Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-18 / 13. szám

1933 fúnáit 19. ' A.J*" x As v> ^ A ^ ^ /* XERJEN ADY HARISNYÁT LEIERT A Református Nőszövetség f Sí f4 r 9 f ©» ^ szeretet és az akarat rendes evt őszinte ünnepe volt .Jelszavunk a Hit, Akarat és Szeretet“ — mondotta báró Bornemisza tlemérné, a Nőszövetség újból megválasztott elnöke Amint a Rnf. Tlieológia nagy diszter- [ mét zsúfolásig megtöltő asszonyokat néz- ] zük, ug3r érezzük, mintha a munkának és szeretetnek egészen különös parla­mentjét látinánk magunk előtt. A tömeg nagy, fegyelmezett és meghatott. Tudja mit végzett és tudja mit kell még végez­nie. Ez a tudat adja meg azt a különös összhangot és egységet, amely olyan testületnek lehet csak uralkodó eleme, amelynek kizárólagos eszménye a köte­lességtudás és szeretet. Enélkül ilyen ál­landó és ilyen eredményes együttmun- kálkodás el sem volna képzelhető. Amint! megfigyeljük a sok református magyar asszonyt, akik kor és társadalmi különb­ség nélkül gyűltek egybe, hogy tiz év közös munkáit és eredményeit számba ­vegyék, uj terveket szöjjenek, uj lehető­ségeket állítsanak a munka szolgálatá­ba; eszünkbe jut, hogy az itt egybegyűl­tek között mennyi az anya, feleség, ke­nyérkereső, sokszor család fenntartó is. Elgondolkozunk azon a nagy belső er­kölcsi erőn és kötelességtudáson, amely- lyel megmaradt kis pihenő idejüket ál­dozzák fel a nőszövetség tagjai, bogy a szeretetnek, részvétnek és kötél esség tu­dásnak ebben & nagyszerű munkájában részüket kW egyék. Nagy családnak lát­szik — amint a Református Nőszövetség elnöknője megállapitotba — akiket a közös gond, munka és a segítés vágya minden kapcsolatnál erősebb kötelékkel köt ma már össze. A kolozsvári Református Nőszövetség ezévi közgyűlésének különös jelentőséget adott az a körülmény is, hogy ez a nagy és eredményes munkát végző szer­vezet most érte meg tizedik évforduló­ját. Tiz év küzdelmein, aggodalmain, nehézségein és akadályain keresztül ju­tott cl ahhoz az eredményhez, hogy ma már alig van öntudatos református magyar asszony, aki nem venne részt szívesen a Nőszövetség sokfelé ágazó szeretet-munkájában. De nincsen egyet­len otyan területe sem elitnek a munká­nak, amelyet ne szerveztek volnai meg és amelynek áldásos hatását ne erezné meg sok, igen sok szegény, nyomorult, öreg és gyámoltalan, az életnek mind­azok a kivetettjei^ és elesettjei, akik se­gítségre szorulnak. snrausíska iga&i emléke áldosaá** sí$össid!ls isr- Bornemisza Efemereié baj1' minél közvetlenebbül érintkezzünk egymással. Nekünk, az egyes pdroclná.k asszonyainak meg kell ismerjük, meg kell szeressük egymást. Kell érezzük, hogy egymáshoz tartozunk! Egyet hiszünk! Egyet akarunk! Köztünk nem számítanak a külsőségek! Származást Vagyon! Nem kérdezzük, hogy palotából, vagy kunyhóból jött-e valaki? A Nőszövet­ségben csak az a fonto's, Id milyen lelkű- lettel, metnnyit dolgozik. Elsők nálunk azok, akik könyörületesek, önzetlenek. Tudnak áldozatokat hozni. És tudnaJc iga­zán szeretni. Ebben a szellemben akarunk raz uj munkaévben dolgozni! Jelszavunk legyen: „Hitt Akarat/ Szereteti“ Nagy figyelemmel hallgatta és nagy tisztelettel fogadta a közgyűlés a bensősé­ges, közvetlen szavakkal elmondott el­nöki megnyitót. Mindenki érezte, hogy az ilyenkor megszokott megnyitó beszé­dek hangján túl kérés, biztatás, szeretet- ij teljes simogatás van benne. A szivekhez : közeledett és azokat hozta még közelebb í egymáshoz, akik évek hosszú során a I munka apró tégláiból segítették összehor- I dam a Nőszövetségnek ma már erős ala- 1 pokon nyugvó szervezetét. A közgyűlés 4 órakor vette kezdetét Vásár­helyi János püsipiök jelenlétében, aki mind­végig látható örömmé] és meghaitódottsággal vette tudomásul atz egyes' bizot tságok jelem- léseit aiz év eted meny ei ről . A közgyűlést Deák Ferenc félkész igehirdetése és áhitalos imája, nyitottal meg;. Utálna báró Bornemissza EJiemémé, a kolozsvári Református Nőszövcl- ség elnöknöje, oizi alábbiakban mondotta el meleg, szeretettől áthatott elnöki megnyi­tóját. ,,Örömmel és hálával üdvözlöm itt, meg­választásom óta először, kedves nőszövet- ségi testvéreimet. Örömmel, hogy annyian jöttek el ide, hálával azért a sok kedves­ségért, figyelemért, jóindulatért és megér­tésért, amivel mindig el halmoztak! Szivem egész melegével köszönöm ezt mindnyájuk­nak. És köszönöm azt A, hogy egés\z éven át olyan fáradhatatlan áldozatkészséggel, olyan buzgón és lelkesen dolgoztak a nő­szövetségben. Ilyen értékes munltatár sakkal t ennyi szeretettel, melegséggel körülvéve, igazán őröm a munka Pedig voltak sokszor na­gyon nehéz, gondtenhes óráink. Annyi éhe­ző gyermek, annyi esdeklő ifjú szem nS\: reménykedve reánk, tőlünk várva küzdel­mes utjuk egyengetését a jövő felé. Az a sok nyomorult remegő kéz, mely könyö­rögve nyúl felénk. Azok a szegény, min­denkitől elhagyott öregek, betegek, kik­nek mi vagyunk utolsó reménységei, mind, mind tőlünk várja, a segítséget. És ez la segítség bizony sok álmatlan, aggodalmas éjszakát, sok gondot, nagyon sok fáradsá­got és nagyon sok önfeláldozó munkát je­lent. De az Isten megsegített minket és nyu­godtan és nagyon boldogan állíthatom, hogy egyetlen esetben 'sem kellett vissza­utasítanunk senkit, aki segítségünkre szo­rult. Visszatekintve 'az elmúlt évre, mégis annak örülök legjobban, hogy kezd meg­valósulni köztünk tavalyi székfoglalóm egyetlen programpontja: a szeretet. ügy érzem, valahogy közelebb jutottunk egy­máshoz. Több a bizalom, több a megértés egymás iránt. Kezdünk olyanokká lenni, mint egy szerető, nagy, család! Bevallom, hogy mindig, mikor a nőszövetség valame­lyik tagjával találkozom, éltős egymáshoz tartozást és nagy melegséget érzek. É\s azt hiszem, nagyon sokam vaknak még jgy közülünk. Ezen a baráti utón kell tovább haladnunk. Ez méltó hozzánk. Csak ilyen megbonthatatlan egységben •szolgálhatjuk a Nőszövetséget. És csakis akkor, ha annak érdekéért féllie tudunk termi minden hiú­ságot, érzékenyt éget. Azt is, ha megbántot­tak, azt is, mikor azt hisszük, igazságta­lanság történt velünk. És mindig csak arra gondolunk: mi jó a Nószövetségnek? Mivel erősíthetjük? Mivel has znál halaik neki? És tudnunk kell önmagunkról teljesen megfeledkezni. A „kis én“-ről — a nagy „Célért“. Mert van-e nagyobb, szentebb cél, mint egyházunkat és ezen keresztül fajunkat' országunkat hűséggel és becsüle­tesen szolgálni? De csakis akkor szolgálunk komolyan és szeretünk igazán egy ügyet, ha tudunk azért áldozatokat hozni, A munka igazi értéke óiz az ál dózert, amit érte hoztunk. Kedve's nöszöveíségi testvérek, bocsánatot Ic&nek, hogy kissé elkalandoztam és még nem beszéltem (Azokról a kézzelfogható szép eredményekről, melyeket sikerült a mult évben Isten kegyelméből elérnünk. A második Napközi Otthon a Kajántói-uton, lamely ben éppen ott, ahol talán legnagyobb \a szükség, 40 gyermek testét és lelkét gon­dozzák szeretettel. A kerületi és kolozsvári Nőszövetség barátságos, meghitt uj ottho­nai. A hidelvei és felsővárosi szorgalmas bánáti köt őkék, melyekneJc mind az a cél ja, hogy ápolja a tagok között a bizttlmat, az összetartást és a szereletet, De ezekről be­számolnak majd bővebben a titkár és a bi­zottsági elnökök jelentései, melyekből látni fogjáJx, hogy milyen komoly és eredmé­nyes munkákat jelenthetünk. Nekünk nem szabad és nem lehet ellankadnunk. Acélos akaMtal és erős hittel, sok türelemmel és kifogyhatatlan szeretettel mindig többet és többet kell tennünk a gyermekek, öregek, szegények és betegekért. Minél nehezebbek az idők, annál inkább. De ezt — és itt megint visS\:a keli térjek arra, amit már mondtam — csak áldozatok árán lehet és csak úgy, ha mindig teljes lesz közlünk az összetartás. Ezért kel! minél gyakrab­Az elnöki megnyitó befejezése után Borbáth Dánielné, a ref. Nőszövetség tit­kára foglalta össze jelentésében az egész év munkáját, eredményeit. Mielőtt az egyes bizottságok tevékenységéről adna rövid összefoglaló képet, meghatódva em­lékezik meg az év folyamán elhalt nőszö­vetségi tagokról. Meleg szavakkal emléke­zik meg báró Bánffy Zoltánnéról, aki éle­te végéig a legkitartóbb érdeklődéssel fi­gyelte a Nőszövetség munkáit, mindig se­gített az arra rászorultakon és adomá­nyaival a Nőszövetség intézményeit igen gyakran támogatta. Megemlékezik az ugyancsak 1937-ben elhunyt Keleti Péter- néről, aki úgy maga, mint hozzátartozói utján munkával és anyagi segítséggel állt a Nőszövetség mellett. Kegyelettel emlé­kezik meg dr. Vásárhelyi Boldizsárnéról, Táncz Jánosnéról, akik mindvégig hűség­gel szolgálták a nőszövetségi munka ügyét. E szomorú felsorolás után méltatja és röviden összefoglalja az egyes bizottsá­gé le nlé seifei gok jelentősebb eredményeit, felsorolja azokat a nehézségeket, amelyeket hittel és kitartással le kellett győzni, hangsú­lyozza, hogy báró Bornemissza Elemérné elnöknő példamutatása milyen hatalmas vivőerőt jelent munkatársainak. Hálás köszönetét mond Vásárhelyi János püs­pök urnák és Vásárhelyi Jánosnénak, a kerületi Nőszövetség elnöknőjének, akik szeretettel és odaadással nyújtják a leg­messzebbmenő segítséget. Majd Lőrinczy Ferenctié ellenőr teszi meg ellenőri jelentését. Utána Deák Ferencné a hitvédelmi bi­zottság egész évi munkájáról számol be. Hangsúlyozza, hogy a hitvédelemnek két­féle munkája van. Látható és láthatatlan. Rámutat a feladatokra és utakra, ame­lyen járva mindkét munkarész betölt­hető. Dr. Szöllősy Jánosnc az iskola-ügyek egész évi tevékenységéről számol be. Fel­sorolja azoknak neveit, akiknek segítsége SELECT MOZGÓ Benőit kapitány. Izgalmas kémfilm. — Főszerepekben : JULES BERRY, VIVÍANE RO­MANCE és JEAN MURAT. — MŰSORON KÍVÜL HANGOS HÍRADÓ. Ma szenzációs premier! Felolvassál* a nélkül ez a fontos bizottság feladatait tel­jesíteni nem tudná, beszámol a segélyezet­tekről, az iskolai pályázatokról, ismerteti az egész munka lényegét. Utána Dósa Miksáné meghatott sza­vakkal ismerteti a Benedek Elek napközi otthon mai helyzetet, a gondozás alatt ál­ló gyermekek szellemi, fizikai és erkölcsi fejlődését. Hálásan mond köszönetét mindazoknak, akik minden évben meg­töltik élelmiszerrel a Napközi Otthon pincéjét, pénz cs természetbeni adomá­nyaikkal segítenek megvalósítani a legfon­tosabb feladatok egyikét: az otthontalan, ellátásra szoruló kis gyermekek gondozá­sát és nevelését. Külön is köszönetét mond a földész-nőszövetségi tagoknak, akik adományaikkal felbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek. Könnyezve mond köszönetét a jelenlevő és jelen nem lévő adakozóknak és Isten áldását kéri mind­azokra, akik a Napközi Otthon munká­ját adományaikkal könnyítik meg. Biró Mózesné a most felállított külka- jántói napközi otthon életrehivásáról, munkatervéről tesz jelentést. Ismerteti az adakozók neveit, az adományok mennyi­ségét, amellyel a Napközi Otthon létalap­jait megvetették. Karácsonykor már ru­haneművel és egyéb ajándékokkal tudták ellátni az arra szoruló kis gyermekeket. Dr. Illés Gyuláné beszámol az Aggmen- ház egy esztendő alatt eltelt életéről. Be­számol az öregek létszámáról, egészségi állapotáról, élelmezéséről. Megilletődötten mond ő is köszönetét azoknak, akik ado­mányaikkal segítik az Aggmenházat és ez­által sok gyámoltalan, családnéíkülr öreg eltartását. Isten csodálatos jóságára utal, amellyel a legnehezebb időkben is meg­segítette az Aggmenházat és a nemes és jószivü adakozók utján mindig juttatott annyit, hogy az Öregeket kielégítően lát­hassák el. Hálásan mond köszönetét mun­katársainak és kéri további segítségüket. Ujvárossy Sándornc helyett Kere.sztesy Kálmánná számol be a beteggondozó bi­zottság tevékenységéről. Betegek gondo­zásáról, gyógyitószerekkel és orvossal va­ló gyakori ellátásáról szól a bizottsági je­lentés. Dr. Újvárosi Miklósné a szegényügyi bizottság egy évi munkájáról nyújt igen érdekes és megható képet. Százszámra sorolja fel azokat, akik pénzbeli és termé­szetbeni adományokat kaptak a bizottság utján. És minden, minden gyűjtéseknek az eredménye. Tagok és nem tagok egy­aránt segítettek felöltöztetni azokat, akik különben cipő és ruha nélkül maradtak volna a téli hidegben. Köszönetét mond mindenkinek, aki segítségére sietett és ké­ri a további szerető támogatást. Török Bál int né a Nőszövetség menzá­járól ad ja meg felvilágosításait. Elmond­ja, hogy mennyi tanuló kap ellátást a menza asztala mellett és hogy a nöszö- vetség tagjai adományaikkal milyen nagy segítséget jelentenek. Pálffy Lásd óné a Nőszövetség pef- sely-ügyének mai helyzetéi ismerteti. Számszerűen sorolja' fel, hogy egy év alatt mennyi perselyt helyeztek el, össze­hasonlítja az előző évek eredményeivel, ismerteti a fontosságát a perselyek elhe­lyezésének, mindenkit kér e nem ne­héz, de. annál eredményesebb munka vállalására. Dóczij Ferencné a rendező-bizottság egy évi eseményeit ismerteti. Beszámol az estélyekről, tarka-napról, gyermek - előadásokról, jótékonysági teákról és azoknak nagy erkölcsi és anyagi ered­ményeiről. Számszerűit sorolja fel az egyes estélyek bevételeit és itt is az ta­pasztalható, hogy minél nagyobb a szük­ség, annál inkább sietnek a nöszöveíségi munkák segítségére. Ismerteti munka­(Cikkfink .,7 ntnUZS rddöont AZ AGY ÉS GERINCVELŐ MEGBETEGE­DÉSEINEK KEZELÉSÉNÉL i rcgbcválc tenné- szetai „FERENC JÓZSEF“ keserűvé — köríti reggel egy pohárrd bevéve — 4 tápcsatornát* ala­posan kiitisztitj;;, a további bóimüköűést elősegíti, a gyomormAsztésc megjavítja és fokozott «nyég- ctierét eredményez. Kérdezze meg orvosát

Next

/
Thumbnails
Contents