Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-20 / 41. szám

) 19 3 8 február 20. ELLENZÉK Í3 m THURY LAJOS y^-gr^rsM Az igazi dilettáns Krlenc esztendővel ezelőtt láttam elő­ször. Akkor még egészen kislány volt, amolyan, vadócféle, borzas fekete bajá­val, a cipőre let übt rövid harisnyájával, leszegett fejével és durcás arcocskájával. Hivatalos ügyben kerültem le hozzájuk a birtokra, ahol az apja a cukorgyár ve­zetője volt. A birtokot kellett leirnom színes cikkekben, itthon a kezembe nyomtak egy fotografa lógépet is, vagy nyolcvan lemezzel, megmagyarázták, hogy kell betenni és kiszedni a lemeze­ket, hol kell megnyomni a gombot, hogy fényképezzen a gép és megbíztak, hogy csináljak szép képeket. A teljes tudat­lanság boldog ártatlanságával fényké­peztem odalent tájakat, ökröket és vág­tató lovakat, mig az apja végre megkö­nyörült rajtam. Régi amatőr fotográfus volt, elhozta a gépét, velem jött és ő csi­nált vag}r nyolcvan felvételt, közben fö­lényesen, elnéző hangon beszélt nekem blendéröl, fényszürőről és lemezérzé- kenységről. Az én lemezeimből később használhatónak bizonyult hat, az ő nyolcvanjából egy sem, ezt azonban akkor még nem tudtam és áhitatosan hallgattam magyarázatát. Közben nagyon megbarátkoztunk, dél­ben náluk its ebédeltem. Az. asszony ma­gas, feketehaju, öntudatos, szép asszony volt, mind a ketten rendkívül kedvesek voltak, csak a kislány nézett rám gyana­kodva és ellenségesen. Ebéd közben meg­tudtam, hogy ia kislány hegedül, még­pedig reményteljesen. — Igazán nem vagyunk elfogult szü­lők — mondta újdonsült barátom és egy kézmozdulattal jelezte, hogy elhárítsa magáról a. ki nem mondott gyanút* 1, — de iái tanára, akihez naponta bejár au­tón a városba, kijelentette, hogy feltét­lenül ő lesz a legnagyobb magyar hege­dűs. Harmadik éve tanul, a legnehezebb Paganinyvariációkat teljes könnyedség­gel játszma le. Szigeti! is meghallgatta a múltkor, azt mondta, hogy ilyen tehet­ség nincs több az országban, de valószí­nűleg az egész világon sem. Délután megnéztem a kislány szobá­ját. Volt benne rengeteg kotta, két gya­korló hegedű, egy olasz mesterhegedü, művésziesen faragott keményfatokban és egy borzas hegedűs ember arcképe a falon. Átvettem a kislány fényképét, megígértem, hogy elhelyezem a pesti ké­peslapokban, azután elutaztam és nyom­ban elfeledkeztem mindenről. Három év múlva véletlenül megint ná­luk volt dolgom. Kicsit bizonytalan vol­tam a sehol sem közölt fénykép miatt, de nem volt semmi baj, cukorgyári igaz­gató barátom ragyogó kedvességgel fo­gadott és az öntudatosan szép fekete asz- szony is rámmosolygott. A kislány jóval nagyobb volt már, hosszú, sovány, szeplős kis bakfis, akkoriban kezdett olyan hosszúra kinyúlni, mint az anyja. Az ebédnél megtudtam, hogy a kislány fest, még pedig reményteljesen. darab főszerepében lesz, ennélfogva or­szágos művészeti esemény. Mellékelten kaptam egy csomó fényképet, cikket és plakátot ia helybeli hetilapból, továbbá felhatalmazást, hogy az egész anyagot tetszésem szerint felhasználhatom a pesti sajtóban. A levél két hétig komoly nyugtalanságban tartott, hogy mégis kellene csinálni az ügyben valamit, mig végül sikerült elfelejtenem. Most, a napokban láttam harmadszor. A kislány most már szép, magas, fekete asszony, öntudatosan tartja a fejét és nyugodtan néz szembe az emberrel. Az uradalmi erdőtanácsos felesége, két gyer­meke van, az egyik már togyogva járkál LONDON, február hó. A Daily Express-nek egy olvasója levelei irt az óriási öingof fegyverkezési program­mal össtzefügigés'ben és rámutatott arra, hogy a legnagyobb ifegyveJÍkez'és is hiábavaló, ha nem lehet enni adni azoknak, nk'k a fegy­vereket kezükben tartják. Biz to&it ami kell Anglia lakosságának élelmiszerellátását — irta — már pedig bombát nem lehet enni. ,,'Bombát nem lehet, enni“ — ez a jelszó huszonnégy óra alatt egész Angliában elter­jedt), úgyhogy a, Daily Express meginterjú­volta azt az olvasóját, aki a legújabb angol jelszót kitalálta. A jelszó Geoffrey Bowler- töl, egy egyszerű munkástól származik, aki egy Hncolnshirei farmon dolgozik s heti 56 óra munkával! 