Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-13 / 59. szám
19 3 8 március 1 3. ELLENZ ÉK 15 12 a Hilar» icSficl Kínában-------------- I I iiwMMcaBaBBPaapatm» 1 ■—• A kínaiak legfőbb segítsége a tér és az idő CLUJ, március 13. Szélsőkeletről érkező háborús hírekkel szemben kezdi elveszíteni a közönség az .érdeklődését. Pedig a nyolcadik hónap óta tartó háború minden borzalmával együtt teljes erővel tombol tovább Kiná- ban. A kínai nép ellenáll s az óriási szélsőkeleti birodalom ismerői is váratlan meglepetéssel veszik tudomásul, hogy Kínában a régi széthullottság helyére, éppen a háborús események következtében, hosszú idő óta példátlan nemzeti egy- ség alakult ki. A küzdelem végső eredményét senki sem láthatja előre, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a japánokkal szembeni ellenséges érzés a mostani események követ- keztében olyan mélyen szántott a kínai lélekben, hogy a két nép közötti kien- gesztelődésre belátható időn belül aligha lehet számítani. A fegyvereké a szó Egyelőre a fegyvereké a szó s a helyzet megítélése nem annyira politikusokra, mint a katonai szakértőkre tartozik. Ezek a rendelkezésükre álló adatok alapján nagy figyelemmel kisérik a hadműveletek folytán kialakuló stratégiai helyzetet és megállapítják, hogy a kinai—japán háború az első japán támadások sikere után most uj fejezetébe lépett. Japán csapatok mélyen hatoltak be a kinai űrbe, mely azonban az elfoglalt területnél aránytalanul nagyobb területeket mondhat még magáénak. És minél mélyebben hatol a japán katonaság ezekre a területekre, annál erősebben szóródik szét, annál hosszabb az utánpótló vonala, annál nagyobb csapatai maradnak lekötve az utánpótló vonalakat veszélyeztető gu= erilla-támadások visszaverésére. A japán —kinai harc ma már olyan óriási területre terjed ki, hogy a helyzet megítélésére csak a stratégia beavatottjai képesek. Ebben a megítélésben ma már a tér és az idő legalább olyan tényezők, mint a csapatok ereje. Részleges csaták megnyerése itt már alig számit. A világháború eléggé bebizonyította, hogy csatanyerések nem jelentik a háború megnyerését, a szélsőkeleti harcokban is csak a térrel és idővel számitó, hideg, reális stratégiai elgondolásoknak marad helye. A kinai taktika A kínaiak taktikája kezdettől fogva szükségképen az volt, hogy az ellenfél előnyomulását lehető legáldozatosabbá tegyék, mindenhol akadályokat gördítsenek elébe, anélkül, hogy bármely ponton, akár csak részlegesen is, döntő jelentőségű csatát elfogadnának. Ez jórészben sikerült is, bar Sanghaj bevétele után és Északkina egy részében nem tudták eléggé föltartóztatni a gyorsan előnyomuló japán csapatokat. A kinai hadsereg törzse azonban ma is érinthetetlennek tekinthető s a japán előnyomulás döntő eredményeket pedig nem ért el. Az utolsó hetek harctéri eseményei pedig általános meglepetést keltenek a katonai szakértők számára is. Amig ugyanis a japán hadseregek Sanghaj és Nanking bevétele után gyors tempóban tudtak előhaladni, addig az utolsó hetekben, kétségtelenül a most már erősen érvényesülő tér és idő tényezőinek hatása alatt, megalla- ni, vagy legalább is erősen meglassabbodni látszik a japán előnyomulás. Igen fontos pontokon hetek óta egyhelyben folyik a harc, más helyeken pedig