Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-25 / 298. szám

10 3 7 'december 25. ELLENZÉK 31 JENES JÓZSEF A gyémánt — sírt — Babonák és mesék csodavilága nyílik meg az emberi lélekben a drágakő nyomán: korok és szokások egymásbaforrt élőképei, ahol valami ellen­állhatatlan varázslat és hit különös tulajdonságokkal ruházza fel a köve­ket: gyógyítanak és ölnek, boldogságot nyújtanak és szerencsétlenséget idéznek elő CLUJ—KOLOZSVÁR, dec. 24. Vannak.' szavak, amelyek .minden egyszerű­ségük maciiéit is forrón és lágyan, simulnak a fiilhöz, miint valami ’bűbájos melódia. A betűk variációja okozza-e azt az andalító zsongást, vagy a nyelv szépsége, s a hang­súly színe? nem tudom. De érzem: megha­tározó értelmén túl egyebet is jelentenek: vá­gyakat, álmokat, meséket és talán soha meg- nemfej'thető titkokat. Ilyen szó ez is: drágakő. Ha visszamegyünk a primitiv emberiig és onnan a különböző korokon és népeken ke­resztül, az erek nyomán, lassú lépésekkel kö­vetjük a drágakő csodálatos útját, egy pom­pás, de különös képet kapunk: a lélek ke­resztmetszetét. Szines fotografia ez, amelyre pontosan 'ráillik a: mindenkori ember értel­me, hite és gondolkozása’, összeforrt az em­ber red ez a szó: — ösztönözte éls lelkesítette, felemelte és megalázta, megölte és ujj áléi ész­téi te, beteggé tette és meggyógyította, asze­rint, ahogyan a felfogások és meggyőződé­sek váltották egymást. Az emberi léleknek égy különös1 vesszőfutása ez, a miszticizmus­tól — a teolbgikus felfogáson áit a megátalko­dott egyéni kapzsiságig, mely minden hiedel­met sutbadobva, ma a hiúságban és önzés­ben találja meg nyugalmát. Mi i‘s az a drágakő? 1 Au vány báni mégha tátio zás ban. egészen kö­zönséges, nagyon elterjedt elemek és ezek összetételei alkotják, egy kis szilícium és kalcium, sőt magnézium és alumínium, m€S flour és máisi ilyen mindékor fellelhető, ön­magukban értéktelen anyagok. És nincs ki­vétel: a, gyémánt alapanyaga épp olyan szén, ■mint a koromé, vagy grafité; a zafiré és ru­biné meg az ismert timföld, mely semmiben sem különbözik fazekasaink ma is nélkülöz­hetetlen anyagától. Lényegileg lehat a nyers állapotban talált massza csak megmunkálás illáin válik drágakővé. Nehéz, szinte lebetlen pontosaim megálla- pitami azt az időpontot, amikor a drágakövet megésmi.ite az ember, hiszen az ősrégi nyo­mok már kétségtelenné teszik, hogy a kap­csolat közöttük megvolt. Megtaláljuk az egyiptomiak történetéiben, Kr. előtt a 7. és 6. században ai régi görögöknél, sőt a római­aknál is. A drágakövek ritkasága, keménysége és ragyogása volt az, ami a primitiv létekre oly nagy hatást gyakorolt. Valami megma- gyarázhatalan csodával vették körül, regéket költöttek, mágikus éls emberfeletti tulajdon­ságokkal ruházták fel. Az ókor népei, a kál- deaiak, asszírok, egyiptomiak, ahol a gyógyá­szat gyakorlása a paipiirend és a mágusok ke­zében volt és amely minden fejlettsége mel­lett telist ele volt teologikus ceremóniákkal, előszeretettel fordult a drágakövekhez. A Bri­tish Muzeum őriz egy Mezopotámiában talált dokumentumot, mely azokat a vallásos him­nuszokat laiTitatmazza, melyeket akkor éne­keltek, amikor a drágakövet a beteg testére helyezték. A drágakövek varázsa , A középkorban már bőrűit ez a felfogás. A legbiztosabb amulettnek a drágakövet te­kintették. Mindéin! hónapnak megvolt a maga