Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

10

BILBNZfíK

REiDfH

19 3 8. január 1.

I I im—n imirm ' :

— E5.BESZÉIÍS —

Ma: íMáeui SAsiíjíh

I.

Nvár vége Mié elterjedt a hír Kcíiszj'jí-iiiá- h.m. hogy FiKtftp haWoddftk A temptomofcbajB mriuien reggel unis't mondtak tr Kiídl\ Ki épüléséért s a nép nugy tömegekben tóil-uH

ini sék c. A blroio-tenk vizi tor, Portocarre- ro, v/entilliyo'Civ jelent meg a/ Escoritilbam s felad Li a haldoklóitok az utolsó kendet, A poleia e ölt éjjel nappal tömegek ögyelegtek és lesték a híreket. De szeptember iis beköszöntőit ék. Fü’öp é l még. orvosai, ipuipjuú és roko nságo csodáJia'tlaira.

A kápolnia melletti teremben feküdt, melynek ablakaim át a ka^z'tiiJl.taíi fensikot látta, a bukás vidék izzó, kopár csúcsait, a tájat, melynek fensége és komorsága, lendülete és szófiám távlatú mindig elragadta. Naphosszat könyökölt a vörös selyemmel borított ágyon s a féli lg nyitott obiakon át enyves, pislogó üzemekkel bátraulta aiz ismerős tájat, melyet egy hosszú élet .változó hangulubali köz.ben ,-em szikit meg csodálni, mtelytmetk síziirkte márványaniyagúból tktiih'asitotta az épületet, tfhogy megfogadta hatnmnncöt előtt St. Quentin csatatéren', Szent Lőrinc dicsőségére. Fekete bársonyban feküdt a nyugágyon, fis bámulta a szeptemberi fényiben villogó szürke tájat. A teremben éjjel-nappal szellőztetlek, mert kibírhatatlan volt a levegő.

Teste, a fekete bá'lsonyzeke alatt, tele volt mán fekéllyel. Ritkán beszélt, legtöbbször csak nyögött és szunyólktálit. A királynét és az libitflámst a tűrhetetlen szag miatt már nem bocsátották az orvosok a terembe. Csak papjai virrasztobbak körülötte; két öreg, kopasz dominikánus, ifekete-fehér csuhájuk rejtett- ségében, szótlanul térdepeltek az ágy két szálén, oz iuiazsámolyokon. Az udvair fontosabb személyei e (napokban, már 'adlig mozdultak el a (környező termekből. Az infáns is megérkezett az EscorieGba, imádkozott, meggyóntt és várakozott.

Szeptember közepe felé egy reggel köny- nyebben ébredt. Éjjel félrebeszélt; a liáz dobálta nagy, puffaidt testét, neveket kiabált az éjszakába, rég elhalt embereket hivott.

— Álba! — kiabálta.

A papok nem feléltek. Álba mán régen meghalt, évek előtt. Aztán a két kedves asz- szony, Mártia és Erzsébet nevét kiáltotta. A papok figyelték duzzadt, szederjes ajkait, igyekeztek kitalálni a nehezen eldadogott szavak értelmét. Egyszerre felült az ágyban, figyelmesen nézett körül s tisztán, világosan mondta:

— Károly!

Gyóntatója, az idősebbik dominikánus föléje hajolt:

— Mi kell, fiiam?

— Károlyi — mondta és féniylett as szeme.

— Igen, — mondta a pap. — Don Carlos, a fiad. Nyugodjék békében.

— Meghajt? — kérdezte most ég. csodálkozott.

— Már régen, — mondta a pajp. — Régem, 'égen.

— Miikor?

— Lesz már vagy két évtizede. Vagy három — mondta a pap táradban és szórakozottan. S elgondolkoztak.

HajtnjaJlfelé, az első heirangszóre megparancsolta, nyissák ki a terem (valamennyi abler kát. Gyóntalóját magához intette.

— Ki ól még? — kérdezte bizalmasam és

titokzatosaim.

— Felség! — mondta a pap. Mindenki él, akit szeretsz. Feleséged, Anna, fiad, a nemes fü'löp. Minid élnek, — mondta bizonybafllamuL

— Mind meghaltak, akiket 'szerettem, — mondta a király bo'tiiiHozotton:

— Hivasd el Lenmát, — mondta aztán. :— És vágjátok le szekáltam is. II.

II.

Borbély hozattak s meg nyestek ritkás,

őszesi, szőke szakádét. A tisztogatás után mintha megfiatalodott volna. A megkínzott és pöffedt arc, ez az északi arc, melyet negyven év keis’/Ä.ai élet sem tudott spanyollá! mintázni, a petyhüdt a jkak, a viizenyő'SHkék szemek, az a fehé'be csavarodó szőkeség, mely udvarának 'ás .világénak fekete-arany düsz'le- te! között mindég étesen eTfütött a kaszttilia nemesség klissiég afrikai arcéleitől — (,,Mibd mó'iók ezek!“ — mondta néha. a düh és aiz elégedetlenség óráiban. megvetően és rosszkedvűen) — most ai halál árnyat .vetett a rég' Fü'löp re. a Habsburgra, aki mintha jelmezben járkált voltra közöttük negyven óven át. Egy serlegből gránátalmák kifacsart levét itta; aztán imádkozott és földerült. Hó- tnlajpok óba először beszélt értelmesen és ösz- szefüggően.

— Leírnia grófja. — monrta a belépőnek ■— gyere közelébb. Ide, egészen közel.

A ascM. latárdelit a beverő dőtt Kalappal

fején., sudáhatm ás elegánsan, ön tudatosain térdelt a haldokló elölt, aki tűnődve nézte.

Meg fogok halni, Lernvat, — mondta és

megfogta mellén a.z anamiykcreszlet. Te vagy az infáns barátja. Igen, igen. Csak read hallgat. Egy-két nap még s te uralkodsz majd Spanyolország fetelf.

— Az Isteni és a ki'ilály uralkodnak Spanyolország felett, — mondta gépiesen L©r- ma, aztán hallgatUak.

— Nehéz lesz, — mondta Fiilöp. — Nehéz dolgod lesz. Az imfláms gyerek és puha. Minden hatolom a tiéd lesz. Hatailmasoibb leszel, mint Aliba volt, mint Eboli, miint Perez és G ran vela s voltak. Fölöttük olt voltaim én és az Egyház. De fölötted csak egy gyermek lesz és egy aisszony. Vigyázz SpanyoNország- ro, Lerma. Vigyázz oz Egyházra.. Meg kell Vivien)'., néha. szolgái ellenére is. Én soha nem törtein Róma ellen. Sokan voltak itt, akik szerették volna1, ha spanyolt ültetek n. pápa Plánjára; de nekem nem kellett ez u hat'aOom. Nem érteitek meg. Negyven éven át küzdöttem <az Egyházért, azt akartam, hogy Napkelettől Napnyugatig a kereszt és «. kard uraJkodjanak: Krisztus kcresiztje és Spanyol- ország kardja. De mindig kevés volt a pénzem, — mondta nyugodtan és egyszerűen.

— Igen, — monta Lerma. — A birodalom szegény.

— A birodalom nem szegény, — felele a k'iráily a lüitnaidőlt a heverön és lehunyta szemét. Vaistbag, szőrös ujjai önfeledten játszódtak az aramyhereszttel. — A birodalom elfáradt. Moslt, hogy az Ur kezét érzem s hívását hallom, néha messzi'e Hatok. Negyven éven át nem mozdultam innen. K.ásztillából, de a világ eljött hozzám. A régi világ és nz uj világ... Emlékszel az első hajókra, Lerma, a hajókra, melyek ezüstöt hoztak Peruból? Minden ezüstöt odaadtam, egész (flottákat ezüsltteií, mílndem ezüstöt, hogv a kard és a kereszt uralkodjanak a világ felett. Megálld- totloim a törököt, kitűztem a> keresztet India és Amerika felelt. De minden pénz kevés volt, — mondta makacsain és aggályosán.

— Felség, — mondta Lerma — a ‘'panyol ka:\d acélból készült. Jéggel és tűzzel edzik Tőle dóban.

— Jóf van., Lerma, — mondta bléküléke- nyen és legydinibetlt. — Spanyol vagy.

K/inyujfotba Ikíezét, megbocsátó és elismerő mozdulattal. A gróf lehajolt és kezet csókolt. Akikor Fülöp halkam, elfullad tan. és lázasan beszélni kezdett!,

III.

__ lyerinu grófjai, — mondta — nehezen

halok meg. A bíborosnak meggyóntiam és ő feloldó zott. De mii inxurad utánam a -világ- ban? Erzsébet él még? Hallom, hajói most gyarmataimat fosztogatják. NcinetaiLlöld eb .veszett. Talán csalkugyan ügyelten volt Alba... Durva és kegyelten.. Nem érlelték meg a po- gányok ás eretnekek, nem érlellek, hogy csak egyfajta Egység lehet a világon. Ezt az egységet akartam. Mennyi vér, Le'ma, mennyi vér és mennyi pénz! Spanyolország, a gyarmatok, Németalföld, Burgundia, Milánó és Nápoly, Szicília és Szardínia, mmd egymás ellen s mégis együtt az egységben, a hit és a kard egysegében... Ma maradt mindebből? Mi mamád a gyermek Fiilöpre, mi marad .Spanyolországra? Negyven évig épitelítem ezt u birodalmai, aranyból és hősiességből s ezitau meg kellett gyújtani a máglyákat, mert a Sátán megkUsértetle a világot. Hallom, a ! hajózás sorvad. Erzsébet kalózai mindenfelé e’ébünk törnek. A városok eladósodtak. Augsburg. Górnia és Antwerpen .pénzbeszedői uralkodnak Spanyolország felett. Nem igy akartam, — mondta és nehezen lélekzett.

— Negyven év. Leírna, negyven évig álltam ü karddal a világ fölött. Mi marad utánam?

— kérdezte egyszerűen és kíváncsian.

— ülj le, — mondta aztán fáradtan.

Hallgatlak és bámulták egymást. „Milyen

idegen!“ — gondolta a kasztiliai. — „Mindig idegen volt“. Lehajtotta fejét, cipője csatját nézegette.

— Beszélj — mondta aztán a király, a régi hangon, röviden és parancsolóan. — M •i van a vi ágban? Mi marad itt, ha meghalok ?

Néhány pecig figyelmeden nézték egymást.

IV.

— Felség — mondta a gróf kité ő hangon, s lehajtotta fejd —, a világ forog tovább, az isteni törvény szerint. Felséged naggyá telte

j Spanyolországot. Igaz, pénzünk nincsen. Az 1 eretnekek kitűzték a lázadás zászlaját az északi tartományok felett. Az uj világ, mely meghódo’t Felséged kardja előtt, nagy és gazdag, de meg kell fizetni érette. Embenrel kell fizetni, nemes erőkkel. A birodalom elküldte kincseit Spanyolországba, s elvonta innen a legjobb embereket. De van valami 'Ka Isztriában, amit hadiszerencse és «z> eretnekek ármánya nem vehet el tőlünk.

ÁLMATLAN ÉJJEL

Irta: HUNYADI SÁNDOR.

Szanatóriumban lakom, mint lábon- járó beteg. Nagyon kényelmes kis szobám vem, ha fekszem, alig kéll megmozdítanom a kezemet, hogy az éjjeli lámpa kapcsolóját elérjem.

Rossz éjszakám volt tegnap. Álmatlanul forgolódtam az ágyban, végre elhatároztam, hogy nem küzdők tovább magammal, hanem olvasni fogok. Kitapogattam a kis villanygombof, megnyomtam . . . és a lámpa nem gyulladt meg.

Különös dolog, az ember annyira megszokta, hogy ez a megszeliditett erő a szolgálatára álljon. Szinte csudaszerünek tűnik, ha a villany nem engedelmeskedik azonnal. Mi ez? Rabszolgalázadás?

Nyomkodtam a gombot, semmi eredmény. Kimásztam az ágyból, megkerestem a fali kapcsolót. Az sem működött.

Ngjlvánvalóan rövidzárlat van, vagy valami komolyabb üzemzavar.

Szuroksöfét volt. Odakint is csillagta- lan, tiatafekete éj. Megkerestem a gyufa- skatulyát. Egyetlen szál volt benne, amelyet arra pazaroltam el, hogy megnéztem hány óra? Félkettő volt. Csekélység. Előttem volt az egész, hosszú éjszaka — sötétben.

Berendezkedtem a vakságra, amint Robinson Crusoe berendezkedett a „Senki szigetén“, mert nem akartam fölverni a mélyen alvó ház személyzetét egy darabka gyertyáért.

Kijelentem, hogy sok mindent lehet csinálni, amihez nem szükséges a látás. Én például megborotválkoztam, majd gondosan megtisztítottam a zsilettem. Aztán kibotorkáltam a fürdőszobába. Megfürödtem, Sőt megmostam a fejemet,

miután véletlenül kezembe akadt a pixa- vonos üveg. Azután fogat mostam, gargarizáltam, végül sokáig keféltem a hajamat gyógy-drótkefével. Lefeküdtem a földre, svéd-tornásztam.

Az ember észre sem veszi, amíg egy kis zavar nem támad, hogy miyen vat- tafészek a modern élet, mennyit jelent a „közvilágítás“. Eszembe jutott, hogy a vonatom tiz percet késett, amellyel a Tátrába érkeztem, mert sok volt az utas és váratlan hófúvás lepte meg a pályatestet. Átkozódtunk az étkezőkocsiban. Vájjon számitott-e tizpercnyi késés, halszáz kilométeren, a delizsánsz korában? Tegnap este meg hallottam, hogy egy ur panaszkodott, aki autón jött Drezdából, hogy Teplitz-Schönau után ötlcilo- méteres szakaszon nem elég korrekt az ut. Nem elég korrekt? Ugyan milyen lehetett ugyanazon a helyen a járás ötven évvel ezelőtt?

Lassankint megbékültem a villanyommal és türelmet tanulva vártam a reggelt. Nem is kellett megvárni. Negyed ötkor az összes fölcsavart lámpák meggyűltök. Az élet valahogy visszaköltözött a drótokba. Most már olvashattam volna. De hát világos, hogy erre azonnal elálmo- sodtam.

Karomat a párna alá dugtam és el is aludtam szépen, azzal a barátságos belső megállapodással, hogy ezentúl kisebb saiKmgusággal fogom fizetni adóimat. Végre is ennek a pénznek egy részét ama közberendezkedésekre fordítják, amelyeknek a fontossága csak olyankor érezhető, amikor egy kis kiesés támad bennüks

►— 'A hit! — mondta Fülöp és bólintott.

*— Igen — mondta e gróf. — A lélek. Felséged nyugtalan e nehéz órában B rodai urak ipülnok és omolnak, s Felséged a jövőbe néz és szeretné tudni, mi ma i.d m a legbaila.imaisabb kiirálly müvéből? K lat a jövőbe, Felis-ég? Én, a legalá/a topább mind i szolgája között, nem mondhatok rnávt, mint megismétlem az esküt, mely Felséged Házának szol gála. tárta kötelez. Valami vain, aní- megmarad, múló vi ágok fölött: a lidlek. A spanyol lélek Felség, mely megalkotta ezt a/ épületet, mely katedrálisokat emelt Isten és uz Egyház dicsőség re, a spanyol létek, mely hűséges és hősies. Olvastam egy könyvet — mondta váratlanul; s maga is elcsodálkozott.

— Könyvet? — mondta. Fülöp és felüli. Nem értette.

— Könyvet, Felség — mondta Lerma za- .vairtan. Most hangosabban beszélt. — Sev I- lábó! küldtlék, a börtönből. A loledói ér-ek és Lemos grófja ajánlották. Kéziratben olvastam, mert szerzője nem kapott még engedélyt a nyomtatásra.

— Lope de Vegal becsukták? — kérdez le Fülöp.

— Nem — mondta Lerma. — Dehogy is- Az isteni költő él és eíkot. Ez az iró kevéssé ismert. Szo'gált az armadában, Felséged zászlaja alatti, Don Juan. gályáján harco t Lepanto előtt. Balkezét eliőtlék, fogságba, is esett:

— Mit irt? — kérdezte Fülöp gyanakodva- Nem szerette az Írókat. Igazában a festőket sem sze’elte. Greco-t sem szívelhette, tul- ságosun lázas voit étszaki zlése számára, túlságosain megszállott és keleti. Lope de Vega-t fogadta néha, mert nem tudott kitérni örökös. édeskés hódolata elől. De színházba nem járt. Most gyanakodva' hallgatta a grófot.

— Miért mondod ezl? — kérdezte rekedtem és lázason. — Azt mondtam, beszélj a viliág öl. Spanyolországról beszélj.

— Arról is beszélek, Felség — mondta gróf éls meghajolt. — Ez az iró börtönlien ül. mert Felsiéged kegye megbízta Sevilla adómaik behajtásával, s az elszámolás nem egyezik. A könyv, melyet űrt, lovagtörténet. De benne too egész Spanyolország. Vnlomi van benne, ami egyszerre hősies és alázatos, egyszerre lelkes és elvakult, magasztos és nyomorult. Most olvastam, e nehéz napokban.

— Lovagregény — mondta Fülöp és1 önökén y te leimül e'higgyesztelte duzzadt ajkait.

— Tatán nem is lovagregény — mondta a gróf zavartan. — Nehéz megmondani. Mikor olvastam, úgy éreztem, az a spanyol lélek szól e könyvből hozzám, mely meghódította a világot, az a létek, mely hisz valamiben, valami, fensőbben és nemesebben. Felség, alázattal kérem, bocsásson meg e nyo- mór ut maik. mert alkotott valamit. Valamit, ami megmarad, mini Fels’ged mii vészelnek és katonáinak nagy müvei, megmarad, mint ez a palota, melynek a vi'lág csodájára' jár, megmarad, mint az Escorial.

— Kiről beszélsz, Lerma? — kérdezte Fülöp nyugtallannl. — Még nem láttalak

:gy— Egv íróról, aki börtönben üií, mert nem tud számolni az adókkal.

— Mi a1 neve?

— A neve?

A gróf felnézőtt a mennyezetre, aztán ki- bámult az ablakon át, a kaisztíliai femi'k felé. összeráncolt homlok ka::: s a jlkla* némán mozgott, mintha egy nevet keresne. így mondta, csendesen:

— Cervantes.

— Te ászt 'hiszed, — mondta lassan Fülöp, idegen és gyatnialklvó hanglejtéssel —, 'te aizlt hiszed, hogy ez a könyv, ez a regény... .amiről ebben az órában beszélsz

I nekem . . .

I Fáradtan, vértielen szájjal mosolygott.

— Lerma — mondtta. — Mennyre spanyol vagy

— Benne van Spamyo'örszág? — kérdezte sápadtan és mosolyogva.

— Igen, Felség — mondial gyorsan a gróf. — Benne van Spanyol ország. Én azt hiszem, ez a könyv meg fog maradni.

Egy. ideig állt még s várt valamire. De Fülöp nem felélt. Csukott szemeikkel feküdt és ziihá'va léldkzetti Arca különösen gőgös és idegen volt e pillanatban; mint aki vég- kép nem ért egy világot, s már elfáradt vi- t.atfcozinií.

V.

DÜTfelé félre verték; a harangokat. Lerma.

I fölvette udvari disz ruháját, átment a Palotába és az infáns Iában elé borult:

— Eljöttem, hogy szolgát jak nek'ed. királyom — mondta hangsúly nélkül' és barátságosam.

/