy az angolok történelmük folyamán véres háborúkban győzték le -nemzeti kisebbségeiket: a welszieket, skótokat. íreket. A két előbbi népfaj az elmúlt századok folyamán kompromissziumot kötött az angolokkal s bár titokban, mint Británnia ..őslakó;“, ki nem állhatják a ,.barbár betolakodott“ angolokat, kitünően meg' férnek velük. Sőt, azóta „viszafizettek“ az elnyomatásért: a skót Stuartok elfoglalták Anglia trónját, az angol pénzügyeknek és kereskedelemnek jelentékeny része van skót kézben s az elmúlt harminc év alatt a brit kor- máinyelnökök hetven százaléka volt skót (Gladstone, Bannerman, Rosebery, Bo' nar Law, Ramsay MacDonald; Baldwin félig skót.) A welsziek ezzel szemben Angliára erőszakolták királyi családjukat: a Tudorokat, (akik alatt mellesleg az ország óriás] virágzásnak indult) és kitermelték azt a brit miniszterelnököt, aki megnyerte Anglia számára a háborút: Lloyd George ot. A századok folyamán Wales éppenugy elfelejtette a „Welszi Bárdok“-at, mint a skótok Stuart Mária kivégzését. Írország ellenben nem felejtett és még ma sem felejt. Az ir erősen romantikus, sok ellentétből összetevődött nép, amely a realitásokat úgyszólván gyűlöli és kompromisszium' ra nem hajlamos, ők képviselik a flegmatikus, mérsékelt temperamentumu angolokkal szemben a metafizikai nyugtalanságot és azt a vérmes, bohóckodásra hajimos kötekedő irodalmi „egyé' niség“ típust, amelynek Bernard Shaw nem egyetlen megtestesítője. Az :reket azonban, vérmérsékleti sajátságaiktól eltekintve, világnézeti különbségek is szeparálják az angoloktól: az írek zöme a protestáns Angliával szemben katolikus. Különösen a szegényebb írek, tehát az ország lakosainak nyolcvan százaléka. ÍRORSZÁG MEGSZAKÍTJA KAPCSOLATAIT ANGLIÁVAL Az angol földesur századokkal ezelőtt hatalmas birtokokat kapott Írországban, amelyeket bérbeadott s amelynek jövedelméből fényűző módon élt. De nem Írországban. Ispánjai, intézői révén nyúzta, sanyargatta a jobbágysorban élő ir bérlőket. Ennek az elnyomásnak a jelei ma is láthatók a Zöld-szigeten: például közvetett eszközökkel megtiltották az egészséges házépítést, életigényeiket teljesen lecsökkentették. Ez a rendszer megdöbentő körülmény, de igaz — egészen a mult század nyolcvanas évéig folytatódott, amikor Gladstone alatt végre némelyes önkormányzatot kapott Írország és megegyezés történt a földbe' rek kérdésében is. A megegyezés azonban még mindig nem elégítette ki az íreket, mert hiszen az nem jelentett egy egészségesebb „földreform“-»!, a földekért még mindig hatalmas összegű annuitásokat kellett fizetni, — most már az angol államkincstárnak. Az ir függet' lenségi harc tehát kevésbé elkeseredertf- ten, de folyt tovább, egészen a világháború közepéig, amikor 1916-ban egyszerre kitört az ir zendülés: az ir forradalmárok a németektől kértek az angolok ellen segítséget. A zendülést elnyomták, de Anglia, az ir polgárháború véres eseményei és a dub" lini utcai közelharcok után, kénytelen volt hozzájárulni az angol—ir egyezményhez, amely az országnak többé- kevésbé önállóságot adott. A Zöld Sziget harmickét grófságából huszonhat kivált a tulajdonképpeni Nagybritánniából és Ír Szabadállam névvel önkormányzati joggal bíró brit dominium lett, mint például Kanada, amelyeket mindössze az angol király személye és a király által kinevezett kormányzó esküje egyesit a birodalommal meglehetősen laza perszanálunióban. A sziget hat északkeleti grófsága vi' szont Ulster név alatt továbbra is Nagy- británnia része maradt s a Szabadállammal ellentétben, nem alkot Angliától független, önálló vámterületet és