Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-13 / 35. szám
1938 f c fir uár 13* ELLENZÉK ASSZONYOK ROVATA Megnyíltak Párás kapui Rovatvezetői Dr. DÉVÁIMÉ ERDŐS BQSKE Olyan izgalom, oly a ni páratlan forgalom, méghozzá idegenforgalom volt a mult és ehéten Párisban, hogy az ember szédült bele. Február 5-én kezdték a pá" iü’Sj. nagy szalonok bemutatni tavaszi és nyári kollekciójukait. a külföldi szakmabeliek számára. A világ minden Iájáról idesereglett divatszalon-tulajdonosok, di‘ vatkereskedök, riporterek csak úgy 'nyüzsögtek Páris utcáin. Minden kiis és nagy étteremben, lokálban csupa idegen, arról tárgyal, hogy mi lesz holnap, mi lesz a divat. A ,,privát asszonyok“ is leşik izgatottan a párisi divathíreket, hogy vájjon mit tudnak „átmenteni“ tavalyról, mi lesz a. divat, jól fog-e állni, vagy le kell hozzá fogyni egy kicsit Fojtott, izgatott hangulat a szalonokban is. Rettegnek a ,,becsúszott“ idegenek, pláne, akik nem ismerik a helyi viszonyokat és nagy nyugatommal előve" szik jegyzeteiket és jegyeznek, vagy Uram bocsáss, rajzolni kezdenek. De csak a kezdetnél maradhatnak, mert azon nyomban lecsapnak rá, mint a, héj- ják és igazoltatása után engedik csak meg, hogy bent maradhasson a teremben, de a két kezére úgy vigyáznak, mint a börtönőrök. Megjelenik a,z első hat man neken. Káprázatos, tobzódó színekben. A legle" hetetlenebb harmoniátlan disszonancia, Vörösliláskék és zöld. Mindez pe'diig egy prosrgarn délutáni ruhán van... Általános jellemzés: a divat sokkal nőiesebb, mint az előző években. Eltün" lek a nagy, kitömött vállak, lankadtan diadalmaskodik saját vállunk a ruhában, ami szokatlan ugyan egy kicsit, mert nem vagyunk ilyen keskenységhez hozzászokva!, most 1 tinik ki csak igazán, hogy kinek mennyi vattára volt szüksége eddig.. . Az anyagok gyönyörűek. Még mindig a tweed anyagot szeretik legjobban a kosztümökre és azi átmeneti, nagyon bő kakátokra. A csipővomal, mintha egy. kicsit lejebb került volna, ezért már most ajánlatos elkezdeni a tornázást, még pedig kizárólag olyan gyakorlatokra szorítkozni, amelyek a csípőt egy kicsit lefogyassztják, mert természetesen a csípőt ezek a vonalak lényegesen jobban kihangsúlyozzák. A ruhák hosszúsága nem változott, tehát egyelőre a rosszlábuaknak nem lesz keservesebb sorsuk, mint oddigelé volt. Uj színként -a. zöldet hozza sok nagy ház, mint a tavasz favorütját, A zöld minden árnyalata divatos és különösen az átmeneti kakátok halványzöld tweedje gyönyörű. De emellett a kéket is haagsu" lyozzák, ez is minden árnyalatban. Az limprimé mintha egy kicsit háttér- ke szorult volna, de csak egy nagyon kicsit, mert voltak házak, amelyek ugyanannyit hozlak belőle, mint az előző évek- bem. Ellenben a csipkéknek se szeri, se száma. Gyönyörű, nagy és kis mintákban, egészen vékony formában jelenik meg az idén. Kompié, bolero, kepp alakjában fogjuk viszont látni tavasszal és n Hoc.hsommerben, amelyek miniden egyes alkalommal tafbtal lesznek kibe- lelve. Ennyit egyelőre az uj divatról. Tessék további híremig ezt jól megrágni, kasz" szát csinálni és mire helyi divatbemutatóról teljes képet közlök, addigra pénztárcánk és ideáink toilettejeinkről teljesen készen álljon. HETI-ÉTLAP: Hétfő: Ebéd: Zöldborsóleves, sertésborda rántva, burgonyakrokett, alma; vacsora: Vagdalt borjúhús, savanyu. Kedd: Ebéd: Gombaleves, párolt mar' hanyelv, borsópüré, almás pite; vacsora: Paprikás burgonya kolbásszal. Szerda: Ebéd: Köményleves, libamelle vadasam zsemlyegombóc; vacsora: Szardínia, tea, vaj. Csütörtök: Ebéd: Kelbimbóleves, csá- szárhus tormával, rántott alma; vacsora: Pirított borjumáj, tört burgonya, na- ratnes. Péntek: Ebéd: Álmaleves, rántott fo' gas tartárral, turóslepény; vacsora: sült - burgonya, vajjal, tea, lágytojás. Szombat: Ebéd: Húsleves, marhahús paradicsom-máriással, narancs; vacsora: felvágott, sajt, gyümölcs. Vasárnap: Ebéd: Karfiolleves, székely gulyás, vesepecsenye maccaronival, gesztenye-torta; vacsora: virsli szaftban, burgonyával, déli torta. CUKROZOTT DIÓ. A diót óvatosan feltörjük, úgy, hogy minid a két fele egy- egy darabban maradjon, finom sárga hártyáját lehúzzuk, azután fojgpiszkáló- ra léve, egészen süni cukörszörpbe mártjuk, hoigy a cukor megjegecesedjék rajta. A régi dióról is lehúzhatjuk a> hártyát könnyen, ha egy éjjelen át vízben áztatjuk. FINOM TEPERTŐS POGÁCSA. Húsz clekai igen finom tepertőt húsz deka zsir ral, busz deka vajjal és egy kiló húsz deka liszttel összedolgozzuk, belemorzso- lunk két deka élesztőt, két tojás sárgáját és rendes poigácsa keménységű tésztát gyűrűnk, egy kis sót adunk még hoz' zá, tejfellel jól összegyúrjuk. Hideg he-- lyen egy éjjelen át állni hagyjuk és másnap, készítés elölt nyolc, lizszer kigörn- böivitvp, kétu.jjnyi vastagságra elnyújt' juk s kiszakítva, lassú tűznél sütjük. Felemcnnyiségböl is készülhető. FARSANGI FÁNK. Három deka élesztővel, három négy kanál langyos tejjel és egy kis liszttel kovászt keverünk. Míg a kovász kel, azalatt melegített tálbain elkavarunk öt. deka vajat, öt deka cukrot, egy kis sót, hat tojás sárgáját és egy ne' gyedliter langyos tejet. Ila a kovász jól megkell, azt is közzé öntjük és fél kiló nullás liszttel az egészet elkeverjük. Ha keménynek találnék, akkor langyos tejjel meghigitjuk s azután addig keverjük, mig hólyagos nem lesz. Akkor betakarjuk és olyan helyre tesszük, ahol állandó melegben, lesz. Mikor megkelt, lisztezett, melegített tálra borítjuk, ujjnyi széles vastagra nyújtjuk, fánkszuróval kiszúrjuk és sütésig ismét kelni hagyjuk. Na' ' gyón azonban ne hagyjuk elkelni, mert ' akkor nem lesz pántlikás. Az ember és a gép küzdelme a munka mezején Gépesített élet és ^ CLUJ-KOLOZSVÁR, február hó. Éppen a napokban emékeztünk meg a helybeli gyáripar lesújtó helyzetéről. Az általános pangás, — rendelés, itt=ott anyag hiányában — száz számra teszi feleslegessé a szorgos munkás kezeket. De a vidékről még eiszomoritóbb hírek érkeznek: a legnagyobb üzemek is munkáslétszám leszállítást visznek véghez, esetenként ezer és ezer embert sorozva a munkanélküliek fenyegetően növekvő táborába. Ilyenkor önkéntelenül eszünkbe ötlik: a munkának már nincs is emberkézre szüksége. Helyette gépek végzik el. Segítőtársból — versenytárs Pedig nem egészen igy áll a dolog. Bár a ma meglévő összes gépek termelése kétezer millió ember (tehát az egész élő emberiség) keze munkájával ér fel. — tizen- kétórás munkanap mellett, — mégis ezekének a gépeknek a szolgálatára, pusztán csak a működésben tartásukhoz, az emberek összességének kétharmada áll. A „világ ura“ lassan-lassan hozzá szokott szüa munka joga kös gondolatvilágát. kérlelhetetlenül áttörő legújabb eszközéhez, amelyet ugyan eleinte inkább csoda számba vett, de később, nagyszerűen alkalmazható volta miatt, magától értetődőnek, sőt. szükségszerűnek tartott. Ma azonban egészen megváltozott a helyzet: munkakönnyitő eszközeinkből korunk legnagyobb kérdésévé, mondhatni, gondjává