Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-12 / 287. szám

4 » 1937 december 12. ELLENZÉK / VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MAR AI SÁNDOR Â Ikiralksi Lelkiismeretes cikkírók minden de­cember elején kötelességünknek érzik, hogy beszámoljalak a lesújtó tapaszta­latokról, melyeket a karácsonyi újdonsá­gokkal megtömött játéküzletek kirakatai előtt gyűjtöttek. A cikkírók visszatérő leb an go Its ággal állapítják meg, hogy a karácsonyi kirakat humanista szempont­ból mind reménytelenebb képet mutat. A korszerű kirakatból úgyszólván telje­sen eltűntek a békés, ősjátékszerek, a karika1, a bugócsiiga és a hintáié s he­lyükbe apró lángszórócskák, miniatűr fankocskák,, könnyen kezelhető légi- bombavetőcskék jelentek meg, mint a modern gyermek elvadult hajlamainak j játékos kellékei. Ha e tudósításoknak hinni lehet, a karácsonyi kirakat kicsi­ben visszatükrözi azt a félelmes elszánt- ságot és elkeseredett vérszemjait, mely a felnőttek világát jellemzi. A gyermek játszani akar s ősi ösztöneinek engedve, gyilkoló szerszámokkal akar játszani. A * humanista elmereng a kirakat előtt és j súlyos következteléseket von le a látót- j lakból: az emberiség, mely már a gyér- j mekszobában nankingosdit, hasfelmet- j szősdit és sár.gagázosdit játszik, meg- j /érdit az erkölcsi pusztulásra. Ez a ma­kacs karácsonyi cikkek visszatérő követ­keztetése. Mint lelkiismeretes cikkíró, én is meg­álltam a karácsonyi kirakat előtt, mely állítólag hiven visszatükrözi a gyerme­kek szándékait és kedvteléseit; szemlé­lődtem és gyanakodtam. Az időszerű ki­rakatban csakugyan megtaláljuk a mo­dern hadászati eszközök kicsinyített má sart: van tank, mely egyszerre tülköl és lő, van lógelháritó ágyú, mely jelez és fütyül, van harcikocsi, világitó lámpá­val s vannak már — a szakma fejlődik! — kinai és japán ólomkatonák is, ferde szemmel1 és rohamsisakkal. Tetszik mindez a gyermekeknek? A kereskedő szerint igen. El kell tehát fogadnunk a föltevést, hogy a modern gyermekszo­bában négy- és hatéves gyermekek érte­sültek már a távolkeleti bonyodalomról s egyetlen vágyuk, bevenni Sanghajt. De a gyakorlat arra fajait, hogy négy- és hatéves gyermekek nem olvasnak újsá­got, politikai pártállásuk még nem töké­letesen kijegecsesedett, vágyuk, kiirtani a föld színéről a kinai nemzetet, homá­lyos és felületesen megfogalmazott s leg­alább olyan szívesen játszanak a bugó- csigával, mint az aknaveíőcskével. Gyer­mekek ősi hajlamairól biztosat tudni nagyon nehéz; s a karácsonyt kirakat előtt kinoz a gyanú, hogy nem is annyi­ra a gyermekek akarnak háborúsdit ját­szani, mint inkább a miniatűr háborús ipar, mely tankokat és bombavetőket gyárt részükre. Gyermekszobákban azt tapasztaltam, hogy a gyermekek rendü­letlen s lelkes hívei a magántulajdonnak, de a tulajdon minősége csaknem közöm­bös számukra.. Állítom, hogy gyermekek legsziivesebben olyan tárgyakkal játsza­nak — ma is, mint Platon idejében! —y melyeknek gyakorlati értelme, vagy je­lentősége semmi: egy darab madzaggal, üres cigarettásdobozzal, rongybabával, mely oly piszkos, hogy a nevelőnő undo­rodik kézbe venni s nem tud papát, sem mamát mondani, nincs igazi hajai és nem tudja lehunyni, szemeit — a gyer­mekek mindennel szívesen játszanak, ami önmagában nem értékes és értelmes, de a gyermek képzelete felcicomázbatja a lelketlen tárgyat, azzal a varázsos jel­leggel, mely minden játéknak föltétele. A vád, melyet a humanista a karácsonyi kirakat előtt minden esztendőben felhá­borodottan elrebeg. nem illeti a, gyerme­ket. Nem találkoztam még elemistával, i aki szívből gyűlölte volna a kínaiakat, j De a gyermek tanulékony. Egy ipar, amely kartonból és pléhből másolja azt, amit Krupp és Skoda igaziban gyárta­nak, felelőtlenül hivatkozik a gyermek gyilkoló ösztöneire s a gyermekszobában •is iparkodik lefölözni azt a konjunktú­rái, mely a felnőttek szobáiban oly fö­lényesen kivirult. Még nem láttam gyér- j racket, aki a Jézuskától a maga jószán- j Iából tankot kért volna. De ha kezébe ’ nyomják a karácsonyfa alatt a tankot, s a hozzávaló szemléletet, eljátszik vele. Eljátszik vele és belenő: a szemlélet­be éppen úgy, mint a tankba. Ezért ta­nulságos a karácsonyi kirakat. Megtanít­ja a személőt, hogy az erők, melyek a fein ütlek életét formálják és veszélyezte­tik, iparkodnak megragadni az embert kezdeti, vázlatos állapotában is, becipel­nek a gyermekszobába minden kelléket, amely a gyilkolás Lelki ragályát terjeszt­heti, mesterségesen kitenyésztenek a já­ték-kirakatban egy pszichózist, amely a gyermek leikétől idegen. Nem hiszek ab­ban a locsogó pacifizmusban, mely híg- szavuan hirdeti, hogy az ember jámbo­ran'és fegyvertelenül mészároltassa le magát másoktól, akik egyáltalán nem jámborak, de annál felkészültebbek. Nem hiszek abban, hogy az emberi port végül az nyer,; meg, aki leteszi a fegyvert. De hiszek abban, hogy az emberi fejlődés, minden, ami az életben erkölcsi jogcím, elsőrendűen pedagógiai kérdés: pedagó­gia, abban az értelemben, ahogy az Írás is 'tanítás, pedagógia, tehát erkölcsi fel­világosítás, amj. egyértelmű az értelem öntudatával és méltóságává!. Gyanakod­va nézem a karácsonyi kirakató! ezt a parányi háborús ipart, ezt a bádogból összetákolt fegyverkezési konjunktúrát, mely váilvonogatva hivatkozik a gyer­mek „ősi, gyilkoló ösztöneire“, siet fer deszemü kinai és japán katonákkal iz- gani a gyermekek képzeletét s aknave- tősdire tanít egy zsenge emberiséget — van ebben valami átlátszó és utálatos. Ez a leggyanusabb üzletág. Amit Skoda, vagy Schneider és Creusot csinál, az sem éppen erkölcsös; de legalább kényszerű. Amit a karácsonyi miniatűr háborús ipar gyárt, az minden évvel fölöslege­sebb, gyanusabb és erőszakoltabb. Csakugyan, miért végeznek félmun­kát? Nemcsak imperialista háborúk van­nak a világon; s a gyakorlat mindinkább arra tanít, hogy a nemzeti háborúk mö­gött ott lappang a polgárháborúk réme. Egyáltalán nem lepne meg, ha azt halla­nám, hogy a francia játékkereskedések­ben ezen a karácsonyon nagy sikere van a csuklyásosdi, összeesküvősdi és pol- gárháborusdi kellékeinek; nem lepne December 6-áin. volt húsz esetiéndejie, hogy Finnország függetlennek nyilván Kotta magát Oroszországtól. Az azóta eltelt húsz esztendő alatt az. újonnan megszületett országnak si­került valóban termékeny munkát kifejteni az egyetemes haladás érdekében1. iFűmország aránylag nagy állam, a tava­kat is beleszámítva: területe 385.000 km3, nagysága tehát a hatodik az európai államok között. Lakóinak száma azonban nem éri el a négymilliót sem, vagyis körülbelül ugyan­annyi, múlni Svájcé. A gyér lakosság legfőbb oka Finnország észtalki resztéinek zord éghaj­lata. Jelenleg aiz országnak mintegy kilenc szá­zaléka megművelt terület, tehát nagyjában ugyanan/nyi, mint Svédországban. Ezeknek a területeknek legnagyobb része gabonát, terem és ennek következtében az ország önmagát is el tudja 'látni! gabonával. Jó’j fejlett ipara s erdészete is vám azonban az országinak, ahon­nan a legutóbbi év folyamán 14 millió kg. vajat, nyolcmillió kg. tojást és öl millió kg. ■sajtot küldenek külföldre. Igen nagy a faiipari termékek kivitele is. A finn kormány tehát nem is léptet életbe behozatali korlátozásokat, a kereskedelmi mérleg elméikül is aktiv. Finnországban az a vélemény, hogy a kereskedelmi katpcsolaío- kat nem szükséges szabályozásokkal irány.i- lami. Hívei a szabadkereskedelemnek, amely még a gazdaságii válság legnyomasztóbb esz­tendeiben is ösztönzi a magánvállalatokat a lehető legjobb teljesítmény elérésére. A finnek kilenc! ized része finnül, egy tized ■része svédül beszél. Csaknem az egész lakos­ság evangélikus vallásié Mindkét nyelvű iro­dalom mintegy 300 éves múltra tekint vissza és mert Finnországban a közoktatás kötele­excelsior ételzsir nem tartalmaz vizet vagy más idegen anyagot. Mivel 100°lo’OS zsirv ezáltal a legszapo­rább és igy a legolcsóbb is. Kiválóan jó a főzéshez és sütemények készíté­séhez. Kapható minden nagyobb élelmiszer üzletben. meg, ha árulnának parányi cagoulard- okat, vagy piapirmasé népfrontis'tákat, a hozzávaló játékszerekkel: apró újságok­kal, melyeket a pártkasszából pénzel- ! nek, guruló rubelkékkel, egészen minia­tűr pártjelvényekkel. A háborús gyer- mekipartól igazán egy lépés kell csak ahhoz, hogy a pártpolitikát is bevigyék a gyermekszobába: a gyermek tanulé­kony s gyűlölni éppen olyan Mikesen tanul, mint megérteni és megbocsátani. Nem lepne meg, ha azt hallanám, hogy Oroszországban árulnak már apró bur- zsujokat, kartonból, hasukon kis arany­lánccal, zsebükben részvényekkel. Sem­mi sem lepne meg. A gyermek azzal! ját­szik, amit kezébe adnak. Például a láng­szóróval. A közelmúltban pedagógiai mozgalom indult, mely kj akarja tiltani a gyermek- szobából a krampuszt. Ez a mozgalom jogos és értelmes: senkinek nincs joga fölöslegesen félemlitemi a gyermeket. De azt hiszem, uszítani sincs joga senkinek. Nem pillanthatna oda ugyan ez a moz­galom a karácsonyi kirakat háborús kel­lékeire? A játék, melyre e kellékek taní­tanak és buzdítanak, a gyermekszobá­ban kezdődik és a meszesgödörben vég­ződik. Talán nem ártana, nagyobb élet- hűség kedvéért, az apró tankocskák. és lángszórócskák mellé odatenni a kira­katba a miniatűr meszesgödröcskéket is. cfinrűnlOja I ző, az irni-olvasni tudás ma már teljesen ál- j \ talános. \ j Ami a szociális helyzete! illeti, az életnívó ; i Finnországban sokkal magasabb, mint Euró- ; pa keleti 'vagy déli részeiben. Az ország kor­mányzati és törvényhozási rendszere a múlt­ba® is nyugati vagy északeurópai stilusu volt. j A finn nép mindig élénken érdeklődött az ország ügyei irán't és még abban az időben is, amikor rendi alapon alakult nemze'gyü- lés volt, a* földművelő rendnek nagyobb be­folyást engedtek az államügyek intézésére, mint a többi osztálynak. Ennek a következ- miéinyea földművelő rétegek fokozott érdeklő- i d'é!se a közügyek iránt. Finnország kelet felé a nyugati rgmai kui- i turai legészakibb bástyája lett és ezt a szere- ; pet tölti be ma is, amit a finnek állandóan j büszkéin hamgozltltniaik. A mcdiern fiiiliológlnii i kutatások kiderítették, hogy Finnországnak a j történelem előtti idők óta minden szomszéd- j jával voltak kulturkapcsolatai. A fin® nép minden időben a legkülönbözőbb kulturha- tásokat vede át, de legnagyobb hatással a skandináv államok voltak reá. Az ország évszázadok folyamán ért meg mai állapotára. A külügyeket nem véive fi­gyelembe, valójában már több, mint száz éve önálló államként intézi saját ügyeit. Egy uj állam megszületése mindig nehézségekkel jár. így volt ez Finnország esetében is, az átmeneti zavarokat azonban sikerült gyorsan j, kiküszöbölni. ! Finnország függetlenségének évei alatt na­il gyet fejlődött és nagyobb eredményeket ért i ; el, mint Oroszországgal való kapcsolatainak ! idejében. Tiszla képet akkor kapunk a fejlő­désről, ha azt mondjuk, hogy az 1913. évi I állapotokat vesszük állapul és azt 100-as in­dexel látjuk el. Ehhez képest az 1936-i hely­zet 218, tehát több mini 100 százalékos ja­vulás észlelhető. Hasonló emelkedést lehet megái lapítani az export területén is, ugyan­azon időpontokat véve figyelembe. Noha Finnország aránylag óriási területet foglal el, nem kényszerült azt soha fegyver­rel elfoglalni. Finnország területén a legutób­bi évek alattt több háborús 'veszély vonult el, területén többször viseltek háborút Oroszor­szág ellen s igy a nép békeszerelő ugyan, de késiz az országot bármikor vére utolsó csepp- jóig megvédeni. Finnország mai törekvése tá­volmaradni a nagyhatalmak közötti ellenté­tektől és csatlakozni az északi államok po­litikájához, ahol ugyanazokért aiz eszmékért lelkesednek. Mimit a nyugati eszmék védője más szelle­mi befolyásokkal szemben, a kulturális pio­nírok feladataként tűzi küzdve észak kemény elemei ellen, keményre edződött a finn nép is. Ebben a küzdelmében erős akarattal pá­rosult anyagi adottságok segítették és fogják a jövőben is segíteni győzelme kivívásához. Zogu király és Mikes Hanna grófnő házasságának gondolatát végleg elejtették Mint a Mikes grófi családhoz közel­álló oldalról értesülünk, az a hib, hogv Mikes Hanna grófnő a közelmúltban Ti ranában járt, nem féle! meg a tények­nek. Ezzel szemben a valóság az, hogv a grófnő és Zogu albán lóirály házassá gának gondolatát a vallási és politika: nehézségekre való tekintettel mái hóna ookkal ezelőtt elegtctlék.

Next

/
Thumbnails
Contents