Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-14 / 288. szám

/. /. I: N /. É K í 9 3 7 december 14. y—p——I mwwnrrm.ji. EMKÜHBBBI IBM ;cn ,l!2ljíFr^j\ Ausztráliában, ahoi az angolok egészen mások, mint a brit birodalom középpontjában, Londonban A távoli világrész rövid története, amelyből megtudja az olvasó, hogy ezt a világrészt sem az angolok fedezték fel ADELAIDE, december hó. Esik. Az ég sűrű, vógeláitilKilallau fonalaik - l*an hui aibj'a* lullbö ú<Ui)áÍ9Óib Adeikiulotiie. ,,ai gyönyörű l.s/lu városra*', ahogy az. uhiraj- /óik s a P & O. a hajódtárwaság ismertei tője ji Heinz'. Hit, a glóbusz másik oldalán* a lél lavaiszbat fordul. Az európai bigéinkben el- hulliail'ják liombjiaiitkait a Iáik, do az aideliacdei parkokban éppen mos'! nyilinak a virágok «a tórmészelBzöld'elö ereje hirdeti az uj fnl/lá- madó, haMi.rta'Hlan étellel. Az utta's csőik 'iltyenlk or, amikor már a bá­la mögött hagyta a félviilágot tinpa»szitml ja, hogy a fö’ldön minidéin tök éíeíeis ős niilnics semmiben t’ogyailikozás, u'z dtlentételk ni midig kegyen idillik egymást': aiz európaé -Hál au®z- á'liiai nyarat • jelienl. az élet — bármilyen sablonosam' is hangzik — halállf s a balál éiilieb. Csak most eszmélek a távolságra*, ame­lyet meglettem. Parii Szánd riikácxsollió, szem érmé'alien viliá­ga, ia nyjii/r prostiilliució, Szuez kestkiemy csa­tornája, a tNi b Vial lag ham gidaiba. Adón forrongó, féieinvas és groteszik jellege. 'Port Szudán tiilklkaszibó forrósába*, a fdk'eték kattanás fe­gyelme. Bombay ijeiszlöon zisufoliti utcái, Geyllon. buja, nvésés erdői, millió és milllliló « fjivtv, ember ékelődik európai múltam s jelen világom Iközé. íNézem a lleveüdt, amelyet hazialktüldölk., a boriifilkon: Európai. Es elfog a honvágy, vn- biin különös, haillk érzés, amely 'esztendők­ké! ezelőtt Prágában! iker die bt Înalta Imába*, de e mégis irtás*. erősebb és reménylleilemebb. Azt1 hi«zem, •nincs ,iis visszalépés, 'Tűnődő baaigívlatom csaikhaimir élmuiiilk. A .kikötőben auszltiráliiiaii barátlaliim várnak. K'illépniék ileveleilki somi közük elfogyobt iköz- t'iidk a távolság, előttiem állnak, kezüket* jiyu'iitják, miimiba! magyairok1, középeuró- paliaik volnának*. ' Más jettemu angolok Zavartan szorítom a baráti* jobbot, nem értiem. Ezelk* aingoiolk s a szgetonszágbain* nem szokás a kézfogás. Ott fejbiccontéssel, bamáitiságos bélouval köszönbilk egymást az emberek. Miaiur.Joe Brown, a házigazdám észirevészé meglepetése m ed.-— Tudom, hogy miért csodálkozik — mondja. — Ausztráliában, sőt New Zealand - Ivan is megtalálja ezt a szokást: az emberek megszorítják egymás kézéit Aniglitibam en­nek semmi érbe!íme: óbb minden* ifebér. önilu- dffirtbus angol, netkiinlk azonban sziikségünlk van a testi együvé!autózás kifejezésére s ezt legjobban a kéz szorításban •budijuk meg mai- kait ni. Otthon — tudom, hogy Amíg fiára* gon­dol, hangjábam árnyiaflalbi rezgés, a szeme pillanatra elhomályosul — könnyű az élet.. 0 fhon — kérdezi — ugy-e máslkiéperv 'úlmiek *aiz embereik ? Egyezer majd én is hazame­gyek, egyszer majd mindnyájain hazamé- hetünk. Az időtlen), méla bus vágyakozás újabb megliepebés. Egy *b’yen érzelemikiitörésre, szénibe szemrehányásra igaz ám nem s zárni- itattam. Gépkocsiba* ülünk. A váróé mintegy 'tizen­két mérföldre féksziiik a. kikötőtől), folyó melHébS, akárcsak Perth, ugyláihszilk minden vágyódásuk eUemére mnindeniütlt .