a kínaiak mentek át támadásba. Mindebből még nem szabad a háborús események döntő fordulásra következtetni, bizonyos változás azonban határozottan érezhető. iíí퀧 üpíii balossal eredmenueh Területek elvesztése katonai szempontból nem jelent föltétlenül veszteséget a kínaiak számára és ezeknek a területeknek elfoglalása nem jelent föltétlenül nyereséget a japánok számára. A kinai hadvezetőség főcélját ebben a pillanatban az időnyerés és az óriási kinai tér kihasználása képezi Csang-Kaj-Sek marsallnak hadserege fölszerelésének és minőségének gyengébb voltát hideg stratégiai gondolkodással kell helyettesítenie, mely pillanatnyilag fájdalmas veszteségek elviselését követeli azért, hogy legjobb szövetségeseit, a tért és az időt, hatásuk érvényesüléséhez segitse. Ez a stratégiai elgondolás vezetett abban is, hogy a kinai hadvezetőség Sanghajt és Nankingot hadseregeinek visszavonulásával engedte át a japánoknak. Ennek az elgondolásnak hatása alatt fogják a jövőben átengedni a japán csapatoknak Szu- Csaut, Hankaut és más nagy kinai központokat is. A hadvezérnek, aki ilyen áldozatokra képes, biztos idegei kell, hogy legyenek és biztosnak kell lennie abban is, hogy népe támogatja őt és megérti az elkerülhetetlen áldozathozás céljait. Csang-Kaj-Sek taktikája Csang-Kaj-Sek marsall ebből a szempontból kétségtelenül bevált eddig. A kinai— japán háború eddigi eseményei határozottan kedvezőbbeknek látszanak a kínaiakra nézve, mint ahogy azt az ellenfelek erejét ismerő katonai szakértők várták. Csang-Kaj-Sek tudja, hogy az eddigi taktikája megváltoztatására még nem érkezett el az idő s ezért tovább folytatja csapatai lassú visszavonását. Ebben a visszavonásban azonban jól kiszámított kombinációk érvényesülnek. Csang-Kaj-Sek csapatainak kisebb vereségeit is eredményeképen értékesíti egyelőre általános tervei érdekében. Ilyen szempontból nézik a katonai szakértőka jelenleg Nankingtól északkeletre, Hszíi- Csau vasúti csomópont előtt folyó véres, elkeseredett harcot is. Csang-Kaj-Sek itten három hétig akarta a japánok előnyomulását feltartóztatni s a Hszü-Csau előtti harcok most már nyolc hete folynak. A japánok előbb-utóbb kétségtelenül be fogják venni a várost, késlekedésük azonban megakadályozza őket, hogy más fontos pontokon, különösen Délkinában, megfelelő erővel lépjenek föl. Az északkinai ellenálló vonalakon ugyanez a cél vezeti a kínaiakat. Meg akarják akadályozni, hogy Japán a Kanton ellen már hónapok óta tervezett hadműveleteit megkezdje s ez eddig sikerült is nekik. Kanton ugyanis, mint a hadiszerek beszerzésének főútvonala, rendkívül fontos a kinai hadsereg további harckészségc szempontjából. Kantonon át érkeznek Kinába a hadiszerek Indochina és Hongkong felől. Az utolsó hónapokban óriási mennyiségű hadiszer érkezett Kinába ezen az utón. Közben fokozott erővel építik az útvonalakat az orosz határok felé, ahonnan napról-napra nagyobb lehetőségek nyílnak a hadiszerszállitás részére. A szemben álló felek katonai létszáma Japánnak ebben a pillanatban körülbelül ötszázezer embere van a kinai harctereken. Ebbe nincs beszámítva a szintén magaslétszámu kvantungi hadsereg, mely Mandzsúriában áll, részint a határ mellett sorakozik föl a szovjetoroszokkal szemben, részint harcokban is résztvesz