Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-30 / 23. szám
19 3 8 január 30.-fi /, A' vl ■u Nagy sikerek az asziali ienniszbajnokságok egyéni és páros küzdelmeiben Londonból jelentik: Az asztali tennisz- világbajnokságok egyéni és páros számaiban a játékok megszakítás nélkül egész nap folynak. A magyarok eddig jól szerepelnek. A legutóbbi események a következők: Férfiegyes: Maurice francia—Gárdos magyar 3:2, Házi magyar—Vilmot angol 3:0, Soós magyar—Kaspar osztrák 3:0. Férfipáros: Boros, Házi magyar—Ha- gullar, Hagenauer francia 3:1, Földi, Soós magyar—Kuskula, Veim egyiptomi 3:0, Barna, Bellák magyar—Hamr, Vana cseh 3:0, Boros, Házi magyar—Guerin Staff francia 3:0, Mc. Cinre, Schiff—Földi, Soós magyar 3:2. Női páros: Ferenczy, Beregi magyar— Render, Wheaton angol 3:0, Sipos, Gáli magyar—Ewansné, Morganné angol 3:1. Vegyespáros: Boros, Ferenczy magyar — Dubois, Grath 3:0, Földi, Beregi magyar—Halber, Konstaidne ir 3:0, Soós, Sípos magyar—Grannen, Hamson angol 3:0, Gáli, Házi magyar—Marsaille, Ste- wenson 3:2, Bellák, Woodhead—Carther, Corbet angol 3:0, Barna, Undig—Gáli, Házi 3:1, Boros, Ferenczy magyar—Bennett, Pennington angol w. o., Schiff, Wellington Amerika—Földi, Beregi 3:2. Női egyes: Ferenczy magyar—Kornelius angol 3:0. Az asztali tenniszvilágbajnokságokon a női csapatversenyt, mint ismeretes, Csehszlovákia nyerte meg 9 győzelemmel. A további helyezések sorrendje a következő: 2. Anglia 8 győzelemmel, 3. Ausztria 7 győzelemmel. 4. Magyarország 5 győzelemmel. 5. USA 3 győzelemmel. 6. Wales 5 győzelemmel. 7. Franciaország 3 győzelemmel. 8. Belgium 2 győzelemmel. 9. Írország. 10. Hollandia. Hitelesitették a Balkán-olimpián elért rekordokat BUCUREŞTI, január 29. Az atlétikai szövetség technikai bizottsága legutóbbi ülésén hitelesítette azokat a rekordokat, melyeket a román atléták a tavalyi nagysikerű Balkán-játékokon állítottak fel. A hitelesített rekordok a következők: 200 m. Jordache 21.9 mp., 400 m. Jordache 49.1 mp. 800 m. Nemes t p. 58.5 mp. ro km. Dinu Cristea 32 p. 14.8 mp., író m. gát: Maesciuc 13.6 mp., 4x100 m. Nemzeti válogatott 42.5 mp., 4x100 m. Nemzeti válogatott 3 p. 32.8 mp., Balkán-staféta: Nemzeti válogatott 3 p. 24.2 mp. Február 2.-ára halasztották az országos gyorskorcsolyázó bajnokságot CLIj—KOLOZSVÁR, január 20. Az állandóan olvadásra hajló időjárás mi- att a korcsolyázószövetség úgy határozott, h'Oigy az országos gyorskorcsolyázó bajnokságokat vasárnapról február 2-ikára halasztja cl, mikor is a versenyekéi -— ha az idő kedvező lesz — reggel 8 órai kezdettel tartják meg. A Csehszlovákia ellen összeállítandó csapat a- csütörtök reggeli gyorsvonattal utazik el. Gyergyószentmiklósi jelentés szerint a Gyilkos-lón állandóan —2 fok a, hőmérséklet és igy a vasárnapi műkorcsolyázó bajnokságokat biztosan megtartják. Femet elnevezéssel különböző alsó- rendű készítményeket hoztak forgat {ÂÎIX FEDHET ERMCA-t! Küzdelem Franciaország labdarugó bajnokságáért X HaggiDbor vtvéversenue CLUJ-KOLOZSVAR. (Az Estilap tu- dósitójától.) A Haggibbor vasárnapi tőr- vtvóversenye iránt általános az érdeklődés. Minden bizonnyal szép küzdelmek lesznek az ifjak és nők között, akik már, hála többszörös versenyzési lehetőségüknek, jó formába lendültek. Az ifjak elsőségéért Pop, Szántó és Sándor vetélkedhetnek, a nőknél szintén nyílt a verseny sorsa. Emlékeztetjük az érdeklődőket, hogy a versenyt a Calea Marechal Foch 10. I. alatti teremben vívják le vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. Belépés díjtalan! Hétfőn játszák le az asztali íenniszvilágbajnokság csapatversenyének döntőjét LONDONBÓL jelentik, hogg a férfi csapalóerseng döntőjét és az első csoportban előállott holiverseng körmérkőzését a zsűri hétfőre halasztotta. BELLÁK, a magyar asztali tennjsz- spnrt egyik világba jno>k jelöl tje kiesed a londoni versenyek férfiegyeséből. A/, 'amerikai Mc. Cinre győzte le 13:21, 19:21. 21:18. 21:19, 21:13 arányban. A Haggibbor tekeszakosztálya felhívja az összes játékosait, hogy hétfőn este pontosan fél 9 órakor a Transilvania elleni bajnoki mérkőzésre okvetlenül jelenjenek meg a Moderna-pályán. A KMSC labdarugószakosztálya január 29-én, szombaton este 9 órai kezdettej társas vacsorát rendez a Moderna-kert- helyiségben, Regele Carol II, ut, 12 szám alatt, melyre vendégeket is szívesen lát a szakosztály vezetősége. Egy teríték ára 22 lej. Satumare-Szatmár. Az Olimpia labdarugószakosztályának vezetőiül Demeter Teofilt és Marina Romulust bízták meg a közgyűlés választásáig. Uj sportbélyegek. A finn posta a február hónapban Finnországban rendezendő sivilágbajnokságok alkalmából három darabból álló, szép kivitelű sportbélyeget adott ki to finn korona (30 lej) névértékben. 200 ezer ilyen bélyeg került ki- bocsájtásra. THALIA SZEKERÉN REGÉNY Irta: THURY LAJOS 14 közlemény Szinte meg is hatódott egy kicsit: ez a Tímár mégis csak rendes ember. Talán nem ő intézte el a dolgot, de legalább nem rontotta el, pedig megtehette volna. Derülten, jókedvűen lépett be a társalgóba, ahol majdnem az egész drámai személyzet összegyűlt a mogorván szivarozó Késmárki körül. Csak az volt a feltűnő, hogy a prózai színészek között megjelent a tán- cos-szubrett is, Lenke azonban nem sokat törődött vele. Sugárzó arccal vette át Boros ur kezéből a szerepet, amely sokat ígérőén vastag füzet volt, jól olvasható kézírással. Amint aztán belenézett a szövegbe, egyszerre elakadt a lélegzete. Nem a fiatalasszony szerepe volt az övé, azt a táncosszubrett kezdte olvasni a többiekkel, ő Ibolya és a szubrett közös anyjának szerepét kapta, ötven egynéhány évesnek kellett lennie, hervadtnak és csúnyának; sablonos vígjátéki anya, aki minden férfivel kacérkodik, de mindenki menekül előle, ő pedig közben arról panaszkodik, hogy a férfiak ostromolják és erőszakos merényleteket követnek el ellene. Lenke végignézett Ibolya magas termetén, erős csípőin, duzzadó keblein és fekete haján, azután a maga vékony, törékeny alakjára, sápadt szőkeségére gondolt és kétség- beesett. Panaszkodott, sirt, protestált és könyörgött, de nem használt semmit. Késmárki meg sem hallgatta. Ibolya szendén, derűs nyugalommal mosolygott rá, a direktor ordított, Tímár ur pedig olyan kihívóan és diadalmasan nézett végig rajta, hogy Lenke legszívesebben nyakon ütötte volna. A szerepet el kellett játszania. Lenke becsületes erőfeszítéssel küz- ködött vele; tanult, próbált és igyekezett, de a szöveg sehogy sem akart megmaradni a fejében, semmiképen nem tudta azt érezni, hogy öreg és csúnya és amikor a hódításaival dicsekszik, akkor nevetséges lehet. Ezért azután egyetlen szavát, egyetlen mozdulatát sem érezte komikusnak, hanem esetlennek és mesterkéltnek, ösztönösen Késmárkitól, a rendezőtől várt segítséget, amit azonban a mogorva ember a szivarja végét rágva, odadünnyögött neki, azt mind kétségbeejtően szegényesnek és ötlettelennek találta, ezek után már végleg nem tudta, mihez kezdjen. A végén csak zavart és tájékozatlanságot érzett, keservesen kapkodott, hol gro- teszkül túlzott, hol pedig megijedt a saját hangjától, egyszerre egészen fojtott hangon suttogott. A kollegák mosolyogtak, mert azt hitték, hogy lámpaláza van, Ibolya pedig diadalmasan nevetett és gúnyosan nézett rá, nyilvánvalóan azt akarta jelezni: No, nem megmondtam, hogy tehetségtelen? Az előadás után a helyi lapok keményen elbántak vele. A Homokvár és Vidéke megállapította, hogy a lélegzési technikája egészen fogyatékos, ilyen kevés tudással senki sem vállalkozhat nagyobb terjedelmű szerepre, a Homokvári Hírlap pedig azon kesergett, hogy semmi temperamentum sincs benne és a megjelenése sem az, amit a közönség elvárt volna. Lenke összegyűrte a lapokat, sírt és elhatározta, hogy soha többé nem lép színpadra, hanem azonnal hazautazik, de sem- miesetre sem megy többé a színházba, nem tűri el a kárörvendő pillantásokat. Később eszébe jutott, hogy biztosan Ibolya is gúnyosan mosolyog és lenézően beszél róla a társalgóban, amire nyomban eltökélte, hogy igenis marad és azért is megmutatja, hogy többet ér Ibolyánál. Korán délelőtt Országh Mária kopogtatott az ajtaján. Lenke egyszerre megköny- nyebblilt, amint az anyaszinésznő belépett hozzá. Ennek a kicsit megviselt, öregedő asszonynak az arcán nyoma sem volt a kárörömnek, amelytől Lenke félt, csak őszinte gondot és jóindulatot lehetett felfedezni rajta, meg egy kicsit erőltetett, túlságosan hangos jókedvet, amellyel nyilván Lenkét akarta felderíteni, leplezni akarta azt, hogy segíteni, vigasztalni jött hozzá. — Hogy vagy, kedves, hogy vagy? Persze fáradtan a premier izgalmai után. Eljöttem, mert össze akartalak szidni, hogy már az én szerepeimre pályázol, tisztára pályázol, tisztára az én szerepemet játszottad tegnap is. Lám, igy bizzék az ember a barátnőiben. Lenke sírva fakadt és panaszkodott: — Istenem, milyen szerencsétlen is vagyok. ■— Az anyaszinésznő elgondolkozva simogatta, vigasztalta. — Igazán nem értem a dolgot. Mit akarnak tőled? Hogy jutott eszükbe ilyen szerepet adni? Lenke elkeseredetten beszélte el kalandját a titkárral, amire Adária összecsapta a kezét. — Kedves, te még igazán nagyon naiv vagy! Llogy szabad ilyen hibákat elkövetni! Tisztességes leány, no jó, de hogy akarsz így boldogulni a mi pályánkon? Ilyen módon pár hónap alatt csak ellenségeid lesznek, barátod egy sem, felfalnak elevenen. Nem, kedves, igy sohasem fogsz elérni semmit. Látom már, hogy többet kell törődnöm veled. Beszélj, kedves, mondj el mindent magadról. Tulajdonképen milyenek a körülményeid, mire számíthatsz? Látom, hogy jó ruháid, szép ékszereid vannak. Biztosan jó családból való kis urilány vagy. A családodra számíthatsz ezután is? Lenke habozva, akadozva beszélt, de lassankint mindent elmondott. Az apja cégjegyző volt egy nagy bankban. Amig életben volt, nem voltak gondjaik, de apja nemrégiben meghalt és anyjának azóta sok a baja. Szinésziskolát nem végzett, csak magánórákat vett egy hires színésztől, igen drága és rövid órákat, amelyeknek véget vetett a vidéki szerződés. Az útiköltséget, meg a kis kezdőtőkét, amely- lyel elindult, a keresztanyjától kapta, egv nagyon kedves, finom öregasszonytól, aki sirva fakad, ahányszor csak eszébe jut, hogy Lenke rossz útra tért, színésznő lett, az ékszerei még a régi időkből valdjk. A pénze fogytán van már, de hiszen niost már fizetést kap és ha nagyon kell, kér" hét valamit az egyik nagynéniétől is, aki nyugdíjas öregasszony ugyan, de nagyon takarékosan él és ha nincs is sok pénze, a kevésből is tud adni valamit. Anyjától nem kérhet, mert neki sem igen akad, ellenben van még két kisebb gyermek otthon. Országh Mária sokat bólogatott, sokat csóválta a fejét, mig végighallgatta, azután biztatóan rátette a kezét a leány kezére. (Folytatjuk.)
