Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-19 / 40. szám

t a ELLENZÉK iimmm I 9 3 fi február ÍV. laaraa THALIA SZEKERÉN REGÉIM Y irta: THVRY LAJOS •’* közlemény Benn .1 s/inpadon virágcsokrok és kosa­rak állották, egy nagy állvány sok-sok ro­zsával, meg néhány kisebb csokor, Lenke odanézett és még jobban elkomorodott. Gyorsan félrefordult, indult az öltöző te­le, azután ingadozva megállt, kinyújtot­ta a kezét Szegedi Zoltán felé és halkan mondta: — Egy kis vizet kérek. Nem jól érzem magam. A nézőtéren még bőszen tapsoltak, de Lenke már az öltözőben feküdt egymás­mellé állított székeken és sirr. Megdöb­bentően sápadt volt, a feje szédült, sem­miféle biztatásra nem volt képes felülni. Vizet hoztak neki, nagy erőfeszítéssel le­nyelt egy kortyot, de azután egészen el­hagyta magát, a szemét lehunyta és moz­dulatlanul feküdt. A fél társulat ott to­longott körülötte, az ajtóból suttogva adták tovább a hirt, ki a folyosóra: — Hlájult. — Országh Mária az ölébe vette a fejét és vízzel locsolta »az arcát, a leány felnyitotta a szemét és halkan panaszko­dott, hogy szédül, nagyon fáradt. Egyszerre erős, átható szagra figyelt fel; megint egy pohár széle koccant a fo­gához, csipős, tüzes folyadék érte a nyel­vét. Pál János állt mellette s egy kis üveg­ből törköly-pálinkát itatott vele. A szo­katlanul erős folyadék meghökkentette, azután egyszerre úgy érezte, hogy a feje tisztább lesz, az egész testét átjárja vala­mi lüktető meleg. Felült és még egy kor­tyot kért az italból. Jó volt; egy perc múlva már fel is tudott állni, a szédülése és a gyengesége elmúlt, ahelyett inkább könnyű köd borult az agyára, csöppet < letompítva, elhomályosítva mindent, ami az előbb még ránehezedett. A direktorné mindenkit kikergetett az öltözőből, csak Országh Mária maradt benn, meg az öl­töztetőnő. Lenkét odavezették a tükör elé és gyorsan ráadták az utolsó felvonás­ra szánt ruhákat. A többiek már régen készen álltak a színpadon, mire ők is elkészültek. Lenke bizonytalanul megmozdult, még egyszer ivott a pálinkából, azután ingadozva el­indult a színpad felé. Néhány perc múl­va' már benn ült a színpadon egy karos- -székben, előtte fenyegetően sötétlett a zsúfolt nézőtér, a zsinórpadlásról száraz falevelek -hullottak reájuk, Szegedi Zoltán beszélt, azután elhallgatott, Lenke ráné­zett, egyszerre eszébe jutott, hogy felelnie Jéellene valamit, délután, még este is biz­tosan tudta, hogy mit, most azonban sej­telme sincs róla. A sugólyuk felé fordult, látta, hogy a súgó furcsán árnyékolt arca ■egészen eltorzul, előrehajolva, integetve erőlködik, bizonyára egészen hangosan beszél és 6 még sem tudja mit. Az első pillantásra nagyon komikus volt a súgó kétségbeesett erőlködése, a színésznő el is nevette magát, a következő pillanatban azonban megijedt Szegedi Zoltán rémült arcától és minden erejével igyekezett megérteni a súgót. A feje nehéz volt, úgy rémlett, hogy a polgármester hatalmas csontos öklei a szeme előtt hadonásznak és a gyomra megint felkavarodott. Mégis elkapott egy-két szót és gyorsan elcitál­ta a súgó után. Megint Szegedi Zoltán be­szélt, a leány ránézett és azon gondolko­zott, hogy miért nem ért meg a szöveg­ből egyetlen szót sem és mi lesz, ha me­gint neki kell felelnie? A szinész megint elhallgatott, Lenke tehetetlenül, nem is nagy érdeklődéssel arra gondolt, hogy rögtön kitör a botrány, menthetetlenül elakad, le kell ereszteni a függönyt, a kö­zönség lármázni és fütyülni fog. Még egy­szer megpróbálta összeszedni magát, de a következő pillanatban egészen összerop* * pant és sírva