Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
1937-11-07 / 257. szám
19 37 november 7. VZtBfiZßlIC Anglia ©* a Szovjet harca a levegő birtokáért Ma: MÉCS ALAJOS b ol >g >a 0 d d Népeik, országok tündöklésében és hanyatlásában mindenkor nagy szerepe volt a köz- rlekedésnek. A római birodalom hatalmát — sok 'mindenen kivid—elsősorban kitűnő oh szágutjai 'terjesztették és védték. Az impé- rium összeomlását követő sötét idők után, a hajózás fejlődésével, isméi a Földközi-tengermenti vidékek jutottak jóléthez. Velence, Genua és a Rajna-menti, azután az Észak tengeri Ilanso-városok voltak azok a szerencsések, amelyek a köztépkor viziországut- jai révén vagyonhoz, kultúrához és szépség hez jutottak. Afrika körülhajózása, Amerika felfedezése, a nemzetközi kereskedelem irányát máról-holnapra megváltoztatták. A Föld- közi-'lenger sokat vesztett jelentősegéből s régi gazdagsága sorvadni kezdett. Észak Amerika és Európa belső részei csak a vasút feltalálása után kezdtek igazán fejlődni. Viszont a Szuezi-csatorna megnyitása a Földközi-tengert ismét régi fontosságára emelte. Ki tudná megjósolni, hogy a XX. század két uj közlekedési eszköze: a repülőgép és az autó milyen változásokat okoz majd a világ gazdasági és politikai térképén? Annyi bizonyos, hogy az országutak háló zata lassan fontosabb lesz a vasútokénál. A leggyorsabb közlekedési, eszköz, a repülőgép, mintha egyenesen az eddig halottnak j tekintett tájakat kedvelné. Toronyiránybam a j legrövidebb utat keresi és ez nem mindig j egyezik a föld lakott tájaival. Például Euró- j pa, Ázsia és Amerika között a. legrövidebb ’ légi vonal — aiz északi sarkvidék. Ugyanez í áll a hajózásra is. Amire még busz évvel ez- [ előtt még gondolni sem lehetett, ma már köz- ' vetlen megvalósulás előtt áll. A rádió és a 1 repülőgép segítségéve! megindul Ázsia, Euró pa és Amerika legészakibb részén -a rendszeres hajózás és ezen keresztül a kereskedelmi élet is. Az északi féng uj gazdagodást lehetőséget csillogtat a vállalkozó emberek szeme1 előtt. Háromszáz évvel ezelőtt Spanyolország, Portugália, Hollandia, valamint Anglia, között megindult a versengés a tenger uralmáért. A gőzhajó feltalálása végkép Anglia jiaivára döntőié el a harcot. A küzdőfelek közül egyedül ő rendelkezett szerencsés fék vésü vas- és szénbányákkal. Kinnt a világtengereken egymásután szervezte meg sokszor teljesen lakatlan vidékeken (Singapore, Gi'brlaütáir, Perina) oly életbevágóan fontos kereskedelmi és hadászati támpontjait. Ez a világuralomra törő sakkozás szinte észsze- rütlenül folyt másfél évszázadon keresztül, — a tenger szabadsága jegyében. IKorunkban ugyanilyen csendes harc kéz dődött a nagyhatalmaik között a levegő birtokáért. Az Egyesült Államok, Oroszország és Anglia szinte észrevétlenül kezdi kiépítem stratégiai állásait a sarki zónában. A sarki tengerek hajózhassa egy csapásra meg vájt; ózhatná az ázsiai Oroszország életét. (A ménbe le lemül gazdag Szibéria összes viziutjai a ma még használhatatlan tengerbe torkolnak.) így nem csoda, ha a sarki zóna fontosságát először Oroszország ismerte fel. Valamennyi ötéves 'lenvében megtalálhatjuk a vidék civilizólásának sürgetését. Teh'á't megindult az élet a hó alatt, hogy utat törjön a repülőgépnek és a gőzhajónak az Északi Sark körül. Tizenötezer munkás dolgozik az aSaskal gyárakban Ahol eddig néhány optimista eszkimó és elszánt vadász tengette életét, most rádióállomásokkal felszerelt erődök épülnek. A 'eg- pontosabb térképen sem található helységneveket kap szárnyra a világsajtó. S amig Oroszország nyíltan, sőt talán túlzottan is hirdeti sarki előretöréseit, addig az elitentá bor némán hallgat. Pedig sem Anglia, sem Észak-Amerika nem ül ölhetett kézzel. Kanadában, AlaskáUan hatalmas erőfeszítéssel folyik a munka. Gyárak alakultak, bányákat nyitottak, repü lőtereket építenek. Nemrégiben számoltak be az Egyesült Államok alaskai expedíciójának eredményeiről. Fantasztikus adatok kerültek napvilágra. Ki gondolna arra, hogy ezen a vad vidékein ■ immár tizenötezer munkás dolgozik a különböző gyárakban és bányákban, Vagy talán nem érdekes az, hogy ott, ahol nemrég nyári időben csak a tutaj és télen a szánkó volt az egyedüli közlekedési eszA finom mik kitűnőé» moshatók jiff» szappanpehellve! köz, most e járhatatlan vidékek egyes telepei között a repülőgép tartja ilenn a kapcsolatot. Tagadhatatlan, hogy a Sarkvidék megszállása a stratégia jegyében történt. S amig a rejpiiilés szempontjából alkalmas helyek ki építésén fáradoznak, maga a repülőgép segíti benépesíteni e zord ló jakot. Eltűntek azok a leküzdhetetlen akadályok. amelyeKet a vad folyók, a jégmarta hegyek s az évezredes fenyvesek torlaszoltok az ember útjába. Az értéktelen — mert elérhetetlen — ásványi kincsek egyszerre erőre kaptak. Szén-, arany-, platina-, rádium- és olajtelepek várnak bőséges tartalmukkal a feltárásra. Ez volt az alaskai expedíció rövid jelenlése a Yukon folyó vidékéről. SANGHAJ—LONDON 40 ÓRA Azóta hónapok tellek el és én egy másik, ehhez hasonló kirándulásnak az eredményét lestem a lapokban. Ugyanis júniusban Anglia is hivatalos szemlét tartott az északká nadai térségeken. Nem kisebb ember, mint lord Tweedsmuir, Kanada kormányzója utazta be ezt a hirtelen jelentőssé vált kerületet. Az angol király képviselője a Mackenzie folyón ereszkedett le e vadregényes vidék megtekintésére. Fort Providenc-től egész Ak- laiviik-ig, teháH a Mackenzie folyó torkolatig vezetett az útja-. Majdnem két hónapig tartott ez az előőrsi vizsgálat. Aklavikbam az egybegyüft marcona katonáknak, vadászoknak és pilótáknak többek között át következőket mondta az angol király helyettese: — A Mackenzie folyó vidékének minden gazdagsága, — pedig van itt fém, rádium, petróleum, fa és arany bőven, — nem jelent annyit, mint ez a narancs a kezemben, amelyet most adott át nekem egy pilóta itt a jég és a szúnyogok hazájában. Repülőpostával jött ez a narancs, amely három nappal ezelőtt Kalifornia napsugarán érlelődött vörösre. Még tiz év, emberek s meglátjátok. mit varázsol elő majd a repülőgép « földrészből és ezen keresztül az egész birodalomból! Ezek a kérgestenyerü vadászok és veresbe fagyasztott áron katonák baján meg se értették, hogy lord Tweedsmuir tábornok mire céloz Csők hallgatták, mint Cézárt légiónis- tái, >vagy Napóleont az öreg gárda. De Kanada kormányzója Aklavikban nemcsak ezekhez a pompás, de egyszerű emberekhez beszélt. Ö tudta, mire céloz.. A londoni légügyi hivatalban már régen dolgoznak az uj sarki járat megvalósításán. Ma még Sanghaj Londontól negyven napra fekszik. Ha ez a sarki légijáral megvalósul, akkor ugyanannyi óra alatt lehet megtenni majd ezt az utat. Ezt pedig ép oly jól tudják Moszkvában, mint Washingtonban is. Ezért indult meg a vértelen, de annál keményebb harc a jég alatt és a jég fölött a levegő birtokáért. Földes Jolán : Más világrész A világdijas Írónő uj müve 119 lej, Péter nem veszti ei a fejét kötve 79 lej. Mária jól érett 92 lej (kötve). Postán utánvéttel, be kü'dve pontómenresen Lepagenál Cluj, Kérje .--I — 1 -1 ! ll- Xit-* TTtTű Ír- lorrTT-iálror ESZMECSERE Eszter egyesztendős és egy hónapos. Kifogástalanul alszik, panasz nélkül eszik, sűrűn kacag és van még egy jeles tulajdonsága. Már messziről megismeri a hangomat, sőt a köhintésemet is. Amikor esténként megtérek, még ki sem nyitottam a kertajtót, ő már felemeli ott a verandán, ahol ilyenkor kenik be a szegénybe a tejbegrizt, mondom már akkor felemeli piciny ökle még kisebb mutatóujját és kijelenti, hogy: — Ha Apapal Hát igen. Annyit mondani, hogy apa- pa, nem valami szédületes mutatvány másnak. De egy nagyapának? Annak kész csoda egy ilyen megnyilatkozás. Mondok valamit. Egyik régi barátom I szintén sokszoros nagyapa, azt mondta a múltkor, hogy: — Voltaképpen megalakíthatnánk az ÖNSZ-t. — Mi légyen az? Őrjöngő Nagyapák Szövetkezete. Szó sincs róla, van benne valami. Elég j az hozzá, hogy szerfelett jóban vagyunk | Eszterrel, bár csak vasárnaponként barátkozhatunk igazán. Ilyenkor alig várom, hogy reggel megjelenjen önagysá- | ga. Ölben viszem le a lépcsőn és meg- \ kezdődik kettőnk sétája. Az Eszter járó- j sa még nem tökéletes. Méltatlankodik ! ugyan, ha mögéje kerülve és meghajol- l va mind a két kezét meg, akarom fogni. \ De az egyik fele felől még elfogadja a segítséget. Megmarkolja a mutatóujjamat (nem egészen éri körül) és felhangzik az ő vezényszava• - . — Ţipi, topi. Jár a baba, jár. Azután tipegünk kettecskén. Ö iparkodik nagyokat lépni, én meg aprózom, így csak kijövünk. Lássuk először a petúniákat. — Nézd csak, Eszter, milyen sok szép virág I — Apci, mondja ö, mert úgy tudja, hogy a virág szagéitól tüsszenteni illik. — De látod-e? A gruppnak ezen a végén sokkal több és sokkal szebb a virág, mint a túlsó oldalon. Mert errefelé éri cl napocska, arrafelé meg nem. Pedig egyformáik voltak szegénykék mind, amikor kipalántálltuk őket. Deháit tudod, ilyen a sors. Ki\nek a napos oldal jut, kinek meg az árnyék. Nézz csak oda. A második háitulsó sor orgonabokor milyen satnya. Egészen száraznak látszik az egész bokor és csak a legtetején van egynéhány hitvány levélke, ők is árnyékos helyre jutottak. Eszter csak hallgatja a sok hiábavaló beszédet, mert mit is tehetne egyebet. Azután letépi az egyik petunia virágának egyik szirmát, csöpp kis orrocskájához viszi és a sok filozófállásra megint csak azt mondja, hogy: — Apci. Hiszen teljes-tökéletesen igaza van. Hanem menjünk csak tovább. — Veszed észre, hogy itt a kút körül, ahová a mi cselédeink is járnak, meg a házmesterék is, milyen szép simáira van letaposva az ut. Itt nincs göröngy. Itt nem botolhatsz meg. Itt még a kavicsok is milyen jó mélyen le vannak taposva. Bölcs ember mindig csak az ilyen sima illákon jár. Ezért szokták mondani, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj. Eszter a tizedrészét sem érti az én szavaimnak, legfeljebb méltányolja., hogy iparkodom mulattatni. Közben azonban, a harmadik kertben elvakkantja magát egy kuvasz és Eszter odafigyel. Kutyáiba sem ve vén ennélfogva az én iparkodáso- mat, azt mondja, hogy: — Vau, vaui... — Ez itt egy csúnya, bozótos hely. Ilyen helyekre soha be ne menj. Ilyen helyeken szokott a sok szomszéd sok macskája belopakodni a kertünkbe madarászni. Tudod, a sötétjeikül emberek, meg a fekete macskáik, azok szeretik az ilyesmit. De te majd mindig csak arra járj, ahol és amerre világos van, ahonnan láthatod a napocskáit és ahol sem rozsdás szög, sem elhajított üvegcserép nem sebezheti meg a te két kis talpadat. Igen, de közben megszólalt egy rigó is. Eszter pedig nagy okosan inkább arra hallgatva, erőt mondja. hogy: Csecse, csipp-csipp/ Elmegyünk egp elvadult ribizlibokor mellett is. Bátor teli van az egész gyanúsan nagy és gyanúsan szép bogyóval, okos ember még sem él velük. — Látod, Eszter. Ez ugye nagyon szép, hanem azért óvakodj tőle. Mert sok olyan dolog van a világon, ami szép és mégis rossz. Sőt, ha túlságosan feszegetjük a dolgot... ejh, nem neked való még az ilyen beszéd sem. — Ham. ham. — mondja Eszter. Ránézek, de nem a mérges bogyóra értette. Hanem, éppen elintézte azt a kiflivéget, amit sétánk elején a markába nyomtam. Ezt kívánta az egytagú szó ismétlésével hangsúlyozni. A ham-hcimol egyébként jóizü. szinte öntelt kacagás kiséri. — Ejnye na, hogy ilyen hamar végeztél azzal a nagy darab kiflivel! Megyünk, tipegünk, tapogunk tovább. Arra felé, amerre a mindenképpen neki- bokrosodott futórózsák az összes helyhatározók irányában nyújtogatják a hajtásaikat. Egyszer csak, mintha panaszosat nyögne Eszter. Ránézek. Görbül a szája két sarka. Jaj nekem, nagyapának. Eszter a jobb mutatóm mint tengely körül egy kicsit esetlen kis piruettet vág ki,, letottyan és éktelen zokszóval hirdeti a rajta esett sérelmet. Az egyik kis csupasz bokáját, ott mindjárt a szandál felett, alaposan megkarcolta az egyik földön fekvő rózsaág tövise. — Látod, kislányom. Rózsa már nincs, de a tövis bezzeg megmarad. Ilyen az élet! — Bruhahaha! Hiába vigasztalom, nem megyek semmire. Istenem, de gyámoltalan is egy férfiember egy síró gyermekkel szemben. Kétségbeesve pillantok fej a magasságos égre és onnan csakugyan megjön a segítség két darab arra huzó dörgedelmesen búgó repülőgép alakjában. Eszter erre elfelejt csapot, papot és rózsatövist, felnéz, felfelé nyújtja mind a két mutatóujját, elkacagja magát és boldogan mondja: — Epülögép! A filagória felől pedig megszólal a parancsnok hangja: — Halló! öreg, mit csinálnak maguk odalent? — Eszterrel filozofálunk itt ketten. — És veszi az Eszter mejje? — Dehogy is veszi. Oda se bajszol neki. Okosabb ökelme annál, mert sokkal derűsebb az életfilozófiája, mint az enyém. (—)
