Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-09 / 31. szám

2. ELLENZÉK 19 3 8 február 9. Â „Cuvântu és u magyar párt hivatalos Az utóbbi hetekben mind többször és többször olvasunk cikket a román la­pokban .1 magyarság belpolitikái helyze­téről e^ magatartásáról. I zek a lapok a románáiai m.üyarsá lg és n többségi ró­máns.ig viszonyának uj al apókra va ló lek te lése e rdekében mondj. ík el vél emé­n veiket T crmészetes . hogy c körül vita indult nu'j amely vita azonban nem meddő: ti' ;ztáz bzonyos 1 [érdeseket ki. felé éppug V. mint b efelé rgu;óbb Ilyen cik k D Keleti ; Újság i VC­zércikke is , amelyet — minden hozzál ii­zés nélkül — alábbi akb3n hozzuk: A ,,Cuvântul“ a magyar párt „alapta­lan izgalmáról“ beszól és feleslegesnek lát­ja azokat az aggodalmakat, amelyeket egyik vezércikkünkben a kormányintéz­kedésekkel kapcsolatban kifejezésre jut­tattunk. Mielőtt a „Cuvântul“ cikkírójá­nak a viszonyok helytelen ismeretén ala­puló konklúziójára rátérnénk, próbáljunk mérleget állítani fel arról, hogy vájjon csakugyan felesleges volt izgatódnunk? Goga miniszterelnök ur egyik utóbbi nyilatkozatában a kisebbségek egészséges nacionalizmusáról beszélt. Nos, a romá­niai magyarság élete a hatalomváltozás után húsz esztendőben ennek az egészsé­ges nacionalizmusnak a jegyében megví­vott szakadatlan harcokból állt. A ma­gyarság nacionalista, azonban nem a szó­nak túlzott értelmében és alaposan szá­molt azokkal a körülményekkel is, ame­lyek a román állam kereteibe sorozták s mindent elkövetett, hogy ennek a hely­zetnek végkövetkeztetéseit magára nézve levonja. A magyarság talán a világnak legbékésebb kisebbsége. Az előbb megví­vott harcokról beszéltünk, de ezeknél a harcoknál mindig a legtörvenyesebb esz­közökhöz folyamodtunk és az elszenve­dett sérelmek orvoslását keresve, utunk mindig a bíróságokhoz, a kormány tag­jaihoz és a parlament nagy nyilvánossága elé vezetett. Az előző kormányok azon­ban egyáltalában nem honorálták a mi kitartó jogtiszteletünket s nem akarták tudomásul venni, hogy az uj állam éle­tébe való beilleszkedésnek leglényegesebb feltétele az egzisztenciális lehetőségek biz­tosítása. Valamelyik liberális miniszter di­csekedett el a mult évben azzal, hogy a Tatarescu-kormány ötezer magyar tiszt­viselőt bocsátott el és ha másról nem is beszélnénk, ennek az ötezer családnak ke* nyértelenné tétele is éppen elég annak il- usztrálására, hogyan fogták fel a kormá­nyok a magyarság őszinte jószándékát az épitőmunkában való részvételre. De en­nek az ötezer családnak a tragédiájához a Goga-kormánynak valóban semmi köze sincs, legfeljebb annyiban, hogy jogosan kívánhatjuk a tömeges elbocsátások tár­gyilagos felülvizsgálását. De mi volt az, ami aggodalmakat támasztott bennünk a Goga-kormány uralomrajutása óta? Ah’n- denekelőtt aggasztott bennünket az ál­lampolgárságok felülvizsgálata s kimutat­tuk, hogy a törvény módot ad a magyar állampolgárok zaklatására, amikor egye­nesen lelkesít és felbiztat a feljelentésekre. Pedig nekünk ezen a téren is csak köve- telnivalónk van, mert romániai magyart egyetlen alkalommal sem értek tetten ab­ban, hogy csalárd utón szerezte volna meg állampolgárságát, sőt külön sérel­münk, hogy a Tatarescu-kormány alatt megszavazott állampolgársági törvény ki­hirdetésének elmaradása miatt ezerszám­ra rekedtek meg a kétes és bizonytalan helyzet kátyújában olyan magyarok, akik ezen a területen születtek, vagy a béke- szerződések alapján igényelhetik más cí­men az állampolgárságot, de valami alaki hiba miatt kellő időben nem tudták igé­nyüket bebizonyítani. Amikor aggodal­munknak kifejezést adtunk, többoldalról is megnyugtattak, hogy a magyarok ál­lampolgársági jogait nem fenyegeti vesze­delem. Ezt az ígéretet tehát örömmel és megelégedéssel könyveljük el. De egyéb ok is volt arra, hogy nyugtalankodjunk. Kolozsváron helyi hatósági intézkedésre, minden törvényes indok nélkül, uj cég­tábla-rendszert vezettek be s még azt is megkövetelték, hogy az üzletek belsejéből távolítsák el az árjegyzékeknek csak kise­gítésül használt magyar mondatait. A nyilvános helyiségek zenekarai még el­vétve sem játszhatnak magyar nótát, pe­dig ezen a téren is alkalmazkodtunk a vá.itozott vis2,on.vokho^ és nem kivárnunk m tv/ /w. V ásárolni lehet belőle egy házat, bir­tokot. autót, világköriili utazást és... mégis marad még pénz egész eletére. És ha arra gondol, hogy mindezt meg­szerezheti ha az Állami Sorsjátékon egy sorsjeggyel játszik. FEBRUÁR 15.-én lesza IV. osztály húzása. CSERÉLJE BE SORSJEGYÉT IDEIÉBEN IV. O S Z T A L Y — XV. SORSj A'TÉK. ÁLLAMI SORSJÁTÉK ,4z angol-olasz tárgyalás©?* közeli Biseglíezsiéséd resnélik l_©E3«i©n!íaia LONDON, február 8. Az angol—olasz tárgyalások közeli -megkezdésének lehetőségeit angol politi­kai körökben igen kedvezően ítélik meg. Lehet, hogy rövidesen sor kerül Sir Ro­bert Vansittart római útjára is, amit már többizben terveztek, de angol részről ed­dig még minden esetben kénytelenek vol­tak föladni. Nagyjelentőségűnek tartják Eden külügyminiszter és Grandi olasz nagykövet tegnap esti tárgyalását is, me­lyen állítólag komoly közeledés jött létre a londoni és római kormányok álláspont­ja között. Olaszország gyors beleegyezése az angol indítványba, hogy a Földközi­tengeri buvárhajótámadások ellen közö­sen érvényesítsenek erély-es intézkedése­ket, szintén igen kedvező benyomást kelt Londonban. A vasárnap megjelenő „Sun­day Times“ azt írja, hogy Anglia és Olaszország a komoly kibékülés utján vannak. ßClftfätfäli â hoinara Tg.-Mures-Marosvúsűrhehj, február 7. A marosvásárhelyi munkakamara uj ve­zetőségének ünnepélyes beiktatása va* sárnap délelőtt 11 órakor ment végbe a munkakamara helyiségeiben. A beikta­táson jelen volt Penes Stiefan, a kolozs­vári munkakamara elnöke, Hossu Vasile vezértitkár és loan Chirila munkaügyi főfelügyelő, valamint a marosvásárhelyi hatóságok képviselői. Chirila loan mun­kaügyi főfelügyelő felolvassa a munka' ügyi minisztérium rendeletét, mely sze­rint a marosvásárhelyi kamara élére uj bizottságod nevez ki. Az időközi bizottság tagjai: Moldovan Nicolaie, Boros Victor és Coros Petru. Ezután Runcanu esperes rövid szertar­tást végzett, melynek befejeztével az uj időközi bizottság tagjai letették esküjü­ket. Chirila' loan rövid szavakban üdvöz­li az uj vezetőséget, majd Boros Victor, aki a régi vezetőségben is részlvett és a munkakamara elnöke volt, köszönetét lehetetlent, amikor legalább százaléksze- rüen igényeltük a magyar dal jogait. Szat- máron — igaz, hogy magánkezdeménye­zésre, — de indítványok hangzottak el magyar kisebbségi vagyonok kisajátításá­ra. Ezek a jelenségek méltán és érthetően izgatólag hatottak a magyarságra, ezt iga­zán nincs okunk eltitkolni. S most, miután végeztünk a szántón­kért izgalom okaival, essünk tul a „Cu­vântul“ tanácsain is. Azt állítja a „Cu­vântul“, hogy a romániai zsidók befolyá­sa feltűnően érezhető a hatalomváltozás óta állandóan a magyar párt megnyilvá­nulásaiban és magatartásában. Fövenyre f£I€I©i£g€ mondott azért a segítségért, amelyet a kolozsvári munkakamara részéről a he lyd kamara kapott. A köszönő szavakra Chirila felügyelő válaszolt, ezután pedig Man dr. polgármester, aki Baciu Aurel igazságügyi! alminiszter megbízásából jelent meg a beiktatáson, köszöntötte az vezetőséget. Mindketten hangoztatták a netr.ze'i munka fontosságai. Hasonló értelemben beszélt Vlasa Ghe- orghe, aki a kis:paro3'"lc képviseletibe i jelent meg. A m stavh-gényeket Bn hi Dom fii au képviselte. Beszéde után D:c- deteanu munkaKamaraj titkár a tisztvi­selők nevében köszöntötte a kamara régi elnökét és üdvözölte az uj vezetőséget. Rövid beszámolót tartott a munkakama­ra eddigi tevékenységéről, majd Penes Stefan, a kolozsvári munkakamara el­nöke emelkedett szólásra. Beszédében a nemzeti munka fontosságáról, a maros- vásárhelyi román iparosok helyzetéről épit a „Cuvântul“ és egy legendára. Az igazság az, hogy a magyar zsidóság túl­nyomó része — ne kutassuk most az oko­kat, — teljesen kint rekedt a magyar pártnak az egész magyarságot átfogó ke­reteiből. A magyar párt ebben a tekintet­ben arra a megtámadhatatlan és korrekt álláspontra helyezkedett kezdettől fogva, hogy mindenkit magyarnak tart, aki ma­gát magyarnak vallja. Nos, a zsidóság túl­nyomó többsége nem vallotta magát ma­gyarnak, cionista szervezeteket alakított, külön pártban csoportosult, ellenben megmaradt magyarnak egy kis, de ma­gyar érzéseihez hü réteg és gyávaság yol* emlékezelI meg. I rllmia a 1..nnai.i uj vezetőségének ügyeiméi ; kóleicsségej. re, amelyeknek meg kell felelniük Különös figyelmükbe ajánlotta a rá­mán i párosságot E/illán (ihrmiau Gheoi'glie a lőne ke del mi és iparkamara' kiküldöttje mon­dott üdvözlő szavakat. Coros A. a román iparosokat képviselte A beszédek el­hangzásai után Chirila munkaügyi ül- Ügyelö Man polgármester támogatását kérőé a kamara munkájához A beikta­táson a város részéről jelen voltak még Cozmai és Stefan leremin, a/ iparosok é-, kereskedők képviseletében pedig Stoica Gheorghe elnök. uj ház épült az el­múlt esztendőben Kolozsvárt CLUJ-KOLOZSVÁR, február 8. A város mérnöki hivatala az év végén elkészítette a város területén a mult év­ben történt építkezések statisztikáját. Ez a statisztika rendkívül kedvező, mert a beépített területet véve figyelembe, az or­szág összes városai közül Kolozsvár a harmadik helyen áll, Bucureşti és Cons­tanta után. A mult évben fellendült a vállalkozási kedv és fellendültek az épít­kezések is, annak ellenére, hogy a kor­mány már régebben eltörölte a házadó­mentességet és megvonta az uj épületek többi kedvezményeit is. A mérnöki hiva­tal statisztikája szerint az elmúlt évben Kolozsváron 393 uj épületet emeltek és az^ igy beépített terület 42,408 négyzet- méter területet tesz ki. 1935-ben 376 építkezés volt 43.J22 négyzetméter be­épített területtel, 1936. évben viszont 305 építkezés 38.t94 négyzetméter területtel. Az idén koránt sem indul olyan kedve­zően az építkezési szezon, mint az elmúlt évben. Az építkezési vállalkozók vélemé­nye szerint az idei építkezések még a fe­lét se fogják kitenni a multévinek. MA 28 ÉVE 1910 február 8-án Angliában n liberális Asquith-karmány a választásokon lett sza­vazattal a konzervatív unionisták mögé került, iqg csak n munkáspárt és írek sza- v€:at-aival élhet meg. Ilire jár, hogy Fal­lieren francia köztársasági elnök lemond; de n közeledő halál ezt fölöslegessé teszi. Még két nagy betege van Európának: Lue­ger Usesi főpolgármester. a keresztény szocialista párt meichsrathi vezére és Bfömson, a n'ngxj norvég iró, akinek „Forr *7 fror“ című darabjának első magyar be­mutatója Kolozsvárt lesz pár nap múlva. A török pd"!amentet, mely a bukott fíiza pasa konokjában ülésezik, kiesi híja, hogy föl nem robbantották. Óriási érdeklődés kíséri JfauercJa Mariska bünpörét. mely a 1szegedi esküdi szék elölt folyik ellene és az anyja meggyilkolására fölbujlalott Ji'.nossi és Vojtha ellen; általános meglepetésre a verdikt miatt fölmentő ítéletet hoznak majd ßrSäkyszerte nagy a részvél Ürmösi Maurer Béla bolyai földbirtokos, 48-as honvédhadnagy halála miatt; a boldogult 1869-ben mint Erdély képviselője Teleky Sándor gróf 4S-as honvédezredessel részi­vel t a Nápolyban a pápa infediibilHúsa el­len rendezett nemzetközi gyűlésen, amiért sokáig az a hóé járt. hogy a vallásos ér­zületül öreg urat kiközösítették. ami nem volt igaz. Butyovszky Gyuhiné Szilágyi Lilla hires színművésznő végrendeletét, mely 1 Ós fél milliós vagyonát több régi alapítvány, után Kolozsvárra hagyomá­nyozta lehne ház céljaira. pörrel támad­ták meg. ,4; Ellenzék szósz'zenim közli Dózsa Endre .riadóját“, mely az EIT köz­gyűlésén tiltakozott, hogy Erdély közmű­velődését Budapest morzsáiból táplálják. Világszerte rendkívüli érdeklődéssel vár- fák Bosiand uj színmüvének, n Chante- kernek küszöbön álló bemutatóját. na ezt a számbelileg gyönge, de lelkében tántorithatatlanul nemzethü csoportot ki­parancsolni magunk közül a szelek válto­zására. A magyar zsidóság — magunknak is be kell vallanunk — nem alkot töme­get, csak személyekből áll. Mi a számve­tést elvégeztük, mert azzal is tisztában vagyunk, hogy a kétszeres kisebbségi sors, — a magyar és zsidó, — terhét viselni nem volt öröm és legkevésbé az manap­ság. Az idő egyébként amugyis elvégzi azt a munkát, amit a „Cuvântul“ azon­nal követel tőlünk, mégpedig tekintet nélküli fájdalmas operációval.

Next

/
Thumbnails
Contents