Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-04 / 2. szám

LLENZÚK S®6í«í«^IT5ű:iaSaBBűE IÖBS&Ä JŞţfi 19 38 január 1­SZABÓ ISTVÁN RIPORTSOROZATA I® gyám az az elmúlt esztendő magyar politikáját, kul­túráját és az ifjúság útját erdéiys magyar líaíai szellemiség Síiváaóságaá ? ii. László Dezső nyilatkozata t: cl mull év magyar kisebbségi poli­tikai helyzetéről kulturescményciröl és ifjúsági kérdéseiről indított ankétünk so­rán, Tamási Áron nyilatkozata után László Dezső református kollégiumi ta­nárhoz, az „Erdélyi Fiatalok ‘‘ szerkesz­tőjéhez fordultunk kérdéseinkkel. László Dezső ismert személyisége és erős egyénisé te kisebbségi közélet Link­nek, aki felekezeti, közművelődési és kü­lönösen ifjúsági kérdéseivel kapcsolatos területen tette ismertté nevét, mint szó­nok, előadó, cikkíró és szerkesztő, Egyi- ke volt azoknak, akik a kezdet kezdeté­től részt vállalt és vezető szerepet vitt az ifjúsági mozgalmakban és szervezkedé­sekben. Előadásai, cikkei, melyek a ref. egyház és a\z egyetemes nemzeti élet alapproblémáit ölelik fél, méltó feltűnést kelteitek mindenkor. Lássuk tehát, mit mond SLás í Bő öezs {> Az „Ellenzék“ szerkesztőségén ek felkéré­sére ..az c múlt év magyar political hely­zetéről, kuiluijeieiuségcVöt és 'ifjúsági kér­déseiről* kei] aiylBattik-oziniom. ügy vélem, hogy erről ia három éleikőrről meni egyete­mes magyar, hanem erdélyi magyar vonat­kozásban 'kell szótanom. Sajnos, semnviké- pcai' sem áll módomban szemléi ilarianţi az •egyetemes magyarság politikai, touilllurá’ds és ■ifjúsági élete föiLöóll-. Sőt, erdélyi vonatko­zásban sem könnyű (kisebbségi életünk fent jelölt három szeletét áttek.nlená, különösen egy Ilyen, mégis csak szűkre szabott nyilat­kozat keretében, A politikai életet úgy szem­lélem, miiint a iromámiiai' magyar 'kisebbség egyik tagja, akinék nincsen semmi külömö- sebb megbízása a pofiit Hori élei irány Iá su­bán. tHivallásainmiáJI és munkaöreitmnéi fog­va természetszerűleg vám elég sclk közöm a kulturális és ifjúsági élethez. Mim den bonilláié megítélései szemben a teghakrozoVJabbam vallom, hogy7 r.z elmúlt 1937 esztendő Is nagyban szolgálnia kisebb­ségi nlipközöségünik u j ö el ud altosod ásót. Lassan-ilatssam csak ráeszmélünik arra, hogy annál sikeresebb lesz kisebbségi óletiü.nik, mdtnél iinlkább megtaláljuk és kifejezzük en­nek az életformának sajátos ■törvényei és nniméj Inkább ezek szerént rendezzük ]>e életünket. Azt kel; mondanom, hogy ebben az évben agyon sok jeli' mutatott arra, hogy a k’sebbségi éleinek majdnem minden vo­natkozásban adva vannak a kerete«, nekünk csaik ezeknek a kereteknek aiz élettel és ■al- Iktatmas emberekkel való megtöltésén) IkielU fáradoznunk.. Az esztendő nagy politikai itanuíliságai két­ségkívül az ViOiM, hogy kiisebbségi magyarsá­gunk egésze ismét ellen, kifejezte, hogy a miaga legegyeiemesebb közösségi keretének az Országos Magyar Pártot tekinti! A sep- siszenfgyörgyií nagygyűlésen, de kiilSinősen a v álaszf ásókomi keresztül meg kollleíit iláb numk, hogy kisebbségi népköz ősségiünk ön­maga szerves keretének itekinti ezt a pántot. Ezzel szembeni még mindig kísért az >ni gond­dalait, hogy e&fc » közösségei azonosítsuk ■aruniaik vezetőségével és munkáját ebben az elszülktiett értelemben tekimitsülk. -Meg kel' Látnunk. amiül' népiközösségümlh ragaszkodásai kifejezett!, hogy ehhez a párthoz másfélmil­lió magyar ember leglényegesebb életigé- nyeinek kielégítését fűzi és a'Mó»l Leglénye­gesebb é! ebigényeinek kielégüléséit jogosan vá'rjia is. Nagy jelnek íkelll tekintenünk, hogy a magyarság legegyetemesebb szervezetéhez vapó hűséges ragaszkodás az elmúlt észtén- dőben éöletáirdozaltoit is követőéit. Ezt az első áildoztailOt egyszerű földműves emberek hoz­nák. Ezit a jelt magasain kell 'tanítanunk pár­tunk mind'etni tagija >éis vezetője elé. Öröm látni, hogy népünkben annyi belső és külső atka d ál y ellenére is megvian az igazi nemzétiii egység uláini vágy és ez,t a vágyat minden ■alikiailmiais percben domiínáló erővei ki is fe­jezi'. Ha pártunk vezetősége nem is tod sem­mi nagy poliillikaiB eredmény rój beszámolni, népünk egységes magatartása & legbiztosabb aillaipot muitaittai meg, amelyen a Jegszerve­se hb és ilegsokoldailubb. a reális igényeket minden tekiinibetíbein kielégítő politikai éle­tet lehet fei'éipitaniii. Azt az érzelmi egységet, amelyet oly tisztáin muitiaitott meg kisebbségi' néptközösiségüinlk a Leghatározottabb é.s leg­szervesebb gaz diaisági, politikai, társad almi egységgé épileni, ez iaiz a feladat, melyet pártunk vezetősége elé sürgetően álhit odia népünk politikai önfudáiámak ezévi meg- ínyiiiLaitlkozása és pártunk vezetőségével szem­ben kifejezett bizalma. Kuli túrtál! is életünk (kissé mozdulatlan ta­vába-, minit hatalmas kő zuhant bele az év elején Miakkiai Sándor ismert „Nem lehet.“ című irásia. Egy esztendő távlatából világo­san meg lehet ittéilinli, hogy a'ig volt még érás, laimeilyik ilyen nagy mé.v.^K'ben szol­gálta volna a kisebbségi önfdatosGdás ügyét, miiinit éppen ez a cikk. Egész kisebbségi kö­zösségünk egy szóval felélt vissza, hogy „lie­het, mert kék. Közösségünk az emberi való­ság lelietelHeuségé vei szemben, ha tározót la n uibalti a parancsoló (keni valóságára és lehető­ségére. Ezen felül Makikai cikke 'elmélyítette magái a kisebbségi kérdést, végső vonalko- zásóiban mutatta meg, hogy számunkra « kisebbségi ellet még mennyire csak kérdés, de ezzel együtt sokunkat arra sarkalt, hogy a ik'sehbségi kérdéssel szemben még ön tu­datosabban dolgozzunk a kisebbségi válasz megadásán. Mii -a kisebbségi tudomány, mű­vészei’, neve’és e három igazi ku Illír tényező hivatása? Semmi más, mint fáradozás a ki­sebbségi válasz megadásán. Az Erdélyi Muzeum Egylet székelyudvar- hellyi vándorgyűlése megmutatta, hogy van­nak erdélyi magyar tudósok, akik a tudo­mány művelését nem öncélnak, hanem ma­gyar népünk szolgálatának tekintik. Ezen a vándorgyűlésen, határozott jeleit láttuk, heg}- úgy filozófiai*gondolkozásunk, mint tör­ténelmi 'kutatásunk és feldolgozásiunk, vagy nevelés-, orvos- és jogtudományunk útban van afellé, hogy igazi sorstudománnyá vál­jék. A muzeumegylet gyűlésével kapcsolat­ban felmerüld! az erdélyi nyár? szabadegye­tem gondolata, aminek megvalósulása nagy nyereségei) jelenítene kulturális téren. A mú­zeum egylet kolozsvári téli előadásai! tovább v'ilsz'ilk azf a tudományos munkát, melyről a nyári vándorgyűlés bizonyságoi tett. Ürömmel liehet mlegáflapiltani?', hegy a néprajzai való foglalkozás egyre öntudato- sabb munkájává válik azoknak, akik azt hivatalosan művelik. Öröm ţ'idinii, bogy ezen u téren különösen a fiatalabb kutatóink buzgolikodmaík. Az Irodalmi élet két legnagyobb esemé­nyének Kos és Xylrő darabját tekintem. Az a meggyőződésem, hogy ezt a két. müvet nem lehet az iskolás esztétikai szabályai sze­rint élték elinii. E két mű a maga 'lényege szerint annyira uj, hogy természetszerűleg törhette szét a drámaiallkótás Iskolás szabá­lyait. A mű'flajiüag tiszta dráma feladata: az egyetemes emberi éltet törvényeivel minden esetben összeütköző egyéni élet-sors végzeté­ben. Ikiábrázollniii. Az uj ancisz, vagy német drámában a fáusadaffimá, iilfetve nemzeti kö­zösség maga je’iemlk meg a színpadon, hogy a társadalmi, ülhetve nemzeti gondoláit, ere- jérŐO hódítókig bizonyságot tegyen. A Kos és Nyirő darabjában, az erdélyi magyar nép kéb Clegérüék'esebb rétege szólalj meg (a k'a- lioitiaszegii és székely magyar t. il.) és szói hozzánk mint közösség, nem miiinlt egyénhez, egyéni sorsunk kérdéseit illetően, hanem minit ugyanannak a népnek fiadhoz,. Ezt a közösségi érzést, a magiam magyar sorsában való megerősödésemet egyeltem más miagyar dráma sem fudljia és tudta bennem ehhez a két műhöz hasonlóan, valósággá tenni. En­nek a két darabnak llyenszerü értékelését még nem látitam senkiiméi sem, nem tudom, maguk az írók e!ífogadj'áík-e, de nekem val­iomásl kolleiit ton nem, hogy ezeJkhc-n a ui.i- de iih"m veikben viailiaimi egészem újat', a modern ma­gyar dráma elisö jc eíb latom. A/ a közön* séighatán, inC'i'yet kűlönósrn a Nyirő daraihj i ér el, sokkal több és mélyebb, mimt uvt okos kritikusok gon id adják. Ingedjük r "'1 s/abadon le.Ibiim azt a mely titok' i os ueni- zeti érzést, amely ott szendereg k ikii ok mé­lyéi) a ncm/zOti művészet nagy alkobisa nak hallására és áldjuk az Istenit, ha ad olyan művészekéi, akik magyar voltuiikb.wi gyö­keresen meg 'tudnak mo/gailnni. Az irodalmi, élet területén igen jelentősnek táirtom a Szenilér—Kós-vitát, amely előbbi kezdeniénye/ésére a trano/ilvani/mus és eu- ró'piaiság kérdi 'sülben, mint f latalühh és idő­séiül) irónein/edék pőre röbbuut ki.. Noha kor szerint' a S/emllén á'tal képviselt tiiaila- llai)h iirókhoz tartozomi, ki kelll jelentenem, hogy a Kos álláspontját vallom magúmé­nak. Ennek a vitának ez ad különös súlyt, hogy o Szem,’ér álláspontjában az u. n. Vá­sárhelyi Takilkozón összegyűlt fiolátok hatá­rozata nyeri aktuális kifejezést. A táláhozó ép])cn Szi-mler o r' in (la va után knnondolta, hogy „szükségesnek túrija aiz erdélyi magyar szellemi I ét európai tájékozódását, e tájé­kozódási tó igyl'lngossá ti'Pclét és n iroröálntiikus ön.szóiulé! I tehertételétől való mentesítését.1 Szenilér értelmezése szerint a „roruátnthkais öniSizemtélel“ bizonytai’au körvonalú inegfo- gaflmozăs.ii alatt ni trausz'üvánizmus értendő. Ezzel a vitával inegiindult az erdélyi irodal­mi élei újabb osztódása, amelynek alapját aizomban nem u generációs különbség, hu­nom wz erdélyi! kiselbhsligi so'ls sajátos szem- ló’cle , kotja. Fiatalabb kötőinknél gyakran lehetett látni, hogy lírájuknak gyökérzete 'mennyire elszakadt attól az érdé yi östaluj- tóí, melybéíl Reményik, Aprily, Kós, Mákká’.', Tamipiai. Nyirő, Taimáisij Bo?lízs Ferenc és mások kihajtottak. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy a fialnl'ibb írók egyik csoportjának ez az európai utakra való kitérése még ön- tudhtosnbbá teszi az igazi, so"sformáló er­délyi irodalmat, ame’ynek 'szüksége i's volt arra, hogy isim; t öntudatoson felszínre hozza sajátos értéke t és öntudatát, mert egyre in­kább érzel! rajta vtetami bizonytalan körivo- no’u hideg humániizmusmiok hatása. Egészen bizonyos, hogy ha válóban erdélyi irők 'azok, akik Szemlére! együtt a széles európai! vi­zekre eveztek kí, nemsokára vagy ciLs'siz'afér- niek az erdélyi iroda’om igazi élet for uáts'a'j- hoz és szolgálatához, vagy megszűnnek erdé­lyi írók lenni. Fel kel! lennünk a kérdést, hogy a iriu'l'a’albb íróknak az újra éledő álta­lános humánizmus'ához vű’ó vibszatéése, amelyet különösen a Rnliits álla1 irányi toll uj Nvug.at, vagy a fiatalok Ápol ló-ja képvi­sel Magyarországon, nem jelen ti c az ifjú­ság megfárodását és menekülését a reális er- dé’yi feladatok váila 1 ásn elől? Uto’.'vó kérdi síink az ifjúsági kérdés. Itt mindenekelőtt szomorúan kell megemlékez­nünk az erdélyi mngyar ifjúság ángy Halot­téiról: Balázs Ferencről, Kós Kovács Istvárc •:>ól és dr. Kovács Józsefről. Hármójuk közül Balázs Ferme jelenítette a legszélesebb mo­dern humanizmust és a Icgöntudatosahb er- dély,iséget egv szemlc'ílyfben. Egyike ozoknak, akiknek legtöbbet köszönhetünk a sajátos kisebbségi válasz megalkotásában. A Szeim’ér által követelt európaisággá'! szemben a világ- kitekiníésir.ek vo’it a' ki pviiselője, oki úgy tud­ta az egész vülljgot bejárni és n mai világ minden értékes kulturórlékét magáévá lenn, bog}’ megmaradt egészem erdélyinek és ugv lett a viliág modern unitáriusságána'k egyik l'eigt' itékesebb alkotó szelleme, hogy sobalsem tagadta meg a viliág előtt erdé’y'ségét. Erdié- lyisége révén tett szert világhibnévre, egy­előre csak hil'sorsosai között. Kós Kovács István a mega cejóvel szívósan küzdő fia- j tál ember igazi ipéHdiája marad aizoík előtt, I akik ismerték, csodálatosan tudott kis dot- gokhau nagy igazságokat meglátni. Dr. Ko­vács József hagyaitékáimak legértékesebb da­rabjai a klasszikus és modern olafsz szeFöm- meli valló szerves íkapcsio’ataii, ezen a téren ő voí't az erdélyit szakember. ÉletakaraiLa an­nál keményebb vol't, minél közelebb jött hozzá a ládát!. Haillállirájá't olyan méiltiékíben váltotta fel az ffl&t parancsainak vailó enge­.'uiiilyen mói I 1: !;e:i kö/Hchb ju­inti a idxli02. Ebben igazi lesiv U Iái cmiii'k. Miiidííí-lh-ii példát tu ii I« 1 ? I- <;b bau, hogy ;i Uü/érl való /o , ilhau in1." ' «■gyér)' Jiuí'áMó '..dó léhlmc'l is hállerlu' l.'H s/.oiilaiii. Eleiünk iga/i é.ileluie és célja 'M wi.i I : iinagiin'iOC. 1./. V v Ujlfti.'.gí i lcLnyi 1\áiml.i ,ai közül a/. ii. ii. Vásárhelyi Találkozó emelkedett Ici I g inkább. Az Erdélyi 1 .italok őszi .számában határozottan leszögeztük azok d a pontokat, amelyekben nem értenünk egyet a lalálkozo val. Az. azóta elleti hetik sok tekintetben. <ga- zollák agenda inuinkuit. A találkozó nem ma­radi meg, «uiiil.'it célját maga körvonalaz! i ij'U-zt.i/ lalálkoziánk, hanem egy uj mozgalom und ti M <1 1M •■! <’i e, ez e mozgalom a/.onb.Hr, (imiivt azt Tamási Áron is megal apította i Függelem Újság karácsonyi ízámáhaii, meg­torpant akkori, amikor a cselekvés területéin kelleti átvinni, a „cselekvő 'ifjúság11 el me'éti megálllapHiás'ail. Az. u. n. ljulo'dali ifjúságii exportnak a !ü'áiltkozób résztvelt tagjai mód a’áirták a tu álko/ó hafározatail és ezzel a magva' -ág polil lv'«ul képviseletéül e ismerték az Országos' Magyar Pártol, ezzel szemben, volt közöttük olyan, ok.' a MADOSZ nuk n nemzeti-pa rüszt párt tál kötött választási pak­tuma alapján .* fecnii párt listáján vá lla t kép viselő jel ölfcé.get és többen aktive is M'.zt- ■vettek a nemzeti-paraszL'párt melletti vúlasiz- íási propagandábam. Ez a tény azt o tanul- üú'got fejezi kél, hogy o demokratikus keresz­tyén erdélyi inagyaik ér le 'miség csak úgy tudja az u. n. ifjúsági egységet megterem­teni, ha egyszer maga önmagán belül tisz­tázza1 kérdéseit, meg szén vezi önmagái és ilyen előzményiek után kel esi az u. n. baloldallal való kapcsolialot, ha ezt a szükség esetleg úgy ki v ánje,. Az w meggyőző ellesem, hogy a talá'kozó alán még kevésbé egységes az erdólyi fialni intelligenciái, rarut volt azelőtt, a régebbi mozgalmak nem tudják, hogy miképen néz­zék n talá’kozón külxm'l'akozott uj mozgal­mat. nem tudjuk, m: lesz vu ta’iádlkozón meg­bízóit clökészi'lö bizottságnak a ll pésc ozok- kal szembó:i', «akik a hozott határozatok elle­niére nyilvánvalóan szembe állottak a talál­kozón megnyilatkozott po’i Lkai felfogással és nem tudjuk, hogy a találkozón megjelent írók minden)ke a’áirja-e Szem'.ér uj i oda- ! om.szemi"lé]'eHét, amelynek c’opgondolöitai a találkozóim <te kifejezést nyertek. Én azonban nem tartom feleslegesnek, hogy a találkozó eredmlc'Éyeképen eddig elrejtett elérőitek kirobbantak, sőt azt sajnálom, hogy nem kö­vetkezett a lalálkozo után több vitai, mert csak így lehet a kó'tiétek t sztázásához e’jut- n?. Végzetesnek ta'álnám. ha a fiatalság közti is •befétí'Zkel'rtá magát az a szellem, amely az egység ham's látszatával takarja el a tényle­ges ellentéteket. Az igazi egvség nem az egy­más kedvéért lealkudott világnézeti sajátsá­gok iigy-cs egyeztetésében, hanem a külön­böző adományok fk-ztelelcn felépüli organi­kus együtlműködé.vben áll. Nagy ká':\ hogy fő:sko!ás ifjúságunk műi­den AJeli-fyi'iváim’ás.át megbénitolta az uj egyetemi törvény. Az ifjúságnak ezen cso­portjának vezetőiben mindennél erőteljeseb­ben ég n vágy. hogy a történelmi egyházak körül ehelyezkedve, a liilbelii sajá'uágok fel­adása nélkül o- kulturú !s és társadalmi szol­gálatban találják meg a felekezeti határokom tuü közös nrunkamezőket. GYOMOR. BÉL. VESE, MÁJ ÉS EPEHÓ­LYAGBETEGEK íz ívesen isznak reggelenként egy-egy pohár természetes FERENC JÓZSEF ke- serüvizet, mert annak hatása gyors és b’ztos, igen enyhe s ezért nagyon kellemes. Kérdezze meg orvosát. Komo-y vegyész szakképbe-t gyógyszerész, minden szakleönyvef, folyóiratot, minden nyeli'ven LEPAGE-nál rendelhet. Közölje milyen szak vagy kérdés érdekír, milyen nyelven ért és megkapja a megfelelő részletes jegyzéket. Cim: LEPAGE Cluj. Kiirioíía családjai Czigány Dezső iestőmüvés: BUDAPEST, január 3. Szilveszter napján borzalmas család- irtás történi Budapesten. Czigány Dezső neves festőművész, egy Lendvai utj vil­lában fényűzően berendezett műterem­lakásában revolverrel kiirtotta családját, majd önmagával végzett. A tör lén leket a festő rokonai fedezték fel, akik délelőtt telefonon keresték Czigány t, miután azonban ez miem jelentkezel, lakásán keresték. Az ajtót zárva találták. Gyanút fogva szóltak a villa házmesterének, aki römbölésre senki sem nyitotta, ki, feltör­ték a lakást. A hálószobában borzalmas kép fogadta a belépőket. Egymás mellett feküdt az 57 éves Czi­gány Dezső, felesége, Judit nevű leá nyúl: és ennek 2 éves kislánya. Cziigány Judit, Ingusz István felesége és állandóan Párásban élt, Kislányával az ünnepekre érkezett Budapestre szülei meglátogatására;. A családir'ás áldozatai közül egyedül Czlgányné volt még élei­ben. Őt a mentők kórházba szállították, rendőrt hivott s miután az ajtót a dö í felépüléséhez azonban nincs remény. Czigány Dezső búcsúlevelet nem ha­gyott bálra. Valószínűnek látszik, hogy végső elkeseredésében követte el borzai más tettét. Mint rokonai * mondják, ugyanis, bár jónevü festőművész volt, évek óla mégis rokoni támogatásra volt uDalva. Valószínűnek látszik az is, hogy) Czigány és hozzátartozói közös elhatáro­zással választották az együttes halált. Czigány Dezső második felesége ko­lozsvári leány volt. A festőművész Szi- lasi Mór volt kolozsvári egyetemi tanár. Borbála nevű leányát vette nőül, 3

Next

/
Thumbnails
Contents