Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.165/1929 KARÁCSONYI SZÁM, 8 0 Szerkesztő 3 ég és kiadóhévatal: Cluj, Calea Moţilor 4. szám. — Telefonszám: ti—09 — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadáhivacal és könyvosztaly; P. Uniti:; 9 Telefon: ti—99. BWBicgwn» jLVill ÉVFOLYAM, 298. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő: DR. GROÎ3 LÁSZLÓ S S Z O M B A r Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, éventa 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10 félévre 20, évente 4° pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülör.bözettel több. "cLLJ25. ■sböb BsgsELtrxiaffiî ies fa Mas Br» IMRE LAJOS reh tanár A Karácsony ünnepe üzért van olyan közel a szivünkhöz, mert valami olyant mutat, amiről érezzük, hogy a mienk, amire sóvárogva vágyunk, de ami mégis olyan távol van tőlünk. Mert minél messzebb esnek ma az életünktől azok, amik ezzel a csodálatos ünneppel öss vannak kapcsolódva, annál forróbb s várgással gondolunk rájuk s annál bo dogabb örömmel jelenítjük meg azokc magunk előtt az ünnep ragyogó képeiben. Ma történik, az esztendő sötét és félelmes napjai között, hogy angyalok szárnya lebben meg a levegőben, ma van, hogy halljuk a szárnyaik csattogását, amint leszállítok a földre, ma van, hogy a sötét világot s benne sötét magunkat sugárzó fényözön borit el és von ragyogásba mindent, amit máskor bizonytalannak és homályosnak láttunk Ma van, hogy a rett - gé-- és bor .a inak s világában angyali szózat hallik: „ne fél- Jeteks hogy a békesség és jóakarat ize- nete nem üres jelszó, hanem változhafat- lan isteni ígéret szavával szól hozzánk Ma történik, hogy mikor a pokol és pusztulás minden hatalmát tombolni látjuk, a megnyílt égről, az ég és föld tc^Mk ozásár ól szóló csodás ének visszhangjai zengenek körülöttünk. A karácsonyfa gyertyái valami titokzatos, földöntúli világítást adnak annak a szobának is, amelyben máskor az élet hétköznapi munkája, zaja hangzik, s aminl fényük visszasugárzik az arcokon, azokra is más kifejezéseket és vonásokat varázsol, mintha magunk sem azok volnánk, akik máskor. Mindez ma történik, csak ezen a napon és máskor nem. Hogyan hangzanak ma ezek a szavak: békesség, öröm, jóakarat, bátorság, angyali izenet, megnyílt ég, Isten dicsőségei Mindig megvan-e ez a csengésük, vagy csak ma olyan különös, olyan idegenszerü az a számunkra, mintha nem is mi volnánk, akik halljuk vagy mondjuk őket? Az egész ünnep, csodálatos jelképeivel, a hozzája fűződő történetekkel, gyermekkorunk emlékeivel, valami különös bűvöletet áraszt, amelynek a hatása alól nem tudjuk magunlcat kivonni, egy más, nem mindennapi világba visz, amely üdébb, frissebb, magasabb, mint amiben hétköznap élünk, olyan érzelmekkel és gondolatokkal tölt el, amilyeneket máskor nem tudunk felfedezni magunkban. Másképen látjuk magunkat, az életünket, a világot. Mi vagyunk-e azok valóban, akik karácsonykor vagyunk, ez-e a mi igazi énünk, vagy titokzatos varázslata van rajtunk csak az ünnepnek? Felelhetjük erre azt, hogy igen, az ünnep múló, időleges varázsa ez. Nézhetjük az ünnepet úgy, mint amely arra való, hogy legyenek napok, amikor a mindennapi élet valóságából, o)Z életünk tényleges kérdései közül kiszakítjuk magunkat és félretéve a hétköznapok emésztő gondjait és kérdéseit, elmerülünk egy más, ismeretlen, valószerűtlen világban. Amikor a birtoklás boldog almiban a mienk lesz az, amiről tudjuk, hogy hiába törekszünk utána, mert so- jiasem fogjuk elérni, amikoz lehetünk j gondolatban olyanok, amilyenek a való- | ságban sohasem tudunk (enni, s amiről csak ábrándozunk slőttünk áll, a megva- lósultiság képében. Nézhetjük az ünnepet alkalomnak, amely álomban az elragadtatás, a szív békés ellágyulása hangulata- azt adja meg, ami hiányzik s igy lább igy, mintegy kárpótol azért, üt az élet tőlünk megtagadott. Igaz, j .vOigy vissza kell mennünk ezekből a cso- í dás órákból a valóságos életbe, igaz, ; hogy néhány nap múlva újból húzni > kell az igát, de legalább volt néhány nap, mikor szabadoknak, boldogoknak, békességeseknek álmodhattuk magunkat. Ilyenkor gyűjtünk magunknak valami kis erőt, amivel táplálkozhatunk az élet kietlenségében, megállhatunk egy drága oázisán az életünknek, s felüdülünk rajta, hogy tudjuk tovább vonszolni fá^Jd! tagjainkat, mig egy másik oázist találunk. Bizonyos, hogy ez is nagy segítség és igy is nagy erő lenne ez az ünnep és sokat köszönhetnénk neki. Ha csak egy pillanatra is kivesz bennünket az életünk robotjából és megvillantja a vigasz- falas sugarát, már megkönnyítette az életünket. Mégis, ez a gondolat abból indul ki, hogy a karácsony tulajdonképen egy hangulatot ad, egy néhány nap boldog, elragadtatott ábrándozása, a valóság, a keserű, nyomasztó valóság maga a mindennapi élet. A legtöbbször úgy is látszik, mWha ez lenne az igaz, Mintha a mai valóságos életünk ez volna, a küzdelmek és nyomorúságok élete. Hiszen hol van az a békesség, amiről a karácsonyi izenet szól, ebben a világban, ahol háború, gyűlölködés, egymást letiporni akaró versengés uralkodik a nemzetek közölt? Hol van az a jóakarat, amelyről az angyalok énekelnek, mikor ember, ember ellen támad és meg akarja azt semmisítem, mikor emberi ravaszság és önzés-vetette tőrökbe akad bele minden lépten-nyomon a lábunk? Hol van az isteni dicsőség ragyogása, mikor az ember önmagának és önmagáról zeng dicsérő éneket s a modern pogányság kérkedve zengi a maga dicsekedését? Hol van a biztonság és öröm, itt, ahol kínosan vonszolt robottá vált az élet, amelyben kíméletlenül tapossák le az előhne- niőket a későbben jövők, a gyengéket az erősek, a fáradtakat a frissek? Folyton megújuló események figyelmeztetnek arra, hogy az élet, amelyben állunk, véres és kegyetlen valóság. Akkor mi lehet a j karácsonyi izenet más, mint régi idők > kegyes legendája, mi lehet a bethlehemi j bölcsőben fekvő gyermek mosolygása más, mint emlékezés egy legendás aranykorra, vagy ábrándozás egy olyan idő eljöveteléről, amikor megszűnik minden baj s az emberiség eljut a teljes boldogság állapotához. És ez igy is lenne, ha a karácsony azt jelentené, hogy az ember ért el az égig, az ember szállott fel, valóságos élete világából a fényesség és dicsőség ábránd- világába. Akkor csak pár napi pihenés, a munka közben való fellélegzés volna a karácsony ünnepe, múló vigasztalása és vigasztaló ábrándja az emberi léleknek. De nem igy van. A karácsony nem az ember felemelkedése az isteni élet régióiba. hogy aztán onnan visszahulljon a földre, hanem Isten lehajlása az emberi élet sivárságába, hogy onnan felemeljen az isteni élet körébe. A karácsony v;sz- szavezet bennünket oda, ahonnan kiindultunk s elvezet oda, ahová el kell érnünk. Azért olyan idegen és mégis olyan ismerős, mert örök rendeltetésünk magasabb életköréről szól hozzánk hivő ize- nettel és biztat afelől, hogy ez a kilátás nincs elveszve számunkra. Azért olyan kedves a gyermeknek, mert a: méq közelebb van ennek n megértéséhez, s azért lesz benne a felnőtt is gyermekké, mert meglátja magát Isten kezébe letett élet békességét és boldogságát. Azért a karácsony izenete ezerszerte biztosabb és bizonyosabb valóság, mint 