©llhuz-ódniaik j a ierogentő! a folyóhoz, szigetlialkiók még ezen a ktcmltinenseni is. Sima betonúton suhan, .a* gépkocsi. Fel­tűnnek Adelaide első bázaii. Az -első benyo­más: ez nem a megszokott angol 'épilkezés, a házaknak nines suliynlk, nem tarjtozinlaik egybe, nem is hason liláinak * gymásboz. mindegyik külön ikihamgsúlyozzia szerény egyéniségét, Valami* (közvetlen rendelt! eruség uralkodik az utcákon. A járdáik fedettek, egyrészt a 'tűző napsütés, mlátsrészt pedig a.z esőzéseik ellen védik a lakoságol. Ugyain*­1 ven házakat láttam Porit Szaidban. Ez azonban a külváros. Lássuk csak mii van beljebb, a város szivében, ahol a renr desebb embereik, éfniek? Rendesebbek? Az angolok mindenütt egyformán — 'aingollloki •Nem érbem, miért ez a „gyönyörű ‘tiszta város?“ De aminti folytatjuk ufuinlkialb. ren­dezett utcák, egyszerűen ópiitellb, mégis *tet- s elös házak közé kerülnék. Óriási kiterje­désű p a dk'ok melle fit visz el az utunk. Egy v I lambs ikeskeny lesbe közeledik felénk. A vezetőm, nem 'törődve a veszéllyel, amelyet, köninyellmüsége oikozibait, kihajol a:z tebila- kon, üdvözli gépkiocsilnlk soffőrjét, aki vi­szont. elereszti *a karmánytkenékét, baPáftsá- gosan vissz alini teget. 'Ez már nem ain.goi hi­degvér, hanem keleti könnyéllmüség. Egy város .»átültetésre kerestetik“ 'Közben* megtudom Adelaide történetéit, amely, mondhatnám, egyike a legkülönö­sebbeknek. Dél- Aus zi tr álfát ugyanúgy nem az amgaloik fedezték fel, minit *a* 'többi' gyarmatot, amely most a bróti vi’.'ágbirodialomihoz .tartozik. Ple­ter Nuyfi.s, egy hoMiam'd hajós, a ..Gulden Zéepard“ fedélzetéről látta meg először a partvidék nyug iá részét, az öblöt pedig, amelyel misst .iDemlai Bay“-ndk hívnak. Szénit Péterről' és Szénit 'Ferencről nevezte el Másodiknak' természetesen egy angol. Ja­mes Grant pillantotta meg az íiddaidei he­gyeiket, lamelyeket rögtön el is keresztelt Mounts Craimbierndk. Ez az 1800. esztendő­ben* 'történt, egy eszitendővei később már Matthew Flinders kapitány a H. M. S. In- ves'l.iigator fedélzetéről a partra lépett és megkezdte a gyarmaíosi'tláel. Te mié szelesen a franciáik ás megjelentek: Nicholas Bandin, egy fnaueáa kutató m „Geograpbe“ hajó fe- délteetéról az „Encounter*- öblében partra: száll1!S. felfedezte a délkeleti pair".vidéket', amint az később kiderült, ugyancsak az an­golok naik. Újabb 30 esztendőnek kellett elmúlnia ad­dig. amíg Collet Barker kapitány kiszemel­te azt a helyet', ahol most a város elterül. 