Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-13 / 35. szám
2. ELLENZ ii K 1938 február 13. paAl JÓ3 vasárnapi riportja t.âte§alâs az Apponyiak ősi kas? :«ly «jBosiííy ■íhmimi ■!<>• hM egy Iá él* szemű Etosniesz romaoliíkiis regénye - -.- —— ——ara—■--— Könnyes szemekkel mesél a konyhában az „angyali jóságról“ Léna, aki Zserina komteszt gyermekkora óta szolgálja.* — Legendákkal és mesékkel van tele a kis falu. — Mit mond a plébános, aki az. első szent áldozásra készítette elő a „kegyelmes ur unokáját“. NAGYAPPONY, 1928 február elején. (Copyright by Jób Euúl. Utánnyomás tilos.) Vonatra ültem, hogy elutazzam Nagyapponyba, ősi kastélyába a: Apponyi- aknak. A kicsiny falunak, eldugna erdörengetegek valamelyik tisztására, alig puskalönésnyire a Vág romantikus völgyétől, — Istenem: de sokan indullak el innen már királyi trónusok felé — nincsen vasúti állomása. Pöstyénböl autóval kell menni. Az autóút nem tart egy óráig se. Rozsdás kerítés veszi körül az ősi parkot és a kerítésen megkopott nagyon az A p pony iák címere. A fáknak nincsen lombjuk és hó csillog a park rétjein. Öreg, sárga kastély, Mária Terézia korának barokk építészeti' stílusára emlékeztet, köszönt a behavazott park kellős közepén. A kutból, amely a kápolna elölt áll, nem szökik kristályos sugara a víznek, a havon csak itt-ott találkozunk emberek lábanyomával. Hosszan és élesen berreg a csengő és ct-z első hang, amely üdvözöl: hangos kutyaugatás. Aztán, hogy nyílik a- ajtó, vidáman, farkát csóválva simul mellém Major, a komtesz kedvenc farkaskutyája. Amikor Zserina komtesz, Albánia leendő királynéja itt tölti idejét ebben a kastélyban, Major elkíséri öt minden útjára. Szegényeihez a faluba, vasárnaponkint a templom kapujáig, a park sárga őszi rózsáinak bokráig és ki a határba, a siirü erdőségbe, ahol öszidöben hosszan és elnyújtva bőg a párjára váró szerelmes szarvas. A kis faluban hetek óta legendák születnek meg és válnak a nép ajkán csodálatosan szép mesékké... Vissza a múltba 1298-be A domb tetején tiizrágta, évszázadok marta fekete romok. Olyanok, amikkel lépten-nyomon találkozunk a Vág romantikus völgyében. E romok büszke várként vigyáztak egykoron a völgyre. öreg annalesekben az Ur 1290-ik esztendejében szó esik már róluk. Az Ap- ponyiakat akkor még Pech néven említi a krónika. Mikor pusztult el a vár? Tatár, török, labanc, vagy kuruc égette fel? Nem tud erről semmit a tudós plébános ur, akitől Nagyappony históriája iránt érdeklődöm. A kastély maga legfeljebb kétszázesztendős lehet. Tipikus falusi kűri Egyik gazdája az osztrák császárt reprezentálta Pánsban, a Lajos udvarában és ez az Apponyi hozta el magával Mária Antoinette utolsó levelét. Amikor Henrik gróf, a hires világutazó, fejedelmek barátja, pár évvel ezelőtt meghalt, Íróasztalában találták meg a levelet. Apponyi Albertnek, Magyarország nagy államférfiénak apja, György kancellár volt, Apponyi Lajosnak, Ferencz József főudvarmesterének az apja pedig Ausztriát képviselte a cárok udvarában és a nagyappo- nyi kastélyban van az a bizalmas jelentése, amelyet a cár koronázásáról küldött Bécsbe ... Interjú a nagyappony! kastély konyhájában. — Könnyes