drágaköve, amit viselniök kellett, hogy a sze­rencsétlenséget 'vagy betegséget elkerülhes­sék. így volt a januáré q jácint, februáré az ametiszt, mál'lciusé a jaspis, áprilisé a zalfir, májusé az agát, júniusé a smaragd, júliusé az onyx, augusztusé a karneol, szeptemberé a krizolit, októberé a berill, novemberé a to­páz és decemberé a rubin. Emellett mind­egyiküknek megvolt a maga napja, például a rubiné a vasárnap, a smaragdé a péntek és mindegyiknek az egyénire visszaható je­lentősége: az ametiszt az állhatatosság, a .to­páz és zefir a szorgalom, vagy az opál a művészi érzék kifejezője és így tovább. Úgy, hogy naponként csereberéiniök kellett ezeket a kötveket, hogy baj ne essék. Ezekkel pár­huzamosan az összes csillagképeknek, boly­góknak, angyaloknak és apostoloknak, sőt phűden egyes betegségnek is megvolt a ma­ga külön köve. Egy széles skálájú hit volt ez, amelyet aztán olyan babonákkal szőttek át. amelynek egynémely:ke mág máig is fenn- á 1. Az orvostudományban egy drágakő far- makópia fejlődött ki, mely mindenekfelett ál­lott. A smaragd volt a- legkedveltebb drágakő. A szellemet frissítette, a szemeket élénkítette, pora ,a leggyengébbet is talpraállította. A zaifirt összetörték és a legkülönbözőbb szembetegségeket gyógyították vele. Jaspis'-szal állították el Q vérzést, de Kasz>- nálták epilepszia és vesekő ellen is. A rubin íviselése megszüntette a mérgezé­seket és oltalmat nyújtott o pestistől; s ha porrázuzva orvosságként vizzel vegyítve megrtták, kedélyváltozás állott be, a szomorú hangulat egykettőre eltűnt, de elűzte a rossz álmokat is. Aki agátot hordott, az mentes volt a pes­t. ses fertőzéstől. De egyetlen «zen volt a vi­pera és skorpiómarás ellen is. A berill a sárgaság gyógyszere, a. gránát sziverősitő és a korái! © biibáj utolér he tetten varázsszere. Talán épp ezért volt az össze« kövek közölt a legnagyobb tekintélye. A gyémánt csaknem valamennyi jó tulaj­donságot egyesitelte magában. Mérgezés éls álmatlanság elten éppen úgy használták, mint pestisjvagy kolera ellen. De hitték, hogy el'­űzi ai démonokat, győzelemre, kitartásra buz­dít és minden tekintetben erősíti a lelket. \ legszebb jelző Miele: megbékülés köve. Mert állandósította a férjek szerelmét. Az arabok a smaragdot még ma is kigyó- inanás ellen a legjobb szernek tartják, oly­annyira, hogy szerintük rövid távolságból a kígyót meg is vak ttjai. A rubint, ha nyelvük­re veszik, a tikkasztó szomjúságot megszün­teti, éppúgy, mint a fogfájást a korall. A „FÜLÖNFÜGGŐ“ ŐSE A fémek közül csaknem ilyen szerep ju­tott az aranynak és az ezüstnek. Hogy dí­szítésül mióta használják? Nehéz pontos fe­leletet -adni. Mózes- 5. könyvében, amikor a főpap ruházatáról ir, megemlékezik a drága­kövekről. De valamennyi ékesség közt talán a legrégibb a „fülbevaló“, melynek eredetét egy arab legenda Ábrahánimal, az ős pair: - arcbával hozza kapcsolatba. Eszerint Sára féltékeny volt szolgálójára, Hágárra, s ezért bosszút esküdött ellene: ha életébe is kerül ■addig nem nyugszik, mig ennek vérébe nem mártja a kezeit. Ábrahám, úgy látszik okos ember volt. Hogy feleségéinek igaza legyen, gyors mozdulattal egy tűvel átszurla Hágá-r füléit, s a csepegő vérbe mártotta Sára ke­zeit. Aztán, hogy vérzést is, fájdalmat is csil­lapítson. egy arany karikát fűzött át a ’vü­kön. A monda' szerint ezóta viíselik