Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-06 / 29. szám
> Í938 iébruir 6. MARTON LILI ELLENZÉK ASSZONYOK Nemrégen mutatta be a színház Clare Boothe amerikai irónő ragyogóan szellemes vigjátékát, az Asszonyokat. A darabnak nálunk is nagy sikere volt, tetszett a közönségnek, hogyne, mikor csupa ragyogó és gazdag nő szerepelt benne — kévés mellékszereplőtől eltekintve — akik gyönyörűséggel pletykáztak egymásról, gyűlölték egymást, kiteregették háló- és fürdőszobáik titkát s fő-sportjuk a férjcsere volt, jó amerikai szokás szerint. Ezek a szépséges amerikai nők úgy bántak férjeikkel, mint a romantikus mult század postakocsisa a lovaival. (Férjektől bocsánatot kérek a hasonlatért, de a darabban úgyis kizárólag amerikai férjek voltak.) Azaz egy darabig engedték, hogy szaladjanak velük, hogy vigyék a kocsit, aztán, mikor kidőltek, egyszerűen felváltották őket. Szóval a darab óriási siker volt itt is, másutt is, persze csupa nő, akik az intrika nemes társasjátékában verhetetlenek, rettentő igazságokat vágnak egymás fejéhez, sőt nyílt színen össze is pofozkodnak. A dolog csak azért egyoldalú, mert Clare Boothe női a mi számunkra távol lak, egy más világrész lakói, a vas- öklü, kiméletlen Amerikáé. Aztán ezek a nők, ezek a főszereplők, mind jómódúak, sőt gazdagok, minden problémájuk a ruha, meg a kozmetikai szalon, meg az örökondolálás, meg a bridzs s a férfiak, akikért minden történik. Clare Boothe is gazdag nő, beérkezett amerikai iró, aki hősnőit a maga társadalmi köréből, biztosan a barátnőiről mintázta meg, másképen hogy is utálhatná őket ilyen szivéből és teljes meggyőződéssel? ö csak ezt a nőtipust ismeri jól, ezeket az asszonyokat, akik reggeltől estig szépitik magukat, körömmel és foggal és főleg intrikával harcolnak a szerelmükért (szerelmük lehetőleg az, akinek minél több dollárja van) és mellesleg néha egy-egy gyereket is szülnek, de ritkán, egy kivételével, aki azonban csak azért szül, hogy ne hagyja ott a férje, aki azt mondja: Szegény, ennek megint gyermeke lesz,- csak nem hagyom ott éppen most? Miss Boothe hősnői dolgozni egyáltalán nem dolgoznak, hiszen ott a szobalány, a szakácsnő, az inas és a nörsz s a darab egyetlen főszereplője vallja csak be, hogy dolgozik valamit, a fanyar és keserű irónő, de az is csak könyveket ir, ami egyesek szerint egyáltalán nem munka. A mellékszereplők, a tornatanárnő, a szabónő, a fodrászlány itt most nem számítanak, mert a sztárokról van szó, akik közül a legeslegtöbbet a szőke démon produkálja, aki két nőtől is elhódítja az urát, már pedig ha a kinzó szépészeti műveleteket és ezer raffinériár vesszük alapul, ez is gyönyörű munkateljesítmény. Clare Boothe „Asszonyai“ — ami a jólszituáltsá- got illeti, magasabb körökből való uri- nők. Tegyük fel, hogy Clare Boothe nem lenne amerikai társaságbeli hölgy és másfajta asszonyokról irt volna darabot. Mondjuk egy honfitársa, Upton Sinclair módjára leereszkedett volna a társadalom legalsóbb rétegébe s pompás irói fülével a szegény asszonyok szivedobbanását hallgatja ki, darabja hősnői szegény kisemberek lennének. Mi lett volna akkor az Asszonyok cimü világhírű darabból? Mindenekelőtt aligha lett volna világhirü, de ekkora siker semmiesetre. Merthát az emberek nem szeretik a szegénységet, különösen színpadon. Ott ragyogást akarnak, nagy toaletteket, remek interieuröket. Ha Clare Boothe a külváros szegény asszonyairól irta volna hires j vigjátékát, kit érdekelt volna a darab? Hol játszódtak volna az egyes jelenetek? Semmiesetre sem divatszalonban, fodrásznál, tornateremben és luxusszállodában. Ha Mary otthonában kezdődne a másfajta Asszonyok története, Mary nem ragyogó bridzstoalettben várta volna vendégeit, akik először is nem tudnak brid- zsezni. Mary vendégei — a külvárosi Ma- ryé — mondjuk, egy ünnepnap délutánján felekeresték volna