Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-28 / 21. szám
á- i- E X. 7^ Szíalin A 75 éves „wmlesi varázslónak** mindent szakad,., A jubiláló Lloyd George csodálatos élete Aü'g múlik el nia\p; hogi] Moszkvából teljesen érthetetlen halálos Ítéletekről ne hoz. zon hü:lt a távíró. S'-ovjeloroszország külföldi követei állandó rettegésben élnek, hogy megmagyaráz halation okokból egyszerre csaik visszahívják őket éta olyan bíróság elé állítják őket, melynek ítélete legtöbb esetben egyént el mii a halállal. Legutóbb Ijar minx, az athéni szom je tkö vétség vezetője menekült Parisba és helyette magát a francia rendőrség védelme alá. Szovjetorosz dolgok megfigyelői igyekeznek a különös ítéleteknek magyarázatát kenn sini, de nem egykönnyen képesek erre. A halálos ítéletek hivatalos magyarázatai el hi he tétlen dolgokat foglalnak magukban és az igazi okok megvilágítására teljesen hasznavehetetlenek. A moszkvai sajtó bőbeszédű magyarázatait épitéletii ember szintén nem fogadhatja el. Mert ki hihetne 'abban, hogy űb uj \sz övije tor ősz birodalom megteremtőinek hossza sora, akik Sztálin bíróságai halálos Ítéletének estek már áldozatul s akik annakidején életüket is gyakran kockáztatták elveikért, mind árutók. Ki hinné el, hogy « mérnökök ezrei azoknak a gépeknek tönkretételére törekednek\ amelyeknek keresetüket köszönhetik, hogy vonat vezetők tömegesen 'siklatják ki a vonatokat, vagy hogy a parasztok kapitalista szellemből kifolyólag megmérgezik a teheneiket, hogy orvosok egész sora méreggel öli meg betegeit, hogy a vörös hadsereg marcalijai és tábornokai a hadsereg felvonulási leimét a külföldnek árulják el, hogy szovjet diplomaták túlnyomó részének a külföldön egyéb céljuk sincs, mint hogy moszkvai megbízóit elárulja, Nem kapunk magyarázatot Sztálin pusztító tevékenységére akkor sem, ha ennek okát politikai téren keressük. Lehet, sőt valószínű, hogy a régi bolsevisták között és a szotvjetállám főhivatalnokai között is bizonyos ellenérzés fejlődői] ki Sztálin diktatúrájává! üzemben, melyet rossz irányba vezetőnek és veszedelmesnek tartanak. Sztálin ' személyisége ezekben a körökben mindig vita tárgyát képezte. Hiszen közismert dolog Lenin megsemmisítő véleménye Sztálinról, melyet Trockij könyveiből ismernek világszerte. Az a mód is, ahogy személyes hatalmát érvényesít; és ahogy az attain föltétlenül támogatott GPU működik, sok ellenséget szerezhet vek; miéig az olyan, mindennek eltűrésére képes népben is, mint az orosz. Mindeddig azonban nemcsak hogy komoly összeesküvésre nem került vele szemben a sor, hanem még csak komotgriak nevezhető politikai szervezkedésről, vagy csoportosulásról sem lehet beszélni;, amely ellen Szta. Unnak szüksége lehetett Igazán erélyes föllépésre. A mai orori- viszonyok minden ilyen szervezkedést még lehetetlenebbé tesznek, mint amilyen lehetetlen volt minden ellenzéki mozgalom a cárizmus 'idején. Szeméig; ellentétekkel sem lehet megmagyarázni az oroszo'rszági eseményeket, Nem valószínű, hogy Sírtalinnak komoly oika volna félni attól, hogy bármelyik szovjetorosz egyéniség el tudná őt mai pozíció iából moz, ditam, vagy erre csak törekedne is. Tucha- csdvszkij vezérkari főnöknek és tábornok- társainak kivégzése után külföldön sokat beszéltek