Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-16 / 61. szám

1938 márclüs 18.  régi szeretö . ............................ un \m\iU li I iihuuübímIiOWMbm 1 Irta: MÁRAI SÁNDOR Egy negyvenéves férfi ment elgondol* kozva az utcán s egyszerre észrevette, hogy a sarkon üli befordul s feléje tart régi szeretője. Szeretett volna kitérni a találkozás elöl s arra is gondolt, okosabb lesz, ba szórakozottan elfordítja fejét, vagy ünnepélyesen és mélyen köszön, mintha semmi nem történt volna. Sze­rettük egymást, aztán szétváltunk, mi az? -— gondolta zavartan és szórakozot­tan. De akkor már ott álltak egymással szemközt és értelmes, szabályos monda­tokat morogtak. A negyvenéves férfi a kávéliá2ba akart menni, mint mindennap ebben az órá ban, munka után; sötétbarna kávét akart inni, föl nélkül, svájci kiflivel smegnézni a délutáni lapokat, mert szerette volna tudni, mi történt elölte való éjjel a kínai hadszíntéren, mi o megfejtése a tegnapi keresztrejtvénynek, mi a tartalma a re­gényfolytatásnak, igaz-e, hogy a husvét elölt i>s meghosszabbítják az üzletek zár­óráját s telefonálni is akart a kávéházi­ból uj szerelőjének, meg akarta kérdez­ni, elmennek e este moziba? Csaknem mindennap elment a kávéházija hivatal után s bizonyos megszokott sorrendben foglalkozott a sötétbarna kávéval, Kíná­vá!, n keresztrejtvénnyel és uj szerető“ jé vei; mert negyvenéves korára voltak már ilyen apró, berögzött szokásai Kis­sé őszült már, de még nem kopaszodott, viszont utolsó időben nyugtalanul aludt és az orvos mondta is, hogy jó lesz vii gyázni a cigarettával. Most megállt az utcasarkon, szemközt a régi szeretővel s arra gondolt, hogy szeretné feltörni ka­bátja gallérját, mert e meredek, északi fekvésű budai utcán keményen süvöltött a böjti szél. De valamilyen okból, melyet rüstellt volna meg m agyara zni, nem tűr te fel kabátja gallérját; valós2inüleg szé- gvelte a nő előtt ez óvatos mozdulatot, amely az öregedés és a józanság jelének tűnhetett föl a régi szerelő szemében. Ezért csak állt és udvariasan pislogott. Ilonka — mondta, A nő ezt mondta; —- Félhatig ráérek. Menjünk egy cuk­rászdába. Elindultak ünnepélyesén a cukrászda felé; a férfi dgy pillanatig gondolt reá, hogy' karoíifogja a nőt, természetesen csak gyöngédségből és udvariasságból; de aztán félt, hogy a nő félreérti a moz­dulatot s zavarában lehúzta, majd, köz­vetlenül a cukrászda előtt, mégegyszer felhúzta kesztyűjét. Ebben a cukrászdá­ban azelőtt soha nem jártak. Egészen uj cukrászda volt, lilafényes páholyokkal, öthetes képesujságokkal s újfajta süte­ményekkel, melyeket a férfi gyanakvás­sal szemlélt, mert lelkében már néhány éve konzervatív hajlamú volt s félt min den újítástól. A világnézet aznap kezdő­dik egy férfi életében, mikor félni kezd az uj szabótól, az újfajta irodalomtól és az uj nőktől. Utolsó időben gondolt már arra, hogy belép egy régi, jóhrrü, kissé maradi politikai pártba. Kíváncsian (nézték egymást, egy po­hárba borpárlat és egy gesztenyepüré fö lőtt; s mosolyogtak. Egymás szemébe néztek — a férfi a pohárkát tartotta ke­zében s a nő a kis kávéskanalat — s ar­ra gondoltak, hogy valamikor szerették egymást s az ilyen pillanatok, mikor bü- völtén bámulták egymást az utcán, vagy egy cukrászdában, azzal a különös rög kitettséggel és varázslatos mozdulatlan­sággal, mintha minden világi mozgás és cselekvés megbénult volna körülöttük, ezek a pillanatok voltak szerelmük vi­lágtörténelmének luagy, igazán históriai jelentőségű percei. A férfi szeretett volna kedves, tréfás és fölényes szavakat mon­dani; de volt valami a világításban, vagy a nő mosolyában, vagy a csillagok járá sábán — melyek e pillanatban is látha­tatlanul haladtak fölöttük, az idő és a Föld fölött, sugárzásukkal sorsokat iga­zítva — s egyszerre elment kedve a mo­solytól cs a fölénytől. A nő is hallgatott, a mosoly megfagyott szája szögletében s oly figyelmesen, olyan erősen és kíván­csisággal nézték egymást, mintha nagyon régen, a töríénclemclőtti időkben, elfe­lejtették volna megkérdezni egymástól; valamit. Most úgy érezték, ez az elfelej­tett kérdés nagyon fontos volt, talán leg­Pilii! immwşM fipiciici Sformánijiiah Ösztönözze renyhe beleit fcuinfüc a nemzed €gp£g-iormáni leié munkára PÁRIS, március i$. A szenátus folyosóin bizalom fogadta Leon Blum uj kormányát. A szenátusban úgy tekintik e2t a kormányt, mint átme­neti kormányt egy nemzeti egység=kabia nett felé, melyet egyedül tartanak alkal­masnak arra, hogy a mai nehéz helyzettel szembeszálljon. mbMBM! Az elmúlt éjszaka fo'yamán Kivégezték a moszkvai elítéltjeit per MOSZKVA, március 15. A szovjetek legjobb tanácsa visszon/asitnt. tn <r Trockijistu bunkerben elitéit 11 vádlott­nak felebbezését. a vádlottakat az éjszaka folyamán kivégezték, A 18-ik vádlottról. Rosengoltzról, a hivatalos közlemény nem tesz említést és ezért valószínűnek látszik, hoyy Rosenyolbzot már a tömeges kivégzéseir előtti éjszakán kivégezték. Már csak Olszett vannak a tengertől a győztes nemzeti csapatok PÁRIS, március 15. A spanyol nemze­tiek Salamancából keltezett hivatalos jelentése szerint, a nemzeti csapatok va­sárnap fovább nyomullak előre az ara* goniai arevonalon. Útjukban elfoglaltak számos helységet s a délről és északról előnyomuló hadoszlopaik között érintke­zés jött létre. A harcokban a köztársasá­giak nagy veszteségeket szenvedtek. Másik jelentés szerint Jague tábornok csapatai már csak tizenhárom kilométer nyíre állanak Caspe elölt. Caspeban van a köztársaságiak főhadiszállása. A vá­rost fenyegető nemzeti csapatok három nap alatt nyolcvan kilométert nyomultak előre s alig ötven-hatvan kilométernyire állanak a tengerparttól. rzwtscmeg A „PITVAR” HÁZIIPARI huvetkezet átalakított üzlethelyiségét Cluj, Strada tu Jiu Maniu Mo. 3. Háziipari és szépművészeti újdonságok !! ~.,és evekkel íiatalabbnak fogja magát éreiai. Belei 9 móter hosszúak. Ha nem Örülnek ki naponta, ugv Összegyűlnek a hulladékok, amelyek hamarosan átalakulnak mérgekké és savakká és megmérgezik vérkeringését. Bágyadtnak érzi magát Fej vagy hátfájást kap. Reuma és még vagy fél tucat egyéb betegség támadhatja meg. De állapotán nem segit drasztikus hashajtó szedése, hanem szedjen minden reggel „kis adag” Kruschen sót, amely újra NEVELI beleit és lassan arra szoktatja, hogy újra rendszeresen dolgozzanak. Miután még csak az első üveg felét szedte be. máris egészen más embernek érzi magát. Szemei újra élénkekben ragyognak, bűre tisztább lesz, járása ruganyos — 19 évvel fiatalabbnak érzi magát Végül is hatalmába keríti a Kruschen — közérzet. fâeglcezci<e a iar§u-muresi i'és­vénayszélc a üöfiiamiSiäös eí«lö~ panama blinii gyének áasgj’yslásáá-* Targu-Mures, március 15. Hosszú évekkel ezelőtt nagy port vert fel annak a Ghimes-i erdőpanamának ügye, amelynek főszereplője Bejárt Poli' carp erdőmérnök, akinek kezén többmik lió lej tűnt el. A per aktái töbBszaz^ol­dalra terjednek és súlyuk több kilót