Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-07 / 257. szám

o I 3 193 7 november 7. ellenzék 15 SÁNDOR MÓRIC GRÓF a száz év előtti világbajnok »UEEC3MH*» mi ................ m n Korábban — pontosan száz évvel ezelőtt éppen olyan világhiresség, mine múló nap­jaink hőse; az uszóbajnok Csiik, vagy a há- romszorov o-limp-iaj bajnok néger Owens. Sándor Móric gróf .nevét az 1830-as, 40-es években Angliában, Berlinben, Becsben agy emlegették, -mint a maii dédelgetőit sportpri­madonnákat. Pedig ez a nyalikabajuszu töm­zsi. gróf .se futott, se úszott, se ugrott, ha­nem lovagolt. Kengyel-kantár nélkül ülte a lovat, il-ovas sportteljesítményei még ma is utói-'érhe.tetilenek, bravúrjait pedig már életé­ben legenda övezte körül. Vakmerő bátorsá­ga az őrültség határin mozgott, lova életét az ember életénél Is többre becsülje, a saját testi épségére pedig vállósággá! fittyet hányt. Vakon bízott a szerencséjében, ha más életé­ben kárt okozott, főúri .módon fizetett, azt Lóra Széchenyi és Vessalényi a kor-társa. Ez a két név ragyogott akkoron a legfényesebben a magyar égbolton, vetélkedtek n tudomá­nyos életben, irányították a társadalmat, ,,ló­ra magyar“ hangoztatták és a lovas nemzet fiai hamar magukévá tették felhívásukat. Széchenyi a lóversenyek népszerűsít esse mel­lett agitált, míg Wesselényi a lótenyésztés fellendítésén fáradozott, örülitek Sándor Mó­ric gróf 1 ovasbravurjaiinak, legjobb barátjuk­nak vallották. Pedig a bravuriovas Sándor gróf aránylag, gyenge fából szakadt. Fiatalabb korában még] vézna és csak később, szinte túlzott) edzéssel erősödött meg annyira, hogy feltétlen úriként ülte a lovat és a legbátrabb ,hajtőként! emlegették. Életéről, lovasszenvedélyéről' maga. diktálta naplója beszél és még érdekesebb megvilágí­tást kap leányának naplójegyzeteiből, „Em­legeted, híres, dédelgeted lovas. A jámbor pesti polgárok már a láttára keresztet vetet­tek, messze elkerülték, mélyen megsüvegel- ték, ha kár; -szenvedtek még panaszkodni sem mertek, hiszen ez a gróf maga az ördög, lo­va a sátán lova. A hatóságok mitsem tehet­nek ellene, öngyilkosság amit csinál, fogalom, legenda, hős“... Széchenyinek és Wesselényinek éppen ezért szinte kapóra jött Sándor gróf lovastudomá­nya. Általa — úgy vélték — könnyebben érik el céljukat. Közbenjártak érte a hatósá­goknál és Sándor gróf nem is maradt hálát­lan. Ha lóra ült, két főúri; barátjára gondolt, a cél az, hogy minél többe! beszéljenek róla. Es emlegették is. országszerte. Lovas sport­teljesítményei m.a is megdönthetetlen rekor­dok, Pozsonytól Bécsig 100 év ulán lóháton ma sem száguldják be rövidebb idő alatt az utat. Az a két óra 41 perc ma is elérhetetlen sportálom, mert Sándor gróf kedvelt paripá­jának hálán nem ismert lehetetlent. Jönnek a bravúrok Pedig a budai híres Sándor-palotában szi­gorú atyja eltiltotta a lótól, nem ülhetett rá es atyja rendelkezései olyan határozottak, hogy míg élt, nem szeghette meg; ® tiltó pa­rancsokat. A makacs és önfejű fiatal gróf azonban nem csüggedt. Álmaiban betörte a legvadabb Kertészek! Gazdálkodók! Szőlőtermelők 1 wéíkülözheíeilen olcsó szakkönyvei Urbányi: A gyümölcs- fák bategségai. Horn %f!