Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-06 / 29. szám
1938 február 6. rmmsmKaommmm ELLENZÉK «HM fii mnm FORGE SAND Irta: C AST ANO-KÖSZ EGHY MARIANNE Zemieesitély George .Satud sza. Ion j álbem. Együtt v*m a megszokott társaság, a ház riéjgi barátai. A zongoránál Liszt Ferenc orosztemsörénye hajol u billentyűik fölé és ábrándos tékliintetü szlúp asszony forgatja a hangjegyeket: la Gomles.se d'Agom't. A központ azombeio imim-d végig a házíasisizony —• George Sand, elimbradlhatJaitlkio sz-ivarjáva-li, úgy, ahogy annyiszor figurázták ki e kor kar-iktuiristái:. Az ajtó niyiiiliiik. De nem az lép be, akit mindenki várt, allűrnek kapcsolatai :i ház asszonyával régóta köz its, mer tok. Nem Alfred de Müsset az újonnan énkezö vendég. Helyette egy sápiad,1', szőke, euer vált arcú fiatalember csókolja meg hódolattal George Sand kezét. Chopúim Amikor 1837-ben George Sand szakított Alfred de Musset-vel, egy hónappal azelőtt mór találkozott azzal az emberrel, aki megjegyezte életét. * Ez a, találkozás uj irányt szab két ember ólétének, két f'orreuigó, szenvedélyes léleknek fis' uj állomását jelzi annak a fénylő irodalmi korszaknak, melyet romom ticiz másnak neveznek azóta is o, franciáik. E felejthetetlen 1 találkozás emlékét örökítette meg 1937 decern herében, a párisi Mic- kievic Akadémia és a lengyel könyvtár. A Bibliiothéque Polonaise méltó keretben ünnepelte meg ez emlékezetes cente nmárlum jelentőségét. Franciák és lengyelek együttesen. rendezlek kiláilütást Chopin. és George Sand életének mindeddig ismeretlen ereklyéiből , a kéZiiJiatok, levelek és kották végtelen. sokaságából. Kiállítás1, mely messzi re ragadja magáival lelkünket a múltba és nyújt történelmi, viiszapillantâst a romiam Lilkus mü- j vekben oly gazdag kor emlékeire. \ Két hatalmas, egyéniség — ok Ivetten! — • Chopin és George Sand árnyai suhannak j keresztül a termeken. Árnyak, melyek azan- I ban. élnek, parancsolnak és félelmes eleven- I ségiikben megnövelned ve uralkodnak a 1-el - ' kék fölött. Először jelennek meg most ily I szoros egységben az utókor előtt és ez az : összhang még sohasem volt ily S'zuggeszti- i ven tökéletes. Mm házban réti emf€heM hözöjf Quo d‘Orleans 6. Csönd, elhagyat ottság, fanyia-r miéliabu. Az He de Saint-Louiis, Pánls e zárkózott, elkülönült' kis- szigetének rakpartjára tekint az öreg Szajna na a Bibli o - t'héqnie Polonaise. Nagyon régi mlár ez a ház; ódon tollgyifliatkapnja nehézkesen csikorogva nyílik a látogató csöngetésére. Már magia a földiszinli könyv Iá'te rém is csupa ereklye. Fönt az emeleten még meg- kapóbb a hiaogu’al. Minduntalan az a® érzésűink, hogy rögtön ki fog lépni. Chopin m intim hatásai kis lennek ajtaján. Emlékektől terhes a légkör, emlékeik turulnak felénk Chopin életének és alkotásainak .legjellegzetesebb időszakából. Mindazok a, fényképek, ’evetek, hangjegyek, melyeket már megismert a világ 1932-ben P-ámbarn és Varsóban — és emlékek George Sáridról, az eddig Parisban és Cheibea uroux-ban nyilvánosságra liozott gyüj te mén vekből. E fénylő sorozat ma kibővítve, gyanapi tva martat ja be azt az óriási anyagot, melyet mindeddig féltékenyen őrzö tt Ch opi n és George Sand cs al fid - ja és amelyet most felbecsülhetetlen értékű emlékekkel egészítenek ki Francia ország és Lengyelország hires magángy iijtőG És miesodla: emlékek! Kéz-iratok — Chopin aipirólékos, finom, ideges Írásával, tevétek Radiziwiill hercegihez; kották, kompozícióik ősi eredetis'gükheni, a mester javításai nalk Öls törléseinek nyomaival. Itt fekszik előttünk az üvegszekrény mögött a Ihres ,,ci djar rém la mano“ első vázlata-, Woichiechow-sky Tituisneik, a bőséges- barátnak ajánlva-. Mintha halten árak e megsángu-t jegyzetek nyomán Chopin zenléjének édesbús melódiáit, bűbájos scherz ók, szilaj mazurkák, régi sz-Mlv zenei motívumok, noetnmok, 'balladák f iT bem úszóén lágy hangjait. Bs itt vámnak George Sand kéziratai, hitre® regényeinek eredeti példányai — levelek, melyeket George int. Itt áll a- sarokban a kis mai orcái zongora — amott a másik is, a nagyszerű Pte- yel, melyen a zeneszerző Párásban játszott. A fényképek sokaságán végigvonulnak előttünk ama kor hires alakjai, a barátok, a jópajjtá'sok tömege. Mindezeket bearanyo z - zák egy fetejthetetten nyár emlékei: tájképek és metszetek sorozatán át csodálatosan elevenül meg az idylOíkius falusi kastély — NoWant... iRiengeteg festmény ábrázolja Chopint. Chopin, úgy, ahogy Delacroix látta őt; Chopin uj és uj alakiban Ary Scheffer, Couture, Kolberg, Mieroszewsky, Goetlzenberger, Calía- nVatta, Kwiatkowsky, Lehmann ecsetje nyomán. A felfogás különböző, ei fesitő egyénisége és az ecsetkezelés változik. Mégis mindegyik képről ugyaniaz a sápadt, beesett arc, ugyanazok & kariikás, lázasan lobogó szemek néznek felénfic — a zseni megbabonázó tekintete, a tángálsz és ŐTÜtet kis ér te ties- ölelkezése. — És George? Ott látható ő is a. falaikon, George Sand — esetedi nevén Maxié la Ba- ronne Dude vaut — Isabey, Gailamatta, Bliajl- ze és Bofiiy müvész-i -fantáziájában, égő fekete szemeivel, atz akkori divat 'szerint- fénylő ,,bandeaux“ -formájában simára fésült sötét hajával. Erélyes vonásait, olajbarinh bőréit, érzépdesen duzzadt ajkait azonban állandóan uralja átható tekintetének önkunte- ten büvö’ete. Ez aiz 'asszony „a férfias -nő“, az. övökké szivarozó, legszívesebben férfiruhában járó George Sand — mindvégig uralkodott a férfiak fölött. * Igen, — a nőies férfiak fölött — halljuk méltán a-z ellenvetést. Az eífeminált, erélytelen és puha Chopint valóban -a polaritás sokszor megma-gyarázhaiiiatteín szeszélye sodorta Sand ölelő karjaiba. Bs valljuk l>e, ez az asszony volt az, akire egy Chopinnek szüksége volt. A barátnő, az anya, a táma-sz és a szereti) csodálatos keveréke ez a sajátságos női lény. George Sómd volt mindig az erősebb fél ebben a -különös szerelmi'! históriában'. Viszont életének első hires szenvedélye, 11 fred de Musset sem tartozott a tul-sága-san lérfieis- egyéniségek közé. Egy kicsit léhább mindenkor hóditó világfi és gavallér — ez volt Musset. De kettőjük között az erősebb egyéniség ekkor is George Sand. Régi párisi óHclajpok kaján, gúnyolódásai villan, tarnak furcsa visszfényt arra a hangulatra, mely Dudev-aut asszony személyét azokban az időkben körülvette. Tréfás karkíiiburáik tüntetik fel e ..Congrés Masculine- j Femino-Littóraire“ méregtől csepegő ábra- i zolását. Ott áll a középen George Sand, ak- í koriban islenkiisértés sziámbi, menő hatalmas j szii var javai téls körü-ötte kuporognak, nevetségesen nőies maskarákban Chopin, Musset i és társai. M asszon! leiüe is a férfi lelne •Pedig ez öfZ asszony nemcsak szerető volt. Nemesük erotika és szerelem féktelen, hajszája tőlltötte ki életét. Barát Is volt ez a nő. Olyan mély, olyan hatalmas baráti érzések fénylő tulajdonúi mutatkoztak meg e kuszáit lélekben, mint ikontársai közül kevesekben. Tanúságot tesznek erről levelei, levelek, melyeket igaizi bizalmasai. Franchornme, Delacroix és főleg St. Auláké, a régi jóbarát hagyatéka őrzőit meg az utókornak. Grafológiai, szempontból is érdekesek ezek a levelek. Mintha egy jelenkorban ólő, nagyon sokat iró nő kézírását betűznénk. Hol egészen egyenes, rendkívüli energiára valló, feltűnően modern tápusu betűkből, hol sietősen előre dőlt sorokból tükröződik vissza írójuk lelki állapotai. Egy folyton haladó, soka vissza, nem tekintő, lázasan emancipált női lélek bon.lakozik ki a. levelek garmadájából — egy asszony lelke, eiki mindvégig őszinte volt: Leplezetlen nyíltsága, mely szinte már a.z árulásig határos cinizmussal •boncolgatja Chopin Pánt való érzelmeit, leginkább gróf Saint Aulaine-hez intézett leveleiben nyilvánul meg. Baráti levelezésében ez az asszony nem ismerte a titkolódzást. Ez is valami. És Chopin1 Írása? Ha nem tudnánk, kik rótták az elénk táruló sorokat, 'valóban ös'z- szetG veszthetnénk írójuk nemét. Amilyen iisíélieSí a megsárgnil pia: A levelek, hangjegyek hatalmas gyűjteményében nagy szerepet játszanak azok ,i régi hirdetmények, plakátok, melyek Cb-opi-n hangversenyeit harangozzák be. Tout Paris jelent meg az Era-rd teremben rendezett koncerteken, mint ez itt olvasható a régi párisi újságok beszámolóiból. A hangversenyek szédületes sikere nyomán égő szerelmes levelek gar.madája hívja légyottra Chopint, az ifjú mestert — Oh, Cbofp'iin-etto m o, — jöjj el ma este a Montmartre egyik vendéglőjébe, — ahol énemmé belise lesz. ! . . H. B. — A léha episztolák tömegéből, mint havasi gyopár szűzi fehérsége elérhetetlen alpesek tövében, úgy világit felénk egy szerény, gyöngéd kis tevéi, Woichietihowsky Mária grófnőnek, Chopin ifjúkori ideáljának hires szakító levele, melyben örökre lemond a zeneszerző- vei vailó házasságiról. A sok erotikus föl jegyzés 'és kétértelműség között meghatóan és igénytelenül válik ki ez a kte fehér papirsze- let, melyen át ma is szivünkig hatol az ártatlanság glóriája. — Moja preda — az én' drágáim, — körülbelül- ez lenne a oiim-e annak a zenei1 kompozíciónak, melyben Chopin ez egyetlen tiszta szenvedélyét temette el s melyet a bű barát, F.nanchomme őrzött meg gondosan a későbbi nemzedéknek. Levetek Donizettihez, levetek Mayeibeer- hez, Liszthez és Detaoroixhoz, mnidegyik levélben ott liheg a lángész kétségbeesett éfet- vágyte., -a közeledő halál borzalmas sejtelme, küzdelme a kérlel he teblen kaszással, kinek jövetelét már tudja, érzi Chopin. Pedig még ni-nic-s készen. Még nem alkotott eleget. Rettentő galoppról1 beszélnek e sorok, a lélek és az agy tébolyult versenyfutásáról, elszaibadúlt táltosok vad rohanásáról, a művész útja azoobanT elvégeztetett. Látható már az utolsó .stáció, a halál már ott vár összevont karokkal és .pontot lesz a tiidővészes Chopin életére. Pedig, hogy imádják a nők! Marcelline Oarttorisky, a lengyel hercegnő, ki olyan fca- méleonszerü gyorsasággal cserélgeti a barátnő iés szerető szerepét és akinek Chopin életében játszott valódi szerepét ma sem tudja senki igazán. Potocka grófnő, a, romantikus szépségű honfitársnő, Miss Stirling, a tanítvány és rajongó, aki. városról-városra követi Chopint. Nők, nők, nők megbüvölt légiója üldözi az ifjú mestert. Mint lobogó gyertya 'lángjától megpörkölt pillangók, úgy hullanak el, elégve a zseni fényében1. Mig végül a gyertya maga is alig pilsflákoL, majd kialszik örökre. * Ami a kéziratok, regénypéldányok itt beverő tömegét illeti!, minden képzelet kevés George Sand rendkívül; ilrói termékenys'égé- nek kifejezésére. Egyimiáisután adja ki müveit, hires és kevésbé hires, értékes és kevésbé értékes könyvek szakadatlan sorát. Ezek közüli talán « legér Ékesebb, bár irodalmi szempontból kevésbé tökéletes Lucrezia Flórián oim.ü kötete, melyben saját életét irta le, Desses'sart kiadásában. Itt van légismertebb regényének, a Margra've-nak első példánya, a Gábriel, Lilla, Jeanne, ama kor romantikus divatjának megfelelően — csupa női nevekkel címzett kötete. Ezeken keresztül' mutatkozik meg Sand, az Írónő, azonban mihamar megismerkedhetünk Sand-«;, a családanyáival is. Bár gyermekei részéről nem i mindig éni a leghizelgőbb kritika. Fia, a reerélyesek, férfiasak és biztosak a, nő, George Sand betűk, ugyanolyan gyöngéd, tinóm, szelíd és nőies a másik fél, Chopin Írása. Sokszor azonban láz'a.s sietség, beteges türelmetlenség .szakítja meg a kéziratok aprólékos egyöntetűségét: szenvedélyes alkotlás- vágy kirobbanó lávája, fogoly Pegazusok kétségbeesett szárnyébapdösása libeg a cho- pirui sorokon át. * Lábjuk a kézírást, a levelek, följegyzések végtelen tömegét, inelyex mindennél öszim- féhben tárják föl e két nagyszabású eml>er lelkét. Milyen -volt akkor a két kéz, mely ezeket az egymástól teljesen eltérő hetüket papimra vetette? Előttünk fehérük Chopin kezének gipszbe öntött mása. Finom., csontos, keskeny ujjak; meglátszik, hogy gazdájuk a billentyűknek szentelte égés/ életét. Formája szellemes, hosszúkás, — a csupa ideg emberek zeke. George Se.ndé elleniben már sokkal problematikusabb. Lágyabb, puhább, kövérebb. Mégsem asszonyos kéz immár, — nagyobb a női kezek megszokott a« anyainál.. A kézfej is minden.képen erőteljes adaku, férfias és határozott, — csupa energia. Oh George! Egy .világ érdeklődése figyel mo read, egy szenzációéhes, türelmetlen és libegő világé, mely izzó kíváncsisággá! bámulja iitthagyott emlékeidet! És ezek minden darabkájáról te beszélsz, — te különös és fantasztikus nő, a legfigyelemreméltóbb j tehetségnek ős a legellentétesebb szenved élv- i nek bizarr vegyülete! Mi vethet őszintébb I világosságot szertelen jellemedre? — ez a j kis aquöTell! az elhagyatott valdemosai kolos- * tor boltíves folyosójáról, amelyet te festet- : tél ama kietlen és holfog tatán matorcai tél j em'ékiére, amikor igazi anyai gyöngédséggel ; ápoltad és őrizted a nagybeteg Chopint? Vagy pedig a finomművű kis kazetta, melyen ma is olvasható a te kezedtől származó felírás: ,,Ezf a kis dobozt Chopin hozta nekem Becsből és én ezennel Aurorának ajándékozom, aki bizonyára szeretette? fogja azt megőrizni, — G. Send, 7. Octobre, 1873 . . .“ És ott ketyeg ma is a vitrineík fölött a régi falióra1, az ódon noha.nti ebédlő óráját, ahogy te mindg emlegetted: A régi óra, annyi szép óra megmaradt emléke. mónyteljes Maurice kezdetleges; azonban az eredetiségét nem mindig nélkülöző 'rajzokkal és vizfesíményeiklkel emlékezik meg anyja életmódjáról. Szatirikus emlékként marad fenn az a rajz, mely a szivarozó George Sand és a zongorázó Chopin humoros torzképét ábrázolja, ezzel a felírással: Mama ugyancsak bámul, hogy Chopin éppen Liszt szerzeményeit játsza ... 