38 shillinget keres. Geoffrey Bowler elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt nóhlálny munkás, aki ■'épülő- gépgyárakban talált alkalmazást, hívta, őt is, jöjjön a gyárba, ahol sokkal több fizetést kap. Öt, sőt hat fontot is megkereshet he­tenként. — Az meglehet — feleit nekik Bowler — de ne felejtsétek el;, hogy bombát nem lehet PARIS, január hó. A Rue d'e la Paiix egyik jelentéktelen ké­né sz labdájában, egy rozoga, diiledező ház ódivatú udvarának mélyén húzódik meg Ro­bert Graudé fodrásizmester üzlete. Apró, fe­hér tábla jelzi, hogy Graudé mester, a ki­rályi „Figaro“, itt ondulál és vág hajat. Va­lóban királyi fodrász: Europa királynéi, her­cegasszonyai, hercegkisasszonyai sűrűn ke­resik fel. A mester nemrég Athénben tartózkodott. a verandán, a másik a bölcsőben ordít egész nap, szakadatlanul, impozáns tel­jesítőképességű kis tüdeje van Minden darab pólya és rékli, ruha és főkötö az asszony kezemunkája, apja, a cukorgyá­ri igazgató meghalott büszkeségtől su­gárzó arccal figyeli, amint jár-kel a ház­ban ide-oda. Igazán nem vagyunk elfogult szü­lök, — mondta az ebédnél csendes sze- rénységgel és egy kézmozdulattal jelezte, bogy elhárítja magától a kicsinyes gya­núi — de páratlan teréiíités. Barátom, ha látnád azt a gyerekszobát odaá'y ná­luk, azt az édes, fehér kis zugot és min­dent, a kamrát, baromfiudvart, az egész háztartást, csodálatos. Az anyja, aki pe­dig páratlan háziasszony volt, szintén I azt mondja, hogy erre még ö sem lenne képes. Ez már igazán csodálatos. Ezzel hazament- és megír!a nevezetes leve­lét a Daily Expressziek. Másnap reggelre jelszavát égisz Anglia ismételte. A jelszó szerzője 22 éves, a háborúra nem emlékez­hetik, de emlékszik anyja mesélve, hogyan álltak az asszonyok so óban az éleim iszériiz- lel-ek előtt és várták órákon keresztüli, amíg adagjukat megkapták. — Eltökélt szándékom — jelentette ki Bowler — hogy amit meg tudok tenni, meg­teszek az ellen, hogy ez ne fordulhasson többé elő. Szeretem a jó ételt és ho hagy­nak, folytatom foglalkozásomat, ami abból áll, hogy jó élelmiszert termelek mások számára. Ez az én foglalkozásom és nem bombák gyártása. Elhiszem, bőgj- szüksé­günk van ágyukra, gránátokra, hadihajókra, repülőgépekre és bombákra , hogy megvéd - jiik magunkat, de mindez a fegyver haszna­vehetetlen, ha nincsen élelmiszerünk, amely- lyel táplálhatjuk azokat a. katonákat, akik elsütik az ágyukat, vezetik a repülőgépeket és a hajókat. Megszakad a szivem, ha. lá­tom, hogy száz és száz hold kitűnő föld he­ver parlagon a> környéken, pedig be lehetne ■vetni, vagy legrosszabb esetben legelőnek lehetne haszuái’lrri őket. Irén görög hercegnő, Gy-ö-rgy király nő véné­nek meghívására o görög fővárosban öccsé- nek, Páll hercegnek menyasszonyát. B-run- schwelg-'Luneburg Frederilka hercegnői es­küvője napján megfésülle. Helyette űz et ve­zetőnője és „jobbkeze“ fogadott: Mme Es­ther, aki már több mint busz éve együtt dolgozik Graudé vak Fehl’írfiíggönyös, dupla üvegajtó vezet az üzletbe. Hat karosszék a műhely butorzta., Mme Esther a kassza előtt ükve mondja' el nekünk: mi a titled Paris királyi figarójának. A királyné reklámot csinál „Bombái stem leltet Ez a legújabb angol jelszó enni. Királynék, hercegnők frizurájának műhelytitkai — Nem via gyűrűk elfogult szülők, — mondta igazgató barátom megelégedett mosollyal, — de a mester, akihez napon­ta. bejár autón a városba, csodákat be­szél róla. Második éve fest, persze