a Mandzsúriával szomszédos kinai tartományokban. A tulajdonképeni Kínában küzdő ötszázezer japán katonából mintegy kétszázhusz-kétszáznegyvenezer ember áll Középkinában a Sanghaj—Hszü-Csau vonalon, körülbelül ugyanennyi van Északkin ában és mintegy hatvanezer katona Shantung tartományban. A japán kézben levő nagy kinai városok megszállása szintén népes csapattesteket köt le. A legnagyobb japán csapatösszpontosi- tás Hszü-Csau előtt történt, M8JSVET OLASZ- ORSZÁGBAN A KÜLÖNYONAT ÁVAL C.I.T. Ápriiis 20 — Május 2 Venezia, Florenza, Roma, Napoli Lei 8.500 Jelentkezési hely: Cluj: Institutul de Cultură Italiană, Strada Wilson. - „EUROPA“ Economia S. A., Piaţa Unirii No. 23. ahol, mint megírtuk, két hónapja folyik a küzdelem. Hszü-Csaut a japán had vezetőség mindenképen be akarja venni. Katonai szakértők szerint ebben hiúsági okoknak legalább akkora szerepe van, mint. stratégiai okoknak. A japánok, európai katonai szakértők szerint, jobban tették volna, hogy ha Nanking bevétele után nem kötik le haderejük zömét a Hszü-Csau elleni támadással. Ha tervezett délkinai támadásukat hajtják ehelyett végre és Kantont kerítik kezeikbe, sokkal súlyosabb csapást mérhettek volna Csang- Kaj-Sek hadseregeire, mint amilyent eddigi összes hadműveleteikkel el tudtak érni. Ma az a helyzet, hogy a kinai csapatok továbbra is folytatják jól átgondolt védelmi taktikájukat. Csang-Kaj-Sek módszerének sikerült eddig megfosztani a japán hadvezetést a háború kezdetekor remélt gyors és döntő sikerektől. A kinai veszteségek nagyok, talán kétszer, háromszor is akkorák, mint a japánoké. De Kínának kifogyhatatlan embertartaléka van, melyből bőven lehet pótolni az elesett harcosokat. A kinai—japán háborúnak — mondják a katonai szakértők — uj fejezete kezdődött el. Japánnak ma már nemcsak a kinai hadseregekkel, hanem az óriási kinai űrrel is kell küzdenie és számítania kell a nehézségekkel, melyeket a háború elhúzódása jelent. Mert hogy adott viszonyok között ez a háború még sokáig elhuzód- hatik, az iránt a tisztán katonai lehetőségekkel számitó szakértők kétséget sem táplálnak. Nem is szólva arról, hogy a háború elhúzódása mindig fönntartja idegen hatalmak közbelépésének lehetőségeit is. Ez a kérdés azonban már más lapra tartozik. THALIA SZEKERÉN REGÉNY Ma: THURY LAJOS ÁuTüLény — Az előbb hozták a művésznőnek. — Nekem? — kérdezte Lenke és a szive váratlanul hevesen megdobbant. Remegő ujjakkal szedte le a selyempapirt a virágról és csöndesen bólintva meredt maga elé egy pillanatig. Rózsák voltak a burkolat alatt csupa, gyönyörű pirosbár- sony rózsa, a hamvas kelyhekben apró vizcseppek gyöngyöztek, üdék voltak és illatosak. írás nem volt hozzájuk, sem névjegy és Lenke tudta, hogy nem is kell, nem is lehet. Lehajolt n rózsához, mélyen magába szívta nehéz illatukat és egyszerre csodálatosan megkönnyebbült. Mintha csak most érezte volna, milyen kinos, csaknem elviselhetetlen volt a legutóbbi napok belső feszültsége, amikor hirtelen egy csapással feloldódott az egész. Egyszerre mintha sokat, sokat vesztett volna a jelentőségéből mindaz, ami foglalkoztatta, keserítette, meggyötörte: Máry, Fekete elnök ur, mind hirtelen hátrább kerültek az öntudatában és már nem volt fenyegető jellegük. .Már csak azt tudta, hogy van valaki, akire gondolni megnyugvás és béke. valaki, aki nem szakadt el tőle, ime itt volt, itt van és ez sokkal fontosabb mindennél. A karjába ölelte a sok piros virágot és hosszú hetek óta először, derűsen, csöndesen,, megbékélten mosolygott felettük. XII. Horváth Gábor mérnök minden kétséget kizárólag tisztázta önmagában, hogy nem Lenke kedvéért ment a színházba. A szinlapon ott állott apró betűkkel nyomtatva a szereplők névsorának a végén: Szobaleány.