Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-09 / 6. szám
8 T3LL ß N Z ß K 1938 Január 9. tsm ■ranBMDHVMC! Sanghaj pohláhan Egy saxofónos harca a pénzért ott, ahol ma már nem számit a vagyon BUDAPEST, január 8. Hónapokig tombolt a sárga unborn Sanghaj körül. Köpköditek a bombák, kattogtak a gépfegyverek s az ágyuk és ... közben a nemzetközi negyed előkelő miiitat ójában, a Farren Night Clubban, Radics Gábor cigány, szalon és jazz- zenekara magyar nótákat játszott. A rene csak néha halkult el, amikor egy-egy hangosabb bomba pukkanása tülharsog- tn a hegedű sírását, a szakszofon jajgatását és a nagybőgő brummogását.. . Azóta Sanghajban újra minden csendes, csak a világtörténelem lettit gazdagabb“ egv háborúval. SANGHAJ1 KÉPESKÖNYV. Két nappal Sanghaj bevétele után, november közepén, indult haza Aranyosi Imre, a Radics-zenekar fiatal hegedűse, szakszofonosa és klarinétosa. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg. Budapesten beszélgetünk vele. Végigélte a háborút, egy pillanatra sem hagyta el Sanghajt. Finom szövékü kínai sárga kabátot visel. Nyakában piros selyemsál, rajta pagoda- minták és kínai írással a neve. Kezében dilszes kiállítású angol fénykép-album. Az dlső oldalakon ugyanolyan kedves képek, mint bármelyik világlátott amatőrfényképész gyűjteményében: holdfényben csillogó viz, — füstölgő hajóké- mény, — két kínai hölgy: Lótuszvirág és Barackvirág európai ruhában, — bájos fiatal kiinai leány arcképe: „To Mr. Imre —- from Nora.“ (Imre urnák — Nóra.)t — mókás strandjelenetek — a fiatal zenész autója, amelyet Sanghajban vett... és így tovább ... Aztán . . . ozltén romlxidölt, füstölgő házak — egészségügyi katonák bekötött szájjal csonkái testeket visznek hordágyon, — két gazdátlan kézfej: az egyik ökölbeszorulva, a másik mintha az utolsó pillanatban trillakozna — fnltörmolé- kek, gerendák között vágóhídra emlékeztetőén összeroncsoll, szabdalt emberi fejek, lábak, törzsek nagy halomban — szénné égett férfitest — törzs, fej nélkül — fej, törzs nélkül — az egyik képen: csendesen mosolygó kínaiak háború elölt), — a másikon: hallgatag ki ma i testrészek háború alatt... és igy tovább ... tói, ezért kiszemelte a nemzetközi negyed egyik üres térségét és egymásután dobta le a bombákat. — Szörnyű szerencsétlenség történt: a bombák célt tévesztettek, a settlement ley forged masabb pontjaira estek és irtózatos pusztítást végezlek. Ay. első bomba a Vll. Eduard-térre zuhant. Az „eredmény“: hét száz halott, tiz porráégetit autó. Az utcakei esztezésnél ay, emelvényen kurszalagos hindu közlekedési rendőr állottt, A bomba mellette fúródott a földbe. A következő másodpercben a rendőr az emelvénnyel együtt eltűnt. Csak a karszalag maradt meg. És körű* lőtte hullottak az emberek. Saját szememmel láttam: az egészségügyi kato' nák lapáttal szedték össze a szerteszét szaggatott törzseket, kezeket, lábakat és rakták fel u teherautókra. — A második bomba a Nanking Road két legnagyobb szállodája kőzetében robbant fel. It't is többszáz ember lelte halálát. A Park Hotelben éppen ebédeltek a vendégek. — Mi történt a pilótával? — A kínai pilótának még volt annyi ereje, hogy leszállt. Pár perc mufoa elvérzett. Különben: mire ta harc befejező* dőlt, a tizennégy kinai gép közül, amelyeken csupa 16—20 év körüli pilótái teljesített szolgálatot, amrg egvtöl egyig le nem lölték őket, — csak egy maradt „életben.“ Ez az egyetlen repülőgép is 1 csak éjszaka merészkedett felderítő útra. Négy bátor angol esetéről számolt be ! ezulún a zenész: Magyar siói-a ai éjszakai mulatóban Lassan kezdődik a beszélgetés. A fiatal zenész elmondja, hogy tavaly novemberben indultak Sanghajba. Ifjú Radics Gábor, a prímás, édes apja: id. Radics Gábor, a nagybőgős, Szálkay Tibor csellista, Stern Sándor zenész, Hosszú János cimbalmos és ő. Karácsonykor kezdtek játszani a Farren Night Clubban, amelynek két tulajdonosa van: az osztrák származású Joe Farren és egy Csao nevű gazdag kinaii. A háború alatt sem hagyták mbba a zenét. Óriási sikerük volttL Angolok, amerikaiak, olaszok, franciák, kínaiak és ki tudja még hány nemzet fiai gyönyörködtek a magyar zenészek játékában. Volt olyan esie — a háború előtt, — amikor Sanghaj kormányzója és a kinai kormánynak úgyszólván valamennyi tagja náluk ültt és hallgatta a szomoru-vig magyar nótákialt. Egy alkalommal az egyik miniszter magához intette a prímást és sokáig a fülébe hu- zatott. — Ha a „Csak egy kislányát kezdtük játszani, — mondja Aranyosi — minden elcsendesült és mi valósággal halotti csendben zenéltünk. Az angol urak a „Kint a dorozsmai' ha*léron“-t is nagyon szerették. De a kinai vendégek is rajongtak a magyar dalért. Egy hindu hercegnek annyira megtetszett a játékunk, hogy Radics prímást meghívta udvari zenésznek. A háborúra terelődik a szó. — Hogyan tört ki? A szemtanú beszél: — Észre sem vettük. Egy nyári napon elterjedt a hir: jönnek a japánok, minden idegen költözködjék a védett nemzetközi negyedbe. Először mindenki azt hitte, hogy reklámról van szó: a franciák igy akarnak a setblementben üresen álló rozoga házaikba lakókat szerezni... Amikor a japán repülőgépek bombái elérték a Sanghajhoz tartozó Honkiu városrészt, eszeveszett menekülés kezdődött a közel négymilliós Sanghájban és a mintegy háromszázezer lakosú nemzetközi területen. Sok európai és a gazdag kínaiak egy része el is utazott Sanghajból. — A háború első napjaiban este kilenckor volt a záróra, később már tizenegyig zenélhettünk. Minden vendégünk kitartott, még a vadabb harcok napjaiban is — csak a kínaiak maradtak el. Csiang Kaj Sek tábornok felesége ugyanis rádión felszólította a kinai lakosságot, hogy háború alatt ne látogassa a mulatóhelyiségeket. — Mi zenéltünk, a háború pedig egyre tartott. Egy éjszaka például arra ébredtem, hogy a japánok a közelben levő gyárat bombázzák. Eleinte furcsa volt, aztán megszoktuk az állandó életveszélyt. Hirtelen elborul a fiatalember tekinteti \ amikor arról beszél, hogy a nemzetközi területet is érték bombák. — A kínaiaknak mindössze tizennégy r-p.-iiiiőír4űilk volt. szemben a sokszúz. Ellenséges géppel. Az egyik légiharc során egy kinaii pilóta fejlövést kapott. Súlyos sebe ellenére nem vesztette el lélekjelenlétét. Három bomba volt niég a gépén: nem mert leszállni velük, mert attól j felit, hogy a landolásnál felrobbannak. I Mindenáron szabadulni akart a bombáiX. úr és Y. Zárt helyen, «jniely félig hotel, féMg saana- tóriuinj, amely félig a betegeké, félig az esti tándé és a tiéli sporté, az ember annyi intim megfigyelést tehet soastárscKról, mint egy hosszú járatú tengeri hajón. Én is aiaipok óta Lgyelgctem már oszUiJl- szomszédaimat. Közöltük főként X. urat és Y. urat'. X. ur az emeleten lakik, tudom a sízoba- aisszonytól, hogy reggel fél nyotekor eszik egy grajpe fruitot. Azután e’unegy sétálni Még pedig a. kényelmes, vízszintes utón, amely nem ad munkát & szívnek. Lassan, kosit csoszogva jár. Hócipőben, szüszkmga'ltóros, fekietie városi té'iiíkabáíbaitK A nyakán sál, ■az iaircám szaruikereties szemüveg, a kezén fehér, kötött pamut kesztyű. Félt'zkor vnlsz- S7iajjön « hotelbe, eszik egy lágytojást, egy szeLetl pLr#atit zsemlyével. Tizenegyig újságot olvas és leveleket ir a külön irószobá- ban, ahol' dohányozni tilos, mert zseniroz- za a füst. Tizenegykor megjeitemik a vfo- gyógyriinitézetbeaii. Félfürdőti kap és enyhe masszázst. Tizenkettőkor melegen bepakolva kifektetiik a ba!’komjáina. Pontban egykor az 'ápolónő kibontja a plédekből, hogy ebédelni; mehessen. SótiaHan fétdiétáib eszik, jó- dos ásványvizet álsziiik. Semmi szesz, semmi feketekávé, az asztalán egy skatulya eucair- ben van, amelyből minden étkezés utón bevesz két szemet a (jobb emésztés kedvéért. Kettőtől ötiig újra heverészáfk a balkonon, senki jobban be nem torija a pi'hemĂsi időt, Az uzsonna egy pohár lej, séta, Olvasás. — Rapinii Jézusát Olvassa X. ur, megnéztem a- könyvét: a pontlásfüűike rekeszében, a kulcsa mieKetit. Ezek után itermészetes, hogy X. ur nagyon koráin vaosorâzik, ugyanabban a sötétszürke ruhában, amelybe reggel felöltöző®. Tíz óra kör ül már el is párolog a haöbók hogy nyugvóra kérjen. Vacsora u'hán és (tiz óra előtit azonban meglátszik rajltiai, hogy szeretne egy kis 'társasági életet élimil. Besétál a kártyaszobáiba, szerényen megáll egy brids- nszitai melilletit, amiig észre nem veszi, hogy nem szerelik aiz álló gibicefti, aimriire előszóik szelídem, alkar a füst. Járkál a recepció elölt, udvariasan köszön a hölgyeknek, akiket valahogy megismeri. De a hölgyek! olyan hidegen bólintanak vissza neki, hogy az fölér egy légei hárító üteg működésével!. N yifi vám valóan unja mindenki. Pedig olyan komoly ember, oiiyan tartalmas ember. Még vadba is van a fűiében. Y. ur másféle lény. Tizenegy körül ébred, ami oem La olyan nagy lustaság, tekintve, hogy htajnajj; felé ifetküidjt ie* Via» egy aranyIrta: HUNYADY SÁNDOR. zöld, bronzbabos fkfeüliködö köpenye, amelyben olvon, mint egy kakadu. Sonkát és r,u- mos teát reggelizik. De ha a rum kevés, van o szekrényben, a fehérneműi közt, egy üveg Henessey-konyak. Ha borotválkozás után no- foniibnék, nem lehelne a szobájában Hálni a felhőtől, annyi púder von az arcán. Felöllö- zik, hali/na csizmába és svéd szvetterbe, mkmt annakidején leg szerel mese bb filmjein Waldemar Psilander. Rohan síelni. A hó berúg tő'e, olyan erővel terjed róla Yardley levendula illata. Az ebédtől tpeosze elkésik, félhároinkor ül be az étterembe. És a rendzavarásért azzal kér bocsánatot a kiszolgáló kisasszonyoktól, hogy fölkínálja nekik lángoló szivUt. Ebéd után külön főzött feketét iszik, szilvaniia gyűjti- Majd rábeszél — ha lehet — egy tüdőbeteg, lázas hölgyet, hogy rándüljön ki vele szánon Késmá kra. Hatra már vissza is jött. Tangót táncol a délutáni teánál Kártyázik, veszekszik, mhátságokat szervez, soha nincsen egyedül-, e nők körülfogják, mint a há remii öl gyek a szultánt. Vacsora után lehozalja szobájából a Henesseyt és' annyit tölt a poharába, mintha csuk jámbor Wermut lenne a mérges, tömény szesz. Ahogy az <?namutató halad-, a kedve egyre «5. Csak egy szót kei! szólni neki és úgy, ahogy van, szmokingban, félt-lakk cipőben, átgázol a havas éjszakán a másik hotel bárjába, folytatni] azt. amit elkezdett. Végül lesziáll a teljes1 éj. A személyzet alszik. A (folyosókon tompa félhomály. Y. ur ilyenkor -megáll egy-egy ajtó előtt, amely mögött olyant hölgy lakik, aki napközben rá- mosolygott. Fölemeli a kezét, halkan kopogtat, majd lágyam könyörög a kulcslyukon át, mint Romeo Júliának. Hol hebocsátják, hol nem. Hői nem sikerült a kopogás, dúdolva szobájába tér. És, hogy ne unatkozzék, amig vetkezik — amint állmukban' zavart szoba- szomszédai panaszolják — még fö'les» gramofonjára egy divatos -an-go'l-néger lemezt, ment a sitalpakoini, ródli-dresszen és szmokingon kívüli még gramofont is hozott roaEzekutlán közlöm a nyája® olvasóVal, hogy 'kicsoda X. ur és' miféle szerzet Y. ur. Tékát kénemialóssen: X. uir prágai mozisziíniésiz’. Bomvéván. Nincs még harminc esztendős és saját bevallása szenilnlt egy kicsit szórakozni jött a Tátrába. Y. ur viszont pesti igazgató. Percek múlva lesz hatvan é-tveisi. A bajusza csak azért nincs festve, mert borotváikozilk. És a doktora küldte a hegyek közé azzal a komoly figyel- meztetóssel, hogy jó lesz pár hétre kikapcsolna a szive miatt — Sanghajban győződtem meg arról, hogy nem mese at angol hidegvér. Hé rom angol ur éfl egy höLgy fejébe vette, hogy a legnagyobb harc idején kilovagol. Lóra ültek, elhagyták a nemzetközi negyedet és lassan poroszkálva elindul tok a front felé. Több japán repülőgép észreveULe őket. A pil6ták egész alacsonyra ereszkedtek és megkezdték a tüzelést a védtelen angol társaság ellen. Az urlovasok erre leugrottak lovaikról és a közeli Iák rnügé húzódtak a támadás elől. A lovak bombáktól találva mind elhulltak. A lovasok közül kellő könnyebben megsérült. LEGIFJABB HADICS GABOR — Hadics zenekara a« ön és Stern kF válása után is tovább működött? — Természetesen. Ifjú Radics Gábor már neveli is az utánpótlást: legifjabb Radics Gábort, aki már elmúlt egyéves. A világsajtó annakidején megírta, hogy Rad'ícs Magyarországból kivitte fiatal feleségét, mkj azután Sa/nghajbn hirtelen meghalt. A kis Gabd mellett most orosz nevelönő van. Apja és nagyapja magyarul próbál a fiúcskával beszélni, a neve- lönö csak oroszul tud, a vendégek pedig angolul, franciául, németül, olaszul, kínaiul „társalognak“ velJe ... Szegény fiú, végül egy nyelvel sem tanul majd meg. Egyébként én gazdáim megbízásából jöt* tem haza: itthon tizenöttagu rajkózenekart szeretnék szervezni. Ki akarom vinni a tüzes rajkókat Sanghajba. Ott a zenekedvelők szétszednék őket... A háborús hónapok megélhetési viszonyairól beszélgetünk: — Az élelmiszerek rohamosan megdrágultak. Az utcákon mindenütt éhező embereket láttam. A szerencsétlen kinai kulik ezrével csatangolnak étlemszom- jan, egyetlen mukkanás nélkül. A kínai hatóságok és a nemzetközi terület lakói' nak gyűjtése igyekezett őket megmente' ni az éhholáltól. ABESSZÍNIÁTÓL SANGHAJIG Végül két magyar fiatalember viharos és kalandos életéről számolt be a hazatért zenész. — Sanghajban találkoziam velük. Az egyik technikus volt, a másik épitész- mérnöknek készült, de abbahagyta a tanulást. Úgyszólván bejárták már az egész világot. Évekkel ezelőtt eljutottak Abesszíniába is, ahol még a- négus volt az ur. A két kalandvágyé fiatalember gyű- mölcstermeléssel foglalkozott abesszin földön. Munkájuk hasznát már nem volt idejük élvezni: kitört az olasz—abesszim háború és a két magyar újra nyakába vette a világot. Ott kellett hagyni a gyü- mölcsföl.'deket. Elvetödtek Sanghajba, ugyancsak a bábom előtt. Itt ültetvényesnek csaptak fel. Kevéske pénzükön az egyik budapesti nagy magkereskedő cégtől különféle magvakat rendeltek. Amikor meg" kapták, hozzáláttak a paprika, paradicsom, kalarábé és más főzelékféle tér* mesztéséhez Sanghaj környékén. Kitört a japán—kinai háború és a két vállalkozó helyeit — a japán bombák arattak... A japán gépek összebombáz' ták a: főzelékföldeket, elpuszirtották a fiatalemberek házát. Háború elől meneküllek, újabb háborúba cseppentek. Annikor megkezdődött a japán tárna* dás, a sanghaji holland külképviselet értesítette a magyarokat: érdekük védelméről gondoskodik és ingyen hazaszállítja őket. A két hontalan is igénybe akarta venni a hollandok nemes áldo1- 2atkészségét. Emeletes autóbuszon igyekeztek a Nanking Roadon a holland konzulláus felé. Az autóbusz tetején ültek. Egyszerre csak bomba robbant. Telitalálat. Az alulülők kivétel nélkül meghallak, — az emeleten lévők közölt is sok volt az áldozat Csupán a háborúk elől menekülő két magyar szenvedett kisebb sérüléseket. Még volt annyi lelkierejük, hogy segédkeztek a halottak elszállításában. A volt ültetvényesek holland segítséggel el is hagyták Sanghajt az olasz Conte Verde hajón. De a sors még it! is üldözte őket: Hongkongnál a nagy vihar zátonyra vetette a hajót. Most is megmenekültek, de azóta semmi hir róluk. Vájjon a két hánvatottélelii magv r fiatalember legközelebb melyik világrészben kezd — termelni ? ... Balogh Imre.