0I7 élet, amelyet most élünk. Nem emberi, elmúló sóvárgás egy idegen és elérhetetlen cél felé. hanem Isten bizonysága afelől, hogy mi odatartozunk hozzája. hogy minket felvett, közelvont magához. Az igazi életről szóló bizonyság, amelytől elszakadtunk, amelyet sokszor megtagadtunk, de amely a mienk s amelyet visszakaptunk. Bizonyság afelől, hogy mi alapjában véve, ez életünk igazi, legmélyebb kapcsaival elválaszthatatlanul vagyunk odakötve egg magasabb világhoz, hogy akármeny- nyíre távol esünlc is ettől sokszor a mindennapi életünkben, nem mondhatunk le. róla, sőt, ha lemondanánk is, ez a magasabb világ nem mond le rólunk, nem enged bennürűcet, visszahív, kényszerít, kötelez. A karácsony valósága abban áll, hogy lehet békesség, öröm, bátorság, ha nem is itt a világban, de lehet a lélekben és a leiken át a világban, hogy ezen a világon és ennek kérdésem keresztül kell sütnie, nemcsak néha, nemcsak most, de mindig és mindenütt q bethlehemi csillag fényének és ez keresztül is tud sütni. A karácsonyi fény nem szalmaláng, amely máról holnapra ellobban, hanem örökmécses, amelyet a viharban is feltve táplálunlz a hit olajával, hogy ki ne aludjék, az angyalok éneke nem elragadtatott, fellelkesült diadalkiáltás, hanem egg küzdelmes élet belső hozsannája, az ég megnyílása nem pillanatnyi felvillanás, amely ufón még sötétebb lesz az éjszaka, hanem hajnali ragyogás az uj munka fáradalmai felé menő ember számára. Milyen jó lenne a karácsonyi ízenet- nek ezt a valóságát meglátni! Akkor a karácsony nem pár napi fegyverszünetet jelentene emberek és népek között, hanem békességet, igazi békességet, nem csodálatos látomásokat, amelyek elmúlnak, ha feljön a hétköznapok napja, hanem világosságot és életet, nem szűkös és kényszerű adományt a szükölködés és nyomor percnyi enyhítésére, hanem jóakaratot és szeretetet. A föld színén sötétség van és a világban bizonytalanság uralkodik. De jó tudni azt, hogy ezek mögött és ezek feletti a karácsony izenete valóság dicsőséges és győzelmes valóság, az élet felett: az iga\zi élet, Nerrhiva*a!os vélerrénv szerint cs^k ünneoek után történik meq; A mandátumok eloszlása Január 17.-én ül össze az igazoló parlament . . Bucureşti, december 24. Karácsony eliőest'f'ján tisztább helyzet váltja fel aiz előző napok bizonytalanságát. A Iliibe iáin» pánton ai hangulat ismét bizakodó: február 1 7-ém a pairliaimer.lt megnyitására ■várnáik. Amennyiben a nemzeti p a rósz ipart obstru kei ólba kezd, abban uz esetben — a Lupfe értesülése szerint — márciuls 15-ig húzzák el az igazolási vitát, mkor nz első ülésiSiZiaikob az alkotmány érteimében bezárják ® osiak ősszel hívják össze e. második EarJameriitd ülésszakot. Niincs az sem kizárva, hogy október 15-ről november 15-re halasztják a második ülésszak megnyitásiét. A kormólny — minden eshetőségre készen — tovább folytatja aiz uj állami költségvetés munkáját. A Vuitorul — a kormány hivataHosia- —• félti Ívja; a (komoly és lelkiismeretes pártokat: erősen tor teák a politikai és e.íkölcsi féket, nehogy kárt szenvedjen nz állam organizmusa s ne törjön ki anarchia. A Dreptatea — a nemzeti-paratszfcpárt hivatalosa —I leszögezi, hogy alkotmányossá* got és törvényességet vár az országi, nincs idő más megoldásokra. — Igen nehéz időket élőink — írja a lap. — Holnap, holnapután uj áldozatokat, lekö- telezést kérhetnek a néptől, me’y mindezt jogét vonás esetiéin1 ugyanazzal a szívvel és hűséggel nem adhatja. Az embereknek tud- nlok kell, miért hurcolnak. Tarlós győzelemre csuk igy számi Ihatnak. (Cikkünk folytatása a 18. oldalon)