technikailag még nem tökéletes, de a te- hetséjgje: igazi csoda. Csók István is látta egy képét, azt mondta, hogy az ilyen te­hetség páratlan. Ilyen nincs sehol. Délutáni láttam a kislány szobáját. A hegediikultusznak nyoma sem volt ben­ne: mindenféle festékes paletták, vász­nak és ecsetek hevertek, nagy állványon egy férfi olajportré. Felhívták a fi­gyelmemet bibircsókos, vörös arcára, amely rendkívül karakterisztikusra si­került. A falon Csók István önarcképe függött, színes fényképmásolatban. Át­vettem a kislány arcképét, megígértem, hogy elhelyezem a pesti- képeslapokban, azután elutaztam és elfelejtkeztem min­denről. Vajgy két esztendő múlva azután hosz- szu levelet kaptam barátomtól, számta­lan melléklettel.'A levélből kiderült, hogy a kislány most indul meg á szinipályán, mégpedig a legbiztatóbb előjelek között. A tanára, egy Nagy nevű öreg vidéki színész, azt mondja, hogy pára ti am- drá­mai tehetség, rövid időn belül első lesz az országban. Bemutatkozása a helybeli műkedvelők élén az „Annuska“ cimii — Mindem a.zztal kezdődött — meséli Mine Esthern — hogy Monsieur Graudé unokaöccse a madridi kindlyi udvarhoz került: ő fésülte a királynét és az ínfű mi­nőket. Miikor Ena királyné Parisba jött, Graudé mester helyettesit ette unokaöccsét. A királyné annyira! meg volt elégedve műm ka­jlával, hogy megkérte a párisi Gumidét: ezen­túl ő legyen udvari fodrásza. Graudé sza­badkozott, mert nem akarta megrövidíteni unokaöccsót éls különben Is' Párisbüm akart maradni'l. A királyné azotmban ragaszkodott tervéhez, minden nőismerlősének elmondotta, hogy Graudé mester milyen rémiekül dolgozik, így jutott el a mester hire Erzsébet belga ki­rályné fűiébe is. A királyné magához hivatta' Belgiumba, hogy kipróbálja o hires hajvá­gási és a még hinesebb Graudé-féle icint ős hullámot. A próba kitünően1 sikerült és- ezen­túl Graudé mester sűrűn járt a belga királyi udvarban, hogy a királynict megfésülje. — A sipamyol királynén kívül — aki még ma is el jön hozzánk, valahányszor Pánsba« tartózkodik — más- királyi vendégünk is van. Marina hercegnő, akenti herceg felesége 18 éves korától kezdve jár a szalonurnkba. ö a legpontosabb vendégünk: mindig elmagya­rázza, hány cakkot akar a homloka fölé, hány loknit a haldnéékára, milyen távolságra kívánja \a választékot és milyen hosszú tin­cseket a »nyakában. Egyébként a sipanyol ki­rályné nem szereti a holenit. Mme Esther 'visszatér egyik legkedvesebb vendégére, Marina hercegnőre. — Azelőtt nagyon türelmetlen vendégünk volt a he1 regno. Amióta férjhezment, mintha kicserélték volna. Szerény, alkalmazkodó, végtelenül türelmes. Óé1 ki tán két órától hétig ül nálunk. Néha kiveszi kezemből a hajtőt és maga teszi a hajába. Sokszor előfordul, hogy Marina fér je, a kent! herceg benéz hozzánk, megvárja, »mig elkészülök. Együtt uzsonnáznak, a szomszédból hozatnak teilt és süteményt. Egy alkalommal Marina néhány napot töl­tött férjével Pá'üisban. A keríti herceg Mari­ni» bugával. Erzsébet hercegnővel vásárolni ment a városba, amíg a feleségét fésültük. Estefelé mind a< ketten bejöttek és nevelve mesélték: az egyik nagy áruházban hango­san megéljenezték őket; Erzsébet hercegnőt ■mindenki összetévesztette testvérével, Mark »nlával . . . A windsori hercegné frizurája Edward windsori herceg felesége is Grau­dé mesterhez jár. — Nemrégen fésültük a windsori herceg­nét. ö is a „permanente“-unkát. Gnaiud'é mester világhírű tarlósba Dámát akarta ki­próbálni. Egyébként <"> volt az. egyetlen elő­kelő 'vendégünk, akiinek kedvéért ki ü r it ettük szalonu nkat. A herceg szárnysegéde kért meg bennünket erre, »mikor bejelentette a Duchess of Windsor jövetelét. Muhina hercegnő tpOldáu! sohasem kért ilyet; c&ak egy alkalommal fésültük az elkülönített fülkéiben, amikor nászul jóról jött vissza és a riporterek min den ült üldözték . . . Mme Esther most az afgán királynőről beszél. Nem, tudták egyszer megfésülni « Quai d'Orsüy i lakosztályában, mert n i á s fé I méter c s c op f j.át. r.ora lehetett kellően kezelni az aranyozott, kcnyelmetlon, fogadószobábao. Az üzlelvezetönő elmondja, hogy Ida Rm binslein, a világhírű táncosnő Biarritzból re­pülőgépen hivatta magához Robert Graudét Mesélne még többel is, de egy hölgy lép Imí a szalonba: — Egy amerikai diplomata felesége súgja Mme Esther — nem szereti, a nyilvá­nosságot, különösen akkor nem. amikor kéthetes sitii rá,női először jön be hozzánk. A. L. ­MAKE-UP írta: Dr. med. LÁSZLÓ ERNŐ NEWYORK, február hó. Ez a szó itt olyan közismert és haszná­lata olyan általános, mint mináiunk a púder és az arc puderezése. Ha itt valaki jól néz ki, azt mondják, hogy jól van make-up^olva. Ez az oka annak, hogy olyan szép arcbőre van minden newyorkt nőnek, akik tél közepén, mint most is, barnás, napsütött arcbőrrel járnak — ez különben általános divat itt — és ennek köszönhetik, hogy ruhájuk színéhez, an­nak reflexe szerint, reggeltől estig vagy estétől reggelig megváltoztathatják arcuk színárnyalatát. Itt is hangsúlyozom, hogy a newyorki nő gyönyörű s még az olyan kritikus szem, mint az enyém, sem láthat a make- up-olás alá, hogy eldönthesse: szép=e az arcbőr, vagy csúnya, délről való-e a nő és azért napbarnított, vagy csupán azért, mert sportruhához napbarnitotta arcszint öltött fel aznap. Ebben az arckikészitésben olyan töké­letes a newyorki kozmetika és olyan fej­lett technikával rendelkezik, hogy igazán meglepő. Azokban a legelőkelőbb koz­metikai szalonokban, ahol eddig megfor­dultam és ahol revánsból azokért a taná­csokért és utbaigazitásokért, amit én ad­tam, többszörösen bemutatták, megmu­tatták, hogyan végzik munkájukat. Az erre a célra szolgáló készítményeik iga­zán kiválóak, amellett eljárásuk rendkí­vül egyszerű és még a laikusok által is könnyen elsajátítható. Ennek ellenére az arckezelés után a kikészítés több mint fél óráig tart. A különböző eljárásokkal felhevitett arcbőrt olyan kenőccsel vonják be, ami­nek a szine domináló lesz az egész arcon. Ekkor kissé komplikáltabb eljárással le­hűtik az arcbőrt, hogy azon a kenőcs plasztikusan üljön és tökéletesen tapad­jon. Ezután különböző színű arcruzsokat kétoldalt az arcfelen, de magán az arcbő­rön keverik össze egymással, a határ fönt a homlokcsontig ér, alul az alsó állkapocs fülalatti nyúlványáig. A szemöldököt nem borotválják, még olyan vékonyra sem tépdesik ki, mint ahogy mináiunk a mondénabb hölgyek, de művészi tökély- lyel formázzák meg apró fésűkkel és szemfestékeikkel. Szempillájukat nappal is olyan erősen festik, amit nálunk estére is feltűnőnek találnának és ezzel kissé túlzottan kihang­súlyozzák amúgy is nagy, de gyönyörű szemeiket. Ezt követi az arc bepuderezé- se és a szájnak élénk vörösszinnel vasta­gon és merészen való megrajzolása. Az estére való kikészítés a nappalitól csak a púder szinárnyalatában különbözik és abban, hogy a felső szemhéjat a ruhák színéhez kiválogatott színekkel lehellet« szerűen festik be. Itt nem szégyen, ha bármilyen fiatal lány, vagy bármilyen koros hölgy festi az arcát, it csak azt veszik rossz névén és az illetlen, ha csúnyán van valaki ki­festve. Az esti kikészítésnek elengedhetetlen kelléke, a dekoltázsnak, tehát a nyaknak, hátnak, az elülső kivágásnak és karok­nak a kikészítése, szintén az arc színé­hez harmonikusan illő barnás árnyalat­tal, de azok az anyagok, amelyekkel ezt végzik, sem a saját, sem más ruháját nem piszkolják. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a ieg­I választékosabb kivitelig legolcsóbban j az Ellenzék könyvosztályában Cluj* Piaţa Unirii.

Next

/
Thumbnails
Contents