angol bélyeget és pérnzt használ. Az Ir Szabadállamnak ez az 1922'es státusa, mint ismeretes, mintegy hat héttel ezelőtt végétért. Január elején Dub linban kihirdeték az uj ir alkotmányi, melynél fogva az ország csaknem teljesen megszakítja Angliával való eddigi kapcsolatait, ! nevét az eddigi „Ir Szabadállam“-ról „Eire“-re változtatja s bár egyelőre nem kiáltotta ki a független köztársaságot, hallgatólagosan megtagadta az angol király fennhatóságát és a főkormányzó által a királynak teendő hüségesküt. Milyen módon konnyilstíni a fájdalmakon A tavasz közeledtével a lábak érzékenysége fo kozódiik. A tyúkszemek nyilainak, a fogyások el viseihetetlenü] fájnak, viszketnek A bokák,, a Iá bak beledagadnak c. cipőbe, a bőrkeményedések szörnyen kínozzák ez embert és mindezek ,’!t;L no« -levertséget okoznak. Egy csapásra megszabadulhat a Sábák kínzóitól Szakemberek véleménye szerint elegendő, ha egy lavór meleg vízben felold két k-"m!ny: valód Szt. Rókus lábsór Csodálatos megkönnyebbülést fog azonnal érezni. Egy perc-g sem fog tovább •szenvedni. Áztasrci lábait e jórtékony Rókus-só. fürdőben. Erezni fogja tényleg lábaiban vél gyorsabb keringését, mely eloszlatja a fár.'drágot A milfónyi oxgénbuborék kellemes zsibongasr-al veszi körű! e fájó részeket, gyógy Írva. gyorsan * fejtöréseket. A Rókus-só behatol a pórusokba, a tyúkszemeket annyira megpuhitja., hogy kézzel könnyen kiemelheti őket. Mtiden gyógyszertár ba:n io lejért már kaph tó. Szerezze be még ma s valódi Szít Rókus lábfőt. ÁSZLÓ BÉLA: HUNYT SZEMEKKEL üiitársamnak Testvér lásd, hogy rohanunk egyre tovább: hegyre föl, majd völgybe alá, e vek vonat vad, vészes ritmusában. Nézd, pár pillanat még s már elsuhant rég melletted c mély, sötét éjszakában minden, ami a Tiéd. Mondd, mit hoz a hangos virradat, Testvér? Azt, amit várunk, azt, amit vágyunk: pénzt hullat ránk vagy vészt dob felénk, hogy holtra sebezze minden álmunk? Előttünk az utat látod-e, Testvér? Messze van még a végállomás? Lesz-e kisiklás, összeütközés, vagy más iszony s ha lesz.- a végtelenbe vesz-e utunk, vagy futunk bomlotton egyre tovább, mig van ideg, vér és izom? Nem felelsz, Testvér: alszol, alszol. Altatón ringat a rohanó gép, ■amwunn ezen a két. biztosnak vélt kusza vonalon, célod felé. Aludj, aludj — talán jobb ez igy. A nyitott szemeknek ne higyj. A nyitót szem álnok. Lásd, az álmok hogy temetnek nyomort, szenvedést, kétségbeesést. Hadd, hadd ringasson a rohanó gép. Most két hunyt szemed mögé bujt °z álom s a gyönyör három csodája: a Hang, a Szín és az lz, most a Tiéd. Hadd, hadd ringasson a rohanó gép Most a valóság helyébe lép a- álom s amid nincs: a három drágakincsi ahogy várod, ahogy kívánod, úgy teljesedik hunyt szemed elé: Isten, Csolád, Kenyér. Az igazi ellentét A hivatalos angol kormánynyilatko' ! Ezzel kapcsolatban fontos tudni, bogy zar éppen úgy, mint az angol közvéle' j Ulster vezető társadalmában nagy befomény, bámulatos és külföldiek számára érthetetlen közönnyel vette tudomásul a „forradalmi“ lépést. A Downing Street hivatalos kommünikéje szerint az angol kormány az uj ir alkotmányban nem lát lényeges változást. Eire-t az angolok tovább is a birodalom tagjának tekintik. A kormány azonban nem fogadta el az ir alkotmánynak azt a három cikkelyét, amely kimondja, hogy Eire nemzeti területe az egész Ir Szigettel azonos s hogy az uj alkotmányt Ulsterre is ki fogják terjeszteni, amint az ország visszanyeri régi területi integritását. Az angol hivatalos közvélemény tehát a kritikát úgyszólván Ulsterre, mint a legjobban érdekelt félre bizta s Ulster' ben az