Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-08 / 283. szám

taxa poştala plătită IN NUMERAR No. 141.163/1929 LEJ Szerkesztőség és kifli dó hivatal: Cluj, Calea Moţilor 4, szám. — Telefonszám: xí—09. — Levélem: Cluj, postafiók 80. Fiókkiatlóliivatal és könyvosztäly: P. Unir-i 9. Telefon: 11—99, X/VI1J, ÉVFOLYAM, 283. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS SZERDA Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Mflgyarorszigra: negyedévre 10, félévre 20, évente 4® pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbSzeSMa több. CLUJ=KOLOZSVÁR, 1937 DECEMBER ■CÉBBBMBMBaaBBBamaBM HBaa—n——a———tíniiAr^aiüi^rm*UHUUHxauaianBXl EnffiBBmaMBrt-.a'a I ssfsssígi wasiiinísoií Erdély irodalma Ismét átszállt a határo­kon. Most fejeződött be az „első erdélyi ma­gyar iró nemzedék négy tagjának szí öve asz- kői körútja, mely citt az összes nemzetisé­gek figyelmét megragadta és komoly meg­fontolásokat eredményezett. Ahogy ott az állam-nemzeti gondolat és általános euró­pai] demokrácia egyeztetésének országában mondották: megtört a jég. Egy további ol­vadás uj tavaszában remélik etjük, hogy a többségi magyar nép szerencsés összefogása most már gyorsan előre fejlik, hiszen itt bu­zognak leginkább a 'eíki lefegyverezés gon­dolatáért és a duna európai közösség meg­váltásáért. Most kezdte meg vándorút] át a „második nemzedék“ szintén négy Írója, vi­dám és bátor keresők, a szomszédos Ma­gyarországon. Irodalmi kőrútjukat a Látha­tár című kisebbségi folyóirat rendezi, amely állandóan tüzel a duna-völgyi összes népek megbékélése érdekében, viszont lecsillapult és higgadó tárgyilagossággal és valószerü- séggej ismerteti a kisebbségi életigénylése­ket, újabb irodalmi estéket rendez, amelye­kéin a különböző idegen nyelvterületi írói szerepelnek. Ez hívta meg a még nem 30 éves és a már nem 20 éves magyar írókat Erdély területéről, akik már mind a ma­gyar hagyományt a román művelődés ölé­ben folytatják és alakítják A Láth-e’é: é >- mes vezetője: Csuka Zoltán, tegnap ezt az ifjúság; körutat az erdélyi magyar szellem erejéből születő uj bizonyítéknak minősiti és hirdet?, ..hogy nemcsak nehány iífju író­nak, hanem az egész ifjúságnak ügyéről van szó.“ Csakugyan így kell gondolkozni és igy kell magyarázni. A „második nemzedék“ magával vitte „az uj erdélyi antológia“ cí­mű kötetet teli verssel, elbeszéléssel és ta­nulmánnyal. Szóval uj erdélyi bizonyítékok­kal], Ennek a kötetnek javát adja e®ő, ami­kor a szomszédos Magyarországot meg akar­ja ismerni és ön magát ismertetni, aki Ro­mániában irodalmi magyarságát szabadon, az öregektől segítve kifejtheti. Helyesen be­szélnek, odabent a nagy világban. Ezeket mondják: „Uj nemzedéknek érezzük ma­gunkat, amelynek egyetlen kitűnő telte: a Vásárheyi Találkozó. Erre büszkék va­gyunk. Mindnyájan ott voltunk. Kifejtettük vezér eszméinket: a szólam íalan és elfogu­latlan szemléletet, a regényességlől mente­sült magyarságot, a valóság látását, melyet a Találkozó a közelben próbát megvalósí­tani“. Elfordulnak az öregebbek a derűlá­tástól és regényes gondolkozás módijától. Azt mondják, aiz ő regényeik kisebbek és ezért céltudatosabban tudnak dolgozni, hogy megközelítsék a legközelebbi célt, amely az írót a néphez és a népet az Író­hoz közelíti. Igaz és helye® amit mondanak, habár if jus elfogultság és tévedés is csúszik szavukba, mikor csak regényes iátományo- iat fedeznek fel az öregekben és maguktól megtagadják a jövő irányában a derülátó széles reménységet, amely nélkül pedig nincs igazi harc, csak megalkuvás. Aki nem hisz a frenetikus győzelemben, ne vigyen a csatába, hová az ágyutöltelék szállhat csak csüggedten. Ezt a hasadást bizonyítja to­vábbi nyilatkozatuk: „Nem annyira temek­ről, mint teendőkről gondolkozunk, minél liivebb és kevésbé álmodozó irodalomról, nem erdélyi álmokról, hanem erdélyi való­ságról és teendőkről. Mi már sem az iroda­lomban, sem a magánéletben nem látunk különbségekét az erdélyi magyar emberek között.“ Egy fiatal iró barátjuk ugyanis asz­talos, odahaza legközelebbi előadásuk a munkásoknak, a következő pedig a parasz­toknak fog szólam. Itt is azt mondjuk: igen ©iS» TSE} 4©® franci iiilfir I£g£l Üllőiig l£f!--------- ■ ....... Mussolini és Szíojadinovics pohárköszön.öi Rómában. *» „Az olasz-jugoszláv barátságot a béke magas célkitűzései sugAngliában nagy figyelem­mel kísérik Dúbos és Szíojadinovics útjait Mussolini a párisi kormányzat jelenlegi irányában iáíja a francia-olasz megbékélés A külpolitikái érdeklődés továbbra is Del­bos ifra)ncLa külügyminiszter1 közép- és kelet- európai utazása és Sztojadinovics jugoszláv miniszter el nők római utazása köré összpon­tosul. Delbos tegnap elutazott Varsóból Krak­kóba, hol mint a lengyelországi látogatások­nál ez már tradíció, az államalapító Pilsud- szky sírját koszoruzta meg. Elutazásba előtt a sajtónak adott nyilatkozatában hangoztatta a francai-lengyel szövetség szilárdságát „Ez a szövetség — mondta — a béke szolgálatá­ban áll és semmi sem rombolhatja szét, mei. nemcsak papipra van írna, hanem gyökeret vert a szivekben“. Nyilatkozatában kitért Ne­urath külügyminiszterrel való rövid találko­zását is, melyről nagy megelégedéssel beszélt. Ezzel a rövid berlini tanácskozással kapcso­latban tegnap különben az a lúr terjedt el, hogy Delbos és Neurath között előzetes meg­állapodás jött volna létre, amely szerint a francia külügyminiszter január végén vagy február elején Berlinbe utazik. Ha a hir, melyet eddig nem erősítettek meg, de nem is cáfoltak, igaznak bizonyul, akkor a Del­bos és Neurath negyedórás beszélgetéséről több európai lapban megjelent tudósítás, hogg kivételesen nagy jelentőségűnek kell tartani, megfelel a valóságnak. A francia külügyminiszter utazásával rész­letesen foglalkoznak különben w nagy lon­doni lapok is, melyek megelégedésüknek ad­nak kifejezést afelett, hogy a valrsói ut, ed­digi jelek után ítélve, megerősítette a fran­cia—lengyel szövetséget. Delbos útjáról an­gol politikai körökben az a vélemény, hogy ez elsősorban tisztítani akarja \a francia kap. csőlátók erejét és szilárdságát Lengyelország és a kisantant államai felé. A francia kül­ügyminiszter ezeknek az államoknak nyúj­tandó viszontszolgálat kérdésében hivatkoz- hatik bizonyos határokig Anglia támogatá­sára is. Delbos utjának nagy általánosság­ban Halifax németországi útja kiegészítésé­nek tekintik és az a vélemény, hogy döntő jelentőségű események Anglia és Franciaor­szág külpolitikájában csak Delbos lényegileg szintén inkább informativ jellegű utjának befejezése után várhatók. Természetesen nagy figyelemmel kísérik Sztojadinovics ju­goszláv miniszterelnök és külügyminiszter ró­mai útját is, sőt a végső elhatározások elölt tisztázdndón'ak vélik, hogy Beck lengyel külügyminiszter január 3-ára és Sztojadino­vics jugoszláv miniszterelnök január köze­pére kitűzött berlini utjánalz milyen jelentő­séget kell tulajdonítani. Sztojadinovics miniszterelnök Rómtúbcin. tegnap megkezdte tárgyalásait Mussolinivel és Ciano külügyminiszterrel. Este Mussolini a Palazzo Veneziában vacsorát adott Sztoja­dinovics tiszteletére. A vacsorán elhangzott beszédek a két ország barátságát hangoztat­ták, de kerültek minden olyan kijelentést, amelyből távolbamenö következteléseket le­helne levonni. Mussolini beszédében emlé­keztetett a nyolc hónap előtt létrejött olasz —jugoszláv megegyezésre, amelynek létre­jötte óla a két ország közötti barátság to­vább fejlődött. „Nem szabad. hogy ez a ba­rátság bárkit is gondolkodóba ejtsen — mondta Mussolini —, meri ezt a béke magas célkitűzései sugallják“. Sztojadinovics min­denekelőtt köszönetét mondott az olaszorszá­gi meleg fogadtatásért. Megállapította ezután, hogy a mostani tárgyalások, melyek teljes összhangban vannak a már Pastes által kez­deményezett jugoszláv külpolitikával, mind­két ország részéről erős hozzájárulást jelen­tenek a békéhez. Poharát végül az olasz ki­rályra és