nyom. A perben közel kétszáz tanú szere­pel. A helyi törvényszék már több eset­ben tűzött ki az ügyben tárgyalást, ítélet­hozatalra azonban sohasem került még eddig sor, mert részint a vádlottak, ré­szint pedig a beidézett tanuk távolmara­dása miatt nem lehetett az ügyet teljes egészében leárgyalni. Ezúttal azonban va­lószínűnek látszik, hogy a még hátralevő néhány tanú kihallgatása után a tanács ítéletet is fog mondani 3. mindvégig nagy érdeklődéssel kisért perben. Mims tötté osztrák válogatott BÉCS. március 15. Az osztrák diáksá­got beolvasztották a német diákegyesü­letekbe. Németország és Ausztria között újabb rendelkezésig tovább szedik a vám- dijakat. A március 24-rc kitűzött Fran­ciaország—Ausztria labdarugómérkőzéit törölték a világbajnok! mérkőzésekre ki­jelölt osztrák labdarugó csapatot beol­vasztották Németország csapatába. fontosabb az életben. A férfi ajka hang­talanul mozgott, egészen önfeledten s a nő leolvasta az ismerős szájról ezt a né­ma kérdést. S mert nő volt, tehát gya­korlatibb és elfogulatlanabb élőlény, mint a férfi, csöndesen meg is kérdezte: — Csakugyan, miiért?... így nézték egymást, a férfi és a régi szerető. A kérdésre nem tudtak felelni. A no szép volt, talán szebb, öntudatosabb és nőiesebb, mint a múltban, mikor még szerették egymást. A férfi nem romlott sokat ez években s azok a csendes, óvatos vágyak és ellenszenvek, az uj irodalom^ mai és az előkelőén maradi politikai párttal kapcsolatban, nem ütköztek még ki külsején. Nem értették, mi történt s a hosszú másodpercben, mig pohárral és kanállal kezükben, a neonfények és a csil­lagok alatt egymás szemébe néztek, a za­var, a borzongás, a magány és a remény­telenség érzéshullámai öntötték el a régi szeretőket. Egyszerre nem értették, mi közük volt hát egymáshoz, ha most töb­bé nincs közük? Nem értették, mi az, ami az élet zavarában egymáshoz hajtotta őket s még sokkal kevésbé-értették, miért is éltek tovább, magányosan, többmilliárd ember és a végtelen idő áramlásában is magányosan -— miért kellett szakítani? A férfi arra gondolt, hogy szerette ezt a nőt s volt idő, mikor úgy érezte, nincs egye­dül a földön, mikor ez a szelíd cs szép kedvest karjaiba zárta. A nő arra gon­dolt, hogy a férfi mindig kissé ideges és érzékeny volt s talán türelmesebben kel­lett volna bánni vele. A férfi most vég­kép nem ércette az ilyen szavakat, mint „szakítás“ és „büszkeség“ és „hűtlenség“: mindez gyermekes, gondolta most, nem erről volt szó. Arról volt szó, hogy sze­rettem. Valamilyen nagy-nagy titok ez. A nő arra gondolt, ha nem szól közbe Ágnes, a férfi talán megmarad mellette, így nézték egymást, kíváncsian, sokkal kivánesiabban és figyelmesebben, mint az első találkozás alkalmával. Most már min­dent tudtak egymásról, ismerték egymás testét és lelkét, apró szokásaikat, s meg­borzongtak, mert most végre megtudták azt is, hogy semmit sem tudnak egy­másról. — Ha akkor Ágnes ... — kezdte hal­kan a nő. — Nem — mondta a férfi s idegesen vágott szavába. — Valami más oka is le­hetett. S lehajtották fejüket, a férfi kiitta a borpárlatot s a nő kanalazni kezdte a gesztenyepürét. Most csodálatosan egye­dül maradtak. A cukrászdában párocs­kák ültek, szemmelláthatóan újdonsült párok, akik nem tudták még, vagy nem akarták tudni, hogy néhány esztendő múlva ezzel a különös szégyenkezéssel ül­nek majd egymással szemközt, ilyen za­vartan és feszélyezetten, mint akik bűnt követtek el, de ugyanakkor áldozatok is, mint akik beleavatkoztak a világ rendjé­be, de ugyanakkor tehetetlenül engedel­meskedtek a végzetnek: igy ülnek majd ebben a cukrászdában, mint ők ketten, a férfi és a régi szerető. A férfi most a világra gondolt s nem értette az egészet. A cukrászda előtt villanyos csilingelt és zúgott a szél. — Úgy értem, ha akkor Ágnes... —• mondta a nő. — Nem — mondta halkan a férfi. — Nem, Ilon, higyje el, kérem, ez nem ilyen egyszerű. Mi szerettük egymást. Mi tör­tént? Nem tudom. Ágnesen nem múlha­tott szerelmünk s azon sem, hogy éppen kedd volt, mikor utoljára találkoztunk. Élénken emlékszem. Maga a hajsütővasat kereste s én sürgettem, mert a moziban már kezdődött az előadás s én kedvelem a hangos híradót a műsor elején. így kez­dődött. — Kérem — mondta a nő, akit a haj­sütő említése kellemetlenül érintett — ne beszéljen erről. Lehajtotta fejét és elpirult. Különös szeméremérzet kínozta, amilyet azelőtt soha nem érzett. Talán ez az igazi szem­érem, gondolta most; ez a szemérem, melyet egy férfival szemben érzünk, akit szeretünk s aztán egyszer nem találtuk meg idejében a hájsütőt. Más ez, fájdal­masabb és zavarosabb, mint amit Péter­rel, Ernővel és Gézával szemben éreztem. S finom kis ujjúnak halványpirosra lak­kozott körmével vonalakat'rajzolt a szí­nes asztalkendőre. — Nem — mondta a férfi. — Bocsás­son meg. Nem akarok többé erről beszél­ni. De mee NT mondjam, hogy nem ér­tem. Rágyújtottak s a füstön át óvatosan el­néztek egymás feje fölött. A mennyezetet nézték s kissé a végtelenséget is, azt a különös ürességet, mely ember és ember között felgyűlik idővel s melyet a csilla­gok sem tudnak áthidalni. A nő még mindig Ágnesre gondolt, heves gyűlölet­tel és makacson. A férfi arra gondolt hogy egy régi szerető sokkal érdekesebb és nyugtalanítóbb, mint az uj. S arra gon­dolt, hogy emberek között, akik egyszer szerették egymást s aztán elmentek egy­mástól, marad valamilyen kegyetlen, min­den írott szerződésnél és ünnepélyes es­künél keményebb kötés, mely ePen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak. Arra gondolt, hogy mindaz, amit embe­rek terveinek és akarnak, erőtlen azzal a titokzatos valósággal szemben, melynek közös gyűjtőneve az élet s részletes tar­talma, hogy neki köze van ehhez a nő­höz, akivel „szakított“ s nincs köze Ág­neshez, akivel nem szakított. Ez a fölfe­dezés kissé elképesztette; hőség szállt a fejébe s idegesen megigazította nyakken­dőjét. „De hiszen, még mindig nincs vé­gei“ —- gondolta és a hideg végigfutott a hátán. Jgy nézték egymást, kíváncsian, kissé sápadtan és dideregtek. Tengeri háború Frank Thiess „Csuzíma“ (orosz—ja­pán tengeri háború), .400 lap, kötve 178 lej. — Uj Athenaeum könyvek még: Thomas Mann: Összes novellái, 572 lap, kötve 238 lej, Móricz Zs.: Mig uj a szerelem, 332 lap. kötve 178 lej, Jules Sauerwein: így láttam (a XXök század történelme) 178 lej Lepagenál, Cluj. Postán utánvéttel Kérjen teljes ingyen jegyzéket Lepagetól. ISclrwansbepgep bélyegalbumok: nagy választékban kaphatók az ELLEMZÉS k Snyvoszt ály ban, I [P. Unirii. Kérjen részletes árjegyzéket. Doriot képviselő erőfeszítéseket tesz ar­ra, hogy a jobboldali pártok körében an- timarxista frontot alakítson ki. Paul Boncour, az uj francia kormány külügyminisztere a diplomáciai képvise­lők közül elsőnek Os.szuszki csehszlovák követet fogadta. Tegnap este a miniszter- elnökségen fogadás volt, melyen Blum miniszterelnök is rés2ivett.

Next

/
Thumbnails
Contents