a nők a függőt. A rengeteg babona’ és hit közül a mai idők­be is sok szűrődött ál. Egy kitűnő mineroló- gus, ki a drágakövekhez fűződő babonák ki­váló ismerője mesélte nekem: GURUL A GYÉMÁNT — Nehéz megálfapitaini, hogy a'zok a re­gék és történetek, amelyek egy-egy drágakö­vet esztendőkön, sőt évtizedeken át végigkí­sérnek, ténylegesen megfelelnek-e a .valóság- mik, vagy sem. Én rengeteg ilyen mesét hal­lottam, magam Is gyűjtöttem miniden idevo­natkozó híradást, de felelősséget egyikért sem vállalhatok. Az egyik ilyen história, mely a gyémánthoz fűződő szerencsétlenségeket akarja bizonyítani, feljegyzéseim szerint a ti­zennyolcadik század közepén kezdődik és csaknem napjainkig tart. XYE Lajos egy Tavarnder nevű belga ékszerésztől -felesége, Maria Antoinette részére egy gyémántot vá­sárolt. A sizenenesetlen királynőnek legkedve­sebb ékszere volt, ünneppé avatta a napot, amikor viselte. Tudjuk: guillötinon fejezte be életét. Innern valami Fals Williams önhöz, Amszterdamba került azi ékszer, de erre is szerencsétlenséget hozott: a dúsgazdag em­ber mindenét elvesztette, s néhány esztendőre & vásárlás után, nagy nélkülözések között meghalt. Nincs adatom arra, hogy n francia forradalom zűrzavaros napjaiban miképpen jutott a kő Francois Beaulccnhez. Mert fel­jegyzéseim csak azt említik meg, hogy úgy őíTiizte, mllnit egy szent talizmánt. De Beaulclen sem kerülte el sorsát. Éh háláltál pusztult el. A történet itt megszakad. A titokzatos gyémánt csak akkor bukkan fel ismét, ami­Orizze tmg fiúja jftujét, orpaso c/ás/f asznoi/on m Mik É É Ifi f;2 E» ^2? tlB & HAJSZESZT ás SZAPPANT ! kor Thomas Hoppe angol banka.hoz ‘kerül. De a- kő itt is elvégezte romboló munkáját: a családban egymást kövei lék a különbnél- különb szerencsifenségek: rosszul sikerült házasságok, súlyos betegségek, sűrű elhalá­lozások. Túladott rajta. Hihetetlenül magas összegéit 'Valami Karritowszki nevű orosz herceg vásárolta meg, de őneki sem volt nagy önömé benne: elméje lassan elborult. Mielőtt a téboly elhatalmasodott volna rajta, elaján­dékozta kedvesének, a párisi l-ol:er Bcrgercs egyik ünnepelt csillagának. Nemsokára aztan teljesen megörült és öngyilkos lett. De uj tu­lajdonosa sem leheteti boldog ve’e. A vég­zetét nem kerülte el. Ott a színházi páholyá­ban, előadás közben, anélkül, hogy különö­sebb oka lett volna rá, ifőbelőlfe magát. A kő tovább gurult. Kons tan tin á poly ba került, Abdul Mamidhoz. A szultán legkedvesebb kegyencnőjének ajándékozta. Ha annak ide­jén jól jegyeztem fel nevét, Zubajbának hív­ták. Zubajba imádta az ékszert, de nagyon so­káig nem nyúlt hozzá. Esztendőkig elrejtve babusgatta és csodálta, de viselni nem merge. Csak nagykésőre. Mohamed után, amikor Kornál megjelent és harcol indított a régi tradíciók elsöprésére ék az uj Törökország megalapítására, a feltörő szabadság mámorá­ban nyakába vette a tündöklő gyémántot. Aznap meghalt. — Többet nem tudok róla. Talán egyszer majd valahol előkerül. A drágakövekhez fű­ződő babonák Keletről származnak. Egyikben sem hiszek, igy természetesen gyógyító va­rázserejükben sem, jóllehet olyan kitünösé-- gek alkalmazták gyógyszerül, mint Minsycht, Conrad Gesner Raymund Lulle és.má&Ok. Van­nak aztán önmagukban rejlő, ásványtani tu­lajdonságaik,, amelyekből könnyen kialakul­nak a mesék. Ilyen az egyik fekete kőfajta, melyet, ha