Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-28 / 299. szám
I V 31 december 2 8. <3 L L. ß yv £ !:i K Tegnap és Ma Sárgaláz A japán tömegek valTáslziíiüteg soha, vagy csadv »nagys'okácia ismerik. meg az ameralkjaii jcgyz'ékmieik azt a» szakaszát, melyben Roosevelt egye»ncsen a mi»kádót akarta k'énys'zeni-- teni bócsiámaitkérésne a „Pctncnj“ nevű amerikai ágyima siztá'd elsül vesztése nual't. A j apáta sajtö' nem közölte a jegyzéknek ezt a. iköve- •(•eíéS'ét. A»zok, akik ismerik vailiamennyi»rc Japánt, csak mosolyogva o<Ii vas hja t j áik e híreket. Egv japán ember számára egyszerűen eiképze’hetcllen', hogy a m-ikádó, aki nemcsak császár, hanem szent is, kissé Is'belni a olclön, bocsánlaitot -kénjén vasüaha i-s 'volaki- íől. Ez a viJ:lá>mgyo>rs>a/ni civife'iult nép, melyet swtyos beliső, társadalimi és gazdasági problémák fűid -e-ngésszerüen nyiigía'l'amiInnak, sem m iben nem módosította, monarch,i- kus estz-m'ányeit. Japánban varnak (politikai szekták, összeesküvők, f o rra-cteelmárok, de a legelsiziántabb, szélső siéges forradalmár is megháé úl a nvlkádó személye előtt. A miká- dó föőö'tte áll kritikának, igen. fölötte áll forradalmaknak -is. Japán társadalmi szerkezetét egy nt.igy, belső megrázkódtatás holnap gyökeresen megniásiiithatja, de a mointair- ch'ikus eszme bukása még jő ideig elképzelhetetlen. A politikusok lehetnek Japánban is korruptak, vagy esztelen fiit becsvágyók, a had-sereg ip-ár-takti szakadhat, a Mitsui»-család vtalóságglal1 feudali szllk-us -módon uraílko- dik ma is Japán fölött; de a császár előtt mindenki meghaljál és a szó valóságos értei - móbeni fölelne borul. Kilón van a pofiikká s külön a császár. Egyetlen japán nem ól a földön, aki a kettőt összetévesztené. Japán, kitárta kapuit az occident ál is haladás előtt s a Nyugtait mégis meglepően keveset tud e különös» »világ igazi titkairól. A tieg- íöbb eurcjpaii számára miig mind'lg csak az a vizfestáks-zimü Japán dereng, amelyet Liaf- oad'o Ií-caim- »vázolt fel könyveiben: egy Japán, athol minden a legmodernebb -s ugyaniakkor ia mélyben változatlanul ázsiiai, egy Japán, ahol »a»z emberek — turbinák, tankok és kj’Linlkák között', francia és- alngol nyeltudás-sail 'fejőkben; és csökönyös baigyo- mányokkal szivükben — változatlanul élnek egy szertartásinak, »mely mély -és rendületlteni, népi és ősi» s igazi -neve n-em a civilizáció, barnám a kultura». Paul Claudel, aki sokáig eaigyköiveieskedett Japánban, azt Írja „Diplomád; emlékiratar‘-ba-o. hogy Japánt senki nem érti meg, aki nem ismeri, közvetlen-la- ţpus ztaffástból az ország. szocális összetételéi. ,.,,E,gy ország <§ »áiman- lehetőségei, lalhoil 'tia ember közüli négy -sízósizerint éh-halálra van álé Ve, kimenitbe tehenek“ — árja Claude®. Ez van a mélyben. De miniden fölölt magasom el egy 'fogalom, am»ely máa’-»m'ár» nem is emberi: a mrlkádó. A legendakor, mely »a .milkiádót öve-zii», ki»- meriiLheteflen. Mos®, mikor Roosevelt álílitó- íag mtagát e fö'ldji- Istent akartja bocs»ána!k-é- résTe kényszenitenif, nem árt föteleverútdnii e legendák néhány jellegzetes résztelét, hogy