arról, hogy a vörös hadseregnek ezek a vezetői Sztálin megbuktatására esküdtek őstsbe. Lélektan); szempontból egy ilyen összeesküvés a máj orosz viszonyok köziött ugyancsak megmagyarázható volna. A valóságban Tuchcicsevszkijék pere alkalmával vem tudott a vád egyetlen olyan lépést sem fölhozni, amely arra engedne következtetni, hogy egy ilyen összeesküvés gyakorlati megáalLósitasd%. a kezdő lépéseire t megtették volna. Hogy meg volt-e ilyesmire Tuchacsevis'zkij és társaiban a hajlandóság. az alighanem örökre titok ma tad, de kämmen meglehet, hogy ok- egész borzalmas tragédia csak a Sztálin fantáziájában szüleien rémlátáshak volt a következménye, A valóság mindenesetre az, Hogy a mai Oroszországban egyetlen v'ezclö tiszt sem gondolhat r.hra, hogy Sztálin uralmát megdöntse. Pr ez sem jelent biztosítékot Blücher mar* soil és társai s-ámáta. hogy egyik-másik napon nem kerülnek ők is Tuchacsemzkij és a vele együtt kivégzett tábornokok sorsára. Hűen körülmények között mind nyUudn- valóbbá válik, hogy Sztálin tevékenységét csak n palhológja érvéivel, a beteges rémlá- tássat lehet megmagyarázni. A Kiremi diktál óra. amint Moszkvában suttogják, beteges gyámkodással viseltetik minden orosszal szemben, aki valamiképen a külfölddel Ősz- szeköttetésben áll, vagy álféPáhál jogira a külföldön ól. E: az oka a szovjetdiplomaták tömeges kivégeztetésének. Sztálinnak az a rögeszméje,, kapa., fyüf&dön egq nagy nemLONDON, január 27. Sajátságos, lengő fekete köpenyben, amilyent csak ő mer hordani, lengő fehér miivészfiirtjeivel, melyekről már messziről rá lehet ismerni, a fiatalok között is irigylést keltő napharnitotta friss arcával David Lloyd George most Dél-Franciaor- szág kék ege alatt kóborol. Ő is, mint annyi más társa az angol politika világából, a londoni köd elől a riviera! napsütésbe menekült. Lloyd George mindig eleven szelleme, kirobbanó energiája számára ez a bőségesen megérdemelt szabadság sem nyújthat teljes szellemi kikapcsolódást. A Riviérán is tovább dolgozik legújabb nagy müvén, a békeszerződések történetén, melyek bizonyára oly fontos helyet igényelnek majd korunk irodalmában, mint háborús emlékiratai, melyek a korszakot formáló angol államférfit, a tegnap és ma Angliájának legnagyobb szónokát, mint az angol próza egyik legkiválóbb művelőjét is bemutatták a világ olvasóközönségének. A 75 éves álfamiéríi mányiak® daíma Ha ismerjük Lloyd George csodálatos munkateljesítményét, temperamentumát, magávalragadó frisseségét és magunk elé képzeljük azt az örökös feszültséget, mely benne és körülötte él, szinte hihetetlenül hangzik, hogy január iS-án ez az ember 75. születésnapját ünnepelte. Még egy másik, még tiszteletreméltóbb jubileum s ugyanerre a hónapra esik: Lloyd George és a nagy államférfi csendes, egyszerű felesége, Dame Margaret Lloyd George e hó 25-én ülték meg aranylakodalmukat, ötven év előtt vette feleségül David Lloyd George, a parasztszármazásu walesi tanító fia a fiatal Margaret Owent, aki ugyanabból az egyszerű, félig paraszti, félig kispolgári miliőből származott, mint a világbirodalom későbbi miniszterelnöke maga. Lloyd George feleségéből háborús érdemeiért „Dame“ lett, megkapván ezt a ritka címet, melyet a férfiaknak kijáró Sir, vagyis lovagi cím helyett csak