fakadt. A botrány nem tört ki. A színésznő hallotta, hogy a partnere újból beszélni kezd, hátradőlt a karosszékben és sirt to­vább. Nem törölte meg a szemét, nehéz könnycseppek gördültek végig az arcán, kanyargós árkokat vágtak a színpadi fes­tékben és piszkos, szürkés csöppekben hullottak le fekete selyemruhájára. Néha szólt eg'y-egy szót, mehanikusan, a súgó után, Szegedi Zoltán megkönnyebbülve kapott rajta és sietve tovább beszélt, a leány pedig szakadatlanul sirt, végigsirta a felvonást. Lenn a nézőtéren öregasszo­nyok a szemüket törolgették, férfiak krá= kogtak, a páholyokban ülők összedugták a fejüket és suttogtak. Végre, nagysokara, egyszerre suhanó nesz hallatszott, a füg­göny lehullott. Lenke mintegy f élálom - ból ébredve körülnézett és egyenesen el­indult az öltöző felé. Amint belépett az ajtón, nyomban pá­linkát kért,, lenyelt három-négy korryot és a szeme könnybe lábadt tőle, de az ereit átjárta a-jóleső forróság, úgy érezte, hogy most már szilárdabban áll a lábán. Körülötte nagy sürgés-forgás támadt, em­berek jöttek, akik kezét szorongatták, női hangokat hallott, kacagásokat és fel­kiáltásokat. Valaki közönséges ripacsko- dásról sziszegett, egy másik hang a buda­pesti mérnökről beszélt, aki a polgármes­ter páholyában volt cs érdekes embernek látszik, azután megismerte Komáromi Ibolyát, amint azt mondta: — Elragadó voltál, édesem. Ettől nagyon megijedt és elgondolta: — Förtelmes lehettem, ha Ibolyának tet­szett. — A következő pillanatban már nem törőejött vele. Eh mindegy, bánom is én. — Letilt a tükör elé és közönyösen kezdte ledörzsölni az arcáról a festéket. Az anyaszinésznő segített az öltözkö­désnél, közben többször elmondta: autó vár ránk a szinészbcjárónál, siess, szivem. — Lenke nem sietett, inkább csak úgy engedte magát öltöztetni. Végre mégis el­készültek. A pálinkás üveg fenekén volt még egy csöpp ital, a leány felkapta az üveget az öltöző asztalról és kiürítette, azután azt mondta: — Mehetünk. A nagyvendéglő különszobájában ez­alatt már régen összegyűlt a vacsorázó társaság, jóval kevesebben voltak, mint a legutóbb, a szinésztársulathoz tartozók közül csak a direktor volt jelen a felesé­gével és Pál János, aki sehonnan sem hiá­nyozhatott, azután Virágh Ica és Hajnal Rózsi, a fiatalok közül. A polgármesterrel egyszerre érkezett a kulturtanácsnok, meg a pesti mérnök, valamivel később beállí­tott Borhegyi Kázmér a földbirtokos is, változatlan bőrkabátjában és darutollas vadászkalapjában. Mig Lenkééket várták, feltűnően csendes volt a szoba, a vendé­gek unatkozva álldogáltak, vagy üldögél­tek kis csoportokban és féihalkan tárgyal­ták a nap eseményeit. Végre belépett Len­ke Országh Mária társaságában. A leány szép volt, merészen kivágott, testhez álló sima, fekete selyemruhájában, de az arca feltűnően sápadt volt a ruha sötét kereté­ben, csak két kis piros folt égett az arca közepén. A tekintete is zavaros volt és bizonytalan. A belépésükre nagy mozgo­lódás támadt. A polgármester felderülő arccal sietett eléje, két két kezébe fogta a leány kezeit és megcsókolta egyiket a má­sik után. Lenke csak egy közönyös tekin­tettel felelt. A budapesti mérnököt is a polgármester mutatta be neki. — Horváth Gábor mérnök, a homok­vári csatornahálózat építő je. A mérnök korrekt mosollyal lehajolt Lenke kezére, a leány összeráncolta a hom= lokát. A polgármester nyomban megje­gyezte, hogy fáradtnak látszik, talán nem jól érzi magát? Lenke ránézett és felka­cagott. — Ugyan, szó sincs róla. Nagyon jól érzem magam, jó kedvem is van, mulatni akarok. Kapunk valami innivalót? A polgármester mosolyogva megnyug­tatta, hogy lesz minden, csak parancsol­jon. A pincérek kis tálcán likőrös és konya­kosüvegeket hordtak körül, Lenke leült az asztalhoz, féktelenül kacagva elvett a tálcáról egy konyakos üveget és odaállí­totta maga elé. — Úgy, ebből senki sem kap. Ez az enyém. A vacsora alatt jóformán egyedül Len­ke beszélt. Részletesen beszámolt az elő­adásról, elmondta, hogy az utolsó felvo­násban csodálatos módon egyszerre elfe­lejtette a szerepét, nagyokat kacagott azon, hogy a közönség semmit sem vett észre és kinevette a kulturtanácsnckot, aki azt állította, hogy ő igenis, látott mindent. Eltolta maga elől a konyakos pioharat, a vizespohárba töltött magának és kihívóan intett vele a naiva felé. — j Igyál Ica, jó nagyon. Egyébként így is jó 1 volt, Homokvárnak jó, túl jó volt, tet- I szett is nekik, A direktorné figyelmesen ránézett, j mosolyogni próbált és azt mondta: — 1 No, no, Lenke, sok lesz az a konyak. Soha sem szoktál inni, egy-kettőre ké­szen leszel, ha így nekilátsz. Lenke közelebb húzta magához az üve­get és nevetve a polgármestertől kért vé­delmet A budapesti mérnök a/, asztal túl­só oldalán ült Pál János és Virág Ica kö­zött; Lenke rá sem nézett, de tudta, hogy a férfi időnként végignéz rajta, elő­ször komoly és nyugodt, azután csodál­kozó, megütődött pillantással. Ezen hir­telen felháborodott: — Mit akar ez az. ember, mi köze hozzá, akármit csinálok is! — Odahajolt a kulrurtanácsoshoz és bájos embernek nevezte, megesküdött, hogy ő az egyetlen szimpatikus férfi egész Homokváron, azután hirtelen ellensége­sen szembefordult a polgármesterrel és szemrehányást, tett neki, hogy csupa ilyen zsíros, nehéz ételt kap vacsorára, amikor ő csak a francia konyhát szereti. A férfi higgadtan mosolygott: — Nem baj, majd legközelebb maga állítja össze az étlapot — és Lenke megint elfordult tőle. A polgármester nagyon nyugodt volt, szemmelláthatólag vigyázott magára. A konyakhoz és a likőrhöz hozzá sem nyúlt, a vörösbort is rengeteg vízzel ke­verte. Mikor pedig pezsgőt bontottak a pincérek, csak cgy-cgy kortyot ivott. An­nál vakmerőbben öntötte magába az italt Lenke. Minden pillanatban felkapta a po­harát és kiürítette. A szeme veszedelme­sen csillogott, a kezében reszketett a po­hár. Még hangosabb lett, belekötött a földbirtokosba, lusta, vén medvének ív vezte és táncolni hivra, a/után amint a földbirtokos, meghajolt előtte, még sem ment, hanem egyszerre lecsendesedett é. Máriával suttogva arról kezdett beszélni, hogy egyszer, nagyon régen, az apja ne- venapján ebéd után körüljárta a/ asztali és minden pohárból kiitra a maradék bort. Rettentően szédült tőle és tantor gott, érdekes, hogy most egy csöppet sem árt az ital, jól érzi magát, oh, nagyon jól, olyan könnyű, olyan nyugodt lccz tőle az ember. A sarokban játszani kezdett a cigány Lenke rögtön élénken érdeklődött, fel­kapta a poharát és intett a prímásnak: — A nótámat. — A prímás habozott, az­után újra elkezdte: Lehullott a rezgő nyárfa... A leány ezen rettentően feli/v gcrült. — Mit játszol, te bolond? Vigat húzzál, ne szomorút, a nótámat akarom. — A direktorné a fejét csóválta és azt mondta: — Lenke fiam, ne igyál többet. — A leány ekkor magán érezte a mér­nök komoly, talán komor tekintetét is. Nyomban elragadta az. indulat, felugrott és nehezen forgó nyelvvel kiáltott vala­mit. — Hagyjon engem békén, mulatni akarok. (Folytatjuk.) Fokozódik a S sikere Egészen kivételes, páratlan az az ér­deklődés, amely a Sonja előadásai iránt megnyilvánul. Elővételben kapkodja el a közönség ennek a brilliáns operettnek a jegyeit. Ilyen pazarul kiállított, gazdag, szin- pompás, szép operett már nagyon régen nem szerepelt a színház műsorán s igv M Sxfahâz mÉsoras Péntek fél 9: SONJA (Harmadszor.) Szombat d. u. j: ASSZONYOK. (Olcsó hely- áraidba'!1.) Szombat este 9: SONJA (Negyedszer.) Vasárnap d. u. 3: JÉZUSFARAGÓ EMBER, (Olcsó helyárakkal.) Vasárnap d. u. 6: SONJA, (ötödször.) Vasárnap este 9: SONJA. (Hatodszor.) Hétfő fél 9: SONJA. (Hetedszer.) AKontón ©psro műsora Vasárnap: február 20. Matiné: Cár és ács. Hétfő: február 21. (Oradean) Aida. Kedd: február 22. (Aradon) Manón. CAPITOL-MOZGÓ: Minden idők legna­gyobb, legmonumentálisabb filmje: Sciplo Africanus. Harc Róma és Karthago, az ókor két legnagyobb hadvezére Scipio és Hannibal között. Eddig még nem látott tömegjelene­tek, óriási, megdöbbentő harci jele­netek, gladiátorok harca az elefán­tokkal. Rendezte: Carmine Gallone. érlhető nz az osztatlan érdeklődés, amely a Sonja előadásait kiséri. A lő kép káprázatos színe, varázsa mindem' nézőt bámulatba ejt s a darab első jelenetétől kezdve az utolsóig a leg­teljesebb művészi kielégülést nyújtja. A Sonja az az operett, amelyet min­den embernek meg kell néznie EDISON MOZGÓ: I. Gróf Monte Cris­to. Az utolsó évek legnagyobb film­je. II. Mézeshetek. Főszerepben: Anny Ondra. III. Uj híradó és Micky Maus. MUNKÁS MOZGÓ: Ma: 3, 6 és 9: Két szenzáció. I. Strogoff Mihály. Clujon utoljára. Főszerepben: Adolf "Wohl- brück. II. Dr. Krepri bűne. Az évad legnagyobb misztikus filmslágere. Fő­szerepben: Erich v. Strocheim. Szom­baton, február 19-én bál miatt nincs nincs előadás. ROYAL MOZGÓ: Minden idők leghatal­masabb filmalkotása: Nagy Péter cár., A cári Oroszország megteremtője.. Előadások: 3.20, 5.20, 7.20 és 9.30 SELECT MOZGÓ: A tökéletes férfi.. Szellemes vígjáték, ellenállhatatlan humorra!» rendezte Kertész Mihály.. Főszerepekben: Errol Flynn, az ame­rikai nők kedvence és Joan Blondei!.. URÁNIA MOZGÓ: Honfoglalók. Izgal­mas film az első amerikai kivándor­lók életéből. Főszerepekben: [oal Mc. Crea és Frances Dee. Egy szó ára 2 lej, vastagabb betűvel szedve 4 lej. Légiesebb hirdetés ára 20 lej. Aiástkeresőknek ■egy szó X lej, vsrtagtbb betűvel szedve 2 lej. Csak vttsár.napro feladott hirdetések után 23 Szá­zalék felárat számítunk fel, Dij e őre fizetendő. Apróhirdetések feladhatók a kiadóhivsto ban, könyvosztályunkban, bkományo-Lnknál, bármely: hirdetési irodában. Délután h Heteseket Csak’.j »35 Ellenzék könyvosztdlya (P. Unirb. 9.) vesz fel.. Telefon: ít—99, Csak vatezbéyeges kérdésekre válaszolunk. Címet tartalmazó hirdetésekre a vá­laszt közvetlenül p megadott címre kell irányitini IEVELEZ£S TANÍTVÁNYKIKÉPZÉS a legjobban és leg­olcsóbban o ,,Boté“-kozmetkában. Regele Ferdi­nand 34. Hivatkozzon az Ellenzékre. G, 1922 TANULÓ fiút női én férf fodrászattá azonnali­ra felvesz Frizeria Sân.tlix,, Cluj, Str. Elisabeti $2. ADÁS ?£T£l SCHIMBÁS LOVAT cL egy mágus termetre való schimbús egyenruhát keresek megvételre. Cm a. kiadóban. ___________________G, 1926 MEGVÉTELRE keresek kifogásába, jó karban levő, hordozható írógépet. Cim a kiadóban, ___G._1930 TARTÓS ONDOLALASAT csinálja egyedül „Simp ex“ készülékké!. Ara 220 lej. Villany nem kell. Vidékre utánvétnél. Legjobb aján­dék. Drogéria ,,Vioreia-‘ Cluj, P-ata Unirii IS. , &. 821. KERESÜNK megvételre kitűnő állapotban le­vő 21 kötetes Révai Lexikont cs 18 kötetes Palla® j Lexikont. Ajánlatokat ármegjelöléssel kérünk I Ellenzék könyvosztáyábi, Cluj-Kolozsvár. PÍ5>3» * Unirii O. i2-i-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents