Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-30 / 23. szám

1938 január 30. TELLEN Z ex. 9. ara Nyári tengeri kalózkodásom a Nobel-dijas tudóssal 13 utas a „Szveti Nicolán“ és a jiiroe A Ibi, a kalőzkapifúny a sportember, Szent-Györgyi mintha mi sem lenne aki úgy aludt a bárka fedelén, mint egy gyermek s aztán — - előadást tartott Nápolyban Augusztus 13-án tizenhárom utassal a fedélzetén futott ki az Arbe-sziget kikö­tőjéből a 35 tonnás, egyárbocos Szveti Nikola, egy luxusyachtnak egyáltalán nem nevezhető dalmát hajócska. Utasai a négy dalmát matrózon kívül magyarok és angolok voltak . .. Nem úgy kezdődik, mint egy Verne­regény? A társaság — tizenhármán voltak és 13-án indultak — nem volt babonás, ál­talában nem voltak előítéletei, mert a tagjai csak fogkefét hoztak magukkal, meg néhány shortot, hálózsákot, fürdő­ruhát, szóval egv hosszabb weekend leg­szükségesebb segédeszközeit és persze ma­gukkal hozták a jókedvüket háromheti utravalóul . . . Nem úgy folytatódik, mint egy derűs Jerome K. Jerome-elbeszélés? De igy stílusos. Mert ennek a kirándu­lásnak kétségkívül a legérdekesebb részt­vevője egy komoly Verne-hősből és egy bohókás Jerome-figurából összetett em­ber volt: Szent-Györgyi Albert, az első magyar Nobel-dijas tudós. Szent-Györgyi, a vöröskendős kalóz Beszéltünk valakivel, aki szintén ott volt a dalmáciaí háromhetes weekenden. Három hetet töltött el Szent-Gvörgvivel ezen a jókedvű Noé-bárkán, a dalmát part öreg vizikávédarálóján, napfényben és viharban, tudja hát, milyen Szent- Györgyi, a magánember, az utitárs, a hec- celődés atyamestere. Mert a tudósból ez­alatt az idő alatt nem látott semmit. De nem is fontos. Szent-Györgyiről, a tudós­ról már kiderült, milyen. Olyan, aki — megnyeri a Nobel-dijat. De, mint magán­ember . . . ? — A jókedv ördögfiókája — mondja a volt utitárs — olyan, mint egy kedves kisdiák a vakáció első napján. Ha szabad egyetemi tanárt, pláne a Nobel-dij nyer­tesét igy meghatározni, akkor azt mon­dom, hogy csintalan, örökösen tréfán jár az esze, tele van ötlettel és kedéllyel, az angol hölgyek el voltak tőle ragadtatva. Volt a hajón egy rikitóvörös fejkendője, olyanféle, amilyet a középkori tengeri ka­lózok viselhettek. Fogalmam sincs, hon­nan szerezhette. Ebben járt egész nap, meg valami shortszerü fürdőnadrágban. Hintástrikót viselt hozzá., ami különösen zord külsőt adott neki. El is neveztük a „dalmát szigetvilág kalózának“ és ő igye­kezett ezt a szerepét élethűen játszani. Kirabolt például egy fügeligetet egy elha­gyott partrészen és nem rajta mult, hogy a „fosztogatás“ nem járt teljes sikerrel. A zsákmányt ugyanis egy parasztasszony erélyes felszólítására meg kellett fizetnie. szfaiaioiiBol — kísérleti célra. Ez a paprika a tenge­ren töltött három hét alatt az ő számá­ra nem tartalmazott egy milligram C-vita- mint sem . . . — Mintahogy az egész utón egyetlen­egyszer sem került szóba a vitamin. Pe­dig lett volna rá alkalom. Velünk volt tudniillik a vitaminok felfedezőjének a lánya, Barbara Hopkins, Erik Holmes an­gol tudós felesége is. Alkalom tehát bő­ven lett volna a tudományos vitára, de elterelte a gondolatokat erről a témáról — A kudarc után halászatra adta a fe­jét. Sztaniolból apró halakat készített és ezzel az eredeti csalétekkel próbált hor­gászni. Ez sem sikerült, pedig még a mü- halak szemét is megrajzolta, hogy annál élethiibbek legyenek. Ezek után már nem is kísérletezett kukacokkal. Ha ezek a szép ezüsthalak nem kellettek a kollégák­nak — mondta —, hogy mennének rá a kukacokra! Vicc, borotvaélen a terrakottára égett partok vidéke, a ten­ger és a csillagok. Valamit visz a szél , .. — És a napi események. Mert voltak izgalmak is. Már amilyenek egy ilyen kedélyes kiránduláson előfordulnak. Mos­tunk is, az ám, rendes nagymosás volt. Szennyescédula nem kellett ugyan, mert a tizenhárom embernél összesen annyi fe­hérnemű volt, amennyi egy négytagú családnak talán egy félhónapra sem elég. El lehet, képzelni, milyen izgalmat kel­tett az, hogy Szent-Györgyi egyik ingét, amelyet a felesége az imént mosott ki, el­vitte a szél. „Albi legszebb inge volt“, mondta elkeseredve Szent-Györgyiné, De- mény Nelly, aki máig sem tudja magá­nak megmagyarázni, hogyan tudott az ing a hajókorlátrói elszabadulni, „amikor olyan jól odakötötte“. De valami talán világosságot vet a rejtélyre. Szent-Györ­gyi a gyászos eset után gyanús vidámság­gal jegyezte meg, hogy azt a „legszebb“ inget ő bizony nagyon utálta. Borotvák és ingek körül, ugylátszik, még történnek csodák . . . — Zárában hosszabb időt töltöttünk, mert a hajóval valami baj volt. Mit ke­rülgessem, ciánozni kellett. Szent-Györ­gyi nem volt hajlandó a városba sem más ruhába menni, mint a kalóz-jelmezben. Nem mondom, elég nagy feltűnést kel­tett, de csak a záraiak között. Idegenek észre sem vették, talán valami népviselet­nek tartották a piros fejkendőt és a hin- tás-trikót. Annyira nem keltett feltűnést a külföldiek körében, hogy egy debreceni és egy szegedi professzor elment mellette, anélkül, hogy felismerte volna. Kötélmászás, búvárúszás, karrikatu­rák, gyerek a hátizsákban —- De büszke volt arra is, hogy csak kézzel kapaszkodva, fel tudott mászni az árboc kötelein az árbóckosárbai, amelyről azt hinné az ember, hogy már régen ki­ment a divatból és csak a kalózroman­HALÁLVESZEDELEM t nem kielégítő minö­................. ségü óvszernek a használata. í. ellát figyelem! Csakis eredeti Brillant—Extra—Primissima, vagy Luxus Silken—-Finest Primeros óvszert használi 1 tikában szerepel. Büszke volt arra, hogy a cápaiárta tengerrészeken, a matrózok őszinte ijedelmére bemutathatta a búvár­úszást és főleg büszke volt a karrikatu- rákra, amiket rajzol. Csak egyre nem volt büszke. Arra, hogy fölfedezte a C- vitamint. Nem beszélt róla. Pihent ez alatt a gyönyörű három hét alatt, éppen olyan igénytelenül, mint 15 évvel ezelőtt, amikor ilyen turista alapon Európa tiz országát járta be a feleségével, aki sport­ból, a hátizsákjába ültette az akkor négy­éves kislányát, Nellyt és nagy túrákat tett meg igy. A kislány azóta a cambridgei egyetem biokémiai fakultásának hallga­tója lett ... A Szveti Nikola vakációs diákja igy töltötte a nyarat. Eldugta a borotvákat, szélnek engedte az ingét, kalózosdit ját­szott a dalmát tengeren. Aztán lement Nápolyba előadást tartani. Aztán meg- nverte a Nobel-dijat. Aki úgy aludt a bárka fedélzetén, mint az elfáradt gye­rek, most, mint mondják, négy napot, négy éjszakát tölt el a laboratóriumi munkában, percnyi alvás nélkül, éppen úgy, mint a mult télen és az azelőtti hosszú teleken . . - Fenyő Béla. — Folyton azon törte a fejét, hogyan lehetne kibújni a borotválkozás alól. Nem akart egyedül borostásan maradni, az első napokban tehát rá akarta beszél­ni a többi férfiakat is, hogy ne borotvál­kozzanak. Ékesszólóan magyarázta, hogy az arcbőrnek kell a pihentetés, de amikor látta, hogy minden fejtegetése hiábavaló, egy napon eltűntek a hajóról az összes borotvák. Szent-Györgyi titokzatosan mosolygott és boldogan növesztette a szakállát. ötödnapra, amikor a hölgyek már kezdtek komolyan haragudni a ki­ábrándítóan torzomborz férfiakra, Szent- Györgyi simáraborotvált arccal jelent meg a reggelinél. A többiek megrohanták: mivel borotválkoztál? Közömbösen felel­te: megtaláltam a zsilettemet. Mindenki lázasan kutatni kezdte a borotváját, min­denki meg is találta. Ugyanazon a helyen, ahonnan öt nappal előbb titokzatosan el­tűnt ... A bárka tréfás szelleme, ez a ten­geri Robin pajtás pedig ártatlan, de si­ma arccal szívta a pipáját . . . Paprika, C-vitamin nélkül — A hajón, ahol nem volt szakács, az asszonyok maguk főztek. Mindennap más volt az inspekciós. A partmenti falvak­ban bevásároltak és ki-ki a maga módján megfőzte a tizenháromszemélyes ebédet. Angol és magyar konyha volt. Egyszer különösen jó vacsorára készültek, mert sikerült valahol két hatalmas langusztot szerezni. Jóízűen megvacsoráztunk, de éjjelre megjött a vihar. Állóhullámok, amelyek ellen nem lehet védekezni. Va­lamennyien roszullettünk. Nem volt ki­vétel. Ettől a naptól kezdve csak növé­nyi táplálék került az asztalra, többek közt zöldpaprika. Szent-Györgyinek eszé­be sem jutott, hogy ez az az étel, amiből j ő inétermászaszámra fogyaszt el havonta Irta MÓRICZ ZS1GM0ND. A féltékeny~ség algpja az, hogy az ember nem tudja elképzelni, hogy 6 benne elég ké­pesség van arra, hogy a másikat állandóan le­kösse és megtartsa. A féltékenység tehát a tehetetlenség kitörése. A kisebbség beisme­rése. Az értéktelenség őrjöngése. Él itt ebben a faluban egy gazdaember, ‘akinek zenei tehetsége van. Nincs az a hang­szer, hogy ne tudna játszani rajta. Mihked- vélő bandát 'szervezett s igy télen folyton mulatságokra jár s pénzt keres. A felesége ettől csaknem megbolondult. Tiz év óta szakadatlanul félt éke nykedik. Hogy z ura nem a pén'zért jár mulatságra, hogy ez csak ürügy; asszonyok után jár. — Minden tisztességes ember otthon ül — 'Szokta kiáltani — csak te vagy oly (jó­ember, hogy nem bírsz megmaradni a há­zadban, a gyerekeid mellett, ,a feleséged mól- lett. Neked csak azok « cédák kellenek. De be foglak zárni, minden hangszeredet ösa- s-etöwm és ólmot öntök a füledbe. Az ember tiz évig hallgatta, de a végén kifakadt: — Nohát, most már elég. Én eddig nem csalitafak meg, de ma kimegyek és az első asszonyt, akit meglátok, megcsókolom. Ami történik, annak te leszel az oka. Ezzel kiment a szobából s ahogy kilép, meglátja az udvaron n suszter feleségét. Ez a su\s]:teir egy szegény ördög volt s éppen nem volt otthon, mert hazavitte a cipőt, amit rendelésre készített. Olyan szegény volt, még inasa se volt, akivel hazlakiildje. — No szomszédasszony — azt mondja a isuszteménak az