Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-20 / 268. szám

a etccHNii» r* atratiír • v. vsac unry.:iym!m^asmem^Eumm^saasm tsm.wsm imivtmMkwmmmmiaatmtmFrwtAmvt / 0 1 7 n o v c m her 2 0. Hogyan kerüli hatalomra Lenin ? irta: ALEXANDER KERLNSZLIJ, az orosz-köztársaság volt miniszterelnöke ,]!(»*/ volt hus: i re, hogy 1917 őszén Oroszo: szagban hatalomra jutott </ bolsevizinns. Ezeknek a n pokn ’k nines kii:vetlenebb, hitelesebb tanujtt, mint Jieremzkij, a ctiri Oroszország bukását kondit demokratikus orosz köztársaság miniszterelnöke, oki pá­risi emigrációban él, elmondja e drá mai napok objektiv történetét. Annyi bizonyos, hogy sohasem fogom el­felejteni a 1)0 lse vilii fordulat előestéjének, ok­tóber 24-ének. eseményeit. Már reggeltől lóg­va ivüágos volt előttem, hogy a: á': iás leplek­kel közelgő, elkerülhetetlen katasztrófa m>ir a nyakunkon non. Délelőtt tizenegy óra felé a köztá:sas ági tanácsba mentem, hogy beje­lentsem: a kormány kezeljen k Iséghevonha- tcitUin bizonyítékok vannak a bolseviké láza­dásra vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy ki jelen léseim milyent benyomást gyakoroltak a tanácskozás részt­vevőinek a löhhségéie, pillanatnyi kételyem sem volt aziránt, hogy nyomban vulameny- nyicn helyeslésüket lejt*zik ki, mert csak ez. menthette mega helyzetet. Nyugodtan vissza­tértem a téli palotába, ahol halaszthatatla­nul sürgős feladatok megoldása várt rám. A valóságban a köz tán* sasiig ban egészen más­kép jálszálltak le a; eseményei:, mint ahogy vártam. Ahelyett, hogy minden rendelkezésre álló «'rőt összeszedtek volna, hogy a lázadó­kat leverjük, a köztársasági tanács ez egész nepot, sőt az egész estél véged érni nem akaró haszontalan fecsegéssel löllütte. 1*1 jfél Is el­múlt már, emikor a köztársasági tanács kül­döttsége végre felkeresett, hogy közölje ve­lem a halá’iozatokot, «melyeket a gyülekezet végre elfogadott. Ezek már teljesen haszon- tahin határozatok voltak ama egyszerű oknál tfogva, mert miközben a vörös katonái: és ön kémesek lassacskán kezdték* elfogadni a fon­tos állami épületeket. A kozákok megbízhatók, de ... Alig hagyta el dolgozószobámat a küldött­ség, amikor megszólalt « telefon csengője és közölték velem, hogy az ideiglenes kormány egyik tagját a ngilt utcán letartóztatták, sziii'- te abban a pillanatban, amikor kilépett tő lem. Ugyanakkor értesültem arról is, hogy mások viszont felkeresték a Szmolny Intéze­tet, a kommunisták, főhadiszállását, hogy a köztársasági tanács nevében béketárgyaláso- k.if kezdjenek a bolsevistákkal. ‘Hippen csak annyi időm volt, hogy lete­gyem a telefont, amikor bejelentették annak «a három kozákezrednek a küldötlségét, amely pillanatnyilag Pétenvárott állomásozott. Ä legszigorúbb hivatalos formák között közöl­ték velem, hogy a kozák csapatok, amelyek a fővárosban állanak, hűek maradnak eskü­jükhöz minden körülmények között. A küldöttség távozása után boldogan kö­zöltem csapataink főparancsnokságával, hogy a kozákok rendelkezésre állanak és bármely pillanatban fel lehet használni őket. Sajnos, ugyanakkor, amikor a kozákok delegátusai­val tárgyaltam, valamennyi kozákezred szov­jetje külön tanácskozásra ült össze, amely egész éjszakán át tartott és amely végül azt a határozatot hozta, hogy a kozákok semmi- esetre sem avatkoznak bele az ideiglenes kor­mány és a bolsevista lázadók közötti vi­szályba. NINCS KATONASÁG! A kozákokkal való megbeszélés befejezése után visszatértem az ideiglenes kormány mi­nisztertanácsára. Képzelhető, milyen feszült és (viharos volt q hangulat. Egymásután ér­keztek a hirek, hogy fegyveres bolsevista csa­patok közelednek a téli palota és a vele szembe fekvő katonai kerületi parancsnokság palotája felé. A kozákokban bizva és a front­ról sürgősen hazarendelt csapatokat várva a téli palota védelmiére legfeljebb a pétervári katonai akadémia diákjainak néhány szaka­sza és egy-két páncélos automobil szolgált. A minisztertanács befejezése után kimentem a hatalmas térre, körüljártam a télipalotát, hogy meggyőződést szerezzek a helyzetről. Úgy tűnt fel nekem, mintha ez az éjszaka sohasem akarna véget ’éfnű. A telefon szünet nélkül csilingelt és hol a front jelentkezett, hol a törvényes kormányhoz hü szervezetek vezetői. Az ordonáncok szakadatlanul ki-be- j'áTtak a szobámból és lázas izgalommal vár­tuk a megerősítések érkezését. Sajnos, hiába «vártuk, mert akkor már megindult a szabói­nál ás «a fronton is. A bolsevikjeik megszállják a tele­fon központot Ezalatt az éjszaka leple alatt Antonov- Ovsejnsko vezénylete alatt — aki egészen a legutóbbi időkiig Barcelona vörös diktátora votl — a bolsevikiek hatalmukba kerítették a telefonközpontot, úgy hogy telefonössze­köttetésünk a várossal megszakadt. Ugyan­ekkor a téli palotához vezető hidat, amelyre ablakaim nyiltak, a vörös tengerészek őrsze­mei szállták meg. Végre virradnál kezdett; október 23-ának végzetes napja ránk köszöntött. A palota előtti tér teljesen kihalt volt. Semmi hir a ko­zákokról... Látszólag olyan volt, mintha sem­mi sem változott volna. Nyilvánvaló volt, hogy most már csak a segélycsapatok megjelenése mentheti meg a helyzetet. De vájjon mit 'lehettem, amikor körülöttem mindenki „amerikázotí“? Egyet­len megoldást láttam magam előtt nyitva: azonnal és minél gyorsabban elindulni és megkeresni a segélycsopatokat, hogy azután a főváros ellen vezessem őket. Ez annyit jelentett, hogy fényes nappal hajtassak keresztül a városon, anélkül, hogy fel kelten, m ezzel a most már mindenütt fel­bukkanó vörösgárdisták figyelmét. Ez bizony nagy nehézséget jelenlett, de végeredményben nem tarthatott vissza attól, hogy tervemet valóra váltsam. Egyedül át az ellenségen Rövid habozás után úgy döntöttünk, hogy Mír éppen indulóban voltam, amikor oda- kmn megszólalt a csengő. Hallottam, Hogy kinyitjáik a kaput és a következő percben k«i lép be hozzám, mint maga Krasznov tábor­nok, a vezérkari főnöke ikkstéretébyn. Szinte kővé meredtem a bámulattól, amikor Krasz­nov közölte velem, hogy Csermiszov tábor­noktól az én nevemben parancsot kapott, amely lefújta a harmadik lovashadtest meg indítását Pétervár felé. Krasznov tábornos kétkedett ennek a parancsnak a hitelességében, éppen ezért elhatározta', hogy mindenesetre felkeres engem Poskovban, hogy személyesen hallja tőlem a parancs megerősítését. Október 27-én seregünk, amely számra ugyan nem volt valami tekintélyes, elfoglalta Gac inát, bár Pétervárnak ez az elővárosa zsú­folva volt bolsevista katonasággal. Tüzérek, kronstadti matrózok, motorbiciklisek és Isten tudja még miféle fantasztikus elemekből állt ez a „katonaság“. Bár minit mondtam, nem rendelkeztünk na­gyobb fegyveres erő fölött, nem akartunk megállni előnyomulásunkban annál is inkább, miután azt reméltük, hogy előnyomulásunk láttára más csapatok is csatlakoznak hozzám. Minél nagyobb hasznot akartunk huzni vá­ratlan megjelenésünkből, miután láttuk Ga- csinában is, hogy milyen lesújtó hatása volt felbukkanásunknak a vörös csapatokra. Lenin első üzenete Olyan volt a helyzet országszerte, de külö­nösen a fronton, hogy nem is (követiellhettünk volna más taktikát, mint a váratlan Jeroha- nást. Tisztában voltunk azzal, hogy a bolse­visták fő ütőkártyája a mindenáron való azonnali békekötés volt és nekünk meg kellett előznünk ennek az adutnaik a kijátszását. Mi­után a bolsevistáik az október 24-rőd1 25-ére virradó éjjel úgy a pétervári táviró és táv­beszélő központot, mint <a oarskoj eszel ói rá­dióállomást — az akkori idők legnagyobb orosz .TeadóálLlomásóit — elfoglalták. Lenin első dolga az volt, hogy rádió utján a követ­kező történelmi üzenetet küldte a front min­den részére: — A katonaság századonként, vagy zász Ióaljamként azonnal kössön fegyverszünetet a német csapatokkal! Aznap, hogy ez ia rádióüzenet szerteszállt az éterben, Ludendorffnak nem lehettek töb­bé kételyei, hogy megnyerte élete legnagyobb csatáját, hiszen mindenki tudta, hogy ebben a pillanatban felbomlik minden fegyelem az orosz csapatok között a fronton. Ez valóban be is ‘következett: nyomban a jf hozatala után rádióüzenet (nyilvánosságra fefordult minden rend. Győz a bolsevfzmus Az egyetlen mentség az lehetett volna, ha Pétervárt sikerül elvágnunk .3. fronttól é«s ez­zel megálltadáivoznumlk a mérgező propagan­da áradatát, amely a ősapáitok (szellemét és öntudatát (teljesen tönkretette. Sajnos, ez le­hetetlen vöd, mert az ember ára dal, (amely a fromlóikról a főváros felé hömpölygőit; ma­gával sodort minkéit is épp úgy, miiint min­dent és mim dekáit, amit az útjában talált. Ez a íkialiasztrófát jelenítette számunkra . . . iFájdailmunk annál nagyobb volt, mert tudtuk, hogy nem mi. voltunk egyedül, ak.iik készen álltak Oroszország becsületéért akár az ‘életünket iis áldozni. (Moszkvában, Szara- tovben, Cha.rlkovbam és egy sor más város­ban is bátor .kísérletiek történteik a vörös 1 [űz vész el h ara póz ásónak megállítására. Még iPétervárotit is ellenforradalom tört kit októ­ber 28-án, a hátallom 11 j urai ellem, de saj­nos, csapatok hiányában nem 'tudtuk ezt a bátor kísérletet megfelelő támogia/tásbain ré­szesíteni. ©9 ! Reklám — — Zseb-------— Előjegyzési — Fali — — — Legolcsóbb be­szerzési helye: Hl ÜZLET LELKE PUHÁK nyomda és naptár vállalat, Cluj, Str. Iuliu Maniu No. 8. Fejfájásnál vegyen kéné* :tiilváyok az ellenségen. Hogy eloszlás* 1 .sík minden gyanút, elhatároztam, hogy nyíl­lal), emelt fővel hajtatok ál soraikon. Úgy csináltam, ahogy a rendes hétköznapokon szokUim: lesétálltam a léli palota széles lép- < óin Üs szertartásos ünnepélyességgel be­szálltam lent várakozó autómba. A telefonközpont kozeh-hrn találkoztam az első bolsevista őrcsapattal. Ettől kezdve egyre löbb és több vörös gárdistát láttam, különö­sen a Hotel Astoria és a Mnryinsky-palot:* elölt. Egyik falu a másikat követte és én halá­los keserűséggel sziivembein keretiem m nde- ini'Hl a csapa lökni, amelyeket «a frontról se- ",ősegünkre kellett volna küldeni Sajnos, nyomát sem láttam sehol a se­gély csapat oknak Az alkudozó tábornok Végre megérkeztem P-skovba, Gserennszov tábornok, az északi front főparancsnokának ; 1 föbadizáll.ísára. Itt kimos ki magyarázko­dás kezdődőit a tábornok részéről. Rögtön láttam, hogy a tábornok titokban már köze­ledési kísérleteket kezdett a feltűnő uj csil­lag félé. Megpróbált meggyőzni» arról, hogy miután mein rendelkezik tartalékok fölött, lehet ellenség volt számára a kívánj erősíté­seket «elküld etni-e. >— Es hol van a harmadik lovashad!>esl? — kérdeztem tőle. — Beszélt Krasznov (tá­bornokkal, a lovasság parancsnokával? ő is osztja a nézeteit]? — Kraszinov tábornoknak bármely pilla­natban) meg kell érkeznie Osztrovbóh — H«a megérkezett, mondja meg neki, hogy' azonnal] keressen fel. Egy kis hadsereg eíindul 1— Rendben vani Cseremisz.ov tábornok a//.« az ürüggyel, hogy megpróbálja meggyőző: a p-i.ovj hol* •sevisilák által fel á Mii ott munkás- és katona- tanács 'tagjaid*, magamra hagyod«!. Cserem: szó v tábornok távol lé te sokkal to­vább tarlók, mint ahogy az! bármiféle ta­nácskozás indokolttá lebe ’.'te voma. Képzel­hető, mit ereztem magamban, amikor min­den percnek felbe« sü'ihele len értéke volt. — Végül is a tábornok e «ik éjjel tizenegykor tért) vissza, hogy közölje velem: teljesen re­ménytelen dolog lenne csapataira számítani, mPrt azok teljesen dezorganizállak. Az ta­nácsolta nekem, hogy időveszteség nélkül azonnal siessek a hadseregföparancsnok- ságra. Pillanatnyi szünet« borul; ránk. — És Krasznov tábornok? — kérdeztem magamon kívül. — Még mindig nem érke­zett meg? — De igen, beszélem vele, azonban nem volt ideje, meri rögtön vissza kellett térnie Oszt rovba. Mosd már világosam J-áldam mindent. Tisz­tában voltam azzal, hogy nem számíthatok többé Cseremiszov tábornokra és magamnak «kiéli cselekednem — A bolsevistáké' lett a végső győzelem. (Mindenek föl üld azért, mert: jz orosz nép 1e’jeléggel nem tud:a elhinni a polgárháború szükségességét. A lestvérgyilkos polgárhábo­rú elleni természetes ellenszenvet kiegészíttet­te még az a remény, hogy a «komműn.ütők nem tarthatják sokáig magukat és az «alkot - mányozó nemzetgyűlés, amelynek határnap­ja Is meg voit már állapítva, helyre fogja ál- liiit'aimí a rendel'. Még a Pravda Ls azt irta az áílamcsiny mis napján, óriásé belükkel az első oldalon: — Elvtársak, véretek ontásával biztosí­tottátok a nagyorosz alkod mányozó nemzet­gyűlésnek, az orosz föld jövendő urának a kitűzött napon való összehívásai! Többek között Lenén sem mulasztotta el kijelenteni a Ikgünnepélyesebb formák között, hogy az uj demokratikus kormány aláveti magát a nemzetgyűlés mindenható akara­tinak. Az orosz nép azonban még hihetett, eb­ben, hiszen Lenin még nem hajtotta végre kí­sérletét. Befejezésül csak egyet szeretnék még mon­dani: Lenin csak úgy tudta megölni a sza­badságot Oroszországban, hogy magát állí­totta a szabadság leglelkesebb védelmezőjé­nek a színébe.-köles iSsalsö ívé ínyek liozása Ezer lejt nyertek a következő számok: 1,729.261-280 1,731.061063 1,731.065-080 1,744.001-020 1,748.581-600 1,751.801-820 1,760.981-61.000 1,769.901-920 1,783.561-580 1,795.600-620 1,805.3-11-360 1,810.001-020 1,819.261-280 1,842.321-340 1.872.661- 680 1,894.241 -260 1,899 981-900.000 1,900.301 320 1,905.324-340 1,906.570-580 1,908.221-240 1,912.0S1-100 1,917.841 860 1,933.731-740 1.950.661- 680 1,965.961-980 1,981.421-440 1,817.261 280 1,837.481-500 1,867.741 760 1,879.238-240 1,823.541-560 1,848.241-260 1,879.221-236 1,899.701-720 1,915.901-920 1,933.721-729 1,942.001-020 1,959.701 -720 1,976.021 040 1,922.881-900 1,934.761-780 1,957.801-820 1,973.161-180 1,991.041 1,991.043-060 2,007.141-160 2,007.361-380 2,020.381-400 2.022.541-560 2,028.141 160 2,029.981-983 2.029.985-30.000 2,032.221-240 2,032.441-460 2,042.541-500 2,06S.S41 -860 2.073.861- 880 2,075.981-986 2,075.988-76.000 2.079.861- 868 2,079.870-880 2,083.221-240 (Folytatjuk) Az ELLENZÉK a haladás! szolgaija. A kisebbségi és emberi jogok előliarcosa.

Next

/
Thumbnails
Contents