egészen kivételes asszonyoknak adományoz a király. David Lloyd George maga azonban megmaradt egyszerű Mister-nek, mivel minden rangemelést elhárított magától. Ha valaki, úgy ő emelkedhetett volna fel az angol főnemesség sorába, az angol királyi ház boldogan jutalmazta volna meg grófi vagy márkii ranggal félévszázadot átölelő szolgálataiért. Lloyd George számára azonban a rangemelés azt jelentette volna, hogy ott kell hagynia élete keretét, küzdőterét, éltető elemét, az angol alsóházat, hogy beleilleszkedjék a lordok házának hűvösebb, tartózkodóbb, befolyástalanabb légkörébe. Erre a cserére Lloyd George, ameddig beszélni és küzdeni tud, nem lesz hajlandó. Semmiért a világon nem szegné meg a hűséget walesi választókerülete, Carnarvon Borough-val szemben, melyet 48 éve egyfolytában képviselt az angol parlamentben. és gondolat Már 33 esztendő előtt a tüzes fiatal képviselő, aki mint a walesi nemzeti mozgalom és a protestáns szabadegyházak érdekeinek előharcosa vonult be a parlamentbe, miniszteri tárcát kapott. Karrierjének későbbi fejezetei a világtörténelem lapjaira tartoznak. Meddő kísérlet volna e páratlanul küzdelmes és páratlanul sikeres pályafutás vázolása egy újságcikk keretében. Elégedjünk meg azzal, hogy Lloyd George Anglia számára mindenekelőtt az az ember, mint Clemenceau volt Francia- ország számára: „The Man, who won the War“ — az az ember, aki megnyerte a háborút. Mig azonban Clemenceau a győzelem után gyökerét vesztve és elkeseredve zord visszavonultságba száműzte magát, Lloyd George továbbra is az angol politikai élet erős, sőt talán legerősebb mozgatószelleme maradt. Azok az évek, melyek munkaerejét a végsőkig igénybe vették, amikor először mint municiós- miniszter, pénzügyminiszter, majd 1916- tól 1922-ig mint miniszterelnök egész egyéniségének dinamikus latbavetésével szolgálta hazáját, úgyszólván nyomtalanul múltak el felette. Az ő korában más államférfiak vagy lehiggadt, pártokon felül álló bölcsekké, „Great Old Mann“-ek- ké emelkednek, vagy címben, rangban, vagyonban gazdagon megpihennek habáraikon. Lloyd George azonban elpusztíthatatlan erejével évről-évr* politikailag úgyszólván újjászületik. Mindig támadásra, mindig védelemre készen, újra és újra meghódítja helyét. Anglia egész politikai világa irigység nélkül elismeri, hogy a szónoklás művészetében, a személyes befolyás erejében, az egyéniség szuggesztiv hatásában Lloyd George-nak, a „walesi varázslódnak még ma sincs vetélytársa. Ha elgondolásai ma már nem is találnak mindig oly mértékben követőkre, mint amikor hatalma tetőpontján állott, személyes sikerei nem halványodtak el. Csak emlékezzünk arra, amikor Lloyd George zetközi szervezet működik, mely minden eszközzel az ö életére tör. Leküzdhetetlen gyanakodássál viseltetik tehát mindazokkal szemben, akik valamilyen módon összeköttetésbe kerülhetnek ezzel a szervezetiéi. Nemcsak az gyanús előtte, aki külföldön él vagy külföldön jár, hanem szinte minden orosz, aki idegent nyelvet fa beszél. Sztálin tudvalevőleg csak oroszul tud. Ez a lelkiállapot azután tág teret nyit mindennemű de- nunciációnak. Nemrég a ,,Marat11 nevű hadihajó parancsnokát végezték ki azért, mert az angol parlament szankciós csatáiban egy nap szólásra emelkedett és beszéde elérhetetlenül magas hegyoromként ragyogóan kiemelkedett az ellaposodó vitából. E rögtönzött szónoki mestermii hatása alól még az sem vonhatta ki magát, aki felfogását, érveit és szempontjait nem fogadta el. Ma Lloyd Georgenak úgyszólván „minden szabad“. Ugyan ki más merné megtenni rajta kivül, hogy mint a szocialistákkal szövetkezett baloldali politikus egy szép napon elutazik a nemzeti szocialista Németországba, beutazza a Harmadik Birodalmat, mosolyogva, a legnagyobb egyetértésben fotografáltatja magát Hitler oldalán, majd visszatér hazájába és dicshimnuszokat zeng az uj Németország nagyságáról és erejéről. Az események azonban nem váltják be várakozásait. A spontán lelkesedést keserű csalódás váltja fel, mire oly támadást intéz Németország ellen, mely szenvedélyességében, erejében még felülmúlja a dicsőítést is. Következetességet azonban senki sem vár el Lloyd Georgetól. Viszont nagy hiba volna következetlenségéből vádat kovácsolni ellene. Lloyd George az a ritka politikus, aki kimondja, amit mások csak gondolni mernek. Inkább megtagadja sajátmagát, mint az igazságot. „Wales mindörökre“ Talán szerencse Nagybritamniei számára', hogy Lloyd George VIII. Edward trónie- mondásának napjaiban nem ivóit itthoni. így csak egy messzi gy air mail él küldhette el hires sürgönyét a leköszönt uralkodóhoz: „Szívélyes karácsonyi jókívánságok n Korona egy öreg miniszterelnökétől, aki Önt ma ópugy becsüjű, mint mindig, aki lojálisabb vonzalommal, mimt va la hu tart kj Ön mellett ma .is., akit felháborodás tölt el azon együgyű és szennyes bánálsmód miatt, melyben Önt részesítették, akiit megdöbbentenek az Ön ellen intézett kicsinyes és lé ve-giietliian támadások és aki végtelenül sajnálja azt a 'veszteséget, amelyet a brit ámtpéírium a leger vezetése alatt álló hajó tengerészeinek egyik észtországi városban megengedte, hogy ipartraszáll járnák. Ugyanezért hazarendelték Szovjetöroszország révül; követét és rövidesen őt is hal áljait éM ék. A helyzet ma már odafejtődött, mondják ennek a magyarázatnak képviselői, hogy Sztálin minden szovjetoroszt, aki külföldről érkezik vissza, önmagára és a szovjetbirodalomra veszélyes s : eme lyfaégnek t e kint. S z óvj el or ősz ország élete ma igu Sztálin rögeszméjének jeqyében folyik tovább. alacsonyabb alattvalójával is együttérző uralkodó lemondásával szenivedelt.“ Meghatottam a következő zárószavakkal válaszolt Edward Uoyd George sürgönyére: „Cym.ru am ßylb — Wales mindörökre.” Ez ai köszöntés a walesiek ősi n.yéiivén külön baráti üdvözlet volt Lloyd George számára, akii ugyan Nagy.brit an ni a és Anglia, egyik legnagyobb áil lám férfi a lett, de meghatóan lni maradt szőkébb hazájához, Wa- leshez. Wales hagyományos nemzeti ünnepein, a nevezetes Eids'tedfoot-okon Eloyd George nem egyszer a walesi hajdanikor papdalnokainak, e bárdoknak fehér talárjában jelenik meg. amiből azonban nagy tévedés volna azt következtetni, hogy váltami pogány hajlam érvényesülne Lloyd George lelki életében. Sőt, éppen ellenkezőleg. Lloyd George, úgy, mint egész családja, kemény és hivő protestáns. Ö maga baptista, a, felesége presbiteriánus'. A politikai harcokhoz a Lloyd George-család az mából meríti az erőt. Épp a maga protestáns hitében gyökeredzik Lloyd George törhetetlen liberalizmusa és az egyházi köröket is mozgósító harcfr a békéért. A családi párt Eg y-á Halálban, Lloyd George egyénisége sokkal zseniálisabb, tehát bonyolultabb ahhoz, minthogy a szokásos beskatulyázásokkal legyen meghatározható és megmérhető. Elten tétekből «ven össze léve, de éppen ezek az ellentétek adják meg személyiségének sajátosságait' és varázsát, mely magasra kiemeli őt az angol államférfiak kisslé egyhangú és egyszínű sorából. Gátlások nélkül követi szive és telkiösmerete sugallatát. Így példáid nemrégen hatalmas összeget küldött ő. ti protestáns brit áRamférfi a Franco által szorongatott katolikus baszkoknak azzal a sajátos Indokolással, hogy maga is, mint Wales fia, tehát kelta vér, voltak épen baszk testvéreihez, tartozik . .. Manapság, amikor a világpolitika irányításához o1 y sok tartózkodás, oly sok diplomáiéin, oly sok önmegtagadás kell. Lloyd George nem volna alkalmas arra, hogy kirobbanó impuPzitá’siával, túláradó temperamentumával felelős vezérszerepet töltsön he hazája élén. Talán még az ellenzék számára is túl 'veszélyes volna', mint — vezér. Annál fontosabb azonban szerepe és hatása, a maga egyedülálló és különálló pozíciójúban, mely csodálatos szivárványként a múltat, a jelent és a jölvöt fűzi össze. Harcolva mindig,, de túl a harcok egyéni céljain, egy múlttal ai háta mögött, melynek minden fejezete ma. már történelem, Lloyd George az lángot tpoliütiikja élő Oelki.ismeretévé emelkedett. Vájjon csoda-e, hogy egyénisége ma már a párfkereíeket sem tűri? Sem vezérnek, sem közkatonának nem használható. De te ián több mindkettőnél. így egy saját kis (pártot alapított magának, melybe rajta kívül csak egy barátja, és két gyermeke. Lloyd George őrnagy és Miss Megan Lloyd George tartoznak. A két Lloyd George-sairj soha nem hiányzik apja oldalairól az angol parlament nagy napjain. Most pedig o jubileumok ünnepi hangulatában e gyű It vonnak apjukkal és anyjukkal n Riviérán, mint egv boldog polgári család, hiszen Lloyd George élete sok csodája mellett -a> legnagyobb csodát is megvalósította: boldog ember maradt. Ur« fanes» Elesne* előadása Bsb?entel Gáborról as Erdély] HuzeuíB Egy eső leiben CLUEKOLOZSVÄR, január 26. Az Erdélyi Muzeum Egyesület bölcsészeti szakosztályában dr. Joincsó Elemér kolozsvári református kollégiumi tanát- tartott érdekes előadást Döbrenteii Gáborról. Az előadást megelőzőleg dr. Tavaszy Sándor szakosztályi elnök idézte fel a régi nagy erdélyi magyar kulturszervezök emlékét. Bevezetője után dr, Jancsó Elemér Ismertette Döb- rentei Gábor életét és működését. Előadásában elsősorban Döbrenteii erdélyi szereplését mutatta be, az „Erdélyi Muzeum“ (1814 — 18) folyóirat alapítását és négy jelentőségű kísérletét egy erdélyi magyar tudós társaság létrehozására. Döbrentei az erdélyi irodalmi élet vezére 1810 és 20 között. Igazi jelentősége Jenesé szerint abban állott, hogy a magyar művelődés iótézményesitásóért küzdött és a régi erdélyiek (Apáczei Cseri János. Rod Péter, Aranka György sib.) tervei! megkísérelte meg valósit a ni. A magyar tudományosság „jogfolytonosságának“ hangoztat á- sáival és ez „Erdélyi Muzeum“ meginditisá- vnl elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az érdekes előadást szépszámú közönség hallgatta végiig.
