Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
20 LLE N Z É K 19 3 7 december 2 5. VÉGH JÓZSEF RIPORTJA Egy tüneményes karrier története Barsi Ödön utia a kolozsvári színháztól a budapesti Stúdióig Amikor a tehetség párosul a mindent letörő akaraterővel rLlkl—KOLOZSVÁR, december hó. Lui v magyarságának rúd ó hallllgaitöi l>' '.onyos.m szátnil illan szar Liil'ai'kozLtik mar a katlín-miisoihau Bars! Ödön főrendező nevével. A budapesti rádió sz.aiular;ibj-a>mv.k Marsi egy Li leggyakoribb rendezője Ellik- mert. beifulívlit ember, a.k.iaie.k njiklúsaiiró’i >zám!'.i>'anszor ipl n legiragvohb el vmeres hangján ;i budapesti sajtó. A/l ai/anbain még Erdélyben s 'nagyon kevesen tudják, hogy a divatos főrendező ugyanazzal! a Barsi Ödönnel azonos. aki hat evvel ezelőtt Rt s/iiiészkedett a kolozsvári magyar szín- társulatnál és ví is/ nházza egyiutI többszöri vendegsze- re petit Érd élv nugvobb városaiban,. Barsi Ödön azólia. tüneményes karriért futott be. A pesté mii vész-viliágban dönttő fontosságú a vzava. Régi erdélyi! kollégáik számlail'j'inszor felkeresik és niagyoiv sokan ú'öszönhe'.ők n-oki. hogy ;v magyar főváros színészei ivek az. érvényesülésért folyttal tobt nagy küzdőimében 'kenyérhez jutcvtlevk Karácsonyi rvponlivak szántani enviiok az e dé.vi vaniaiükozásu ka mérnek Történetét. Hndd örüljüindt őszilnöo szikből «ai mi gondokkal, kii/delmetkike' teljes óh lünk bem ain- nmik', hogy egy .szerény, lehetséges és szorgalmas li.nlaleinher végre (kiverek ed le magának az érvénye sütést*. Nem könyökkel, nem haingovkndáss a’, haiivem •l'ehetüvgén-ek átülő erejével Vm.'kor iilvon élrvé.ivyesüiésről ha!:- 1 ii nlk, ő mk é"Tii|e'enni s nielegs ggei le lilik’ meg a szivünk Éppen ezér? e'eveivwlem fel a szeretet ünnepén nmünk a beszélgetésnek részleteiül, mme'lyel legutóbbi budapesti) tartózkodásom aó.rtt Bars! Ödön ive! folyta! inni, Ö 'ivem szá'ívla a nyilvánosságnak ezt a beszélgető <S. Barát, luig, eüf rázás ivé'kii', ősz inaién inondalil'a el. bogy nvi mindenen, menii azóta keresztül, hogy elkerülj tőlünk. Ez a történet igazán érdemes arra, hogy nyilvánosságra kerüljön Legalább hite! nveiite- iivek he ő'e ivzok, akiülv elvesz'.ieiilék a h z-u'l- mat te he Is ég ük be«. Erőt adhat uj iküzdel- metkre a li.a si Ödön íkarrierje olya« embereknek. akik múr-már azt hüllők, hogy a nwii világban csak a hangos öml cséreltel és a 'társadaillmi összekötte'jésekkel lehet az élre julmt;. Karácsonyi történet ez kairr.üer, ment a hit, a-szeretet és a h z’fkotlás győzelmét jelenti . .. Küzdelmes évek Barsi Ödönuvej először — közel ha' év wi'áin — a magyar rádió épültet ében Lvíál- Voz.Va'm. Kiilörö örömmé]: rohamt le az cnie- teli szobából, amikor meghallotta, hogy" Erdélyből keres-k. It't azonbam nem volt dönk a beszélgetésre. Barsi ödö-n minden gercc et vám fogtlaiMn a rádiónál így azubám lakásán kerestem fel, ahol részletesen elmond oliv, hogy mi történt vele az erdélyi súdnészkedése óla. — Bizony az első kél évben nem volt va- lernii rózsás -ai helyzetem— kezdte elbeszéléséi Barsi Ödön. — Amikor visszatértem Budapestre, valamelyik fővárosi színháznál atortom eöheíyezikedn . Elsősorban természetesein 'a. Nemzeti Sziiniházmélt, hiszen szi- pi alkod émüát végeznem és mindem szi-niész- rteik fő vágya az, liogy a 'legelső magyar színházhoz juthasson be. Sajnos, ezek a terveik nem sikerültek. El'aiprózinil! pedig nem atortem magam. Úgy éreztem akkor is, anjikor pedig min- dennúpi kenyérgondokkal küzdöttem, hogy elfecsérelném az. életemet akkor, ha epizódszerepeket vállalnék valamelyik ínragánszinháznál és így máról-holnapra hizDcs’tanám ;1 megélhetésemet. Inkább vállasaim az érvényesülésem uljá- oák nehezebbik részét. Mindig különösebben érd elkelti a rádió, az emberi •tudásnak' • és La modern -l-e eh-ruük ámtstki ez & csodá.lai'.ios vívmánya. Ereztem miagambam, hogy ‘tökéletesen át tudom ér leni, milyen a viszony a >zinpa-d és a rádió közönt. Tudtam, hogy a rád-ióklözö'nség számára egészen más formába« kel] feldolgozni és mega ük o tinó iái színdarabokat, minit sí rendes szónház>aikínál. Érte 'összpc'nil'osiiWf'.'aim minden figyelmemet és közel két éven át Tanulmányoztam a rádió színdarabjainak technikáján. — Közbe« azonban élivr keJletit, Már fiain színész kiorombain több elbeszélésem je- ‘•eiví meg különböző tepokbaiiv, elhadároz- totm tehát, hogy írással keresem meg a legszükségesebb megélhetésre vallót. De nem Iroda-lommal1 kísérleteztem, Tömegcikket 'kellett gyártiairvom, hogy olyan honoráriumot ttopj-a.k, amiéiyböji hóiniaipokiig élni tudtam és minden időmet a munkánaik sze-n'lelh ettem. Itt diátkosan elmo-sölyodik Barsi Ödön és megkérdezi!: —- Szoktál detektív regényeket olvasni? Be vádlottam, hogy n-ófia igen, minit ahogy mindnyájam szereljük elvonni a figyelmünket a mÎndemnap-i élet megnyilvánulásaitól, valami olyan do’Jotggáil, aim? iliekölii néhány órána; a figy-elimet, de még sem hagy maradandó nyomóit aiz emberben. Erre azután elmondotta Barsi Ödön, hogy két év alatt több, mint egy tucat detektiv-regényt irt álnév alatt a különböző budapesti füzetes kiadványsorozatokban. Tartozom meíkn annyival, hogy az álnevét ne 'áruljam el. Pedig Barsi Ödön nagyon megbecsüli a két küzdelmes évnek ezeket az .emlékeit. OS vannak diszkötésbeu a könyvespol. cán és szeretettel forgatja őket, inert ozoanek a llizovlrág életű írói ail-kolámoly tmuntkárui. Tisztviselő a rádiéuiűl Végre kéij év után .sikerült bejutnia a rádióhoz Barsi Ödönnek De nem úgy, ahogy álmádba, hanem egyszerű tiszt viselőként'. — Ahoz az osztályhoz került, aJaot a rádió- számMtot á 11 iitoMák k- ék havi fizetése ősz- zesen 120 pengőt tieiltt' ;kii. Bizony nem jelenlétté e/. az elhelyezkedés a karrier kiinduló gombját. Legaláhh -is akkor úgy gondol!.! Bars Ödön, aki szorgalmasain végezte ii számfejtés'! hlvnilialli szohájáha«, közbe« pedig oíéhnii vasenergiávfll szindarahokai irt a rádió számára és h rés szlnelnrabckat: dolgozott á t a I ád óelöadásii a. .Siker — szerencse Körii heliil három évvel ezelőtt, tör- t'émit, — folyta Ulii visszaemlékez fisét — hogy a rádió pályázatot hirdetett rádióelőadásra alkalmas darabokra Én több darabot beküld tem és bizonyosan érezjlem már akkor, hogy több évi munkám nem volt hiába való fáradság. Tudtom, hogy a rádiónál hivatásuk maga skálán ál'ó komoly művészek, igazi szakemberek bírálják meg a színdarabokat, sikket egyetlen szempont vezet: az Igazán értékes nikinlasok jutalmazása. — Többször mondtam is a feleségemnek.- „Meg’álod, én fogom megnyerni az első és második dijat.‘‘ Barsi Ödön felesége, n feltűnően cs nos, elegáns szép asszony közbevág: — I’yenkor mindig óva intettem az uramat, hegy ne tápláljon túlzott reményeket mert annál kellemetlenebb lesz a csalódás. Ö a zenben mindig azt válaszolta, hogy ez nem túlzott reménykedés, hanem feltétlen bizalom munkájának értékességére. soknak köszönheti, hogy ideje volt a koEgyszer ciak áeielonhoz divatnak Tündérmeséhe lólék a lörtécet vége Barsi Ödön igy mondja cl: — Azon a napon, amikor döntöttek a pályázatról, — izgatottan dolgoztam hivatalomban. Egyszer csak a telefonhoz hivattak. A telefondrót túlsó végén maga íllat- ky Endre dr, a rádió igazgatója beszélt. () közülié velem elsőnek az, örömhírt, hogy a bizottság egyhangú döntése alap ján én nyer tem meg a rádiópályázat első és második diját is. Az első dij fejében ezer pengőt, a második díjén: ötszáz pengőt nyertem. Rohantam haza a feleségemhez és közöltem vele az örömhinll Eleinte el sem a.karla hinni, hogy a reményeim valóra váltak Csaik nehezen tudta he.leélnr magái abba-, hogy a sok küzdelem, kísérletezés és szenvedés után végre ütött, a győzelem órája.. Ez a siker azután eldöntötte. Barsi Ödön karrierjét A rádióigaz-gsióság azonnal kiemelte a számfejtési csztályból és jelentős szerepet bíztak rá a műsor összeáili ásónál. Most, hogy alkalma voA dolgozni, Barsi Ödön megmulattn, hegy nem lilába tanulmányozol! át aininyi idő? > rád ó darabok te'chnikájánia/k lökL'letes elsajátít.:sára. Uj ötleteivel, rendezési e'gonddásalval, mind jebban és jobban megnyerte a Nagyváradról elszármazott dr. Hlattky Endre naösorigazgalónak és Németh Antalnak, a Nemzeti Színház igazgatójának tetszését Ma niáír a rádió egyik főrendezője, és nél- kiilözheletlen munkása Barsi Ödön. Eddig túrt' ennek a gyönyörű karriernek I ö r i'énele. Barsi Ödön azóta sem változvifh. Most is az a csendes, szerény ember, al.vi ammak idején Kolozsváron voll. Nem valeitO't'tai el o hírnév, a siker és a jómód. Alikatiru'r alkar a jövőben is és mindig szerete'ltlel gondol I vissza asz Erdélyben töltött esztendő re, ami- J kor magycin. sóik szép emlőket és Igaza jó- I bar á tok a\ szerzeti’.'. Halálos szerelem Irta: BIBÓ LAJOS 'Abbau az időben együtt nyiitlem magamat Miklóssal. Miklós életemnek ozon a szakaszán szegődött hozzám, amikor éppen megkezdtem a bucsuzkodá'st ifjúságomtól. A fiatalok kezdősebességével gurult lefelé a lejtőn. ő azt hitte, az élet csodái után fut és fölfelé halod. Én tudtam, hogy zuhan. Mindez nem lett volna bej", de Miklós érzéketlen volt minden bölcsesség iránt. Vakon hóit önmagában, o szépségben, jóságban és igazságban. Ehhez mérten állandóan szavailt, lelkesedett és titkon arra készült, hogy megváltja a világot. A kistérlet, amellyel ezt a megváltást próbálgatta, egyelőre értelmetlen elbeszélésekben, zavöPos drámákban nyilatkozott meg, de Miklós egyedülállónak és rendkívülinek tartott niinden sort, amU papírra vetett, mert állótól a gosá n halálosan szerelmes -volt. Ez a halálos szerelem egy finom dámához fűzte, aki nyilván műveltebb, tapasztaltabb és idősebb volt Miklósnál, de lényé nemes gyengédségéhez híven csupán szellemi fölényét éreztette Miklóssal, a 'korkiilönb- séget sohasem. j Azon a napon, amikor Miklósi az ötvenedik fiatal lánnyal kaptam rajta egy csendes kávéház páholyában. — uzsonnáz ás közben, — este szelíden rá támadtam: — Azt állítod, halálosan szerelmes 'agy n-aţa kibe. Minden áldott nap más lánnyá.! látlak valahol összebújva. Besztélj: micsoda szerelem az. amelyik elbírja ezt a> kiterjedt: és makacs hűtlenségei? Vagy nem egyetlen személyhez, hanem az egész nőj nemhez fűz halálos szerelem? Miklós bánatosan legyintett. Mint mindig, most is homályos mags’arázatba . kezdett, hogy kitérjen az egyenes válasz előj- Megái Látottam: — Ne hebegj. A kérdésemre felej. Miklós megszeppent. — Tessék. — Áruld el végre, ki az a hölgy, akit