Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-08 / 232. szám

1937 október 8.

ELLENZÉK

KALENDÁRIUM

írta: MÁRAI SÁNDOR

Október

Emlékszem egy októberre, mikor a nlc'met erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek les- s ték a vendégek óhajait s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kissé nevetségesen eltűnt a sztxrvasetetö irányában.

Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fütöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, s:mokingban és escar- pinben, könyvvel kezemben -s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben éri is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg egy egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érméssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, melyet feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. Gyanítottam, hogy sietnem kell, mert nem élek soká; de ezt a távoli, kissé bizonytalan időpontot mindenesetre száz éven túl képzeltem. óriási fák között éltem, valószínűtlen hegyóriások között, valamilyen sugárzó és illetlen fényűzésben, mély nem illett társadalmi helyzetemhez, nem illett anyagi viszonyaimhoz, de csodálatosan megfelelt igényemnek, mellyel ’ az élet felé fordultam. Mindehhez október volt, kevés köd, kevés napsütés, az éleinek az a meleg, kissé szin- házias félhomálya, mely múlhatatlanul szi- hészkedésre késztet fiatal embereket. Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitandlja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól! Ifjúságom e pillanata szó mára az október egyetlen naplemente volt, tele német irodalommal, általános szabadságvággyal, öntudatlan dandyzmussa!, melyben oly nyugodtan és természetesen mozogtam, Mint egy színész a színpadon, élete egyik jelentős szerepében.

A szálloda nagyon finom vollt s természetesen a hozzávaló október is finom volt, mintha az igazgatóság mindent elkövetnej hogy jóminőségü évszakot nyújtson el kényeztetett vendégeinek. Időnként köd szitált, ahogy illik. A golf-mező pázsitja halványsárga volt; de senki nem golfozott, mert a németek s mi többiek, középeurópai vendégek, nem tudunk golfozni. Ebéd után a szálló bejáratának üvegteteje alatt hevertünk, fekvőszékekben, sportszerűen marcona kötött ingekben s arcunkat a napfény felé fordítottuk, mely oly gyöngéd volt e hetekben, mint egy öregedő {férfi érzése, mellyel egykori vetélytársaira és szerelmeseire gondol. Senki nem akart semmit. Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz, vagy egy öregedő moziszinész- nő. Vált valami századonkivüli ez oldóber- ben. Soha nem éltem ilyen választékosán: az október sugártörésének oldatában lebegtünk s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos. De néhány nappal később leesett az első hó és kitört a Spartakus-forradalom. Akkor mind hazautaztunk, őzek, vezérigazgatók, finom költők: az ünnepélynek vége volt, uj évszak kezdődött, Berlinbe érve a gépkocsi ablakából láttam egy embert, amint a sárban feküdt s nyakából vér szivárgott.

Erre az októberre emlékezem most. Soha többé nem éltem meg ilyen finom októbert. Mintha népszerűsítették volna e nemes hónapot. Magamra öltöm puha anyagát, mint • valamilyen átmeneti konfekeióöltönyt, vára- j kozás nélkül szemlélem a táj tárlatát, közönyösen járok színes és kopott díszletei között. Az emberről lassan lekopik minden hazugság, igy a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ.

Szabadság

Délután lejöttem az erdőből a fürdőhelyre, és beültem a társaskocsiba. Ültünk a meleg és szagos őszben, vártuk az indulás pillanatát, sütkéreztünk a kései melegben, mint a gyíkok a kövek között. Egy kövér, fiatal ember, aki semmiben sem hasonlított az irodalom keménykalapos detektívjeire, ezt monel otţa:

— Megvan a betörő, aki ellopta a pokrócokat. Itt fogtuk el az erdőben. Régi kilós. Mindig meglóg: egyszer megette nálunk a j fogdában a kályha füstcsövéből a rézkari- j kát. Kórháziba akart kerülni, hogy felvágják * a hasát s aztán megszökhessen. Ennyire kel- 1 lett neki a szabadság. De most megkerült.

Ez a szó: „szabadság“, elhangzik a társas- kocsiban, az őszben, a meleg és csendes er■BBK

 karriercsinálás

legbiztosabb eszköze:

ékesszól

OLUJ-KOLOZSVÁR, október 7 Mi, naiv enrópaii Lelkek, azt hisszük, 'hogy csak a politikában., vagy a törve© y szék előtt fonilos az éikesszólás. Kolozsvár együk leg- érdelkie&ebb vendégei, 'Barnard Cliilfton ur rossza*!ólag rázza fejét eme a jámbor egy- ügyüségre valló kiijelentésiemre. Szégyenkezve sülöm Le szememet, ment Barnard ur azután igazán szakértő ezen a 'téren. 'Ugyanis ennek a dús banmaihaju, cvi'kkeres, vidám, bizakodó tetkihllietü, mosolygó képű filartial- embernek a nevéhez fűződik a inerwyor'k), úgynevezett sikergyár megalapítása.

