Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-14 / 10. szám

LLHNZÉK 1 01H / a n u ú r 1 d. »SaUÄWfMWBBlW Anekdoták, vidám történetek a hatvanéves Molnár Ferenc életéből ( Molnár I'cetWc, n vUdylnrii ib-'úiutr- iró január 1 '1-t'ji ünnepelte születésé, nek GO. \Oi>for<lulújnt. Unnék «: </>- fordulónak (.Iludmából néliúnfi Indues tűr tünetet elenenilünk fel diuü'dmas púhfiifntú*Óból.) A becsületrend A francii köztársaság elnöke néhány esztendővel ezelőtt becsületrenddel tün­tette ki Molnár Ferencet. Finnin Genű- crt, a színházi világszövetség elnökét, az Odeon igazgatóját bizta meg a kultuszmi­niszter, hogy adja át Molnárnak a kitün­tetést. Gcmicr társulati ülést hivott egybe az Odeon színpadára és délelőtt 11 órára odakérette Molnár Ferencet. Az iró há­romnegyed ii órakor elindult a hires francia színházba és már a kapuban jutott az eszébe, hogy a nagy sietségben elfelej­tett megborotválkozm. bár előző este bo­rotválkozott és nemigen mutatkozott szakálla, mégis úgy gondolta, hogy a borotválkozás mérhetetlenül szükséges, mert hiszen köztudomás szerint a fran­cia becsületrendet csókkal adják át a ki­tüntetettnek. Sietve beugrott a színház melletti kis fodrászüzletbe és így szólt: — Kérem, nagyon siessenek, csak öt percem van az egész művelethez. Gyorsan szappanozni kezdték. Amint az író körülnézett a kis műhelyben, meg­pillantotta a másik széken az ugyancsak beszappanozott Gemiert. Ö is készült a csókra. A hires párisi igazgató, amikor meglátta Molnárt, kedves mosollyal átkö­szönt hozzá: — Nagyon szépen köszönöm az előké­születeket! AMIC (k/j/hrtOh. m&ţfxcyijc*. A NATHALAIT HÜLÉST ÉS FEJFÁJÁST A világhiress®£ Nagyon szereti Molnár Ferenc azokat a róla szóló történeteket, amelyek azt bi­zonyítják, hogy minden népszerűség csak relativ. Ehhez tartozik az alábbi három kis anekdota. Bécsi szállodájának halijában ült Mol­nár Ferenc. Két izgatott, diákkülsejü fia­talember lépett hozzá, az egvik papírla­pot tett eléje és igy szólt: — Mester, tiszteljen meg egy auto­grammal. Molnár elővette a ceruzáját és udva­riasan aláírta a papirost. A fiatalember megnézte az aláírást és rosszalólag igy szólt: — ön Molnár Ferenc? — Igen. ■— A barátommal vitatkoztunk, én ugyanis azt mondottam, hogy ön Robert ■fenő. Fogadtunk is, sajnos, én vesztettem. Udvariasan meghajolt, visszatette az asztalra az autogramot és eltávozott. Esemény Ugyancsak Molnár Ferenc mesélte el az alábbi kis epizódot. Karlsbadban sétált és egy áruház kirakatait nézegette. Közvet­len közelében két nő álldogált. Egyszer- csak az egyik izgatottan szólt a másikhoz magyar nyelven: — Nézd csak nézd! Molnár Ferenc! A másik még izgatottabban kérdezte: — Hol? Hol? Melyik? Mutasd! — Az a monoklis. Az izgatott érdeklődő Molnár Ferenc felé fordult, majd kissé csalódottan igy, szólt a barátnőjéhez: — Hja? Hiszen ezt mindennap látom! Amerika Molnár Ferencet Amerikába hívták néhány esztendővel ezelőtt és ott viharo­san ünnepelték. Coolidge elnök egyórás magánkihallgatáson fogadta. Az audiencia befejezése után a titkár megkérte a világ­hírű irót, hogy irja be nevét az emlék­könyvbe. — Nagyon örülünk — mondotta ud­variasan —, hogy ilyen nagy embert lát­hattunk vendégül. Régen fordult elő, hogy az elnök ur teljes egy óráig beszélgessen valakivel, ez a kivételezés csak az ön sze­mélyének szól. Molnár beírta a nevét, majd a titkár a világhirii iró kíséretében levő Gilbert Millerhez fordulva, halkan megkérdezte: — Mi a foglalkozása ennek a Mr. Mol­nárnak? A jó szinigazgató Az egyik sz önigazgatóról mondotta Mnínár: — Ha naponta 23 órát kártyázna, ne­ki volna a világ liegpompásabban veze­tett színháza. Az adomány Becsben egy letört fiatalember kereste A jövedelmező gazdálkodás uj rendszerei Erről és minden kérdésről szakkönyvet, folyóiratot minden nyelven LEPAGE- nái rendelhet. Közölje ini érdekli, mi­lyen nyelven ért és megkapja a megfe­lelő jegyzéket LEPAGE-tól. Cim: LE­PAGE Cluj. fel Molnár Ferencet. Anyagi támogatást kért. — Krausz vagyok. — mondotta •— és nagy bajba jutottam. Elfogyott a pún zeni és nem tudok hazamenni Budapest­re. Nagyon kérem, segítsen ki. Az írónak sok ilyen kuncsaftja akad naponta. Benyúlt a zsebébe és átadott az ismeretlennek öt schülinget. A pnm- poló egyszerre felfortynnt: — Micsoda? Egy Molnár Ferenc öt schillinget ad? A világhírű szerző igy válaszolt: — Egy kis tévedés. Az öt schillinget nem Molnár adja, hanem Kraus? kapja A jó vendéglős Molnár Ferenc gyakran ellátogatott egy ismert pesti vendéglőbe. A vendéglős ilyenkor mindig az asztalához lépett és Molnár mosolyogva válaszolt: — Azt is tudom, hogy engem mivel szokott főzni: azzal, hogy mindent két­szer mond el. Mert ezt a; históriát már a mult héten is elmesélte. Klasszikus színház Molnár Fercuc és felesége, Darvas Lili, Párisban járt. A művésznő, aki imádja a színházat, szorgalmasan láto­gatta az összes darabokat és a Comedie Francarse előadásait is gyakran felkérés- lé. Egyszer vasárnap délutánra váltóit jegyet az állami színházba. Mint smerc- tcs. ilyenkor meglehetősen nagy adag irodalmai nyújtanak a közönségnek Kél Moliéret és egy Corneille! játszottak dél­után kettőtől fél hétig. Molnár egy da­rabig hallgatta a szapora francia beszé­det, aztán csendesen clbólvskolt a zóllyé- ben. Amikor négy és félórái játék után vége volt aiz előadásnak, Darvas Lili, a lelkes, fiatal színésznő, áradozva mon­dó! ta: — Mit szólsz hozzá, milyen szép volt! Az iró igy feleli: — Én is nagyon meg voltam elégedve, de az esetből leszűrtem cgv tanulságot. — ? ? — Ha az ember déluián klass/ikmo- kat néz meg, ne sajnálja n pénzt és ve­gyen hálókocsijegyet. Faquant, a francia légiflotta parancsnoka, szemlére indul beszélgetett az illusztris vendéggel. Egy- izben a következőket mondotta: — Azt hiszem, az a titka a látoga­tottságnak, hogy mindenkivel tudok bánni.. Ismerem az embereknek a gyen­géjét és tudom, hogy kit mivel lehet főz- >ni. A hires bankárt például azzal hódí­tottam meg, hogy minden este elkészí­tem kedvenc levesét, na jön, ha nem jön. A divatos színésznőnek tust huza­tok, amikor belép n terembe, a népszerű Írónak pedig piorcoilánedányben tálalta­tok mindent. Egyéni módszerrel főzöm az embereket. Borravaló Nagyobb irodalmi társaság vacsorá­zott együtt egy előkelő budai villában. A meghívottak között volt Molnár Fe­renc is. Amikor hajnalfelé távoztak a vendégek, borravalót osztogattak n sze­mélyzetnek. A hires, gazdag bankár egy pengőt adott, a többiek két-két pengőt és Molnár Ferenc egy ötöst nyomott az inas kezébe. Jóbarátja kissé szemrehá­nyóan vonta felelősségre: — Miért adsz te ilyen magas borra­valót? sessBtigsm A spanyol partok möllptt ismeretlen fcnfcraiafifáró megtámadott €$ LONDON, január 13. Bilbaói távirat szerint, újabb Földközi­tengeri torpedótámadás kelt némi izgal­mat maga körül. Ismeretlen tengeralattjá­ró nyilt tengeren, a Valencia-fok közelé­ben megtorpedózta és elsülyesztette a „Hannas von Holland“ nevű holland te- herhajót. A támadásnak nincsenek ember­áldozatai, amennyiben a holland hajó le­génységét sikerült megmenteni. Bilbaói vélemény szerint spanyol bolsevisták kö­vették el a támadást, melynek célja a Földközi-tengeri helyzet bonyolítása. Egy Havas-távirat szerint, Teruelt, mely heteken át tartó heves harcoknak volt a tárgya, a nemzetiek keleti, észak­keleti és délnyugati oldalról, a várostól egy kilométernyire húzódó gyűrűvel zár­ják körül. A Muela de Teruelen levő nemzeti állások uralkodnak a város felett s eleve kilátástalanná teszik a köztársasá­giak minden támadását. Gibraltári jelentés szerint a hatodik an­gol hajóraj megérkezett a kikötőbe. A/, iró rczignálhm mondotta:--- Kólám elterjesztenék, hogy rend­kívül takarékos vagyok. így aztán mint srnucig ember, kénytelen vagyok min­denütt háromszor annyi borravalót ad­ni, mint a krözusok. Eset az angol bankkal Sok esztendővel ezelőtt az egyik oszt ák. bank tönk rémről és ;i betétesek elvesztették pénz ükét. Molnárnak is odaveszett némi pén­ze és ekkor e!b<il;iro/l.i. hogy iiz Ausztriá­ban lévő párezer shillingjét az egyik jegelő- k el ül) I) londoni halakban helyezi e!. Meg is bizta egyik jogtané« sósát, hogy küldje <«l a pénzt Londonba. Akkor iii'g nem ivottak knr- Ii.élnzásnk és te/ ügyvéd eleget is teli <j rrieg- bizásnak. Néhány ixip nmlva uz ügyvéd feJ- liivlj Molnárt és közölte, hogy a bank nem fogadja cl a betértek — Miért? — Náluk az <1 szabály, hogy csak o'yan embertől fogadnak cl betétet, akii jól ismer- ncí;. vagy akiéit angol állampolgárok feleiös­I súgcl vállaltnak. Arra kérnek téged, bármeny­nyire is tisztelik n vilinghfracvedek, nevezz ] meg kőt er.gol urat. Molnár Ferenc hivatkozott kél ilhis'tn’s I londoni barátjáéi és püir nap múlva éMesi- tést kapott, a baaktók hogy a pénzt elfogad­ták. Dinda’naason mutatta meg n levelet az egyik barátjának: — Na látod, ez egy nekem való barik! Küldök neki egy kis készpénzt, mire 'biliö­sen fcls7.nl I, hogy nevezzem meg a segédei­méi! Még egy amerikai vicc Amikor Molnár Ferenc Amerikába utazott:, ottani házigazdája. Gilbert Miller várta 0 hat- jóáUonViison. Az iró ogv kis'=é fáradt volt a hétnapos nihil és a kikülöheo az «morikaä direktori a kővetkező szavakkal üdvözölte: — Hogy lehel ilyen messzire ka kai ?! Fiatalkori vicc Az íróról 22 esztendős korában a/ n h r lerjedt eb hogy öngyilkossági kiérleld kö­vetelt el. Természetesen nem volt igaz. mind­össze. annyi tort'ni. hogy egy vidám é jszaka után tu sok rotálót szedeti. Másnap délután találkozott az Otthon Körben egy íróval, aki nemrégen valóban öngyilkossági kbérletet követett el. A ko ’éga Molnárhoz fordult és igy szólt: — Xogvoirs bután c-ináilád a do got. Annyi altatót kell bevonni, hogy az ember meghal­jon. Az ilyen öngyilkosjeltöltön csak nevet a közönség. Mokvár igy felelt: — Kedves barátom, nekem azért, hogy ön­gyilkos leltem és nem haltam meg, csók az lehet szemrehányást', aki. öngyilkos lett és meghalt. Nyári vendéglő A kis budai korcsma árnyas udvarán ebé­delt Molnár Ferenc a társaságával. Egy szemtelen csirke folyton a közeliikbe műkö­dött és még az asztalra is felugrott. Ami­kor már háromszor elhessegették, és mindir visszajött, az iró rákiáltott: — Te. men j mnen, mert mindjárt meg­rendellek! Az eszi könyvpiac 3 könyveseménye! Harsányi Zsolt: És mégis mozog a föld (Galilei életének regénye) 3 kötetben — ------fűzve 396'—, kötve 648 lej. Victor Heiser: Egy orvos bejárja a vilá­got. (A Rockefeller Institution főor­vosának izgalmakkal teli életének re­génye)— fűzve 165'-—. kötve 252 lej. Duff Cooper: Talleyrand. (Anglia tenge­részeti miniszterének most megjelent könyve világszenzáció) — — — — — — fűzve 165’—, kötve 252'— le:. Kaphatók az EVenzék könyvosztálv >■. ban, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vf dékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. V - jük a könyvujdonságok ingyen jegvz

Next

/
Thumbnails
Contents