Etiópia császárára emelte. Sztoja­dinovics beszédének súlypontját ebben az utolsó kijelentésében kell keresni, amely Abesszínia Olaszország által való elfoglaló­nak elismerését jelenti Jugoszlávia részéről. Az „lntransigeant‘í Dorgeles irat küldötte Rómába, hogy beszélgetést folg- tossort a Dúcéval. Dorgeles első kérdése ez volt: — Miigennek látja Excellenciád a jelenlegi olasz-francia viszonyt? — Mussolini igy válaszolt: „Amikor két nemzet, tárgya/ egymással, voltaképpen két kormány folytat eszmecserét. Mint­hogy azonban az önök népfront-kormá­nya ellensége a fascizmusnak. a meg­egyezés egyelőre kilátástalanMussolini ezután viszont kérdést tett fel: „Miért szegődik Franciaország folyton Anglia nyomába?“ — kérdezte. Dorgeles kitért a válás- elöl, majd azt kérdezte a Dúcé­tól, mégis nem tartja-e lehetségesnek, az Olaszország elleni szankciók megszűnése után, két állam közötti közeledést. Mus­solini válaszában kijelentette, hogy a közeledés őszinte örömét váltaná ki. Sze­retné, ha uj tárgyalásokat kezdhetnének a strézaf front feltámasztására, mert eb­ben az esetben 30—50—60 évre biztosí­tani lehetne a békét. Ez azonban valósá- I gos csoda lenne — fejezte be Jugoszláviába megij az osztrák kfiiogul Allomfifkär (KÉCS, december 7. iHiro (jár, bogy Sztojadmoviics jugoszláv mliimiaztiereHáök vadászatra meghívta Jugo- szüávttiá'baf Schmidt Guidó owzilinäk külügyi’ államtiiükJáfia. Hlilr sztoriimul a meghívás igém sziivéílyetg hangit. Az osztrák külügyi állllam- itfjílkiár 'látogatásának ádőpicinitíja felett még nem tárgyalták. Szllbjladinov.ies jugoszláv míiinÁs zitier elmük íléipése Ausztriában, miagy fel- fiüinésit! és megelégedést keltőin. VARSÓ, december 7. A „Magyarország" kiküldött munkatársa helyes, mindezt meg kell csinálni, minit ki­egészítését az első nemzedélt reálpclitiikusni s népszel!emii embereitől végzett áttörésnek. Ez nem ujság, ezért n&m is kell felfedezni — Kolumbus tojiáfrást —, hanem megerősíte­ni és tovább vinni nemzedéki különbség nél­kül. Ez több, mint a testgyakorlati vetély ohmpiai fáklya-stafétája. Ilyen csoport sze­rűen szervezkedő törekvés és munka föltét­lenül elismerést és tiszteletet érdemel, de ha a sajtófogadás alkalmával beszélgetésit foly­tatott Delbos francia külügyminiszterrel. — Igaz-e, hogy cseellenciád Budapesten is átutazik? — kérdezte az újságíró. — Valóban igaz — felelte Delbos külügy- miJniszíer. — Krakkóból Bucurestibe me­gyek, innen Belgrádba, Belgrádból pedig Prágába utazom s ez az utam átvezet Buda­pesten is. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy Budapesten megszakitja-e útját, Delbos kül­ügyminiszter kijelentette, hogy ezt nem te­divatos totalitásra, nemzedéki kizárólagos­ságra törekszik és az ifjúságot valóságos szakszer ve zelté alakítja, mely ami fálanksz- szerii harcot fejleszt, akkor egy újabb törés támad az erdélyi magyarságban és nem ösz- szefogást hoz. Ember haladás és fejlesztés más, mint a kannibalizmus. Ez akkor kez­dődik, mikor a régieket elítélésbe fuHaszt- 'Ják. Mindez valószerü érvénnyel úgy sem ’türénkétik meg igazándiban, annál kevésbé. heti. Hangoztatta, hogy őszinte örömére szolgálna, ha tál akozna Kánya külügymi­niszterrel, vonata azonban olyan kora reg gél halad át Budapest pályaudvarán, hogy ezt nem kérhet}, VARSÓ, december 7. Búr francia részről' erélyesen' cáfolták hogy ’Lengyelország kölcsönt! kért! volna •Franciaországtól, elterjedt a hire, hogy Fra/nciilsiot'S'Zág kész <*7 u j lengyel ipari vül- kaikozásóik céljaira 350 miMiió frankot köl­csönözni áruhitel elmém. mert az öregek föHéÜen derűlátása és re gényes gondolkozás módja sincsen meg s valóban közigazság, «imit az ifjúság kis re­mény, egészen vaíóság-szendéÎkedő, regény télen, népies, történelmi, józan, minden el választó sziikebbkörüséget és különbséget el fenségesen mérlegelni akaró magatartásába': cs%, megismétel, anélkül, hogy a közvet cn vagy ősforrásra hivatkoznék.

Next

/
Thumbnails
Contents