luegrt-sük Q japán közvélemény iszony-atíl és ícvhá:h-o'~oclását. A gyakorlatban a miiki- dót kiezöniSiéges halandó egy áItalán nem láthatja. M'nlisziterei,, tegbenisőbb fan»ácsadói- is csak lesütött szemmel »állHhatnak meg előtte. Az öreg Hay-aishi egyszer »beismerte, hogy élvekén át nem látta a császárt, noha volt idő, mikor napomlai beszélt vele. H»a kivételes lailkaj’fcnakfco-r, gépkocsiban vagy lóháton», elhatod »az utcáin, mindenki földre veti: magát. Egyszer sztrájk (volt Tokióban s egy mumiklílg tüntetéskép-eu felmászott iái gyárkéi- ményre; sem a tűzoltók, sem a kivezényelt katonaság kéneséinek, fenyegetése érek nem engedett, de mikor m-egafonon kö'ziöltók vele, hogy a mlkádó néhány perc múlva elbújtat az uívonai'oiry »és»z nélkül temászott a- kéménytől -és arccal földreborul'va »várta az uralkodót. Lehet, hogy ez csak anekdota; mm dereseire jellegzetes», jia(p»án anekdota». A császár gépkocsivezetője egyszer, tévedésből, a hivatalos útiránytól eltérő mellékutcába- vezette be isteni utasával) »a kocsit; a mlkádó azonnal intézkedett, hagy tiltsák meg sofőrjének a harakiri-t, mert »nem volt kétséges, hogy mús'k ül önben a történitek, után, az alkalmazott azonnal öngyilkos- tesz. E-fajta legenda. számtalan kering Japánban. Ezt az emberi stent, okit »alattvalói -afféle sárgaláz as, már nem is hangos-, -hanem dermedt és némia áhítattal öveznek, alkarja Amerika s»zemélyes bocsáratkó'résire kényszer! ten»'. A mlkádó flatai ember, kitünően beszél franciául és angolon] s szenvedélyesen kr deklik a korszerű tudományos fölfedezések. H»a beteg, az udvari orvos csak se- -.ycmkesztviivel érintheti csuklóját és tapiint- hfl-tja él »lökését; »mert slemlká hallandó nem érhet a császár testéhez. Jósolni nehéz, de valószínű, hogy sok' japiéln- felnégyelteti magát, inig a nemzet beleegyez'k a »mlkádó politii- Lai megalázásába. Istenek nem szoktak bocsánatot kérni. »Ez az, amit végül is respek- lálnok majd Washingtonban. Mdrai Sándor. í.-mnmjynYjtri'jir'Btm»i--i -T-rTri-|-i-rrnTinirrimii|n i mm » »um mw, i »wrii m m iimi Az ELLENZÉK a haladóid szolgálja, A kisebbségi és emberi jggojt eiőharcosa. a magyar |||1|S Ü3"’’ ®a üenorafitiiiiok ^©Jaliísn iaSslíisi'álían HÜLÉS ellen.. iPoinitosain száz e9zléndőve»Ii -ezelőiüb már h.- alaikuiDjt az »firó-i tisz'tielleldii'j nagysága-. .A kiadó rang'osziúiyba sorozza »az írót. Az ,»• merellen, kezdő író t is díjazza, a „»he-érke- Z'Ctifeit“ pedig hinmeviéhez mérten fizeti?. A könyvklladók v,einökedfti'ök a magyar regényért. Már (törvénybe -iktatták -a» magyar tudós társaság »alia»pilt)áisá»l, »amelynek egyik osztálya: irói. Ab Alkiadémia pá»lyáz-aitokal tii-z kiiy & K'Isiailiudy Társaság minden1 számottevő irót magához láncod, o tolll'asodó iköin.yvMiadók: L-atuderer, Heckenast, lEggen- berge-r, Ilarlllcbein», iGeibel és Emách Gus»z»liáv pedig egymással ikés'begyre memő-e-n verse- »nye-Zinek. — Seg'iif-sd, íjnlialnrazd a» magyar »Írót! — ez aj jelisz-ó. Az ,iiró boldogan' Hátija fokozódó megbe- cs'iiii s»ét és1 igyekszik a kiadók cs» szerkesz- lők »kedvében járná. ír, Ír, szorgall'miaisaau ir s rjegjobb»2ini örül, ha HcckcmasInak dolgoz- ha»t. Heckem-ast eliősz-ör báró Jósikával! szerződik, majd később Eöl-vös-sel és inegéinyenként háromezer iforliinil-ot» fizet. D»e még kedvezőbb helyzetbe került Kutby Lajos. „Polgári szózatának“ mllntí-em »ivéért ötven fo rinío-t erclkiedetll» Ikii. Óriási tiisztedJeíkl-ijániak hírére az iró.k Heckenasí ajtaja -eilő-Ht' egy- másmak adt'ák a killimlcset. A ncveilla és a vers jutalma De jól íiz'eitieht HarlOehen» is. Csak furcsa -egyéni mértékké,1. Nagy Ignácot különösem favorizálta és iku-ntta „Tarka képei“-ért még- egys-zer lannyiit a-dott, mint Vörösmarty époszniért. Geiibeill »már fukiarabbul ga-zdúl- 'kiodoilt. iPállfy Albert regényeit ez»er pen»gőre taksálta,, de a termékeny Kelemenify mán csak garasolkiaif klapot't, Creibel- szükimiarlku- ságai érthető te. Egyszer nagyon, ráEizettet t a kön,yv'ki:i2ld'ásra: Lanka »Gusztáv „Dongóját“ elkobozta a cenzúra, mire méirgéb-eo «nem az egykori liró. Rolbkrepf „Regélő és- H-on- müvés'Z-e't“-e, Bajza, Sebed el és Vörösmarty „Athe»neum“-ja, Munkácsy „Rajzoló“->ja és Hélm-cczy ,,Tá-ns»a,!lkodó“-j«a (közönt választhatott. Az ,,A|l’heinleum“-ha »löhh'en tiísZ't'ele-t- hől is doilgoz'Hak, de Kuil'hy in övei Iájáért negyven, G»aál harminc, Nagy Ignác pedig hnszon-öl forint itHszt-elte'tdljaltt kapót»!1. Később B»ajz»a», a lu’laijdoinlkiép-peni kiiiadó, »ai Pe- ■tc">»fi-verselkie'b nyoite »forinttal houo»ráltai, mig ugyanekkor Lisz»ny-almaik és Laikmernek négy for» Imi ol' fizetett. . . Munkácsy „Rajzoliaitai“- náil -isinicretllan »a sz»abol»& honor-áinium. Ha» pénz k»erült, ezüst csörgött» az iró zsiehé- b’en, de haj hét szűk aszteindő járta, akkor -az író iis hosszú ormai távozott1. Rolllikrcp-f^ egészen »egyéni- elvieket v»al»lo-l(t. /Nagy iniev»áki- löl nem vásárolt. —- Örülj iró, Iköliíő, hai myamitíatásbam iüá1- 'tód a nevedet! Korrektorának Halkást, kosztot és miots'áslt adott, de '.szerkesztőség» ajtaján nagy hetükkel volt olvajslhailló: — Honoiránium mines. Lap j áit fiiata»’.1 titánok irt'ák. Ismer elleni nagyságok é:s így ne»m is pántolta a közönség. . Hamar kimúlt! miinikiattársaltvaí »együtt!... Heilineczy ,,Tíársa’ik»odójávai“ ,ai sízükmar- Ik-uságoit k-épviiís-ebtiei. Eszményi árat» fizeitieüt. Novella, vers egybe mien-lt. Három ezüst az ára. Viszed, vagy hagyod? Éis »aiz akkori iró bizoiny olt lisr hagy»t}ai... Fiixfizet'ósit csak a s'egéd-sz-erikeszitője kapott. Havoinlta huszonöt foriirut'Oh Később j»a»vuil!: -a» S'eg'édszerkesztő helyzete. Nagy ígnácmak már negyven» forint »a bére. Ösz-tönz-ésnet, hogy a „kon- »kurreirci-áviail“ lépésit tartsanak), egyik napról a másókra- „ezüst szüret,“ várt »az iróna. Az öró-i »Hainyák-cn szájró'l-szájra jáinb -a hír: —- Nagy Irináé novelláért -huszoniniégy Pillanatfelvétd a kínai háborúból. Önkéntes ápolónő csecsemőt gondoz a hiankaui kórházban. vásárolt »több magyar regényt... »Emich Gusztáv azt se bánta, ha haszon nélkül fogynak ,a Ikiönyve.-!». iElőlit'e hazafias »szempontok il!ebegt»ek és megkérdezése után az Akadé- m'ia is az »ere-dedii regény ivót 16, meg »a fo-r- dilásoik'a't! -iv-einlként: öt »ezüsti foiriiinttia’l fiz»öta ■t»e. Az Alkadómiia ugy-aaics-ak dijlaiztiai a» sz»in- müfordiitásokait, Az 1830-»ais éviekben feílvo- násonkúnlt 4—5 ezüst »pengőit kapott a fordító ... A külföldi regényeik ford,Mását» először »a Kisfaludy Társaság kezdeménylezte és a fordiilt'ó tiS'ziteHe'ldiiijia» iveimként öt pengőre rugo-tit. Az 1855-ös években négy szépirodaimi- dllvatiliap sz-erkesz»tőségi /ajtaján k»opoglato»!it w-am răneam ¥£ir$ slMsrlISí isi£#alilii a legisiegleicísiiii lH18,lJ5iW§IÍ9-SierI! Mindazok a különféle sók, amelyek a ki nem választott: hugysavfc-lesleg folytán ellő - állaniáik, te,rakódnak az 'izületi izmokban, ahol arthrlii'.ist és köszvényt okoznak, továbbá az ázo»mza»t-idegekben, ahol reumát okoznak és a vese, máj és e»pe-cs»atornák- bam, ahol vese és epeköveket term élnek'. UROFAN »az egyetlen gyógyszer, amellyel ezek ellen a bétegségek teilen eredményesen lehet felvenni a küzd-eilmet, mert UROFAN a hugysav valódi oldó és kiválasztó szere. Ára 105 »lej. Kapható: gyógyszertárakban és drogériákban. Lerakat és vezérképviselet: »E. & L. Ciora Bucureşti, III., Strada Speranţei 37, ezüstöt, versért Üzenike»léő»t fizet. Va'lóságos Írói „Invázió“ Ondiul? -a „Társalkodó“ »felé. Né»hány »hónapig állták is a sarat, de aztán kimerült -a kassza. Nagy Ignác példáján »Unduit Szaniszió Ferenc, a „Religio“ szerkesztője. Busásan fizetett-. Csak katolikus tendenciájú novellát vás-á- Tolt, de azért a» református Kulíhy, ha liebelte, egymaga» -irta Helle a lapot... A régi divatlapok után jönnék hosszú sorban -az újak. Már »indul Garai „Regél'ö“- je, Vahot Imre „Pesti Divatlapok-“-j»a már népszerű, jól indul FrainkenbuJig „Fléilké- p»ck“-je és Petniiscvich Horvái Lázár „Ho-n- d»erü“-je. A honotoriumot, a »közben meg- szünt .„Alheneum“ skálája szerint- fizették. De Vahot Imre és Fiainkén burg mar ,,nr- nősiit. “ A népszerűség -airányi a döntő és már »itt a sztárrendszer. Garn’nál Tompa és iPálffy csillog, Vallóénál Petőfi és Gaál a márka, Fnankcnhiug Petöllre, Pcmpéiyrt és Kelcmenfyre esküszik, nüg Horváth Lázár Vörös manly vaj ós Jámbor (H iád or) Pállal’ startoil, Garai-, hogy munkatársa,i»nak kedvezzen, a verseikért ar tanyai fizet. Frmi- k»enburgnál huszas a vers ára», mig Horváth Lázár munkatársaid a top megjelenése után mieg is vendégeli. íPcléSfi ezeknél a Iaipoik:nlá»l indul. Az A'theinieum-tió'l a Pesti Divatlapok'g n»e,m n»agy az u»t és innen csak »egy ugrás az Étiéit képeik. Bajzához mindig ragalszlkiodott, hálával váJt meg V'ahollóli -is jól kijött) Framkemburggal . . . De áHalában csak csigalassúsággal! javult az iró helyzete. Rekórdot döntött az álllagfÂLB PASZTILLA eredefi tztea n az hafá gyógyszer SO! iró, ha prózájával] évi négyszáz fo-rinlníá»! többet 'kiereselll! és a verselő sem vitte é-vá ké-tszáznál felj'ebb. Kivétetek azonban akkor is »akadlak, Ku'Hhy „Pesti Rej»t dime ivei“ baltiez-e-r foriinlto»t litereseit. A halj »kutforrását már -akkor -is abbaln találták a szerkesztők, hogy légliónyl'ra növekedett az írók száma. A szerkesztők elősz'abáljia' mindig tömve vo'l® .Baj’Zia mlá»r-már eO is zárkózott az íróktól. Borz-utcai »lakásából »négy-öt napig »ki .sem mozdult -—- mi int írja —, menti az utea- s-aliikioni is Cleisl'Jek rám »az ,ir»ó»k. De divatba» jött az előleg ás. Bajza csak Ga-átilal teilt ík»ivétel® és nem egysz’er Sche- delnek és Vörösma-rtynak (könyörgésébe került, miig egy-iegy megszorult író némi kiö pénzim,aggal jött ki tőle. A honoráriumot rendszeresen ta» bírálat után ('» benyújtásitól néhány hétre) fizették. Bajza minden elébe került »kéziratot elolvasol?, de bele ts j»aivi- tot®, sőt- a szlnlbirálatoknál1 — ha ugv jött a sorija — csillag a-Haitt (külön vélemény® je- llenitett be. Vörösmalrty Ik-éz-iraít-ait /az'cnbatn olvasás n-éllkül ad»Ha a nyomdába. Intimitások az egykori szerkesztőségekből (Lankai meséli, hogy Vahot Imre egyszer honoráriumát „»leebédelite“ és máskor meg humioreszkjailer® dobozi »íiajilékpipát kapo-itt A „II:o!nderü“-né! á»s mégtörlémít, hogy Horváth Lázár „»aprópénz h'ánryiábain»“ m-unka- öáirsait „'kamat»“ fejében megvendégelte. A szerkesztőik/ közül, különben ő járt egyedül- kézira-lt és péuiz után. Egyikkel sem tudott gazdálkodni. Egyik-másik 'lappéldánya» fete ragyogó nevekkel, mig »a másikat »Ismeretlen fűzfapoéták írták 'tele. Igv azo!»á>ni mindig baj volt lapjával, mire kibocsátotta» az első -magyar »eHőfizetésii (felhívás® é9 a legnagyobb nevű irólktkail cs»a!!ogaltfai az olvasóikat. . . A képes „dililusizitirációítj“ Vahot Imre hozta divatbal, de egy cseppet sem volt szerény. Az e-lsö »képek között saját képéi is látjuk. Garai mé ier rúddal és rőffel »a» kezében mérte a novella és vers hosszá®. Csak »azután fizetett. Versért csak ritkán utalt kí HiiisziteliefdijaL de márlk«ás »nievelknek versén! is aranyait fizetett. Nál’Ja már előfordult ez is, hogy »a vidéki »'.»ró szívesen „fizetett“, ha venséfc rnycimitatásbami iláfhaitla. A po’iitiikaii lapokkal!»a szépirodalom frontja ;ils megélénkül!!! „Kossuth Lapja“, a „Világ“ és a , -Figyelni ez 5“ már ®uca»tn»yi Írónak »adott1 kenyereit. Kossufh »napjánál az „újdondász“ először negyven, m'a'jd ötven forint1 bérrel szolgái®, a »külfö'dii novait vezetője elsején negyven forintot vet® fel, mig a korrektor harm-incailt. -De honorál Iák a vidéki tudósi- ftöklat is. Négy foritnit járt érte. . . Az első politikai napilapok már közöltek novellákat és versekéi! Verseknek három, mig »a novelláknak »filz forint volt az ára,. De »azért csa»k panasz . . . panasz! . . . Faluk,a» Gusztáv »írja: „A rö pirulok busz-harm Inc fonkttoin keltek, az -albumok és »almanachok után» egy' pár csizmát vehetett »aiz ember, mig a napit árak honoráriumáén!: mindössze cgv pohár sert és tormás virsliit.. .“ — De iitlt ágál már »a ponyva ős. — mondja Lauh.T. — A komoly ,i»ró a ponyva mellett nyáron csak fehér retkei és télen változat osis-ágképpen», feketét »ehet és lassan-lassan le te mondhat a hatlhatatlainiságróL így szomork-oditak é!s» igv éltek! száz évvel ezelőtt az Írók. A Múzsa már ajkkor is sz áráz kenyé-rké-t ad’O'tt». Azótia sem -süti »sokkal: meliegebhen a n^p. Nngymihály Sándor