szemekkel mesél Léna néni... Délután kettő felé jár az idő, amikor becsöngetek a nagyapponyi kastély jobboldali szárnyán. Az Apponyiaknak már csak ehhez van jussuk, a baloldaliban az uj földesur lakik: Slezák Vitus pozyoni mérnök. Jelenleg ő sincs a kastélyban. A cselédlánya igazit útba: tessék odaát megpróbálkozni. Nincsen idehaza más, csak Léna néni, a kulcsárnő. Kedves, barátságos asszony. Innen a hatvanon. Teljes neve: özvesv Greczu Istvánná, de errefelé mindenki csak Léna néninek hivja. Mint kis pesztonka került még Lajos kegyelmes ur házába. Aztán ott ragadt. És afféle ,,öreg bútordarab“ lett belőle. A régi jó időkben találtunk ilyen hűséges főúri alkalmazottakat. Rr‘!R"*'v Léna néni kinyitja az ajtót. Beenged. Vele szemben megnyertem a csatát... Leültet és nevetve mondja: ,,Három újságíró volt már itt. Egyiket se engedtem be a házba. Nem volt bizalmam hozzájuk ... Tetszik tudni: nekünk, grófi alkalmazottaknak, vigyáznunk kell. Kérdezem: mi hir Tiranából? Fiatalos fürgeséggel siet a másik szobába és kihoz onnan egy fotográfiát. Ma érkezett. A borítékon albán bélyeg és „per Avion“ jelzés. Megmagyarázom, hogy a fotografia repülőgéppel érkezett. A hátára ezt irta Adél grófné: Tirana, 1938 január 28. Itt lakunk az albán királynál. Itt az albán királyné .. . Az esküvő csak májusban itt lesz. Addig— itt marad. Novemberben megint Apponyba jön. — Esküvőről megint ide jövünk. Ő roppant boldog! Léna néni szemei megtelnek könnyel. Többször elő kell venni a zsebkendőjét. .. Csöndesen mondja: — Gyönyörűségesen szép a Zserina, komtesz, a jövendő albán királyné. Igazi angyal. És ha tudná a világ, hogy milyen jó, istenien áldott szive van. Igazán megérdemli a szerencséjét. Nagy, gyönyörű kék szemei vannak és szép sötétbarna haja. Mindenki szereti ... ...És igy indul el egy regény... Egy fényképbe lett szerelmes a király. Megkérdezem Léna nénitől, nincsen-e régebbi fotográfiája a komteszről. Kisiet a szobájába és két rámával tér vissza. Az egyikben régi fotográfia. A francia Riviérán készült és Gyula gróf mindhárom gyermeke: Geraldina, Virginia és a most tizennégy esztendős Gyula gróf vannak rajta. Zserina grófnő karikát tart a kezében. A másik fotográfiát tavaly karácsonykor kapta ajándékba Léna néni a komtesztől. Kicsiny cédulka van mellette, havas faággal és ezen rajta a Zserina komtesz írása: „Boldog karácsonyt Lénának!“ ... Ez az a fénykép, amelybe Zogu király szerelmes lett.. . Mert: nem igaz az, hogy Albánia királya már megelőzően ismerte volna a szépséges Apponyi grófnőt. A históriát Léna néni igy meséli el — és ő azt közvetlenül a komtesztől tudja —: — Ősszel a grófkisasszony Pesten volt. Gyakran járt Fanny komteszék fóti kastélyába. Feszteden grófnővel és Edelsheim-Gyulay grófnővel valahol megismerkedett az albán király két nővérével. A királykisasszonyok nagyon megszerették a mi komteszünket. Ezen nem is lehet csodálkozni: Zserina kom- j teszt muszáj megszeretni... Amikor elbúcsúztak, arra kérték: adjon nekik egy fotográfiát. Csak egy ilyen icipici képet — és Léna néni mutatja a kis uj- ján, hogy az albán királykisasszonyok milyen picurka képet kértek tőle... — Ezt a