szeretsz. — Nem lehet. — Helyes. Ilyen természetű ügyekben a hallgatás illik' leginkább a férfihez. Viszont felelj akkor soré, miképpen, lehetséges, hogy legalább is képleteién és eszmény» a apón mindennap megcsalod szerelmedet/ Miklós angyali ártatlansággal felelt: >— A 'két <fol«g nőm összeférhetetlen. Lee-ett az Jll<«n Azt hittem, nem jó! liel- lotlani, mit tnondoll. — Micsoda7 Miklós vállal »ont. — Nézd, le ezt nem éi led Öreg és 'omlott vagy 'aljú»/, hogy megertlie.sd — Én vagyok a romlott, aki nem tartom összeegyeztet hét ősi ek... Miklós körbevágott.- Igen. Romlott vagy, mert nem tud.-z különbséget tenná szerelem és ösztön között. Nem feleltem. No lám, meg vénültem, meg- vedletlcm, üáüdőtt, öreg ordas vagyok, aki ismerem mindem földi dolognak az érték t és hol állok ettől a sihedertöl, oki irne m*r a készre sz-uktett. Az anya tejjel szívta rrrj* gába mindazt, amit én egy hosszú élet sö tét keservei ár.í.n ludtam csak meg bérezni magamnak. Elváltunk Hátfom hónapig nem láttam Miklóst. Szomorú hírek keringlek felőle. Egyik ostohaságsk a másik után követte e- lialálos szerelmében. Akkor a véletlen i-mét utamba sod'jrta. Ránéztem. — Mitől vagy íven girhes? Miklósból csöpögött a hu .és a gyász. — Beteg vtugyok. — Mi bajod? — Belepusztulok ebbe n szereleml>e. Egyszerre cliil» rohant meg. De türtőztettem maga mai. — Mondd. De ne litkolódz tovább és ne hazudj, mert. megfojtalak. — mond, ki az a bestia, oki miatt idáig jutottál? Miklós alig1 hallhatóe-n rebegte. — Senki. Azt hntteiu, megörült. 1— Senki? Miklós remtgfctf. — Nézd. bérltek, végre vallani akarok. Csökevényéhea valamennyi férfi gyermek. Valamennyien, oly-an nő ultin vágyunk, a&i teli van anyad ('«zlőnnel. Első elbeszélésemben megró jzoJrtom a tök éle les feleséget. Ami- tk-or az e’.he.saél.?a- nyomtatásban is -elolvastam, éreztem», — halálosan szerelmes vagyok történetem hősnőjébe. Vesztemre még aznap találkoztam az eleven másával. Egy idő sebb uriasszoonyal. akinek kö felnőtt gyermeke és férje van. :— Hány éves a dáma? — Harmincnyolc. — Szóval negyvenöt. Te most leszel harminc. Mit akarsz önagyságával? — El akartam venni, de... — De? — Ezelőtt: két hónappal kiadták az utamat. — Kicsoda? — A fia. Ügyvédjelölt. Figyelme2tetelt, hogy tébolyiMlxi vitet, ha nem hagyok békét az anyjának. — És le? , — Azóta oem» láttam őket. Megkönn ye-bbiiílen mosolyogtam magamban. — Barátom, akkor élt nincs más megoldás. Ha egy halálos szerelem reményté’en, akkor az embernek kutya kötelessége főbe lőnie magát. \?agy pedig... Miklós lázas arccal tekintett fel rám. — Vagy pedig? — Vagy pedig irj egy másik novellát. Mondjuk huszonöt évvel fiatalabb hősnővel, akiben mlég alszanak azok a bizonyos anyai ösztönök. Miklós kissé hülyén bámult mega elé. — Óriási, — suttogta'. — Erre soha nem gondoltam. Arca megenyhült. Mélyet lélegzett és belepillantott a levegőbe. — Pincér! — kopogott oz asztalon. — Konyakot kérek. Ez a mult héten volt. Ma megjelent Miklós uj életet jelentő elbeszélése. A hőse egy tizenhét 'évest, édes, szőke, borzas csitrtp. Estére találkozni fogok a második számú halálos szereimmel. E rdéí&ek szállodája Pesten a Metropole a főváros szivében, Rákőcz'-ul 58. szám. — 150 kényelmes, materi szoba. Patinishirii kitűnő konyha, mvgyar és francia étélkiilön* legess ének. Az étteremben minden este a legkiválóbb cigán vzenekar, a télikertben délután és este tánc. Lemérsékelt szob i és penzióárak azoknak, akik lapunkra hivatkoznak.