1 A másik gyermek, Solange sem ragaszkodik anyjához túlságosan. A ház barátai általában különc és kellemet'en fiatal leánynak tartották és amikor Clfcsinger, a szobrász, feleségül vette, mindenki megk örunyebbült. Ez a furcsa familia vette körül Chopint a nohanti kastély bari. Valós zdnü, hogy a hangulat ilyenformán nem volt mindig zavartalan. Két felnőtt gyerek állandó intrikái, az öregedő, asszony önkéntelen féltékenysége viruló lányára, lassan kint állandó perpatvarokra adtak okot. Dudevant báró, az elvált férj, a távolban 'valószínűleg kellemesebben érezte magát. Ezek a gyakori súrlódások érlelték meg végzetesen és mlérgezően a. szaki tiás gondolatát Chopin tulérzékeny lelkében. Hol vannak már Palma di Mallorca bűbájos napjai? Hová lettek a nagy szerelem első. ihletett percei? Eltűntek, tovaszálltak, megőrülte őket is lássam a szu, mely oly könyörtelenül rágja meg nyárspolgári életek és kiválasztott szeretők legszebb emlékeit. Senki sem tudja pontosam a. szakítás tulajdonképen i okát. Azonban ez a nap is elkövetkezett. Tanúsága ennek az itt látható levél, az utolsó levéli. Sarkában Sand Írásával odavetve: La rutpturel Hl vádolitih a belefezellen Kompozíciók ? Amikor a szakítás megtörtént, 0 halál árnyéka már olt 'Hebegett Chopin' fölött. Sand ellenségei gyakran hivatkoznak erre. Sohasem tudták neki megbocsátani. A zeneszerző utolsó fényképe igazolni látszik a szemrehányást. Borzalmasan böníkre- mewve, csontig soványodva, ez az arc nemcsak a szörnyű betegsiég nyomait viseli. Kimondhatatlan lelki kim és bánat öregitette aggastyánná ezt a mindenkor szomorú embert, amit kérlelhetetlen valósággal! bizonyít a torz halotti maszk. Mellette egy nagy csokor megkövesedett, megszürkiült piármai ibolya ... így halt meg Chopin, a zene fejedelme. A szoba, mely halotti reliqiáit őrzi, csupa szomorú emlékkel vám tele. Oeuvres Posthumes de Chop:n néven összegyűjtve láthatók itt mindazok a halhatatlan kompoziciók, melyeken utoljára dolgozott, melyek közül •sok befejezetlenül maradt, mint csonka oszSiremfékének mása is iitt van — Frederikow- ki Chopin . . . Képek emlékeznek az utolsó napokra, — Chopin a halálos ágyon, zokogó családja körében és Kwieitkowski nvegnlr zó festménye az agónia perceiről. És itt van n tükör is, Chopin tükre, mely mindvégig rész vétlen némaságban látta és verte vissza az élettől búcsúzó zseni utolsó vergődését. A tükör ma egészen fekete. Az élet keserű haraggal választott szét két kivételes egyéniséget. Ebben a szobában immár semmi sem emlékeztet orra az asszonyra, aki Chopin végzete volt. Csak egy, a sarokban szerényem meghúzódó feketekeretes írás nyomán tolakodik vissza a múlt. Gyászjelentés ez, mely röviden adja tudtára a világnak, hogy 1876-ban, 72 éves korában meghalt George Sand, családi nevén Madame la baroooe Lucile-iAurore-Amantine Dudevant. née Dupin. Lalám, tráat Chopin, agy kicsit szemtelenebb, i lopok elszórt törmelékei a gyászos fórumon. Irodalmi csemege, ha, úgy tetszik, hors d'ceuvre, ez a kiállítás. Emíékek beszélnek két emberről, emlékek, melyeket kiegészítenek egy hatalmas és ragaszkodó baráti kör áh itatósán őrzött ereklyéi Chopin és George Sand valóban rendelkeztek azzal a ritka képességgel, hogy maguknak barátokat szerezzenek és azokat örökre megtartsák. Az emlékező szeretet cs hűség szimbóluma ez a ki állítás, a Mester dicsőséges fiatalságának jelképe, melyet, .mint fön-séges gyászinduló, tragikusam kísér utolsó éveinek és helálá’nak megrázó dallama. Kezdi Kovács László: Iste művészet E könyv a teremtő Isten ér, aiz alkotó Ember gyön)'örii művészetével foglalkozik. A tudom v nyosság és a költészef ölelkezik benne Száma« képmel'ékilet.tel fűzve 198.—, díszkőiéiben. 264 — lej ez ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYÁBAN, Cluj-Koiozívár. Vidékre utánvéttel.