1834-l>en (vedig megkezdték South Australia gyarmadositásái. John Hmdmiairsh kapitány (később .ellentengernagy) volt a gvarmad el­ső kormányzója. Ade'iaiidet azonban más alapit ott a. •CdVvnel Lightot bizdák meg azzal, hogy Adeiaidat felépitse. A város tervezését 1837 jamuiáir 11-én .kezdte mag s a 'következő esz­tendő márciusának -tizedik naipján fejezte be. A város tervezése azonban nem papíron s épen ez a furcsa., hanem a valóságban Déiuitán a sporttelepre visznek, szakadó esőben, halkam, magyarul átkozom kedves vend égiátói mia*t, akik nem tudják belátni', hogy többre becsülök egy meleg szobát, minden rugbymérközésmél, ilyen viszontag­ságos időben. A pályán szívélyesen, (igazi magyaros ven­dégszeretettel fogadnak1, hamarosan hire ter­jed: ,,a magyarok megérkeztek“. A helyi csapat menedzserét bemutadiják. — Holnap es'be szívesen láitom ,, .köz érnék - re£‘ — 'invitál otthonába. lUjiabb dolog, amid nem érték. Köziéinek? Múlt jellenit? Kérdezem mindentkiiüöli. Moso­lyognak. Mialjd megliádom. Reggel korám ébredek. Egyedül akarok ( kószálni a városban. Nem lehet. Kísérőt ad- j nak méllém. rmagyarlá'z miindenit. A két-bá- rom‘emeletes házak 'közül szinte ki'ugrik egy felhőkarcoló. — Ez a mi büszkeségünk, a biztositási palio*ta — mulatja mievetve kalauzom. — Amerikát utánozzák? — A bolondok, igen. Pedig 'fölösleges. Van itt he/y elég, nem szükséges a levegő­ben terjeszkedni. Hiszen s-z !is a baj, bogy itulisoik a* helyünk. ■Megállok aiz egyilk. falragasz előtt, „Viktó­ria amid her Husar“, a müikedvelők adják elő, -ai Várost Színházban, óriási sikerrel': Na proli-nap r a táblás házak. A várost járom egészem estig, de nem tu­dom meg. mi iitt a lényeg. Csak am k >r gép­kocsiba ültetnék s ineginduilunk -t köz­ének színhelye* felé, látom, hogy milyen nagy a város, mindenki csinos földszintes házban lakik, szép keVek. ápolt virágágvak. akárcsák *a NémetaKföldön, egy soikszázévies kulibura árnyékábain A .egs/egényebb em- benmeik, is megvan a maga háza. aho rajta . .‘történt*. Ponitosiain kijelölték, hogy a telepe- | sek hova építsék a házaikat Amikor a vá­ros (nagyjában ,.elkészült'', akkor elkeresz­tel ék a-z utcákat, .leréket. Azt beszélik, hogy a városépítő Colone) Light, áki sokait uta­zol Európában., tulaj dónk é>pen Turimt áf- modta a messze ausziráliai földre. A város azonbam., mint ahogyan az éle ben mindig is tönénik, nem teljesillette az alapító álmait, hanem terjedt), erősödött a körülményeihez mérten a siaiját iképesége? szerint, .nem hali)- ga'tva egy angol szép!élek -tervezgetésére. Csupán a háhalmats sugárutak, amelyek kö- rüJ'vesziiik a várost, .emlékeztetnek *a heroi­kus erőfeszítésre. Megkezditek a város föld­jének úrusilását s az a terület, amelyen „Közértek“ és családján kívül senki más nem lakik A városban*, ahol az üzleti élei folyilk. csak az idegenek vesznek szobái, rendszerűit szállodában, penziói alig '.aláíró. Kedvesen fogadnia L A szeles, alacsony mennyezetű szobákbau sokan vagyunk. Bor­rá!* 'kim.álnak. ami* meg’JíDétés, mert az an­golok rendszerint sört s pálinkát isznak. A déllausz'tráí.iiaii kivétel s éppen az hatá­rozza meg helyzetét. hogy a Dóri nkább kedvetli. mint a öbm szeszes talk Köny- nyebb mozduiafu, gyorssutdi in gandn!kod;k, mint faijitestvéré, akik más éghajlait alatt élnek. Egy id*e:g nem történik semmi különös. Bes zeige tűnik*, kérdezgetnek, én is faggatom őket» azitáin valaki a zongorához ül. körül- áili.jjáík. A csinos., vörösóiju lány leüti a.z el­ső biílfeniíyükefc. a ritmus a fülükbe üti' ;a* szavak szövegét, éneke Ink. Énekelek A házigazda a zongora* mögé kerül'. !gv elő-.