képet adta oda. Vagyis nem ezt, hanem egy ugyanilyent... És aztán: Zogu király meglátta ezt a képet és nyomban szerelmes lett a mi komteszünkbe. Ezt tőle tudjuk. Hiszen: Pestről ide, Apponyba jött vissza a komtesz és ide jött Tiranából a meghívás. Innen utaztak el Adél komtesszel együtt az albán fővárosba ... Bizony: ebbe a képbe lett szerelmes a király, még mielőtt a komteszt látta volna ... Nem igaz, hogy előbb találkoztak ... Nekem csak kellene erről tudnom ... Ezt a fényképet látta meg a király és bizonyosan a nővérei, 3 királykisasszo- nyok mondhatták neki, hogy keresve se tudna különb feleséget találni a mi Zserina komteszünknél... — És aztán: karácsony előtt útnak indultak. Én tudtam, hogy Zserinából királyné lesz. Hiszen, hţ akarta volna, már régen királyné lehetett volna belőle... Két szűk szoba a kastélyban: a leendő királyné lakosztálya. — Adus komtesz, a kastély nagyasszonya — Tiz esztendős korában került először Apponyba a komtesz — meséli tovább a kulcsárnő a konyhában lefolyt in- 'terju során. — Apja halála után Henrik bátyja hozta el őt is Virginina nevű nén- jevel ide. Emlékszem rá, mintha csak ma volna: Pöstyénig vonaton jöttek és onnan autóval. A komtesz nem tudott semmit magyarul. Hiszen anyjánál, aki amerikai nő volt, csak angolul és franciául beszél- tek. Magyarul itt tanult meg. Azóta Adél komtesz volt az anyja. Ő nevelte. Sze- mefénye volt a kisasszony. Elkísérte min- u^nhova. Tessék csak jót írni az Adél .ótmteszről, mert megérdemli. Valóságos /beidére a vidéknek. *.. Adus néni ... Hatvanas körüli, pártában maradt legidősebb lánya Apponyi Lajos grófnak. Mindenki meleg hangon mesél jóságos szivéről. ö nevelte Zscrinát és Apponyi Gyula gróf leánya tőle tanult meg magyarul. ... Az első gyónását már magyarul végezte a nagyapponyi templomban... Tízéves kora óta felváltva hol Pesten, hol Foton, hol itt élt. Ma: tökéletesen és hibátlanul beszél magyarul. Passziói? — Imádja a virágokat és szeret clbibe- lődni a rózsákkal. Lovagol. Tenniszezík és sokat, nagyon sokat olvas. Aztán kézimunkázik. A falusi gyerekek számára köt harisnyát és meleg téli holmit. Vadászatra nem jár, puska talán nem volt még a kezében. Pedig ez a vidék paradicsoma a vadnak. Nagy urak járnak ide vadászatra. Szarvas, mufflon, vaddisznó, őz, dámvad, nyúl bőven akad itt. Gyakran járt erre Apponyi Albert gróf is. Zserina komtesz szereti a muzsikát és szalonjában ott áll a zongorája. Két szobája van a kastélyban. A hálószobája és a szalonja... így születnek a legendák... Tapolcsány felé való utamon egy percig hahót tartok a nagyapponyi korcsmánál. Az ivóban egy sereg ember. A falubeliek tudják, hogy Zserina grófnő esete hozott ide bennünket. Asztalunkhoz invitálom az egyiket: Lázár Ferencet. Munkásember. Mondja: — Bizony, az Isten megáldotta a mi kedves grófkisasszonyunkat. De igy is kell ennek lenni. Angyali teremtés. Tavaly ott dolgoztam a kriptánál, kijött, körülnézni. Szebben beszél velünk, mint a munkástársaink. Csak igy mondja: Lázár bácsi, vagy Feri bácsi. És mindenkivel olyan jó és udvarias. Megérdemli, hogy szerencséje legyen. Mert irtózatosan gazdag lesz ám a mi kisaszonyunk . . . Én hallottam, hogy Zogu királytól az eljegyzés után olyan brilliáns gyűrűt kapott, hogy a sötétben világit. Amikor a szobájába ért, nem kellett meggyujtania a lámpáját ... a gyűrűje világított . . . ...