@ß fr&Jp János: A gyümölcsfák nyesése, Jácsai László: Hogyan készítsük el v i r á g o s kertünket. Sántha László: A sző­lő kártevők Horn Já­nos : Törpefák és alak­fák nevelésa és nyesése. — Biró Géza: A szőlő metszés?, A lugas szőlő. - Osztrovszkyné: A folyé­kony gyümölcs készítése. Györffy: A gyümölcsös rovarkártevői. Horn János: Almatarmesztés. Horn Já­nos : Körtetermaíztés. Horn János: Szilvaterraesztés. Biró Géza: Sző­lő, mu3t, bor, — Kaphatók az ELLENZÉK üönpesztáiadban Cluj-Kolozsvár. — Vidékre után­véttel — is azonnal szállítjuk kivárna, hogy ország világ róla beszéljen, meg az alváshoz szükséges időt «s sajnálta és talan egész életét paripáinak hátán szerette volna eltölteni. Magyar voltával mindig btiszkel- kedeic, Angliában tüntetőén csak magyaru-' beszélt', de már ikortársai is érthetetlenkedve szemlélték a magyar forradalom alatti, maga­tartását. Ahogy a magyar forr dalom után megmozdult a dermedt magyar szív, Becsbe költözött, nem akart tudomást venni a min­den magyar! érintő eseményekről csak azért — mint irta is — ezek a forradalmi idol; megakadályozták, hogy kedvelt kilovagolá- sa-it zavartalanul űzhesse. Korában a mai szemmel is csodált világ­bajnok volt, a sportol a sportért űzte es élete csupa, érdekesség, romantika és legenda volt. magyar Lovat és hogy atyjával ellenkezzen: nem tanult', nem, semmi áron sem. Lányának naplója sze­mű gyermekkora 17 éves koráig tartott és addig iLrná-olvasni sem tudott. Csak a játék érdekelte, a ‘sport, a pór gyermekei a pajtá­sai, „tudomány, művészet“ tudni sem akart róluk, de ahogy a reltenhetetleri szigorú aty­ja behunyta a szemét és legelőször kénye- kedve szerint szétnézett a grófi istállóikban: igy kiált óit fel: „Érzem, hogy nekem minden ló engedel­meskedik.“ A lovak vidoran nyerhettek szavaira. Mintha megértették volna beszédét. És a fia­1 ői móddal színezettek, a képe. mindenütt ott a főúri családok asztalán, a „Mellton Moro- vay Parför vadászaton“ oimü festői képe ko­rának hires festménye. Bátorságáról legendák beszélnek, életére fogadások történnek és fo­gadások kisérik bravur-ugratásait. Egyik érdekes bravúrját Anderson, a hi res lókereskedő beszélte el: Anderson egy alkalommal száz angol font­ban fogadott Sándor gróffal, hogy ülje meg azt az általa kiválasztott paripát, amelyen még emberfia nem ült. A vad ló már száza­dik lovasát juttatna kórházba, de a gróf rá se hederitett az ijesztgetésekre. — Majd alattam lecsendesedik — legyin­tek a kezével. Sázan és százan lélekzet elfojtva figyelték próbálkozását és hinni -nem akartak a sze­müknek, mert csoda történt. A vad ló nem vetette le hátáról lovasát, sőt alázatosan tűr­te és olyan ugrást mutatott be, amit se előt­te, se utána, még; soha nem látlak. Anderson e'büvöítien kiáltott fel: — Hiszen ez nem ember, hanem maga az ördög. És boldogan fizette elvesztett -fogadását... Angliai d-iadaluiija után, a gróf magyaror­szági birtokára, Bajnára tért vissza, de az an- gHúsok otfc sem hagyták békében. Angliában Sándor gróf-láz ütött ki és az angol főurak közül, aki még nem látta, Bajnára utazott, hogy a gróf bravúrjaiban gyönyörködjön. Ez- j időben történi, hogy egy ideutazó angol cso­port elégedetlenül szemlélte Sándor gróf mu­MHHHBiBB—— "',**,*r*””'‘TlgrT1lfMr ] 1 NÁLUNK SZERENCSÉJÉT !!! PRÓBÁLJA Az ország legszerencsésebb 8jF& #1 0s s 0 r s j egy-f őelá r usitója : árts ROMANA COMERŢ Az állami cszíálysorsjáték 14-ik játéka alatt, megint a milliók és százezrek töméséi fizette ki szerencsés nyerőknek!!! Forduljon bizalommal a kolozsvári képviselethez: az Ellenzék H5-§k játéi eSsö húzása si ©y. 15-a 21 !!! SORSJEGYÁRAK: Vi sorsjegy L. 