események élénk kontroverziát váltottak ki. Bár Ulster többsége, Crai- gavon lord vezérlete alatt, inzultusnak tekinti az uj ir alkotmányt és ellenáll az egyesitési, vagy bekebelezési, kísérleteknek, Északi Írországban is számos hive van De Valerának és az ir nacionalizmusnak, akiknek legfőbb vágya egy egyesült Írország. lyása van a bevándorolt skótoknak és angoloknak, akik majdnem mind protestánsok. Miben áll az igazi ellentét? Mindez, angol szempontból, nem túlságosan lényeges s az angolok ugyszól' ván teljesen az Írekre bízzák, hogy britek vagy nemzeti irek akarnak-e maradni, hogy kikiáltják a köztársaságot, vagy sem. Az angol—ir ellentét a vezető angol társadalom szempontjából ma már nem ebből áll, hanem egy sokkal reálisabb és gazdaságilag jelentős mozzanatból: a földbér-annuitások problémájából. Az 1922 es angol—ir megegyezés, amelyet Cosgrave, ez a békeszerető ir politikus irt alá, azt jelentette, hogy Írország évente mintegy Ötmillió fontot köteles fizetni Angliának a földbérek fejében, mikor azonban De Valera pártja vette át az uralmat Írország felett, az ir nemze' ti mozgalom romantikus vezére arra való hivatkozással, hogy Cosgrave-nak nem volt jogában az annuitások kérdésében kötelezettséget vállalni, egyszerűen megtagadta a földbérekén fizetendő ötmillió fontot. Ennek következménye természetesen büntetővámok voltak Anglia részéről, amelyekkel az ir mezőgazdasági termékeket sújtották. Írország erre retorzióval élt és vámot vetett ki az Írországba ér" kező angol iparcikkekre s végül megindult a két ország között egy szabályos vámháboru, amelynek az eredménye az, hogy az angol államkincstár ma közel ötmillió fontot vesz he az ir mezőgazdasági behozatal vámjai fejében, tehát majdnem any- nyit. mint a megtagadott annuitások összege. Ellenben és talán itt van angol részről a sérelem: az irek nem csupán papíron, hanem ténylegesen is egy kicsit még mindig előnyben vannak, mert hiszen az ir államkasszának is lényeges jövedelme van az angol iparcikkekre vetett vámokból. Az angol retorziós politika tehát, amint látható, nem egészen sikerült, mert az ir élelmicikk egyrész, minden büntetővám ellenére, még min" dig versenyképes az angol piacon, másrészt az írek még mindig előnyösen kerülnek ki a vámháboruból. MEGEGYEZÉS A LÁTHATÁRON Mindennek dacára a két ország kői' csomósén még mindig egymás legjobb vevői közé tartoznak. Hiába a vámháboru, hiába a protekcionizmus és az ir ön- cllátási törekvések. A szélsőséges irek egyrészt még mindig hangoztatja a regi mottót: „Égessünk el minden angol árut, a szenet kivéve“, de a két orízág földrajzi közelsége olyan realitás, amely nem csupán mezőgazdasági, hanem politikai téren is erősen érezteti a hatását. Úgy látszik, mintha az utóbbi időben De Valera, ez az álmodozó, fél amerikai, fél- ir tanár is hajlamot mutatna a reálpolitikai elképzelések felé, amit legjobban a londoni amtgol—ir tárgyalások tárgysorozata mutat. Ezen három fontos kérdés van, el3 egyesült Írország kérdése: pénzügyi kérdések, beleértve a vámokat és az annuitásokat és végül a védelem problémája. A jövőheti londoni tanácskozások folyamán tehát ezekről a kérdésekről lesz szó De Valera és az angol kormány kő' zött s annyit már ma meg lehet állapítani, hogy úgy az angol közvélemény, mint az irek — nacionalisták és angol- hiiiiek egyaránt -szívesen fogadnának egy angol—ir megegyezést, még akkor is, ha az a három tárgyalási problémapomt közül csak egyre nézve tartalmazna békés megoldást. Az elmn’* hét tárgyalásai mindenesetre biztató' egy angol—ir megegyezés felé. Hegedűs Ádán:
