Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-06 / 29. szám

\ HÉJ VIilA GPOLIILKÁJA A szovjetorosz ajánlat A népszövetségi tanácsülés végétért egy határozattal, mely ismételten bizto­sítja Kínál a genfi intézmény erkölcsi tá­mogatásáról. A kényesnek latszó többi kérdések élét sikerült a megszokott mó­don letompitani. A semleges allam"k a velük haladó többi kisebb állammal együtt mein ragaszkodtak a népszövetségi alapszabály tizenhatodik szankciós pont­jának azonnali megváltoztatásához. A londoni és párisi kormányok. sőt a moszkvai kbrmány is szemet hunytak viszont több állam külügyminisztere részéről elhangzott kijelentés 1 öl üti. hogy a szankciós kötelezettségeket többé nem tekintik maguk részére csak föltételes­nek, nem kötelezőnek. Az olasz, afrikai hódítás elismerésének indítványára sem kerüli sor a népszövetségi tanácsülésen. Anglia már előzőleg határozottan szem­beszállt ezzel az indítvánnyal. A londoni külügyminisztériumhoz közelálló ..Daily Telegraph" a tanácsülés megkezdése előtt leszögezte, mint illetékes angol vé­leményt, hogy: brit vezetökörökben a Rómával való megegyezés lehetőségét komolyan remélik. Ezt azonban bizo­nyos, Anglia által követelt föltételek tel­jesítése kell. hogy olasz részről megelőz­ze. London ezért elvárjai a kisebb álla­moktól, hogy kiegyezésre való törekvé­seit ne nehezítsék meg olyan gesztusok­kal, melyeket Rómában és Berlinben Nagybriitárínia és Franciaország ellen irányúiénak magyarázhatnának. A szovjetorosz ajánlat A kisállamok úgy látszik hajlottak London kívánságára és ezúttal is elke­rülték az Anglia, számára kellemetlen irányban magyarázható gesztusokat. Az alapokmány szankciós szakaszának kér­dése azonban igy is napirendre került, mégpedig igen súlyos formában. Kina népszövetségi képviselője a tanács elé vitte a, japán—kínai háború kérdését, amelyben a maga részéről is követelte a tizenhatodik szakasz alkalmazását, mint az alapokmány által adott természetes jogot. A 16-ik szakasz pedig, őszintén alkalmazva, ebben az esetben minden kétséget kizárólag nemcsak erkölcsi, ha<- nem teljes anyagi és katonai támogatást ir elő Kina javára. A helyzet azzal is kcmplikálódott, hogy Litvinov Szovjet- oroszország részéről hajlandónak is mu­tatkozott a támogatás megadására, ha a Népszövetség tagjai viszont biztosítékot tudnak nyújtanál, hogy esetleges szélső^ keleti elfoglaltsága alatt Szovjetorosz- ország európai határai sértetlenek ma- rdnak. Ennek a biztosítéknak megadása azonban éppen Szovjetoroszország ese­tében nem valami egyszerű dolog. Hi­szen a kollektiv biztonság sokat vitatott kérdése lényegileg szintén akörül forog, hogy az európai szovjetorosz határok körül milyen lehetőségek adódnak. De Francátaország és Anglia egyelőre nagyon húzódoznak is attól, hogy komoly szank­ciós lépésekre kerüljön a sor Távolkele- ten. Különösen a franciák látják túlsá­gosan veszélyesnek az európai helyzetet uhhoz, hogy szívesen vennék akár a szovjetorosz, akár az angol erők lekö­tését Ázsia keletén. Anglia szintén nem látja még ilyesmire elérkezettnek a. pilla­natot. Ha elkerülhetetlenné válik, Lon­don belenyugodnék a szovjetorosz köz­belépésbe is, de a szovjetoroszok siikere Kinában olyan problémákat vethet föl a brit birodalom számára,, melyeket alig tekint kevésbé súlyosnak, mint a japán, imperiálizmus érvényesülését Szélső­keleten. Anglia legszívesebben venné, ha a két hatalom valódképpen lekötné és kellőképpen gyengítené egymást. Ha azonban szélsőkeleti közbelépésre kerül sor, akkor azt látná a brit birodalom ér­dekében állónak, ha a győzelmes közbe­lépés nem Szovjetoroszország, hanem az Egyesült-Államok és Franciaország tár­saságában történnék meg. Erre azonban londoni stratégák számítása szerint még nem érkezett el az idő. Előzetes figyelmeztetés a japánoknak Anglia és Amerika fokozott iramban építik hajóhadaikat, ahhoz azonban, hogy ez a tengeri erő egyszerű megje­lenésével parancsolni tudjon a Szélső- keleten, még legalább egy két évre van szükség. A szingapúri hadikikötö demon­strativ fölavatása és az amerikai tenge­részeknek a, japán vizek közelében most kezdődő óriásj hadgyakorlatai minden­esetre már előzetes figyelmeztetésül akar­nak szolgálni Japán számára. Amint Angliában kijelentik, Szingapúr nemcsak védelmi célokat szolgál, hanem a keleti vizeken állandóan állomásozó nagy an­gol flottának kiinduló pontja is lesz. Ez a flotta pedig olyan erősnek készül, hogy egymagában is fölvehesse a versenyt a teljes japán tengeri erővel. Az amerikai haditengerészet, Rooseveltnek a wa­shingtoni parlamenthez intézett legújabb üzenete szerint, szintén egyenlő lesz az angol tengeri erővel. Jelenleg már nyolc angol nagypáncélos állomásozik Szinga­púrban a japán tengeri erőnek összesen kilenc nagypáncélosával szemben. Az amerikai és angol flották egyesülése te­hát már ma is túlnyomó erőt jelenthet egy esetleges japán—angolszász össze­ütközésben. London és Washington azon­ban szeretnék a távolkeleti hatalmi ver­senyt úgy dűlőre vinni i, hogy potenciá­lis túlerejükkel döntsék azt el, anélkül, hogy ezt az erőt a valóságban is alkal­mazniuk kellene. Nagy kérdés természe­tesen, hogy a szélsőkig elszántnak látszó Japán hajlandó-e tétlenül bevárni ezt a pillanatot. Es kérdés az is, hogy a kom- binácóból kihagyott Szovjetoroszország, mely Ázsia keletén nagy ütőkártyákkal rendelkezik, nem keres-e magának olyan módon kárpótlást, amely szintén súlyo­san érintheti az angolszász érdekeket. Az angol manőver Londonban tisztában vannak ezzel s bár óvatosan kerülnek minden kötöttsé­get Szovjetoroszországgal szemben, igye­keznek a kérdést lehetőleg kesztyűs kéz­zel kezelni. Moszkva ajánlatára, hogy népszövetségi megbízás esetén a Szélsőke­leten közbelép, nem adtak még sem visz- szautasitó, sem elfogadó választ. A nép- szövetségi tanács Kina erkölcsi támogatá­sát biztositó határozatában szintén nem fogadja el, de nem is zárja ki a szélsőke­leti orosz közbelépést. Viszont garanciák adásáról az európai orosz határok bizto- sitására a genfi véghatározatokban szó sem esik. Franciaország és Anglia képvi­selői a szovjetoroszokkal való tanácskozás sokban is hangoztatták, hogy további ma­gatartásukat az Egyesült-Államok maga­fzta. szeri Muéíkawtát cl $^!ét&Ha}mnc£L kajtt&tn és mivel a kanna nagyobb, főbb kávét tudok főzni, mint ezelőtt. Ez nagyon fontos, mert az egészsé­ges Kathreiner-bő! és a Valódi Franck-ból készített kávé annyira ízlik, hogy szívesen iszunk többet belőle. Azt nyugodtan meg lehet tenni, mert a Kathreiner-rel készí­tett kávé teljesen ártalmatlan és nagyon olcsói tartásától teszik függővé. Párisban külö­nösen hangoztatják, hogy a szélsőkeleti politikában a vezetést Washingtonnak kell átengedni, hogy Franciaország és Anglia diplomáciai és politikai erejüket Európára és az újra viták előterébe ke­rülni látszó Földközi-tengerre összponto­síthassák. Londonban ugyanekkor tovább táplálják a hireket, hogy a Szélsőkelettel kapcsolatos angol—szovjetorosz tárgyalá­sok folyamatban vannak, vagy rövidesen megkezdődnek. A helyzetet a Foreign Office-hoz közelálló egy nagy angol saj­tóorgánum következőképen foglalja össze: — Londoni diplomáciai körökben nem hagyják figyelmen kívül a szovjetoroszok nagy katonai erőfeszítését Szélsőkeleten. Tudják, hogy a régebben ottlevő jelenté­keny orosz haderőt utolsó időben még három gyalogsági, két gépesített, egy tü­zér, egy lovas, egy gépfegyver hadosztál­lyal és sok repülőgéppel erősítették meg. A most következő év eseményei meg fogják mutatni, hogy az államok nem helyezhetik-e többé politikájuk alapjait a kollektiv biztonság elvére, vagy, hogy a népszövetségi alapelvek erősödnek-e meg. Szovjetoroszország mindenesetre kész arra, hogy ilyenirányú kötelességeit a Szélső­keleten betöltse és hogy a japán támadás ellen a többi érdekelt hatalommal, külö­nösen Angliával való egyetértés és ta­nácskozás alapján fellépjen. Ezzel szemben nyugati határaira vonatkozólag kiván biztosítékot. A moszkvai politika ismerői szerint a szovjetorosz külpolitikában van azonban egy olyan irányzat is, mely az elszigetelődést kivánja és azt hiszi, hogy a szovjetoroszok jobban boldogulhatnak, ha visszavonulnak a Népszövetségtől s a pillanatnyi szükségletek szerint válogat­ják meg barátaikat és szövetségeseiket. Ez az irányzat jelenleg még kisebbségben van. Ha azonban a viszonyok alakulása többségbe juttatná, akkor a szovjetorosz külpolitika esetleges újabb kapcsolatai a Népszövetséghez ragaszkodó eddigi szov­jetorosz