Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-18 / 39. szám

í 9 38 február IS. ellenzék 3, ma Az esküdtszéki tár­gyalás utolsó napján NTETTÉK LÁSZLÓT. aki ci Royal-mozgó előli válóit és súlyosan megsebesítette Bavabás vádolta a tárgyaláson és a merénylő felmentését kérte .4 leány önmag: CLUJ-KOLOZSVÁR, február 17- A helybeli törvényszék mellett műkö­dő esküdtbiróság 15 napos téli ülészaka tegnap délután végett ért ugyan, estére azonban megérkezett az igazságügymi’ nisztérium jóváhagyó távirata, mely még egy nappal meghosszabbítot­ta az esküdtbiróság működését. Erre a lépésre a Daubner-féle szerelmi dráma bünpere adott okot, amelyben a vádiratot dr. Breban Emil vizsgálóbíró a mult héten készítette el. Daubner László védője, dr. Lusztig Kálmán ügyvéd, fel­kérte az esküdtbiróság elnökét, dr. Popes- cu Mihály táblai tanácselnököt, hogy ezt az ügyet is tárgyaltassa le a jelenlegi es» küdtszéki ülésszak időtartama alatt. Mi­vel azonban a hátralevő napok valameny- nyije már foglalt volt, az esküdtbirósági elnök az igazságügyminisztériumot kérte fel az esküdtszék működésének meghosz- szabbitására. Erre kedden délutánig sem érkezett válasz, mire az esküdtszéket fel­oszlatták és egyrészük haza is utazott. A kedd esti jóváhagyó miniszteri távirat alapján azonban dr. Popescu Mihály el­nök névre szóló idézésekkel és a napila­pok utján ismét egybehívta az esküdte­ket. Ezzel lehetővé vált a tegnapi nap fo­lyamán a Daubner László által elkövetett gyilkossági kísérlet biinperének letargya- lása. Ez a bűn per az esküdtszék jelenlegi ülésszakának legérdekesebb pereként mu­tatkozott. Az elmaradásával kapcsolatos hirek ellenére az érdeklődő közönség mar közvetlenül a déli órák után megjelent az igazságügyi palota 113. számú tanácster­me előtt, ahol az esküdtbiróság ülésezni szokott. így, amint fél két óra tájban az esküdtbiróság — dr. Popescu Mihály táb­lai tanácselnökkel az élén — bevonult a terembe, a hallgatóság részére fenntartott padsorokat már zsúfolásig megtöltötte a közönség. Közöttük igen sok a jogász em= bér: ügyvédek, a törvényszék tagjai és feltűnően sok nő. A vádat ezúttal is — mint a ciklus egész tartama alatt — dr. Stoilov Grigore táblai ügyész képviseli, a védelmet dr. Ghilezan Emil, dr. Lusztig Kálmán és dr. Giurgiu János ügyvédek látják el. A pol­gári vád részére fenntartott ülőhely azon­ban üresen maradt. A vádlottak padján, fegyőr mellett, frissen vasalt ruhában ül a vádlott: Daubner László. Átellenben a per szenvedő hőse, Barabás Piroska foglal helyett. Mii îarîaîmaz a vádimi Megtörténik az esküdtek kisorsolása, majd pedig a vádirat felolvasására ke­rül sor. A vádemelés gyilkossági kísérlet cimén történik. A vádirat részletesen foglalko­zott ezután a Daubner László és Barabás Piroska között lejátszódott 1937 decem­ber 13-iki véres esemény előzményeinek ismertetésével. Ezek szerint a Regina Ma­ria-utca 48. számú házának egyik emeleti lakásában, amelyet Barabás Piroska bé­relt, hosszabb ideig éltek együtt. Mivel azonban az ifjú kereseti viszonyai nem engedték meg, hogy megfelelő módon gondoskodjon barátnőjéről, a leány sza­kításra szánta rá magát. Erre különvál­tak. Daubner igen gyakran megfordult a lakáson, sokszor jeleneteket rendezett, amelynek vitája a házbeliek tudomá­sát sem kerülte el. Mindennek a félté­kenység volt a rugója. Ez a viselkedés a nőt még inkább elidegenítette. Ezért tel­jesen meggyökerezett benne a szakítás vágya. Az emlékezetes napon szintén éppen ezt a kérdést vetette fel, midőn megje­lent a lakásban Toader Lajos festő, aki­vel a nő üzleti viszonyban állott. Ugyanis az ügynökösködéssel foglalkozó Barabás Piroska, többek között, a festő képeit is árulgatta. Toader megjelenésére a fiatal pár lehalkította beszélgetését s amig a festő képeivel foglalatoskodott, halkan vitáztak tovább. Amidőn Toader bucsuz- kodni készült, a leány Daubnert is felkér­te a távozásra. De a fiatal ember tilta­kozott ellene és Toader után be akarta tenni az ajtót. Barabás Piroska erélye­sebben ismételte meg kívánságát, ebből rövid szóváltás támadt, mire a nő Daub­nert kiutasította lakásából. Erre a férfit elfutotta a méreg és öklével visszasujtott ugyannyira, hogy a nő összeesett. Toader fékezni igyekezett Daubnert, aki azonban villámgyorsan a heverő alá nyúlt, ahonnan forgópisztolyt emelt elő. amit reá fogott Barabás Piroskára. A nő erre felugrott, lerohant a lépcsőkön és a lépcsőházból nyiló portási lakáson, meg az ezzel összefügző cipészmühelyen ke­resztül az utcára rohant, ahol a házukkal átellenben fekvő Royal-mozgó felé mene­kült. Az eszét vesztett férfi kezében tar­tott revolverrel követte nyomon, anélkül, hogy bárki feltartóztatni merte volna. Alighogy az utcán át megközelítette, a nő után lőtt, aki az Albina-palota előtt álló benzinkút mellett véresen összeesett. A férfi erre vad futásnak eredt s a Xeno- pol-utca egyik házába behajitva revolve­rét, eleinte egérutat keresett, később azonban önként jelentkezett a rendőr­ségen. Vall a vádlott A tanuk és a sértett fél eltávolítása után megkezdődik a vádlott kihallgatása. A jelenleg 27 éves Daubner László Nagybányáról származik, ahol édesapja nyugdíjazott városi számvevő. Néhány évvel ezelőtt került városunkba. Az el­nök azon kérdésére: — Bűnösnek érzi-e magát? Lehajtott fővel, halkan mondja rá az „igen“»t. Ez­után felszólítást kap a Barabás Piroská­val történt megismerkedésének és a me­rénylet előzményeinek, illetve körülmé­nyeinek elmondására. Daubner vallomásában feltétlen észre­vehető a meggondoltság, az a körültekin­tés, amely igazolja, hogy a jog útvesztő­jében némileg járatos ifjú tudatában van szavainak jelentőségével. „így ismerkedtem meg“ Elbeszélése szerint két évvel ezelőtt is­merkedett meg Barabás Piroskával, ami­kor dr. Kovács Béla ügyvédi irodájában dolgozott. Történetesen valaki éppen en­nek az irodának a telefonját használta fel, hogy a mentőket egy balesetről értesítse. Ettől az egyéntől hallotta először Bara­bás Piroska nevét, mert ezzel a nővel tör­tént a szerencsétlenség. Ennek nyomán Barabás Piroska a Koleszár-szanatóriumba került, ahol ő is meglátogatta. E látoga­tás később megismétlődött, a csinos nő rckonszenvet ébresztett benne, beszélt el- hagyatottságáról, élete hiábavalóságáról, amely nem egyszer veti fel az öngyilkos­ság gondolatát. — Meleg rokonszenvet érez Leni Bara­bás Piroska iránt. A rokonszenv barát­sággá, majd szerelemmé mélyült. így maradtam mellette. Később már felesé­gül akartam venind. Tervezgettem, hogy megesküszünk, ketten fogunk keresni. Piroska azonban keveselte a keresetemet és ezért nem volt elragadtatva szándé­komtól. Pedig;, ekkor már én fizettem a lakását, gondoskodtam kosztjáról, tüzelő fáról, mem egyszer igen súlyos áron: ru­háimat kellett eladagatnorn. Hova-to- vább mindig elliidegült tőlem és novem­berben azzal állott elő, hogy szeretné, ha kiköltöznék lakásából, mert a húga készül látogatóba hozzá és számára kellemetlen lenne, ha együtt ta­lálna. Sejtettem, hogy ürügy ez. Szakí­tani készül velem. De én annál inkább szerettem, ő azonban ekkor már mást szeretett. — Tudta ezt? — kérdi az elnök. „Sokai szenvedtem“ — Gyainitottam. Nem egyizben meg­történt, hogy zárt ajtóra találtam nála és nem engedett be. Pedig tudomásom volt róla, hogy odahaza van. Mérhefetlen sokat szenvedtem érette. A szüleim sem nézték jó szemmel a dol­got, a főnököm — ekkor már dr. Lusz­tig ügyvéd — sem tartotta jónak. E lelki gyötrelem közepette határoztam el az öngyilkosságot. így történt — Arra golndoltam, előtte kisérelem meg, hátha ezzel visszatéritem magam­hoz. December 13-án ezzel a szándékkal kerestem fel. Előbb kérlelni kezdtem, de Piroska megmaradt szakitási szándéka mellett. Én már a revolvert is az asz­talra helyeztem, őt akartam arra kérni, hogy lőjjön agyon. Ekkor érkezett hoz­zánk Toader, aki elől a revolvert hirte­len a heverő alá rejtettem. Mi tovább folytattuk a vitát, mely azonban hirtelen más fordulatot vett, amint a festő távo­zására került a sor. Én ugyanis marad­ni szerettem volna, azonban Piroska tá­vozásra szólított fel; erre elvesztettem önuralmamat és öklömmel arcába súj­tottam. .. A vádlott lesüti szemét, elhall­gat, mintha restellné a dolgot, vagy va­lami nagyon fájna. — Folytassa kérem, — hangzik az el­nök felszólítása. Őrület szállott meg — Piroska az ütés nyomain elesett. Ekkor, — mintha őrület szállt volna meg, a heverő alól előkaptam a revol­vert, hogy mindkettőnkkel végezzek. De Piroska felugrott és kirohant az ajtón... Én minddnütt a nyomában ... Az utcán, amint láttam, hogy sikerül megszaba­dulnia, utána lőttem. Csak annyit tudok, összeesett... Azt hittem, végeztem vele ... Öngyilkos akartam lenni, nehogy elfogjanak. Elő­ször halántékomnak, majd később, több- izben mellemnek szegezett revolverrel kí­séreltem meg, hanem a fegyver csütör­tököt mondott. Azt hiszem, minden go­lyóját végigpróbáltam, azutátn hajítot­tam el. Magam pedig önként jelentkez­tem a rendőrségen. Keresztkérdések Elhallgat, de következik a keresztkér­dések özöne: — Mikor szerezte c* revol­vert? — Volt-e engedélye? — Tizennégy év óla megvan Nem volt rá engedélyein. Az ügyész: — Nem látta, hogy a lány nem akar tudni magáról. Miért tarlóit ki továbbra is? Daubner: — Egyetlen egyszer sem mondott határozott nemet. Én meg sze­relmes voltam... ö volt életemben az első asszony . . . Elnök: — Két éven keresztül nem tűntek fel a nőnek viselt dolgai? Daubner: — Nyolctól egyig hivatal­ban voltam elfoglalva. A szerelem pedig teljesen elhomályosította az értelmemet. Ügyész: Miért nem követte el az ön- gyilkosságot azonnal? Anélkül, hogy vi­tákra várt vol'na. Daubner: Gondoltam, hátha megbé­k ii 1 ii n k. Ügyész: Miért fenyegette üldözőit a revolverrel? Ahelyett, hogy öngyilkos lett volna? Daubner: Ha mem sikerült elsütnöm! Erre az egyik védő kérdést tesz fel: — Vájjon a golyók is tizennégy év óta vannak meg? — Igen. . —Mondja a. vádlott. A védő egyenként felmutatja az es­küdtek padsora előtt a revolvergolyókat, hogy a gyujtószeg nyomait megállapít­hassák rajtuk. Újabb kérdések következnek: — Mi­vel foglalkozott Barabás Piroska? Meny­nyit keresett vele? Amire Daubner igy válaszol:-— Szőnyegkereskedéssel. Havonta ezer lejt is keresett. A következő kérdések nyomán Daub­ner családi viszonyait tudjuk meg, hogy apja kétezernyolcszáz lej nyugdijat kap és haton vannak testvérek. Kiderült az is, hogy jogi tanulmányait már aiz első lépésnél abba kellett hagynia, mert nem volt pénze rá. Mindenét Piroskára köl­tötte el, ruháit is eladogatta érte. Barabás Piroska önmagát vádolja Daubner után Barabás Piroska kihallga­tása következik. A nő sápadton. Ingatag lép­tekkel halad az elnök1' emelvény felé... Az elnök leülteti, igy hailégalja ki. Olyan halkan beszél, ismételtén fel ke’l sióiba ni a han­gosabb szóra. — Féleségül akartam menim Dnibnerhe:. Szerettem őt, de nem voit meg az anyagi alapunk hozzá. Igyekezett ugyhn. jobb ál­lásit keresni, azonban nem sikerült neki. Ide­gessé5 vált, idegpohamok vettek erőt rajta; birskomorrá lett. Nekem sem ivott javamra ez a viselkedése. Ily helyzetben sehogysem teremthettünk volna nyugodt h:á.z a séletet. Erre vetődött fel az elválás gondolata ben­nem. Jobbnak láttam vohia, ha olyan nőt ke~ rés megának, akinek helyzete lehetővé te­szi diplomájának n megszerzéséi. Akkor talán1 még idegei is rendbe jöttek voN nai, Piltamia t nyila g ö is ráállt erre, elköltö­zött tőlem, de pair hét mullva már visszd akart 'lépni. Erre ugyan nem került sor, ozonba/m elég bajt okozott. A kapu alatt várta ügyfeléimet, kérdőre vonta, elüldözte őket. — December 13-án elhat'áiroztelm, bárhogy is lesz, szakitok vele. Olyan fegyverhez fo­lyamodok, aminek ne tudjon ellenit állni . .. Eleinte két Deliem, később valótlan dolgokat hoztam fel előtte, csakhogy k:ábrándítsam . .. Azt állítottam, mást szeretek. Másnak a pénzén étek. A nevéért akartam csupán neki o felesége .lentid.. . Erre olyan állapotba jutott, oho- gyan még egyezer sem láttam. Revolvert vett etlőv azonban közben vendég érkezett s erre hirtelen a heverő alá. 'rejtette. Közöt­tünk tovább folyt a vita ... leütött, mibe menekülni próbáltam, az utcán aztán- lelőtt . . . Eszméletlenül estem össze. — Tekintetes törvényszék! Esküdt urak! En nem találom hibásnak Daubner Lász­lót. Igaz. neki akartam jól, de rosszul si­kerüli. Ö sem tehet róla: Kérve kérem, mentsék jel. 99 Nem kérek én tőle semmit“ Az elnök az bánt 'érdeklődik, mennyi időt töltött a kórházban és hogyan érzi magát most egészségileg? Vannak-e kártérítési igé­nyei? ­— Hét teljes belet. Jobban vagyok, cisiu- pálm a vérveszteség miatt állok gyenge lábon. Nem kérek én tőle semmit! Maljd ismerteti a Dubnerrel történj meg­ismerkedés töríUönietét. „Nem... most sem akarok a felesége tenni“ Az ügyész újabb kérdést lesz fel: — Látta-e Dauíbnernél már előzőleg is azt a revolvert? — Nem. Soha. — Mi a célja most? Hozzá menne súg ül ? Barnabás Piroska megrázza a fejét: — Nem ... Anyagi helyzetünk most sem Demme jobb ... Én azt. szeretném, ha ő biz- toisütaíná a karrierjét. Ezzel a sértett fél kihűl Iga tás a véget érit a teremszolga helyre támogatja. Mielőtt a lonukihhl\gatá;S'okra kerülne sor. felolvassák a sérüléseiről szóló kldntikaii jegyzőkönyvet. (Cikkünk folytatása a hatodik oldalon.) fele-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents