Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-01 / 226. szám

■ Az Ellenzék számára iria: dr. ROMÁN ÁGNES, a sanghaji kínai statisztikai hivatal osztályjönöke Dr. Román Ágnes, a sang hú ji I lóinai statisztikai hivatal ősz- j táhjfőnöke hat év után szabad- j ságra hazaérkezett Kínából. Dr. j Román Ágnesnek, mint a nan- kingi kormány magasrangu tisztviselőjének, módjában volt hosszn kínai tartózkodása alatt olyan dolgokat is ■megismerni, amelyek általában az európaiak j elöl rejtve maradnak. Az Ellen- j zék számára a sangháji kínai j statisztikai hivatal fiatal ma- j gyár osztályfőnöke két cikk- j be\n számol be közvetlenül a ki- j nai-japán háború kitörése előtt fennálló kínai viszonyokról. Egységes Kínáról beszélni sem lehet- A bi­rodalom oly hatalmas,, a távolságok oly na­gyok és a közlekedés annyira fejletlen, hogy az európai hol 3 legsötétebb középkorban, hol a legmodernebb jelenben érzi magát uta­zás közben. Mások mindenütt az emberek ás és például a ilassu mozgású, magasnövésü észaikkiinai, akivel Peking mesevilágában ta­lálkoztam, úgy beszédben, mint gondolko­zásban teljesen elüt a gyoramozgásu, vállal­kozó szellemű kantomtól. Foochow-ban vi­szont, ahol a hegyláncok korlátokat emel­nek, teljes a provincializmus, hihetetlenül primitiv életet élnek az emberek és még ugyanabban a tartományban is any- nyira különböző nyelveket beszélnek, hogy a szomszédok sem értik meg egymást. Szecsuan termékeny földjén kétszer is arat­nak ugyanabban az évben, de a be háborúk- j tói elkinzott lakosok, akiktől egyes helyeken 80 évre előre beszedték az adókat, olyan megdöbbentő nyomorban élnek, hogy soha­sem fogom elfelejteni az ópiumtól halálsá­padt arcokat. Sangháiban találkoztam először Kínává'. Nem volt könnyű megvalósítani elhatározá* somatl, hogy nem élem az .idegenek megszo­kott é etét. Aki az .idegen (koncessziós negyed 'területéről ki sem mozdul, az évtizedeket tölthet Kinábain és még sem tud fogalmat alkotni magának arról, hogy mit is jelent tulajdonképpen az a szó, hogy Kina. A régi vágású idegen nem tanú’ meg kínaiul, annál kevésbé, miután (közmondás a külföldiek 'kö­zött, hogy „minden idegen, aki kínaiul ta­nul, előbb utóbb megőrül“. Tényleg végtelen agymunka a kínai irásjeek közül alig né- hányezret is emlékezetünkbe vésni. Beszélni még nehezebb, mert a szavak a hangsúlyozás szerint mást é'í mást jelentenek. A külföldről visszatért kinai egyetemi hall- • gaitók, akik amerikai hangsúlyozással beszél­nek, lóversenyre járnak, -táncolnak, vagy Nietzschet olvasnak, nem az igazi képvise­lői a 450 millió kínainak. A régi tipusu kí­naival nehéz összebarátkozni, mert ő az eu­rópaiban csak barbár idegent lát, aki például a hellyel való kínálást azonnal elfogadja, ahelyett, hogy háromszor 'is visszautasítaná mélységes meghajlások között, biztosítva a vendéglátót, hogy nem méltó a felkínált helyre. Kihívja a régimódi kinai megbotránko­zását a kés és villa használata ás, mert sze- I műkben fémdarabok villogtatása vad szokás, ! nem úgy, mint az ő elegáns elefántcsont- j pálcikáik. Kina, amely évezredeken át kultúrájával ; büszkén elzárkózott a külvilágtól, végül még sem tudta a tolakodó Nyugatot elhárítani és a nyugati befolyás egyre nagyobb méreteket öltött,, különösen a kikötővárosokban. Sanghájban érezhető legjobban az időt sem­mibe sem vevő Kelet és a gyorsiramu Nyu­gat összecsapása. A Nyugat árui valamilyen formában mindenütt megtalálhatók: a sze­gények és a gazdagok otthonában egyaránt. A tömeg örömmel használja a nyugati 'termé­keket, 'aszerint, hogy erszényükből mire te­lik: oigarettára, konzervnyitóra, vagy luxu'J- automobilra. A legnagyobb jelentőségű változást a nyu­gati szellem a családi életben jelentette. Kínában .a legnagyobb bűn. ha a férfi elmu­lasztja a fiu-utódoikró! való gondoskodást. Ez az oka a nagyvárosok túlnépesedésének is, mert még a koldus iij elrémülne attól a gon­dolattól, hogy utódok nélkül haljon meg. A kinai családi rendszer a politikai élet­ben .is szomorú szerpet játszik. A nepotiz­mus .túltengőben von és a családi a goik on va- 1 ló segiteniakarás akkor is összeegyeztethető a lellkiismerettei, ha ezáltal az állam károso­dik. Amióta Kina iparosodni kezdeti, a fa- lubó! Van a távoli városokba mentek jobb megélhetést keresni, és ezzel megkezdődött az ipari proletariátus kialtkulása, amely meg­lazította a családtagokat összekötő szálakat. Ehhez járult még az individualizmus 'ter­jedő eszméje is a műveltebb néprétegeik kö­zött. Az évezredes társadalmi rendszer mel­lett tehát egy uj társadalmi rend, vagy talán inkább rendetlenség van felbukkanóban. Az uj generáció már nem hajlandó meghajolni a tekintély elve és a kor előtt, hanem a saját feje szerint akarja leélni életét. A külföldön járt egyetemi hallgatók, akik látták a nyugati családi életet, amely ha nem is mindig a szerelmen, de legalább is a szere- teten alapul, kinevetik a régimódi kínaiakat, amiért olyan fontosnak tartják a fiuörökö- sök által a család folytonosságának fenntar­tását Ezek Kínába hazaérve, első fe eségüket', akikkel még gyermekkorukban jegyezték el őket a szüleik, igyekeznek lerázni magukról. Nem is csoda, mert a kinai. lányok sok eset­ben írni-olvasni sem tudnak, nemhogy kö­vetni tudnák elnyugat'iasodott vőlegényük gondolkodását. A fiatalemberek maguk választotta mo dern élettárssal házasodnak össze, viszont az otthagyott kinai lányok megdöbben tőén nagyrésze keresett az öngyilkosságban menedéket. Sokszor az Európából, vagy még gyak­rabban Amerikából hazaiért dip ómás kínai ellenszegülése csak rövid életű, mert sokan beadják a derekukat a családi kapcsolatok­kal járó előnyök kedvéért. Különösen azok­nál van ez igy, akik az ország 'belsejébe ke­rülnek. Ezekriél a tanult kínaiaknál az el- külföldiesedés nem tart sokáig: az európai ruhát csakhamar 'kinai váltja fel és lassan visszazökkennek a régi életmódba, gyerek­haddal zsúfolt és az ősök emlékével telitett családi környezetbe. Mivel pontosan tudta, hogy hány lépést kell tennie a bejárat küszöbétől a kavicsos utón a kenlajlóig, egész biztonságosan nyúj­totta maga eé balkezét, hogy a kilincs ab­ba akadjon. És valóban ott volt a kilincs. Kinyitotta a Ikentajcót és kilépett a csendes kültelki útra, az Artillery Walkra, amely a bunhilld-rétek felé vezetett. Mély csend volt Ltit a nyárj délutánon, London távoli lármá­ja nem hallatszott eddig. A valk ember jobbkeze botot fogott. Azt rézsutosan maga elé tartatna és lépésenként megkoppintotta vele az országutat. Tizenöt esztendeje volt már teljesen vkágtalan, a jár- kálásban tökéletes gyakorlatra tett szert. Hallása rendkívül kifinomodott. Sokkal ha­marabb meghal okta a távoli szekérzörgést és iódobogást, mint a látók. És .tisztán meg tudta mondani., rakott-e a közeledő .szekér, milyen (gyorsan halad, vagy hány lovas köze­ledik. Egész biztonságosan járkált a szabad­ban is. Ilyenkor délután, ha szépen sütött a nap. és a köd nem fenyegette köszvényes tag­jait, szeretett gyalogolni a mezők felé. — Jó délutánt, Milton ur, — mondta két közeledő ember közül az egyik. — Jó délutánt, Hdlborn ur, — fd eke ő. Azonnal megismerte a hangot. Sőt megis­merte a másik ember lépéseit is: az öreg Holborn fia volt az. Most jöttek hazafelé a mezőkről. A kiét pár kopogó láb elhaladt s a1 vak ember folytatta útját. Jó tiz percnyi gyaloglás után már fülelni kezdett a külön­böző neszekre, hogy a környezet felől tájé­kozódjék, mert azt a bizonyos lócát kereste, ahol szeretett lepihenni és gondolkozni. Egy bizonyos kutya ugatásáról ismert rá az ut kellő pontjára: ha a házőrző, mérges csaho lássad a kerítéshez rohant, még nyO cvan lé­pési kellett tennie, ott volt a lóca. Megtalálta tapogató botjával és leü t. Élő­sövény tövében állott ez a lóca, a sövény mögött gyümölcsös 'terült dl, amdyndk fái közölt nem volt lakóház. Itt 'szeretett eltű­nődni dolgairól. Mosft előre elkészített cél al jött ide. A feleslegről akart gondoskodni Pipáját, dohányát és tüzszerszámát vette elő, szikrát csiholt és rágyujlatt. Válaba ! átta a füstöt, mikor dohányzott. Maga elé idézte a látványt. A fehér felleget képzelgette lelki szemeivel, amint Íróasztala mdiletit terjengett valaha. És most sajátmagát is látni igyekezett, ahogy ált pipázik a pádon: középtermetű, ösztövér, szőkés-ősz hajú, ko­ránál fialalabbnak látszó ember, szárközépig érő nagy szürke kabátban, vastag gyapjuha- risnya a lábaszárán, lábán csaitas cipő, fején magas kalap. Botja meLlette a lócán. És pipá­zik a behunyt szemű ember, fújja a füstöt, fehér fd leget, mögötte a sövény zöld alap­ja. De vájjon milyen a táj? Erre a tájra már vak korában költözött. Nem volt képe a táj­ról. Járt ugyan errefelé látó korában, de an­nak emlékét már képtelen volt felidézni. És így számta'anf'éle tájat rajzolt magának, ha erről gondolkozott. Rajzolt szelid vonalú, lankás domboktól övezett képet, amelyen HARSÁNYI ZSOLT I csak itt-ott vörösük holmi tég-aház, ha Bun- hill felé néz. Rajzolt épitetlebbet, lakottab- öot, amelynek épületei között kevesebb a zöld. Házcsoportokat hói “de raikott képzele­tében, hol amoda. Játéka volt ez képzeleté­nek, gyermek módján, mert a játék mélyén mindig ott volt az irgalmatlan szó: soha töb­bé. Soha többé nem fogja látni a látók virá­gát, ezt a maga külön Elveszett Paradicso­mát. Régesrégi emlék jutotil eszébe. Harminc éves. Miikor jómódú fiatalember, pályáját kézi dő költő gyanánt utazgatott Európában és el­jutott Firenzébe, ott figyelmeztették, hogy érdekes volna meglátogatni a világhírű tu­dósit, Galileit, akit az inkvizíció örökös házi fogságra Ítélt s aki vakon, öregen, betegen senyved külvárosi villájában. Ö fiatal vO't, friss, egészséges. Fdlment a vén fogolyhoz. Jó sokáig ült nála, latinul beszélgettek. S a be- szé getésben felmerült, hogy ő szeretne majd egyszer valami hatalmas, nagy alkotási irni Isten és ember összdköttetésérő'l. Ez a vágy akkor már az Elveszett Paradicsom magva volt. Ö Homéroszhoz hasonlította Galileit. És Galilei bucsuzáskor igy szó t hozzá: — Isiten őrizze meg attól, hogy öregségére megvakuljon. ö elbizakodott bizonyossággal és vidáman felelt: — Ez aligha fog bekövetkezni. Olyan sze­mem van, mint a sasnak. Az öreg olasz tudós rég d porladt azóta s ő íme itt van vakon, öregen és betegen. Egyetlen támasza és vigasztalása a felesége. A kimondhatatlan hálát érdemlő, jóságos, egy­szerű Elizabeth. A harmadik feleség. Aki még arra is képes, hogy a három felnőtt le­ányt féken tartsa. Azokban semmi öröme nincs: önzők, tisztdetienek, lusták; ha dik­tálni szeretne nekik, mindenféle ürüggyel ki­bújnak alóla, mert amit apjok diktál, azt un­ják. Éveken át még lopták is, ossz eb esz éltek a cselédséggel és megdézsmálták a háztartási pénzt. Mióta E izabeth ott van a háznál, azS ta rendben megy minden. De vájjon milyen asszony ez az Elizabeth külsőleg? Már teljesen vak volt, mikor ezt az asszonyt elvette. Nem látta 'soha. Úgyneve­zett értelmi házasságot kö'löttetk, Paget doktor hoz;a össze a pártit. S ebből a részvéten, jó­zan érdekeken, kölcsönös bel átáson alapuló házasságból később kivíruilt a szerelem. A hatvan felé közeledő vak költő és a lánynak idős, de asszonynak még fiaital Minshull B i- zabeth a józan csókokon át megtalálták az őszi szerelem méltán szenvedélyes mámorát. Milyen lehet Elisabeth? Az asszony arcával! is úgy volt, mint az otthonát környező táj­jal. Ezerféleképpen maga ölé képzelte, mint­ha Isten után még egyszer meg akarná terem- leni. Gyakran végigfuttatta ujjait gyengéd Re­cézéssel az asszony arcán, hogy kitapogassa orra formáját.,, álla alkotását, orcái domboru­latát. Szemöldökét kereste ujjai hegyével s sima hajának választékát kutatta tenyerével. És ezeket az elemeket igyekezett képzeletébe1* képpé összerakni. De még mindig ezerfélé­nek képze hette. Ezerarcú felesége volt neki. Sőt bizonyos tekintetben ezer felesége. Mert az az asszony, akit mos- képzelt maga elé, merőben különbözött attól, aki egy órá I múlva jelent meg (képzeletében. Most lépteket hallott. Két ember járká t a I gyümölcsösben. Talán a gyümölcós rulajdo- ! nosai, akik eljöttök megnézni a termést. Be- I szélgettek. Ö-. a sövény mialt nem láthatták. — Az imént Miltont 1 áttam itt az ország utón, mielőtt veled találkoztam. Mondják, hogy naponta erre séta. — Igen. Én a feleségét láttam tegnap. — Még nem láttam. Milyen asszony? A lócán mozdulatlanul fülelő vak ember­nek megdobbant a szive. Izgatottan várta a ■sövényen túlról a választ. — Hogy is mondjam, — felelte a kérde­zett, — jól megtermett, derék asszony. Az arcában van valami, ami nekem nem tetszik, de sOkoknak nagyon tetszik. — Miért? Milyen? — Tudom is én. Olyan izé. Olyan kü önös. Aztán elhaladtak a hangok. A vak izga­tottan töprengett tovább. Az az ember, aki Elizabethről heszélt, nem tudta megmondani, hogy Elizabeth milyen. De hogyan is mond­hatta volna. Az ilyen feladat a legnagyobb Íróknak is ritkán sikerül, pedig ez a mester­ségük. Hiába minden: látni kellene az asz- szonyt. Csak egyetlen egyszer, egy pillanatra. S ez nem (következhet be soha. Az orvosok már rég eldöntötték, hogy ez a vakság gyó­gyíthatatlan. És most már mindig igy ma­rad: ezer felesége van, akiket képzeletében ismer s van egy, alkit soha nem ismerhet. Ha öregedő szerelmének fellobbanásával magá­hoz vonja az asszonyt és megcsókolja, meg­fejthetetlen titkot csókol meg, amely mindig uj marad és mindig látok. Hirtelen felrezzent. Igen távolró' lépteket hallott. Semmi (kétség: ez az Elizabeth járá­sának hangja. S valóban, pár perc múlva már hallotta a mély és sajátságosán kellemes han­got. — Tudtam, hogy itt megtalállak, John. Gyere haza, meri az ég elborult és köd jön. — Mindjárt, drágám. Ülj le egy kicsit. Az asszony leü l. Szappanánaík jóldsmert illata megcsapta a vak ember orrát. — Miről gondolkozol? — Rólad. — Ó, ez kedves, — nevetett az asszony — és mit sütöttél ki rólam? — Azt, hogy milyen csodálatos és erős az a szereem, amit érzek irántad. A Tanlalusz szerelme ez és éppen ezért csillapíthatatlan. Ha egyetlenegyszer láttalak volna, talán meg­, .történhetnék, hogy közömbössé válsz nekem. De igy mindig szeretek, amig élek. A vak ember szerelme sokkal több, mint a látóé, mert a látás véges, de a képzelet határtalan J A két kéz fogta egymást a lócán és a vak ember feje az asszonytól elfordulva, kutatóan nézett beé a semmibe. Kertészek! Gazdálkodóki Szőlőtermelők! nélkülözhetetlen olcsó szakkönyvei Urbányi: A gyümölcs­fák betegségei. Horn János: A gyümölcsfák nyesése. Jécsai László;: Hogyan készítsük el virágos kertünket. kötetenként nos : Törpefák és alak­fák nevelése Ó3 nyesése. — Bíró Géza: A szőlő metszése, A lugas ;zö'ő. - Osztrovszkyné: A folyé- 0 iy gyümölcs készítése. Györffy: A gyümölcsös rovarkártevői. Horn Já os: Almatermesztés. Horn Já­nos : Körtetermesztéa. Horn János: Szilvatermesztés. Biró Géza: Sző­lő, must, bor, — Kapba'-ók az ELLENZÉK ÍiöHQfOSZláil|áí)3íl Cluj-Kolozsvár. — Vidékre után­véttel — is azonnal szállítjuk

Next

/
Thumbnails
Contents