íme, a meseköltés már megkezdődött . . . És a többiek is csak szépet tudnak elmesélni a komteszről, a „mi grófkisasz- szonyunkról . . .“ A tiranai eljegyzés öröméből kijut mindenkinek... Á Bfíagyapp@rayi hătbăzomâîiy regénye a telek- keoyv iapjján. Az Apponyiaknak nem maradi semmi az ősi birtokból A gróf szerette volna ezt belevenni a szerződésbe, de a vevő nem volt hajlandó arra. Bizonyos, hogy Zserina grófnőnek minden vágya, hogy az ősi Apponyi-birtokot, ahol hatszáz esztendőnél régebbi idő óta élnek Ap- ponyiak, visszakapja. Hogy azonban ez sikerül-e, azt e pillanatban bajos lenne megjósolni... Hirek szólnak arról, hogy Zogu király vissza akarja vásárolni az ősi Apponyi- birtokot a mostani tulajdonostól. Még a „beavatottak“ is úgy tudják, hogy amikor Henrik gróf a birtokot eladta, olyan szerződést csinált, hogy öt éven belül vagy ő, vagy utódainak jogukban áll a birtokot visszavásárolni. ... Sajnos nem készült ilyen szerződés. I Az ember autóra ül délután fél egykor Pöstyénben és estig csavarog egy ő°* kastély hólepte parkjában, elbeszélget parasztemberekkel a falusi kocsma ivójában, reverendás plébánossal a szerény papiakban és negyven év óta szolgáló grófi kulcsárnövel a nagyapponyi kúria világos konyhájában és tökéletes portrét kap a leendő királynéról. Zserina komtesz nvnclösszie huszonegy éves, de a faluban csak igy beszélnek róla: az ángy cd . . . Szeretet van a szivében és a munkásokkal úgy beszélget, hogy mindegyik'- nek a szive megtelik melegséggel. A plébános kocsisa mesélte nekem, hogy évekkel ezelőtt, mégcsak nem is olyan régen, együtt kocsfikáztak a parkban. Csacsik húzták a kocsit. Tőle tudom, hogy amikor ciz egyik kutya kimúlt, a komtesz a parkban temettette el. A parkban maga oltja a rózsatőket és meleg s-jvettert köt téli napokon a nagyapponyi szegény gyerekeknek. Ebbe a kastélyba jött Tiranából a levél, amely meginvitálta Zserina komteszt az albán király udvarába és innen utazott el a család. A komtesz szalonjának asztalán ott van kinyitva Európa térképe és Albánia határaira süt a fáradt februáreleji napsugár .. . A Nyílra völgyének romantikája muzsikál az ősi parkban, ahol sohasem volt ritka vendég Ámor istene . .. A garázsban áll a hatalmas Jordán kocsi, amelyben két évvel ezelőtt Zserina komtesz részt vett a pöslyéni elegáncia versenyen, dijat is nyert ott és — véletlen játéka a sorsnak, hogy kocsija után Zogu autója következett... Nem Albánia királya ült akkor az autóban. Hogy kicsoda? Ne keressük most. Ne legyünk ünneprontók... Olyan szép ez a regény . . . , Olyan szép, hogy csak ebben a legendákkal teli világban születhetett meg. A népeknek c romantikával teletűzdelt országút jón. ahol nemcsak Csák Máté harcolt, nemcsak a harmincéves háború viharai dúltak, de — szívből és igazán is szeretlek a: emberek ... A Zserina gróf kisasszony szerencséjének szivéből örül minden ember . . . ,. i És a Zserina grófnő meg is érdemli, hogy szerencséje legyen...