külpolitikánál jóval kedvezőtle­nebbek lennének Angliára nézve. Előkészületek „a béke megőrzésére“ Szóval Moszkvának van mivel fenye­getnie s a fenyegetést láthatóan komo­lyan veszi London is. Szovjetorosz had­seregek teljes háborús felkészültséggel várnak a kinai határon. Az angol és ame­rikai hajóhadak szintén tüntető hadgya­korlatra vonulnak fel a szélsőkeleti vize­ken. A tokiói kormány hadügyminisz­tere ugyanekkor kijelenti, hogy a japán hadsereg minden lehetőségre fel van ké­szülve. Közben, az időpont megválogatá- sának tökéletes biztonságával, egy titok­zatos buvárhajó a Földközi-tengeren me­gint elsíilyesztett egy angol kereskedelmi hajót. London ismeretlen oldalról újra figyelmeztetést kap, hogy a Szélsőkelet felé vezető angol hajóút sem tekinthető még teljesen biztosítottnak. Ugyanekkor tovább készítik elő a megegyezési tárgya­lásokat különböző európai nagyhatalmi tengelyek központjai között. S az Ame­rikai Egyesült-Államok hadügyminisztere, Mister Wodring kijelenti, hogy: „ha a demokarta hatalmakat továbbra is túlsá­gos nyomás alá helyezik ellenfeleik, akkor a felháborodásnak olyan hulláma indulhat meg közöttük, amely a legnagyobb mér­tékben nehézzé tenné a béke további megőrzését“. A béke megőrzése pedig általános szólam szerint főcélja minden nép s a Népszövetség politikájának is. Kétévi börtönre mim a gaidalegénGt, aki erős felindulásában halálos illési méri a neki «effcdkei# kovácslegényrc kezdődött közöttük, melynek Tg.-Mures=Marosvásárhely, február 5. Annak idején nagy érdeklődést keltett Marosvásárhelyen az a gyilkosság, amely­nek áldozata Kovács Ferenc 21 éves ko­vácslegény volt. A 21 éves fiatalember Benő Pál helybeli kovácsmester műhelyének alkalmazottja volt. 1935 novemberében Tamás Sándor marosvásárhelyi gazdalegény szekeret vitt javítani Benő műhelyébe, majd miután a javítás elkészült, november 18-án haza akarta vinni. Kovács Ferencet kérte meg, hogy a szekeret az udvarról segítsen ki­tolni. Eközben Kovács véletlenül meg­ütötte Tamást a jármű rúd javai. A lob­banékony gazdalegény a fiatalemberhez ugrott és öklével mellébe sújtott. Vere­kedés során Tamás egy, a földről felkapott! fadarab­bal Kovács fejéhez sújtott. A verekedőket a műhely főnöke válasz­totta szét, ami után Kovács munkahelyé­re ment és dolga után látott. Néhány perc múlva azonban elvesztette beszélőképeségét, majd jobb karja és jobb lába megmerevedtek. Az állami kórházba szállították, de az alkalmazott műtét ellenére november 20- án kiszenvedett. Az orvosi vizsgálat meg­állapítása az volt, hogy Kovács Ferenc az ütés következtében agyhártyasérülést (VI. Bodmaniczky-u. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát !! Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon: 202—43, 294—24. szenvedett és ennek folytán vér öntötte el az agy balfelét. Tamás Sándor ellen halált okozó sú­lyos testisértés miatt indult eljárás. Ügyét most tárgyalta le a marosvásárhe­lyi esküdtbiróság. Több tanú kihallgatása után az esküdtbiróság szótöbbséggel a vádlott bűnössége mellett döntött. A döntés folytán az esküdtszék Giurgiu— Merisor—Cardeiu tanácsa Tamás Sándort 2 évi börtönre, 2000 lej pénzbírságra, Sooo lej perköltségre és 10.000 lej kár­térítés megfizetésére Ítélte. Az Ítélet ellen a törvényes határidőn belül a vádlott felebbezést nyújtott be. Tamás Sándort, aki jelenleg katonai szol­gálatot teljesit az 1. számú határőrezred­nél és megelőzőleg 8 napot töltött vizs­gálati fogságban, azonnal letartóztatták. Eltűnt a kivédhetetlen magnetikus tor­pedó. Eltűnt az angol haditengerészet fél­tett kincse, egy újfajta torpedó, amely 17 angol mérnök és haditengerészeti szak­ember sokéves feltaláló munkájának gyü­mölcse. Ezt a lövedéket, amely féltett titka volt az angol haditengerészetnek, a beavatottak „magnetikus torpedónak“ ne­vezték, mert célját álbtólag sohasem té­vesztette el. Az angol haditengreészet igen sokat remélt ettől az uj, állítólag kivéd­hetetlen fegyvertől. A „magnetikus tor= pedóból“ egyetlen példány volt, amely most nyomtalanul eltűnt. Néhány nappal ezelőtt a weymouthi öbölben kísérletez­tek vele, ekkor egyszerre csak nyomave* szett és mindeddig nem tudták a legbuz­góbb kereséssel sem megtalálni.

Next

/
Thumbnails
Contents