- tünlk iáilll s vez'éinyei. miközben maga :s éme!ke'!i. .Magyar dal okai kell dúdolnom. Szegyeién a hangomat. Büzliaito-ák, nem baj. Követni* próbálják a*z idegen ritmust. Néha összené­zünk, ulti társaimmal Szabadoissaf, nevet a te­kintet iinlk, olyan jól 'érezzük magunkat. ,-Közének“. Ez íiv/hi aJeiaide*, vagy :r;- kább déllauszlráf.liai Kü^ömegess-ég: nem ,'nni vagy- táncolmi hívják a vendéget, hanem énekelni. A zenét, a dallamot keresik, ha együtt vaunak. N éh árnyain kilépnek a hüs, télutói estbe, eltűnnek *az árnyas .oerl.be.a, a virágagyak, boikrok és fák* közötti néhány külön szói a, csókra . . . Akárcsak nálunk — Hiszen ezek nem s „rendes“ angolok, hiauiem ölyamök, am*:’ /, nek n.i vagyunk, magyarok — mondja Szabados, amikor most a városháza fekszik, tizenöt sh ill láng­ért. Később a város visszavásárolta ezt a tefi- I ke», jóval drágábban és felépütetibe a maga * Town Hallját, de eladósodott és a városháza berendezését nyilvánosam elárverezték — a polgárotkinák*. A szégyent, amely a város minden [lakó­ját egyaránt érte, valahogy ki kellett hever­ni s ezért a polgárok elhatározták, hogy támogatni fogják a városi. Veri a Bullái“ — az Alvó Föld — ahogy a benszülőitek AdeHaiidet nevezték, feléb­redt álmából, megindult! a gazdlag fejlődés utján Mia miLnitegy k'éitisziáizezren lakják, ,.a gyönyörű városnak'* hívják. egy hangulatos est kellemes emlékével alud­ni térünk. Hiába, a föld. az éghajlat). •» haúlatían tá­volság megváltozó alja az emberek vérmér­sékletét. Kelen István. ORSZÁGOS RÉSZVÉTET KELTETT BOTÁR GÁSPÁR ROM. KATH. ESPE­RES TRAGIKUS HALÁLA. Tudósítónk jelenti: Pár nap múlva egy hete lesz an­nak, hogy Botár Gáspárt, tordai római katolikusok forrón szeretett esperesét örök pihenőre helyezték. Híveinek fáj­dalma azóta sem csökkent, sőt fokozó­dóit. Alig hisz-ik el, hogy az 53 éves, erőteljes emberrel olyan kegyetlen gyor­sasággal végzett a könyörtelen halál. Fájdalmai már a mult hét közepén je­lentkeztek. Nagy lelkierővel viselte lesd szenvedéseit és elvégezte napi ájíatossá- gait. A helyszínére kihívott dr. Hatiega- nu professzor bélcsavarodásf állapitólt meg. Beszállították a Park-szanatórium­ba, ahol műtétet hajtottak rajta végre, de az orvosi segítség már későn érkezett. A délceg, keménykötésü ember szanató­riumi ágyon hunyta le örök álomra sze­meit. Torda népe mélyen megrendült lé­lekkel kisérte utolsó útjára lelkipászto­rát, a vérbeli székelyt, aki egyesítette magában fajának minden nagyrahiva- tottságát: egyházának törhetetlen akara.- tu és erélyes katonája volt, aki szónok­lataival magával ragadta hiveit, akiknek jóságos és istápoló atyja volt. .Az ELLENZÉK a haladást s/aigílja, kisebbségi és emberi jogok előhar/cs*«,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents