Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-27 / 20. szám
1 9 3 Ş j a n u á c 2 1. & 1. JL I. > Bl  város liberális kormányzásának négyévi mérlege ' --------- ■■NiiiinMrr«nMingwr.;ffiiylLf|1^ --------■  tanács utasítására bocsájtották el a villamosüzem kisebbségi alkalmazottait CLUJ-KOLOZSVÁR, január 26. Röviden már beszámoltunk az uj időközi bizottság beiktatásáról. A beiktatás során dr. Drága nu N. egyetemi tanár, a távozó időközi bizottság elnöke hosz- szabb beszédben ismertette a liberális városi kormányzás négyéves mérlegét is. A városi hivatalos lap egész terjedelmében közli Draga nu polgár mester nek beszámolóját, amelynek kiemelkedőbb részeit kivonatosan alább ismertetjük: Régi adózásásjolc A négyévi kormányzás alatt, — mondotta Draganu Nicolae —- készpénzben és értékpapírokban régi adósságok lejében az államnak húszmillió lejt fizettünk vissza. Visszafizettük a postatakarékpénztártól elődeink által felvett harmincmillió lej kölcsönt is, amelyből csak hatmillióit a munkanélküliek segélyezésére használtunk fel. Befizetünk 11 millió lej nyugdíjalapot. Megszépítettük 3 millió lej költséggel ai katedrális előtti teret. Nyolcmillió lejt fizettünk az előző városi tanács által készített járdákért, 1 millió lejt adtunk a Néprajzi Múzeumnak, 400.000 lejt fizettünk ki alz utcaszabályozás érdekében kisajátított ingatlanokért. Bevezettük a városi érték - adót, jövedelmezőbbé tettük a strandot és az inkasszó fokozásával a város bevételét 50—80, sőt 90 százalékkal is emeltük, úgyhogy ennek következtében minden zökkenő nélkül tudtuk fizetni tisztviselőinkéi és azokat ai vállalkozókat, akik a bizalom hiányában már az árveréseken sem akartak rész tvenni A városi közmüveket i's nagy mértékben fejlesztettük és az utcákat szépítettük. Számos uj utcát burkoltunk kavics- csali, gránittal és aszfalttal, emellett pedig a régi uttesiek jókarban tartásáról is gondoskodtunk. Az uj úttestek burkolása 6—7 millió lejbe került, a Piaţa Unirii aszfalttal való burkolására pedig 12 milliót használtunk fel. Felvettünk a postatakarékpénztártól egy 40 milliós kölcsönt, amelyből 20 millió a Lel- és külvárosi utcák és utak fenntartására az uj időközi bizottságnak rendelkezésére áll. Bevezettük a vűiílanyvillágitást több utcába és miután abban az időpontban, mikor a város vezetését átvettük, 900 gyerek volt a város területén iskola nélkül, hét elemi iskolát építettünk és két óvodát létesítettünk. 900.000 lejt1 adtunk a kereskedelmi iskola céljaira, átvettük a városi gázgyárat, hétmillió lej befektetéssel uj utcákat láttunk e] csatornával és vízvezetékkel, 4 rezervoárt építettünk, amely most már teljesen fedezi a város vízszükségletét s 13 millió lejjel kibővítettük ai vágóhidat is. Rendeztük a legelő-kérdést, renováltuk a tárcsái gazdasági épületeket, tekintélyes költséggel rendbehoztuk a kombi gyermeknyaraló telepet, megkezdtük ai Szamos szabályozását, uj hidakat építettünk. Megvetettük alapját a város népjóléti hivatalának, rendeztük a nyilvános tereket és parkokat, kerítéssel láttuk el a temetőt, végrehajtottuk a város erdejének kicserélését', beszüntettük a járdapereket, rendeztük a városi bér- házak ügyét, kedvezően fejeztük be a Roata' volt vitiamosigazgatónak a perét. Bérbe adtuk a városi hirdetési vállalatot, telket adtunk a Baritiu-gimnázrum építésére, 6 autókamiont szereztünk be és egy zárt tankot. Kiselejteztük a város régi lovait és megkezdtük a városi tisztviselők romaniizálását. Az állam nyelvét nem bíró kisebbségi tisztviselőket román tisztviselőkkel cseréltük ki és erre szólítottuk fel a villamos üzem igazgatóságát is. Szabályoztuk a tisztviselők szolgálati körét, előléptetését és fizetését és rendet teremtettünk a bejelentő hivatalnál is, úgyhogy e munka: után a város uj vezetőjének nyugodtan adjuk át helyünket. Azt, amit, Drag.auu Nicolae, a régi: in- terimár bizottság volt elnöke felsorol, tényleg megfelel a valóságnak. Eddig nem tudtuk — most azonban kiderül, — hogy a városi tanács utasítására bocsátotta el a villlamosüzem a kisebbségi munkásokat, alkalmazottakat és tisztviselőket. Talán ez az egyedüli szépséghibája a, négyéves liberális városvezetésnek, mert ez a mulatság a vínllamos- üzemnek közel 5 millió lejébe került és egy csomó kisebbségi ember kenyerébe. Felraaentfetfí a* 'SZ SFT.-G'lieorgh e -SEPSISZE NTGYÖR GY, január 26. A sepsiszentgyörgyi törvényszék' most foglalkozott Kolumbiám Éllek k'öpeci református lelkész ügyével, aki ellen ai hatóságok az ostromállapotról szóló törvény ■alapján azért indítót lak eljárást, mert engedély nmükül vallási összejöveteleket tartott. A törvényszék azonban felmentette ei vád alá helyezett lelkészt eizzat az indokolással, bogy az erdélyi református egyház elismert jogj személyiséggel bíró testültet s Így münden kü'iön engedély nélkül tarthat összejöveteleket. 1 Líbiai statisztika TRIPOLIS, január 26. Az utolsó népszámlálás adatai szerint. Líbiának összesen 846.854 lakosa van. Ezek közül 76.894 ridegen. Tillak&zó szitáikba kezdiek az at ab munkások LONDON, január 26. Beyruthii jelentés szerint ma Salts valamennyi arab üzemében beszüntették a munkát s zárva maradt a város mindéin arab üzlete is. A sztrájk tiltakozás a palesztinéi angol hatóságoknak az arab mozgalom elfojtására irányuló rendelkezéseivel szemben. Gróf Széchenyi Bertalan leit a magyar feísőház elnöke BUDAPEST, január 26. A magyar törvényhozás feisőházn kedden tartotta eln-ö leválaszt ó ütését. Ez alkat ómmal a felsőh)á\z elnökévé ismét gróf Széchényi Bertalant választották meg. C3Üiör(öh este a Eanoluvarban ingyen tcmbola, Mit mond a kereskedő, Riport a drágaságról, amely emelkedik s szinte a háziasszony hozzáférhetetlenné teszi az a férj élet legszükségesebb dolgait CLUJ-KOLOZSVÁR, január 26. Minden drágább, mint tavaly, minden drágább mint ezelőtti pár hónnappal, csak a fizetések matradtak természetesen ugyanazok. A polgár kétségbeesetten küzd, hogy életstandürdjáfc valahogy megőriz-- ze, ai kisember lemond a legszükségesebbekről is, mert le kell mondla.rmia. Gondos háziasszonyok, akiknek vállán .nyugszik a cs/alád jóléte, érthetetlenül és gyámoltalanul állanak a közszükségleti dolgok áremelkedése előtt s valóságos pénzügyi manőverekkel kísérleteznek, hogy valahogy beosszák a háztartás pénztt hogy valahogy bizto- \ sitsák az övéik számára a mindennapi élet minimumát: fütött szobát, rendes élelmet. I Ruházkodásról szegényebb házak táján I szó sem lehet, legalább abban aíz érte- 1 lemben, ami kelmevásárlást és szabó- I számláb jelent. A régi ruhák rendbentar- I lására, tisztítására, időnkénti ujrafesté- ) re szorítkozik aiz egész ruházkodási probléma, ha a gyermekek ,,ujc‘ ruhát kapnak, az nem más, mint a szülők ruháinak átvarrásai, vagy >az idősebb testvér régi holmijának átalakítása. De hiszen ezzel nem mondunk újat, ezt mindenki tudja. Hogy a drágaságról mégis írunk, azt azért tesszük, mert az áremelkedések olyan feltűnőek a- közszükségleti cikkeknél, hogyha azon rövidesen nem segítenek, akkor a középosztály életnívója még alacsonyabb lesz, élete még gond- terheltebb s elviselhetetlenebb. Megszólal a kereskedő A kereskedő, akiit megkérdezünk, mi a véleménye a drágaságról, természetesen rezerváltan és óvatosan nyilatkozik. Azt mondja: — Igaz, kérem, hogy nagy a drágaság s mégnagyobb a szegénység. Gyakori eset, hogy egészen jólöltözött emberek, akik régi vevőim s akik régebben kilószámra vették a cukrot, a lisztéit, a rizst és a lobbii fontos élelmezési cikket, most bejönnek s majdnem szégyenkezve kérnek egy nyol'cadkiló cukrot, de ez nagyon is gyakori, előfordul, hogy ismert vevőim közül egész sokan tizdekás kockacukor csomaggal távoznak az üzletből, mert egyszerre többre nem telik, hiszen ők már úgyis „oroszosán“, cukor nélkül isszák a teát, csak a gyerekeknek jusson. Az se szokatlan, hogy négy-öt kockát vesznek egyszerre, két-három lejért. Bizony, ez nagyon szomorú. Egyegy régi velőmmel gyakran elbeszélgetek itt a kasszánál s nagyon elszomorít — ugyebár üzleti meg emberi szempontból is, mikor hallom, hogy odaszólnak a segédnek, hogy kérnek két deka mazsolát kérem, meg kávét 5 lejért! De maradjunk csak a cukornál. Olvasom, hogy nagy árletörésre készülnek, hogy a cukor árát 5—6 lejjel akarják leszállítani. Hiszen ez nagyon jó és emberséges eljárás, de akkor nem nálunk kell kezdeni kérem, mert ha a cukor a mai áránál 5—6 lejjel olcsóbb lesz, akkor kénytelen leszek olcsóbban eladni, mint ahogy beszerzőm, mert mondhatom, a beszerzési ár horribilis, ezen kell változtatná, meri ha nem, tönkremegyünk, mi, kereskedők... Hogy mi az oka a drágaságnak? Szállítás, vám, megi a többi áruk emelkedése, de végeredményben még sem lehet megmagyarázni, olyan ez, minit a járvány, hullámszerű és megmagyarázhatatlan, de reméljük, hogy ahogy jön, Ugyanúgy el is megy majd. Kellő eréllyel és okos intézkedésekkel segíteni lehetne a dolgon, azt hiszem. Ezek után megkérdeztük a drágaság másik nagy szakértőjét, a háziasszonyt, akinek mégis csak a legtöbb álmatlan éjszakát jeleníti az árak növekedése. A háziasszony nyilatkozik — Hallatlanul drága minden-—mondja a háziasszony, — úgy a gyarmatáruk, mint a piaci áruk. Mindennap megismétlődő esdi', hogy kimegyek a piacra s majdnem üres kosárral térek haza. Mindenfélével kísérletezem. Hetenként csak kétszer eszünk húst, hiszen az állítólag úgysem egészséges. Burgonya, sárgarépa, főtt tészta a fötáp- lálékunk, süteményt!, édes tésztát csak ünnepnap készítek, azb is csak n gyerekek kedvéért, mert hát azoknak mégis kell néha egy kis édesség. Táplálkozásunk nívója rettenetesen leromlott az utóbbi időben, minden megdrágult, ezzel szemben még levontak az uram fizetéséből. A mi pénzbeosztásunk — s azt hiszem sokezer más családé is — olyan, hogy égetően fontos cikkeknek csak egy-két lejes áremelkedése is felborítja háztartásunk egész egyensúlyát. Nekem már igazán fogalmam sincs, hogy mit csinálok, ha ez így folytatódik. De az élelmiszereken kívül a legnagv 'óbb gond a fa. Itt kísérletezünk, de mindig csak rosszul járunk. A múltkor megbeszéltük az urammal, hogy megpróbáljuk ezt a szénbrikettet, hallottuk, hogy gazdaságos, sokáig tartja a parazsat. A szomszéd házba szállítottak is, megkérdeztük az embert, mibe kerül mázsája, azt felelte, hegy iSo lejbe. Nagyon drágaltuk, de gondoltuk, megpróbáljuk mégis. Másnap az uram betelefonált az irodából, hogy küldjenek egy mázsával. Elküldték s amellé az egy mázsa mellé a számlát is, 200 lej volt akkor már a számlán feltüntetve s öt lejes bélyeg volt rajta, az embernek öt lej borravaló, belekerült annál a cégnél 210 lejbe egyetlen mázsa brikett. Száz kiló fa száz lej üzletben, kilója egy lej, fakereskedőnél kevesebb, de aki kis mennyiségben veszi üzletbe megy, hát lehet igy élni, lehet az embernek egy gondtalan, nyugodt pillanata? A jogosan elkeseredett fiatalasszony után megkérdeztük a családfőt is: ő a kenyérkereső, mit szól mindehhez? Vállat von s keserűen felel: — Én kérem dolgozom reggeltől-estig, sőt gyakran féléjszakáig. S ahelyett, hogv haladnék, hogy jobb életet biztosíthatnék a családomnak, megöl a drágaság, le kell mondanom a legminimálisabb kulturigényeimről is, egyetlen szenvedélyem a bélyeggyüjtés volt, tavaly potomárom eladtam a gyűjteményemet, muszáj volt. Én kérem nem is folytatom, sírni nem szeretek, nincs is semmi értelme, csak annyit mondhatok: ha csakugyan mérsékelik az árakat, mindenki megkönnyebbül és valamennyire fellélegzik majd. Ennyi az illetékesek mondanivalója. Ezután pedig igazán várjuk az általános olcsóbbodást. (n.) fc, PS« A világ egy márkáját sem lehet összehasonlítani a VERMOMTH BR4IC4 készítménnyel.