— Sebessi Lenke, de hát ez egyáltalán nem volt fontos körülmény. Istenem, beugrik a színpadra, szól egy szót és megint kimegy, nem fontos, jóformán észre sem venni a többiek között. Azt mondják, hogy a darab jó, az uj színésznőt is sokan dicsérik, elvégre odamegy az ember, ahol mulatni lehet. Régen elfelejtett boldogságok emléke nem zavarhat meg egy józan, felnőtt embert. A darab ezek után meglepően unalmas volt, két teljes felvonáson át. A szinpadon nem történt semmi, a szőke színésznő, aki a főszerepet játszotta, hihetetlenül ellenszenves volt és érdektelen; a mérnök csak azon csodálkozott, miért és minek nevetnek körülötte az emberek. Azután belépett a fehérkötényes, fehér- bóbitás szobalány és mintha, hirtelen, váratlanul kivilágosodott volna a színpad, mintha az összes reflektorok kigyulladtak volna és fénybe borították volna az egész színházat, úgy állt ott a kis szobalány takarosán, csinosan és ragyogóan a közönség előtt. A hangja olyan volt, mint a harangszó, nagyon messziről és amikor mosolygott, kedves volt nagyon, behizel- gően, öntudatosan, okosan kedves. Horváth Gábor kénytelen volt tudomásul venni, hogy a szive érthetetlenül nagyot dobban és hogy amint a kis szobaleány eltűnik, megint halálosan sötéten érdektelen az egész színjáték. A piros bársonyrózsák igazán csak elismerést és hódolatot jelentettek. Horvath Gábor úgy érezte, hogy a szoba- leányszerepben is nyilvánvalóan látszott Lenke tehetsége. Nagyon jól csinált mindent, az ilyen bátran küzdő leányt megilleti az elismerés. A piros rózsák elmentek, nagy csokorba kötve és Horváth Gábor ott maradt, egyedül, olyan nyugtalanul, zaklatott állapotban, amelyet egyáltalán nem látott szívesen, amelyben elégedetlenül, szinte csodálkozva fordult önmaga ellen. Hihetetlen ez a szentimentális érzékenység egy férfiembernél, aki túl lehetne már az eféle gyerekségeken! Ez a furcsa hangulat makacsabbnak bizonyult, mint bárki hihette volna. Elmúlt három-négy nap és a mérnök még mindig nem lett úrrá az idegein. Dolgozott az irodában, üldögélt a rajztábla mellett és egyszerre csak kiderült, hogy már egy órája nem tesz semmit, vagy egészen furcsa dolgokat csinál, amelyeknek nem lehet hasznát venni. Járt, kelt, figyelmesen hallgatta, mit beszélnek különböző emberek és a végén nem tudta, mit hallott és mit kell felelnie. Néha már igazán bosszantó, majdnem kinos volt ez az állapot. — Pihennem kell — gondolta és ebben megnyugodott. — Hát persze, időnként ki kell fogni, rendbe kell hozni a tulerőltetett idegeket. Adóst igazán nyilvánvalóan baj van velük. Környezetváltozás kell, el kell menni valahová. Hogy hová? Páris? Nizza? Montecarlo? Eh, minek a nagy lárma, az ilyesmi nem pihenés. Ilyenkor csönd kell, valami nyugalmas kis hely, vagy szanatórium, mindegy. (Folytatjuk) i j I