váltak. Diesel Rudolf még halála előtt rajongva mutatta fiának az általa konstruált „Diesel-motor“, akkor legtökéletesebb, 8oo lóerős alkotását, melyet az emberi alkotóerő legszebb segítő eszközének és kivitelének vélt. Valósággal művészi teljesítménynek, melyet ehhez hasonló nemes cél. szent hevület vezet: az ember boldo- gitása. Mennyire megváltoztak a vélemények azóta! Ha vannak manapság, akik egészen az istenitésig emelték a gépek ma- gasztalását, mások viszont poklokra kívánják a technika összes nagyszerűségeit, mely — szerintük — csupán arra szolgál, hogy testünk után, lelki értékeinket szintén igájába hajtsa. Áldás, mely áldozatié teszi az emberi A technika áldásainak élvezői helyett a j technika áldozataivá lettünk. Holott iSoo i óta, nemcsak jóval emelkedett az általános életszínvonal, „könnyebbé“ vált az élet, hanem — az akkori közgazdasági elmélet szerint — a már tulnépesnek tartott Európa lakossága kereken a kétszeresére növekedett. Tehát két annyi lakos, legalább még egyszer olyan jól ellátva: e mérleg igazolja a géptechnika eredményeit. Válság idején azonban — legyen gazdasági, vagy politikai, mely okozati lag úgyis összefügg — a gép jótulajdonságai feledésbe merülnek s azt látjuk, hogy túl sokat, sőt igen jót termel, ami szintén hiba, mert drágább és későbbre kerül ki a forgalomból, tehát a fogyasztás rovására megy. A csökkenő keresletet áresés, bérletörés, elbocsátások és munkanélküliség követi — a szokásos cirkulus vitiosus- ként. Ilyenkor indul meg a hajsza újabb piacok szerzésére, ez pedig politikai viszályokat, gyakran háborút von magával. Az elkeseredett ember erre habozás nélkül dobja az egész nyomorúság vétkét a gépek terhére, mit még jobban tetéz a háborús technika emberpusztitó bűne. Am a valóságban magának az embernek me2szervezettlenségében kell keresI niink a hibát, szemben a rendszeres és ész- I szerűen termelő gépekkel. Mert nem a termelés tökéletessége, vagy tulsága okozza a zavart, hanem egyes egyedül a helytelen elosztás. \7oltaképen a termelést a mindenkori szükség kellene meghatározza. Ez megint az igények fokától függ. A XV. században a kor dámái még megelégedtek egyetlen szál inggel s a kettővel rendelkező VII. Károly király felesége az igények netovábbját jelentette. Századunk „Pandora-szelencéje“ Hogy manapság minderről ajkbigy- gyesztve beszélünk, a gépipar lendületének köszönhetjük. De ez a lendület akkora erővel történt, hogy magát az indító rugóként szereplő embert is kimozdította nyugalmi helyzetéből. S a saját elgondolása szerint megalkotott gép ezúttal farkasszemet néz teremtőjével; bosszút áll mindenhatóinak képzelt zsarnokán. Egyéniségét Taylor-rendszerének mechanizmusa váltja fel; futószalag diktálja a tempót, sőt hangját, izét, a lét valódiságát, mind a mechanikai termékek modoros tömegtermelése váltja fel — amazt gramofon lemezek, ezt esszencek, emezt a fénykép és mozi árnyhatásaival. A XX. század gyermeke arra döbben, lVogy földünknek, e „vHág“-nak urát, a mindenható embert legkomplikáltabb al kotrása, ni gép, détronizálja. A gép» mely, már a mozgások összes változatait átvette, keresztül viszi: Iát, ball, tapint, ha kell. Tiszta szerencse, hogy ennek ellenerő még szüksége van emberre; bár mind kevesebb mértékben, de szüksége van rá. 1919—-1938-lg a termelés 60%-aü emelkedett, mig a termelésben foglalkoztatott emberi munkaerő változatlan maradt). Es e munka egyre kisebb körre szűkül. Maholnap csak arz indítás és megállítás, a szerelés munkálataira szorítkozik. Az életnek ilyetén való gépesítése bizony nem valami rózsás jövővel kecsegtet Bár tény: amint a konzerv holt zamaita nem pótolhatja a friss gyümölcs izet, úgy a gramofon sem még a# énekest. Legalább ai jelen kornak még nem. Lehet a jövő másként fog gondolkodni Legfőbb kérdés marad azonban, mi fesz ezután tulajdonképem szerepe a gépnek Erre vonatkozólag megoszlanak a vélemények: vannak derülátók és vannak kishitüek. Azt látjuk: a gözeke öt ember és fiz ökör munkáját végzi el, az óriás- gyorssajtó félkiló súlyú lapokat állít elő. Bizonyos fúrógépek egész emberinj munkáját váltják meg. Amj nekünk még fé- lig-meddig meglepetés, a jövő nemzedéknek természetes lesz. Magától értetődő valaminek fogják fel a kézbe kapott hatalmat!. Használhatóság — kiváltság — jog A technika nagy gondolkodója!, Des- snuer Frigyes megmondotta már, midőn az érték különböző régióiról (művészet, tudomány, erkölcs) elmélkedett: — Ha a művészet a szépet, az etika a jót haszon- mentesen, önmagáért. kultrválja. miért ne tehetné a tudomány a. gépek „kategorikus i.mperattvuse“-szává a használhatóságot. Századunk embere még magához méltatlan módon, vakondként, a föld gyomrából kell clőkotioirja gépei; táplálkozá" sara a szükségles anyagot. A jövő század talán már a. viz és bő energiájával oldja meg ezt. A testi munka egyre jobban fogy, átalakul szellemi munkára. Egy leheli, nincs messze. az az idő, midőn a munka nem a szegények „kiváltsága“, hanem a tehetség joga lesz. (r. i.) Egyetlen verebet figyel egész Ausztrália Perth városkában évek óta működik egy Perli) egyesület, melynek célja a ve* rebek és nyulak irtása Ausztráliában. Tudni kell, hogy úgy Amerikában, mint Ausztráliában néhány évtizeddel ezelőtt ismeretlen állatnak számítolt a veréb, a legfiatalabb földrésze pedig a nyulakat egy Benthj nevű hajó vitte be. Ez a hajó Déinmerikából Kinn felé tarló útjában erősen megsérült és ni mai Melbourne tenger részén zátonyra szaladt. Rakománya húszezer nyulból állott. Ezt az állatseregletet kellett volna Kínába vinnie. A nyulak legtöbbje elérte a szárazföldet és szétszaladt, ana pedig Ausztrália legnagyobb veszedelme, mert milliárdszám- ra tenyészik és óriási károkat okoz. Ausztráliában bárki vadászhat nyúl a kinn, sőt jutalmat kap, ha minden hónap hetedikén legalább negyven nyúl fark at beszolgáltat. — A veréb ma is ismeretlen ott. de már ez is kezdi felfedezni Ausztráliát. Megállapították, hogy a verebek egyedül csak a keleti tengerpartokon fordulnak elő ritkán és a földrész keleti fele most ismerkedik össze velük. Az Egyesület híradása szerint egy veréb eljutott Perthbe, mégpedig a vasúti kocsi tetején. Ezl észrevették és azonnal fellármázták az egész tartományt. Ezer és ezer férfi nyúlt puskához és száz font jutalmat tűztek ki ia veréb elejtöjének. Ä perthiek tisztában vannak a veréb kártékonyságával s ha a madár idejekorán vissza nem repül, oda, ahonnan jött: feltétlenül pusztulás vár rá. A veréb-ügy* ben egyébként Kelétnuszírália, is jutalmat tűzött ki, így az egyetlen madár miatt az egész földrész irgalmatlan hajszál folytat. KézcÜ Kovács László: Isteni művészet E könyv a teremtő Isten ér, «z alkotó Embee gyönyörű művészetével foglalkozik. A tudományosság és a költészet ölelkezik benne. Számos képmeUlékÍettel fűzve 198.—. diszkötésban. 264.—* lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYABAN. Cluj-Ko/ozsvár. Vidékre utánvéttel n