2ÚÜ V2 sorsjegy L 4Ü0 V] s:rsjegy L. 80S könyvosztályához, Cluj, P. Unirii. Vidéki megrendeléseket is azonnal intézünk 1 légért hUieíenhént •tál gróf még akkor parancsot adóért és meg- nyengelték azt a telivér angol paripáját, ame­lyik lovast nem tűnt a hátán. Az Istállófiu és a kocsisok szörnyülködttk. De hiába. A fiatal gróf máris ott ült a táncoló paripa há­tán és csodákcsodájára békésen galoppozott, majd palánkat ugorva vakon engedelmeske­dett -lovasának'. Különös legendás elemekkel 'telj lovas éle­te tulajdonképpen csak mo;t kezdődik. Már az első utcai kilovagtlásáv-ali csodálkozik a pesti utca. Már bravurugrásokról hallunk, csődület a nyomában, emlegetik, beszélnek róla, éljenzik, szidják, de csodálják. Tudják már a lova' nevet is. „Tatár“! Ezt emlegetik, a Tatárral ijesztgetik Pesten a rossz gyerme­keket és úgy történik, hogy Sándor gróf 'lo­vas életének bravúrjai mindig más és más lóhoz fűződnek. Egy-egy ilova nem vitte so­káig. Lábát 'törte, vagy nyakát -szegte, mert egyik lehetetlennek -látszó lovasbnavurját kö­vette a másik. A budapesti Nagyhid-utcai ugratása még ma is, száz év után is emléke­zetes. Nem feledte a! az idő, legendák ma­gasságába lendült és lovasa legendás bajno­kává vált az egyetemes magyar sporttörté­nelemnek ii®. Angliai kalandozásai Hire Angliába is eljutott és még érdeke­sebbé vá.1-0, ahogy -maga Is kiutazóit Sziget- országba. Guznit-s irja ás naplójában: — Angliában iszéltében-ihosszában ismerik a nevét. Divatba jött. A meghívásoknak már- már nem ;iud eleget tenni, dédelgetik és cso­dálják. Az egykorú angol képeslapok rajzok­ban adják bravúrjait, majd külön képes ma­gazinokat adnak ki róla. A lapok angol fes­tatványait. Ök ilyet már Angliában is láttak és ez-énl kárt volt Magyarországra utazniok, — mondogatták. Ahogy aztán Sándor grófnak fülébe jutott az angolok panaszkodás-a, olyan bravúrt eszelt ki, ami már a vakmerőség fogalmát ás túlhaladta. Befogadta az ötösét, felüliette rá az ango­lokat és nekivágott felfelé a visegrádi he­gyeknek. A hegytetőn azután a gyeplőt el­dobta és aztán hajrá, le mélységbe. A köves, e talan lejtőn a határ felborult és- az angol utasokat összetört végtagokkal szedték ki a nehéz kocsi; alól. — Hát ilyet -láttak-e még? — kérdezte Sándor gróf a jajvesztikelő angoloktól. — Ilyet tényleg még nem! — sóhajtozta valamelyik az angolok közül, akii aránylag még -a legkisebb sérülési szenvedte. Az ango­lokat azonnal kocsikra rakták és beszállítot­ták Pestre. Sándor gróf kisebb kulcscsont­töréssel- szabadult. Széchenyi naplójából Gróf Széchenyi. István naplóiában sokat foglalkozik Sándor gróffal. Elmondja egy elvesztett fogadásának törté­netét is. A fogadás Kisnky herceg; egyik tá­volsági rekordjának megdöntésére irányult, A herceg ugyanis 1834-ben Pozsonyból Becsbe három óra alalt lovagolt. Sándor gróf ugyan­azt az utat minden nagyobb erőfeszítés nél­kül 1837 május 14-én 2 óra 41 perc alatt ■száguldottá be. Széchenyi irja még, hogy Sándor grófot a lovon kívül semnij más nem érdekelt?. A nők -sem és mégis egy Metternich hercegnőt vett feleségül, kivel hol boldog, hol boldog­talan életet élt. 1848-ban Bécsbe költözött. I A, íeclaniíía csodája ? az titok ó LiTi in ssima és a Luxus — fcilken—Finest talál- j mâny. — Tökéletes biztonságot nyújt és a. idegeit tökéletesen megnyugtatja. Széchenyi ezt’ nem -is rójja fel büneül, mert •azt mondja, hogy a lovas Sándor groiot az éle; más vonatkozásokban nem is érdekelte. Ö az ő különös egyéni szemüvegén á: rend bontást Iátólf a magyar fortadalomban, mert megzavarta mulatozásaiban. De ünnepelte Becs is. Sportprimadonaat láttak benne, soha nem ment gyalog a becsi utcákon, csak lóháton, vagy ötös fogatot ve­zetve. — Ez már őrültség! — suttogták a bará­tai. És jó! érezték, mert 1850-ben egyik bra­vúros lovasmutatványa után, amikor köröl­te kétségbeesve jajveszékeltek az elgázc t, törtcsontu utcai járókelők: kilört rajta az őrültség. Csak nehezen fogták le, törj zúzott, ami csak kezébe került, évekig orvosolták, de hiába. Elméje elborult, már fölötte az örck éjszaka és 1878-ban meg is halt. A legendák halála után sem szűntek meg. Feljegyzések maradtak arról ás, hogy 1878- ban, amikor holttestéi Esztergomból családi birtokára, Bajnára szállították, halottaskocsi elé fogott négy fekete ló a bajnai templom előtt megvadult és vágtatva rohantak tova a halottal. Ugyanez a hátborzongató jelene; később is megismétlődött, amikor ideiglenes temetke­zési helyéről díszes sírboltba szállították. A híres Sándor-album Az emlegetett, hires Sándor-album, Sán­dor gróf lovasbravurjait örökítette meg. Az album képei ifjú Proste] festőművész reme­kei. A festő tizenkét éve már kíséri e grófi urát és annak kérésére megörökítette bravúr­jait. A Sándor-album 150 képet rejteget. Ér­dekesek és egyéni szinezésüek ezek a képek. Csak az érdekesebbeket és az ismertebbe­ket soroljuk fel: Künn vagyunk a zöld Városmajorban. Kék az ég és Sándor gróf egy több iábny.i magas korlát fölöto viaskodik -lován. A ló mal ő két lábával ugyan már átjutott a korláton, de a hálulsó részével és kapaszkodó lovasá­val még ott csüng a kórláp meredélyén. A szemlélődő drámai pillanatot vár, de a festő még csak nem is sejti az elkövetkezen­dő másodpercek történetét. Másik kép: Belfast*-ban, lovas nyulvadászat. Száz kopó csahol, szines a kép, a lovas csak a nyu ra figyel és közben észre sem veszi, hogy a lo­va árokba zuhan. Majd izgalmas versenyfutásokról beszélnek a képek. Vágtat a hires Tatár és a hátán kan­tár és nyereg nélkül Sándor gróf fut ver­senyt a széllel... Pöstyénben a partró meg­indult a komp, Sándor gróf lovával megke­serít, mire a partról beugratott a távolodó hajóra. Híres még -a Sándor gróf-kép, mikor a zajló Dunán átlovagol. Egy másik képen fel­ilovagol sógorához, Keglevich grófhoz, fel az első emeleti lépcsőkön is. Megemlítjük még egy hires képét, a Nagyhid-utcai sokat emle­getett jelenetet. A pompásan sikerül; képen két egymással versenyző kocsi közé szorul az egykedvűen lovagoló gróf. Már-már össze- roppantják a kocsik-, amikor a gróf egyetlen ugrássá1; felvetődik és átugrik a tajtékozó lo­vak felejt. Csak igy menekülhetett meg a biz­tos haláltól. * Csodálatos élen az élete. Különös, szerte­len, egyedülálló. De ő maga is pontosan má­sa a ma divatozó sportprimadonnáknak. Már ajkkor is. száz év előtt is, a sport volt az, amellyel a legkönnyebben lehetett világhírne­vet szerezni. Nngymihály Sándor. Sióim története irta Agostina Sncelli. Egy nagy ország é« nagy nép története a régi római birodalom szélbomlásától az uj olasz birodalom meg­alakulásáig, egészen napjainkig. Ara füzva 132, kötve 158 lej az Ellenzék köfnyvosztá- lyában, Chij—Kolozsvár. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kéirje a könyvérdekei* 6égek jegyzékét.

Next

/
Thumbnails
Contents