ember — van-e kedve rá, hogy a feleségemet rriagáva} megcsaljam? A suszterrAé nagyot nézett s d:t mondja: — Legalább várja meg, mig egy kicsit fel­öltözöm. — Sose öltözzön, mert akkorára elmúlik a dühöm. Ezzel a gazda bement \a suszter néhoz és megcsalta vele a feleségéi. Igen ám, de közben hazajött a suszter és ott ka\pta őket. A gazdki felesége csak a nagy lármára lett figyelmes és a verekedésre. A dologból păr lett <s egg év múlva a gaz­dánk éli1 kellett fogadni a suszter legkisebb inasát örökbe. De a suszter ezzel nem elége­dett meg, ott hagyta öreg és szisrtos felesé­gét is. így iörVént, hogy az asszonynak el kellett fogadni az urát, a gyerekkel együtt, sőt még a háhsiántos vén susztereiét Ás, aki a sok her- crhurcábn úgy elromlott és elbetegesedett, hogy neki kellett ápolnia. Azóta a féltékeny asszony mindenkinek elmeséli, hogu ö maga az oka a szerencsét­lenségének. Nem volt jó neki a tiszta ura, niost meg kell elégednie az ml, ahogy járt. ORSZÁG-VILÁG CINCIN MATS Fecsegőverseny A szpikerváifasztás furcsa módszeréi alkalmazta az újonnan felállított cinci-n- nati-i rádióállomás vezetősége. Távbe­szélő, úgynevezett „.fecsegő“ versenyt rendezgetett a hatvannégy jelentkező nyíl vános fellépésével, hogy a közönség sa­ját maga döntsön a szpikerjelöütek sorsa felett. A feltétel az volt, hogy a mikro­fon elé állított jelentkezőknek szakadat­lan párbeszédet kellett folytatniok egy­mással. Mindegy volt, hogy miről. Be­szélniük kellett értelmes mondatokban, folyamatosan és szünet nélkül, mert a két másodpercnyi szünet a feltételek szerint már kiesést jelentett. Komoly esé­lye csak annak lehetett, akt legalább is hat órán keresztül bírta az iramot. A két héten át tartó fecsegőversenyben mindössze négyen érték el ezt a rekor­dot s mind a négy — nő volt. A férfiak csúfosan megbuktak a fecsegőversenyen. ZAiZieÁ?? Részeges majmok A bufelejtő nedűt az emberek szeretik, al- kö'tomiadtán a:z átka!világ tagjai 's szívesen 'ringatta* ják magukat atomba hódító ita lok - kát. Zanzibar szigetén élnek a „komba“ fél­majmok, ezek a megrögzött ailkaholiistták. ínyencek. minit a medvéik a mátnfcira. ugv jármiak a bensizülöttek boroskonsóirai. Éjsza­kai kirándulásaikra nem egyszer viszik ma­gukkal asszonyaikat és gyermekeiket is — noha nem élnek a legszorosabb há zassági kötelékben — s az egélstz femÄa tökrészegre szopja le mJagát pár fazék pólmaiborból. Sok­szor eszméletlenségig berúgnak, lepotyognak a fák tetejéről s a földön alszanak. Végzetük ez. mert ai négerek ölsszeíogdossák és vnfeewk a városi piacokra eladói. ST. LOUIS ötös ikrek — egy állatkertben St. Lounkban megszülettek a világ második számai ötös ikrei. Ezúttal azonban nem em­berekről va n stzó, haine m majdnem ugyan - olyan ritkaságba, menő állati ikerszüféströ!. amennyiben aiz ottani állatkertben a Dionne nevű amyaoroszilán öt. orősziánapróságnak adott életet egyszerre. De George Vierheüer állatkerti igaz.getó megállapítása szériáit a vi­lág legelső ilyen csodája» történt állatikért jé- ben, Mind az öt kis oroszlán hím és k%ümő egészséginek örvend. A furcsa gon dóik oztáfeni ’amerikaiak most azt küvámják, ajándékoz­zák az öt oroszliánkölyköt a kanadai ötös ik­reknek.

Next

/
Thumbnails
Contents