egy megnedvesltett érdes tárgyhoz dörzsölünk, aft pirosra festi. Azt mondják: vérzik a kő. Vagy egy másik, amelyik könv- nyeziik. Erről' egy egész legenda szól. Az ötvös érdekes felfedezésre jut Kikeresi jegyzeteiből és olvassa: — Egy madrasi bankár — nevét igazán nem tudom —, valami Teniore nevű maha­radzsától egy gyémánt nyak éket vásárolt. A nyakék legszebb kövét, mély közel ha>t kaira/- tot nyomott, egy ékszerésznek adta át, hogy ! KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓK TOMPA TESTVÉREK MŰAGYAQIPARA TORDA Gyárilerakatok - Bukarestben Str. Buzesti 22. — Str. Carol 33. 23 aranyéremmel és „Hors Concurs“-al kitün e‘ve bel- és kii földi kiállításon. Kivitel külföld e — Észak Amerikába, azt gyűrűbe foglalja. Az ötvös megdöbbentő felfedezésbe jutott. A kő, mely napvilágnál égszínkék volt, estefelé rózsaszínben játszott és éjjel teljesen elvesztette ragyogását. Ettől kezdve heteken keresztül Egyelni kezdte a gyémánt különös változásait. Holdfogyatko­záskor nappal is elhagyta tüzet, mig hold­töltekor teljesen átnevesedelf. tökéletesein, le- sötétitett szobáiban is pompásan szikrázott. A követ megtörölte, visszahelyezte tokjába és a szekrénybe zárta. Reggelre legnagyobb meglepetésre nemcsak a kő volt nedves, de a kazetta bélése is. Mintha könny áztatta vol­na át. A gyémánt — sirt, ÉS MA...? Egy kitűnő orvossal beszélgetek a kérdés­ről. Meglepetésemre ezt mondja: — A régi emberek mindem kezdetlegessé­gük mellett is nagyszerű ismeretekkel ren­delkeztek és a babonás gyógyításaikon ke­resztül, sokmindenben útmutatást adtak a mai orvostudománynak. A réz például az Összes vérképző szerekben benne vem. A ne­mes fémek közül az ezüst már régebben, az arany az utóbbi esztendőkben vonult be a modern terápiába. A különböző mérgezések­nél és fertőzéseknél az ezüslkészílmények. kenőcsök és por alakjában szenzációsom be­váltak. A tuberkolotikus bacii üst. amire egyébként régi arab orvosok már rájöttek, le­gyen az csontban, bőrben vagv tüdőben, adott esetekben, az arany öli. Sőt, az flirany­nyal való kezelés annyira tért hódított, hogy reuma, aszthma és idegbetegségek ellen is .adjuk. Persze, oldott állapotban, mint a Sol- ganalt vagy Sanokráziut, injekció alakjában juttatjuk a szervezetbe. A drágakövek a ma gyógyászatában nem szerepelnek, mert ez mát' a varázslás köréire tartozna. Es nem va­lószínű, hogy például a gyémánt valaha is helyet foglalhatna, mert hiszem alapanyaga a szén, s ahhoz könnyebben és közvetleneb­bül hozzáférhetünk. De ki tudná megmon­dani, hogy nem jöhet-e el az idő, amikor klinikusaink megtalálják e kövekben az e1- Jenmérgek, szublimáló anyagok és zsongi- tásra' alkalmas vegyületek elemeit? A drágakövek mesevarázsa, ha nem iu fo- rápikus -vonatkozásban, de ma 's fennáll. \? idő nu-r-űtáliláján felállított láthatatlan készü­lék egymásután rögzíti meg a képeket, me lyek mint a korok freskói széni lél telik a vál­tozásokat — máig. Előtűnnek az á- inányos. ingoványos területek, amelyeken leplezetlen szemérmetlenséggel folyik a harc egy-egy ilyen kő birtokáért. A ma emberének nem tabu kél! és nem gyógyír, hanem disz. mint a majomnak, hogy a be’ső értéktelenségét egyensúlyban lartlvast-a külső csillogásával. De önmagában is a legnemesebb érték a drágakő. Nem csoda, ha olykor vagyonú kát áldoznak érte. L

Next

/
Thumbnails
Contents