1 — Évek hosszú sora éta most élvezem

először a vakációzás örömeit, persze körn o*Iy tanulmányozáissal egybekötve mondja a sükergyár boldog tulajdonosa, 'aki, európai 'kőrútja álkalimáva,| hozzánk is ellátóga- lott néhány napi 'tartózkodásra. — Azt hittem, hogy talán lEurópábam fogok egy két uj íliilp.et 'találni; az iskolám számára. De erről nincs szó: az Ó-Világ lakói maradiak és nehezen térnek le a jól kitaposott ösvény- rőt. Ha van is uj ötletük, azt Amerika aknázza ki igazán.

190.000 szónoklat

Barnard ur tűzbe jön. Élénk arcjáték kiséri minden szavát, ahogy heves mozdulótokkal magyarázza, hogy mennyire fontos az újnak az értékelése.

— Látja, kérem, ha, az amierikaialk naik nem volna érzelmük eziránt, én most tál ám, valamelyik vidéki amerikai egyetemen adnám elő a szónoklás!ain't é9 egész sereg ember pályafutása fenék telit vollna meg a kezdeti nehézségek kátyújába in.. Tudja-e, hogy hány inőt és férfit értek sereg ember alatt? Pontosam tizenhatezrei, mert eddig ennyi hallgatót képeztem ki szónokká. És mit gondol, hány beszédeit hallgattam végig és bíráltam meg? Százlkilencvenezret! És tisztában va,n-e .azzal1, hogy százkilencvenezer nap lelt el, mióta Kolumbus Kristóf először felie lábát az Ujj-Világ földjére? Higy- je el, hogy ez -nem csekély 'teljesítmény!

Ebben tök éllet esen egyetértünk a temperamentumos férfiúval'. Szegény Barnard ur, nem a legkellemesebb keinyérkereset szánalmas dadogásokat hallgatni órák hosszak Ámbár vau ennél rosszabb foglalkozás is a világon. Mindenesetre érdemes llenne megtudni, hogyan julotft eszébe ez a szokatlan mesterség.

— Nálunk, Amerikában, nagyon fontos a beszélni tudás a uyilvánosság előtt. 'Ezért már a középiskolákban, később pedig az egyetemeken külön katedrákról tonitjá'k a szónoklá.stant. Én egyik legkitűnőbb főiskolánkon, a Harvard-egyetemen végeztem tanulmányaimat. Egyik alkalommal lélektan professzorom, James Vilmos azt fejtegette előadása alatt, hogy az emberek félig sincsenek képességeik, 'tudatában 'éis ezért nem érnek el megfelelő eredményt. Ha felii as ziniá'lnák adottságukat, befolyásolhatnák embertársaikat és megnyerhetnék őket saját

&zjrtcuiye*c özön idegé.

Valósznüieg nem találta még meg a megfelelő szert. Vásároljon Goedecke féle A n u s o 1 végbélkúpot. Rövidesen megkönnyebbül. Anusol világhírű és sokszorosan kipróbált. Csodálkozni fog, olyan hamar elmúlnak kínzó fájdalmai. Kérdezze meg orvosát.

LJ.L

céljaik számára Ez az előadás szeget ütött ■a fejembe. Gondolkozni kezdtem a kérdés felein. Nem sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy Amerikában az emberekét a legegyszerűbb szónoklás utján megnyerni. Bármilyen foglalkozást is űzzön valaki, feltétlenül hatást érhet el akár összeijöveileleken, akár 'klubokban. De a legtöbb embert félelem tartja vissza a szerepléstől. Attól tartatnak, hogy nem tudják megfelelő mórion kifejezni magukat, vagy belesülnek a beszédbe Tebál azt tűztem ki célul, hogy meg szabadítom őket ettől az oktalan félelemtől

— És sikerű Uh?

A felköszöntők és szónokok nagymestere öntudatos mosollyal legyintett egyet:

— De még mennyire! Azzal kezdtem, hogy valamennyi newyorki újságban fürdetést teltem közzé, hogy a Hotel Astor nagy báltermében felvilágosítom a hallgat ősi. go; a szónoklás technikájáról. A kitűzött idöpont- ba*n valósággal megrohanták a .szállodái, háromezernél többen jutottak he a hatalmas terembe, ,a többiek a becsukott ajtók előtt szorongtak, ezrekre menő tömeget utasítottak vissza. Az eredmény váratlan volt: legalább is nem számítottam arra, hogy az Astor igazgatósága felkér a további összejövetelek meg nem tartására. Az eset hihetetlenül ©agy port vert fel. CsaJk; úgy özönlőinek hozzám hölgyek és urak, akik meg akartak tanulni beszélni

4 szénok először sajátf magáréi beszél

Megkérdeztük Barnard urat, hogy miben ál a tianii'.áis'i módszere. A csupa-ideg, élénken ficánkoló fiatalember egyszerre ünnepélyes arcki.fejeizéslt öltt fel.

— Egyetlen összehasonlítás meggyőzheti kitűnő metódusomról. Csak Newyorlkban huszonkét kollégiumban és egyetemien tanítanak szónoklástant. Nos, nekem több hall. gatóm van, mint a huszonkét főiskolának eze® a tanfolyamán — mondlja diád aim a- ssaini, azután áttér a hires szónokkiéipzésre: —- Egy tanfolyam négy hónapig kant. Á hallgatók közül mindegyik harminckét beszédeit mond ezalatt. Azzal kezdődükl az oktatás, hogy néhány hallgatót kiszólitok és egy tucatnyi jelentéktelen kérdésre kell felelniük. Ez aík'alommal a tortúráit könnyűszernél kiállják. De legközelebb már beszédet keli) tartaniiok. EUiiszi-e, hogy egy ízben egy kitűnő orvos elájult a mregiíJelődöttség- t©l? Az illető mta az orvosi Lám ara ünnepi ebédjeinek a Legjelentékenyebb szónoka. Nos, hogy visszatérjek az első beszédre, azt a hallgató saját uagybeesü személyéről tart- ja. El kell mondania élete történetéit', csalódásaik küzdelmeit, reményeit, sikereit. Das- sacslkján bemelegszik. Néhány órával később már beszédet mond iái munkanélküliség megoldásáról és a sárga veszedelemről. Azután következik a körömpróba. A hallgatóságot felszólítom, hogy szálljon szembe a szónokkal, szóljon közbe,, bosszantsa közbeszólá- sokka!, helytelenítésekkel. A szónoknak pedig mindezek ellenére folytatnia kiéli ,ai beszédei', figyelembe venni a megjegyzéseket

és válaszolni rájuk, hogy bebizonyítsa lé- lék jelenlétét, talpraesettségét. Sokszor egész Vihar keletkezük az előadóteremben: ilyenkor európai képviiselőházalkra emlékeztető puskaporos hangulat) uralkodik benne. A tanítványaim annyira bel esz oknak & vitá- zásba és a szónoklásba, hogy a tanfolyam befejezése után 'társaságot allapitanak a szónoklás gyakorlására.

Érdeklődünk aziránt, hogy kizárólag a beszéd művészetére tan Ltja-e hallgatóságát. Barnard Clifton élénken tiltakozik:

— Dehogy! A hallgatók' megbírálják egymásé, ebből is tanulnak. Azután külön előadók személy szerint foglalkoznak a hall- gatókjkal és megmagyarázzák nekik, hogyan öltözzenek, viselkedjenek. Jómagáim azonr kivül előadásokban tanítom Őket arra, hogy miiként kell megnyerniük felebarátaik bizalmát', hogyan gyakorolhatnak rájuk céljuknak megfelelő határt, miként viselkedjenek feleségükkel szemben.

Hirtelen sanda gyanú ébred bennünk'.

— Ön nős, Barnard ur?

— Voltam — feleli kedvetlenül]' a szónoklás nagymestere. — Négy év előtt váltam el a feleségemtől. Nem ért éltük meg egymást.

Most már mindent tudunk: Barnard ur nem gyakorolt megfelelő befolyást feleségére. Hát akkor hogyan tanítson mást erre a művészetre? Sikerrel!!!

— 'Na persze, nem. jelenti a metódus csődjét — jeleníti íki sietve Barnard ur.

dobén. Egyideig cseng még; aztán nem hallatszik semmi. Senki nem felel. Az erdőbe nézünk, ahol már alkonyodik. Aztán elindul a kocsi a völgy felé.

A szakácsok **

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér- sapkás főszakácsa, 0 chef, az egyik alsza- kács és a cukrász; felálltak a hintákra, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdte^ Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A aen- dégek már aludtak, vagy a vörösfényü bárban táncoltak.

A közelben ültem egy pádon s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen s örökké kellene élni, mig valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek. A Jupiternek 4 holdja van.

A szakácsok éjjel hintáznak. 1

A látszat

A régi iskola, mely fennen és harsány ka- jánsággal tanítja, hogy a látszat csal: regényekben és darabokban mutatja be, amint a tisztes család tagjai titokban élesre fent késekkel járnak és legszívesebben méreggel

etetnék egymást. E tan szerint mindenki gyanús, az apai jóságu növénygyüjtő és a jóságos nyugalmazott tábornok igazában duhaj szadista, a fehérhaju és előkelő nagymamának fiatal barátja van, a szende kisleány egyszer már megszökött Párisba egy előtáncossal, a családfő, a becsületnek e szalonkabátos lovagja, már ült nyolc hónapot Vácott, a hü dajka pénzt lop és délután négytől hatig nem is dajka, hanem közönséges kerítőnő. Ez az irodalmi iskola sokáig virult. A színpadon, vagy a regényben, megannyi tisztes előkelö'Séggel és puritánsággal öltözött fenevad járkált, akik adott pillanatban ledobták álarcaikat s elvetemedett becstelenséggel törtek minden ellen, amit napközben tisztelni és szeretni látszottak. Híres iskola volt. A -szekrényekből kanonoknak öltözött has,felmetszők másztak elő s a lesütött pillantásu menyasszonyt egy perccel^ az esküvő után már várta a sarkon egy taxiban a kokaincsempész.

Ennek az iskolának, műfajnak, irodalmi szemléletnek, e görcsös ál-okosságnak, mely tudni vélte, hogy a világ egészen más, mint amilyen s tisztességben megőszült matrónák

Tanítványaim kivétel nélkül boldogan élnek h'áz as társaikkal.

Megvigasztaljuk Barnard urat. hogy senki sem próféta hazájában és a saját háza- táján. A kiváló férfiú hálásan fogadja a vigasztalást és megígéri, hogy ingyen fogad be hallgatói közé . . . Amerikában. (—)

KOLOZSVÁR VAROS TANÁCSÁTÓL, Szám: 25.889—1937.

HIRDETMÉNY.

A város tanácsa, megegyezésen «lapuló tárgyalás utján 378 köböl tűzifa felvágásának. felhasításának és elhelyezésének munkálatait vállalkozásba szándékszik kiadni. A fa a városi járásbíróság udvarán található,

A tárgyalást zárt és lepecsételt borítékban beadott ajánlatok alapján folyó év október 12-én délelőtt ti órakor tartják meg a tanácsteremben ez árlejtési bizottság előtt az államszámv teli törvény 88—no cikkelyei. valamint a Mon, Of.

127—1931. számában közölt előírásainak megfelelően.

Ajánlattevők egyidejűleg kötelesek a felajánlott összeg 5 százalékát készpénzben vagy állampapi- rolkban letétbe helyezni.

Az ajánlatok felbontása után áttérnek a szóbeli árlejtésre.

Feltételek és költségelőirányzat megtekinthetők naponta a gazdasági ügyosztály 32 számú irodájában.

Cluj-Kolozsvár, 1937 szeptember 24,

A VÁROSI TANÁCS

priuszával zsarolta az olvasót, vagy a nézőt, ennek a pislogó informáltságu irodalomnak tökéletesen bealkonyodott. A látszat csal, igen; a látszat úgy csal, hogy vannak tisztes matrónák, -akik csakugyan horgolnak égés- nap s unokáiknak élnek, vannak öregasszonyok, akik önfeláldozóan dolgoznak egy csatádért s nem tartana\k ki fiatal spanyol fiukat, vannak szalonkabátos, idősebb emberek, ■akik soha nem ültek Vácott a fegyházban, vannak piruló menyasszonyok, akik csakugyan szerelmesk vőlegényükbe s vannak általában emberek — s ezek vannak többen — akik csakugyan tisztességesek, hisznek az adott szó szentségében, nem ármányból jó ságosaJc, hanem hajiamból s a ruha, melyet viselnek, nem a pimaszság és aljas szándék- jelmeze, hanem egyszerűen ruha, melyet reggel kikefélnek s este felakasztanak a fogasra. Vigyázzunk, írók és olvasók: a látszat csal. Az emberek rejtélyesek: -néha pontosan azt gondolják, -amit mondanak s belülről tehetetlenül olyanok, amilyennek látszanak. S ha nagyon odafigyelünk, észrevesszük, hogy egy tisztességes ember — irodalmi hatáskel tés szempontjából is — legalább olyan érdi kés és meglepő, mint egy álruhás gazember.