ugyan Maryt, de legfeljebb huszonegyeztek, vagy domi- nóztak volna, vagy valami más régi, de bevált játékkal ütnék agyon az időt. Aztán ilyenféle társalgás indult volna meg köztük: Mary: Üljenek le lelkem. Isten hozta magukat. Na, mi újság szomszédasszony, fái még a háta?. Első szomszédasszony: Fáj, fáj, hogy a csudába ne fájna, a mult héten, hogy abban az irtózatos hidegben befagyott a vezeték, a pincéből hordtam fel a vizet a második emeletre, aztán a pincébe is befagyott s akkor a harmadik utcából hoztam vederszámra, hogy majd beleszakadtam. Aztán a fahordásról nem is beszélek, csak volna, amit hordjak, de nem igen van, úgy elfogyott az a tiz mázsa, amit az uram rendelt, mint a pinty. A gyerekeim igy is fáztak. Pityu egész épei nyöszörgött, nagyon kényes is, beteges is a gyerek, hála Istennek, hogy vége van a kemény időnek, mert bele lehet bolondulni . . . Második szomszédasszony: Flagyja ósak Annus, nemcsak a gyerekféle olyan kényes, itt van az én uram, akkora behe- mot ember, mint egy bivaly, aztán úgy fázik, hegy azt se tudom, mit adjak rá, karácsonyra kötöttem neki egy jó meleg ujjast, meg se kottyan neki, mit csináljak, volt egy régi jó gyapjusálam, még szegény nagyanyámé volt, azt kötöttem keresztbe a hátára, hogy át ne hüljön, mert igaz is, a műhelyben alig fiittet a gazda, zsugori dög, de még az a szerencse, hogy az uramnak van munkája, mert a tavaly télen nem volt, akkor járhattam az egyletekbe, meg az újságokhoz, mert ő szégyelte, azt mondta, koldulás, inkább egész nap aludt, jaj, jaj, de nehéz ember, most is bánom, hogy nem a régebbi kérőmhöz mentem, az milyen ügyes, hogy megszedte magát, háza van, kertje . . . Mary: így van ez lelkem, ha az ember szerelmes, nem nézi, hogy ki ügyes, ki nem, ki tud szerezni s ki nem. Én nem akarok panaszkodni az uramra, nem tehet róla, hogy ilyen szegények vagyunk, de ami igaz, az igaz, mindjárt negyvenéves, aztán még mindig segéd s én itthon meggebbedek a gondtól, hogy most is, hogy mindennek felment az ára, honnan fogom előteremteni a mindennapit, a gyerekek hálistennek jóétvágyuak, csak a kicsi sápadt, mondta az orvos, etessek vele almát, narancsot, csak röhögök szomorúan, honnan az ördögből, mikor krumplira sem telik? A gyerekek olyanok, alighogy bekapták az ebédet, kettőt látszanak s mindjárt éhesek. Kenyérrel tömöm őket, jó ha akad rá egy kis zsir, vagy szilvalekvár... Fianem, hogy el ne felejtsem, képzeljék, itt a sarkon a boltban minden drágább, mint másutt, kipróbáltam, ne menjenek maguk se oda többet, ott leszedik a szegény emberről a bőrt. . . Tapasztalásból tudom, ilyen problémáik vannak a szegény asszonyoknak. Okos nő Clare Boothe, hogy nem róluk irta az Asszonyokat. , A HUMOR hta: HUNY ADY SÁNDOR Én egyszer, régen, boldogtalan szeretem miatt öngyilkosságot követtem el. Ne názizen le a nyájas olvasó, tizenhétéves voltam. Olyankor az embernek nincs ép esze. Szóval öngyilkos lettem. Még pedig pisztollyal, hajnali öt óra körül, a Lipótváros üres lelkei között. Feküdtem a földön, vérezve, féleszméletlenül, a puskaporfüst szagával az orromban. Jó félórába telt, amíg rámakadtak. Két lány kicipelt a körútra, mint egy talicskát, a lábamnál fogva, a fejem zötykölődött a kövezeten. Nem tudom már, miért csinálták ezt velem? Talán részegek voltak a nők. Mindegy. Csak azt akarom mondani, éppen elég oldom volt rá, hogy rossz- kedvem legyen, amikor a mentőkocsi, amelyen utaztam, megállt a Rókus-kór- ház kapuja előtt. Megállt a kocsi. Hiordágyamat letették a járdára. Ott feküdtem a nyílt utcán, kilyukasztva és reménytelenül szerelmesen. Mondhatom mindenkinek, nem nagy öröm. A fiated mentőorvos a kapuhoz lépett, csöngetett. A rostély kinyílt: — Ki az? — kérdezte egy bosszús hang odabent. — „önlövöttH -— felelte ásítva a mentőorvos, e bürokratikus szóval jelezve a portéka minőségét, amelyet a kórháznak hozott. Említettem, hogy éppen elég bajom volt. Szerelem, tüdősérülés, satöbbi. És mégis röhögni kezdtem, amikor a pedánsan képzelt, komikus szót meghallottam. Nem mondom, hogy harsányan és hosszú ideig röhögtem. Csak kaffantot- tam egyet, aktán rögtön visszaváltoztam azzá, aminek egy tüdőlövöltnek lenni illik. Mégis roppant sokat jelentett az a kacaj, röhej, mosoly vagg mit tudom én már m'i volt? — Megmentette a lelkem, föherkeniette az életkedvemet. Talán meg is haltam volna már sokszor, ha nincs egy kis humorom, amely a legnehezebb pillanatokon átsegített. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a kávéházban ülök és ciz egyik pincér tiz perccel ezelőtt ejtett el egyszerre huszonöt tányért. Óriási csörömpölés volt. A földön sólet-tojás gurult és passzirozott lencse párolgott. A pincér fejét vakarva állt a szerencsétlenség közepette. Egyszerre dühöngött és röhögött. Hirtelen k{ sem tudom számítani, hogy mennyivel rosszabb lett volna neki, ha csak dühöng, ha nincs meg benne a humor áldott, minden szenvedést közömbösitő és feloldó tulajdonsága. A tízparancsolat tökéletes mii, de Mózes kőtáblája nagyon régi kiadás, hozzá lehetne fűzni néhány szerény al-éikkelyt az eredeti szöveghez. Többek közt talán ezt is: ,,Gondosan ápold humorodat, hogy elviselhetővé tedd életedet ezen a megvadult földön!“ A LEGNAGYOBB SIKER trfia CSERMELY GYULA; Szálkái 'Kornélia európai hírnevű bang ve r- senyjúnefkesniő volt. A szirup a. drót tudná sem alkart, mait azt mondta: Mint halmgvei esoy- énekesuű nem kelll, hogy megtagad juan énekeimet1, sőt Mozarttól Mussorgiszikűiig banner lylilk szerzőnek bánmelyik műviét adjam elő, megmarad az egyéni stílusom, miig ha olpe- raóne'keismő 'volnék, ha Carment éneke Unióm, ha To'scát,' cslalk Carmen lehetnék vagy Tos- ca, nem pedig Szálkái Kornélia. És volt még egy további oka is, amiért tu dini sem akart a színpadiról, jóllehet ólig mailt hón/ap, hogy cfsiáibitó ajánlatokkal 'ne ostromolták volna a különböző intendánsok és igazgatók. Ez az ok már a hiúság birodalmába tartozott. Kifogástalan gUtaku, nagyon széjpi nő volt lés ezt mondta neki a tükre, hogy a divatos estélyi ruha, amelyben1 ai dobogón mutatkozik, csak emeli az alakját és szépségét, míg például! mint P;l* lang ókisasszony, idegenszerü frizurával és fűrcsta japán tűkkel a hajában, nevetséges volna a külseje. Halailmas sikerei voltak; bármit 'is énekelt, percekig zúgott a tapsvihar, de legnagyobb sikerét minden egyes1 alkalommal Grecsalniinov ,,Altató dalával'* aratta. Ilyenkor tombolt az elragadtatott közönség és akik aiz első padsorokból hallgatták az énekét, azok, almikor végje volt a száminak, otthagyták helyüket és az emelvény eí'é rohantak, véresre tapsolták tenyerüket. Nagy siketek, dicsőség és hónapról-hónap- na növekedő vagyon . . . mégis megtörtént egv napon, a halnigiversenyéviad végén, nyár elején, hogy Szálkái Komiéiba értesítette impresszárióját: Mától fogva nem lépek fel | j nyiilváinnisam, nevemben és térbenire semmi- , í féle kötelezettséget nem vállalhat, véglegesen j 1 otthagyom a pályámat. 15 ii iiiiiiii ii ii min ■ iiii—ni in nrniiMi i ■■ imíit írni ifi~fniTiriin ~ "rm Az impresszárió jött roll an. vast, lihegve, lélegzet nélkül: — De isteni Lm>, művésznők művésznője, mii értette meg magában ezt a gondolatot?! Búcsút mondani a pályájának, melyen babér és virág terem, a pénzbeli eredményről nem is beszélve! — Férjhez megyek! — felelte u művésznő. — És ezentúl megelégszem a babérral, melyet azzal! fogok kiéi demelni, bogy az leszek, ami a hivatásom, ami igazi hivatása minden nőnek, hogy jó felesége leszek aiz uramnak; megelégszem a virággal, amit férjein fog hozni néhanapján a pénzbeli ered- mlúny pedig nem üde kel. És beszélhetett az impresszárió, amit akart, érvelhetett mákfél óra hosszat is: Szálkái Kornélia hajthatatlan maradt és nem irt alá semunliféle uj szerződést. Próbálkozott nála sok hangversenyrendezö-vá'Tatet tulajdonosa is; semmisem használt. — Férjhez megyek — mondta ai művésznő; — hangversenyterem engem ezentúl csakis mini hallgatót láthat. — Istenek kegyeltje, művésznő! — tört kli a hangversenyrendezőből aiz őszinte szó — hát már sohasem fogjuk hall hatni Gre- csaninov Altató dalát? Azt a dalt, amelyben: mindig a 'egátütőbb nagy sikerét aratta? — Soha lsem, kedves Majsal ur — mosolygott Szálkái Kornélia. — Férjhez megyek és ezentúl esek mint 'feleség pályázom sikerre. Csakugyan férjhez ment. Méltóságo-s- asz- szoniy lett, mert egy magatsramgu hivatalnok vette el és miint a beavatottak tudták, irigylésre méltó boldog életet élt. így múlt el két esztendő, három is és SzjalKkaá Kornélia, flárjezett Födésmesi Zuárd- mé, még álmában sem érzett kísértést, hogy vissz átérjen az énekesnőj pályához. Mikor Szálkát! Kornélia mák harmadéves asszony ivóit, nagy árvizek sújtották az országot. Ezer és ezer hol'd termőföld, tulnyo- mórásizt kisgazdák tulajdona, került viz alá s a kárvajKottalk felsegitése ciéljából nagy nyoma©renytháiő akció indult meg szerte az országben. Jótékotnycélu előadásokat rendez- tek a szimiházak, a különböző egyesületek' ugyanilyen estélyeket rendeztek és- jótékexrry- oéln hangversenyt akart rendezni Majsai ur i®, a haaugversen yre/mde ző -v általat tüHaj atomosa. S ekkor elsősorban Lila méltóságosi asz- s-zouyra gondolt. Ha megnyerheti egy énekszóimra!, akkor kétszeres hely árak mellett sem marad üres sízék. Egy déMőtt bejelentette magát nála. A szobalány bevezette a szalonba’ és mentegetőzve mondta; — Méltóiztassék helyet foglalni', kérem. A méltóvá gos1 asszony csak néhány percnyi türelmet kér; e pillanatban! még halaszthatatlan' dolgai van. Ä szobalány kiment, Majsal ur leült és várit ás larra, gondolt, hogy a jótékony cél érdekében a méltóságos asszony készségesen elvállal egy számot. Egyezerre gyeumeksiiráls hallatszott. A szomszéd szobában hangosan sirt és rmi- gösiködött egy gyerek, egy-két pillanatig fel és alá járt bent valaki és úgy hallatszott, hogy babusgatja a gyereket, azután., hogy a kicsike csak nem csöndesedéit 1«, az a var l'aki énekelni kezdett. Grecsiaminov „Altató dala“ csendült át a szomszédos szobából', olyan sohasem hallott 'édességgel, olyan átszellemült érzéssel és lélekkel, hogy Meijsai unnak majdnem a könnye csordult 'kli! tőle. Néhány pete mullva elhalkult a sírás és ezzel az ének is lassacskán halk zümmögésbe ment át; még egy perc és a zümmögés is megszűnt, 'azután óvatosan kinyílt az ajtó és Szálkái Kornélia jött be szent mosolygással a szalonba. Az anyai szent megelégedettsége vonta be dicsfénnyel az arcát; az anyáié1, aki táplálta és csendesen elaltatta édo-/ kicsinyét. Intett Maisainak, hogy kövesse és átment vele 'a> nappali szobába. Hogy beszélgetésük ne zavarjai a kicsikét. — Lássa, kedves Majsimi ur — mondta, miikor vendégével helyet fogdáit a nappaliban — mii volt az én legfényesebb sikerem ehhez öi sikerhez képest? Elaltattam picinyemet Grecsainínov Altató dalával. Mindig is ezzel az egy daiBa!’ altatom el és ezt a sikeremet nem adom ezen király tapsáért sem. 8 hét alatt 3-;lk kiadását érte el! Réztábla a kamu alatt Ez ■} könyv hónapok ó>ta el nem múló izgalmait keltett nemcsak Angliában, hanem mindenütt, 2‘hot a könyv fordításban megjelent, de nem azért kell elolvasni, hanem, mert ió könyv. Művészi és emberséges könyv. Orvosokról szól és nem. Cfak az ideál san felfogott orvosi hivatásnak, hanem általában, az igazi emberségnek is valóságos evangéliuma Ára kartonálva i8j.—, vászonkö- tésben 238.— lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, C!u j-Kolozsvár. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérjen könyvujdonság- jegyzéket.
