Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-31 / 252. szám

1937 október 3L

ellenzék

15

>K

A jégbe fagyott rejtély

A svéd alcadémia közzétette Aodrée és társai naplóját, amelyet ~ sarkvidéken az elpusztult expedíció táborhelyén találtak meg

Mai már »Uaílán fellle-dée-be ment, de négy- veri' év eiDő'lit az egész müvein v.i<]ág,ot hadán tal'an Ízgalomban- diair'ldMi» Amdrée Iktaipiilúny és társ almiak 'tragikus északsartkii ex pcdicüó- jai. iMimt ismeretes, ez a- maigysz'eirii tudós, aikíiiniek az Északi sarkvidék írem -egy dtér- k c prészi’. e téifc 'köszönd etjük., Ikéifc tánsiával:

Stirindbei gge,l és Franké kel 1897-ben

minden valószínűség szerint a SpUzher- gálk tájékán eltűnt és évtizedekig sorsukról semmi hír nem érkezett.

N'tíhia a. kutató expedíciók egész sorta álgye- Jkieszieü't magyaráz a-fod- laönii a- tragikus rej- déilyneik.

csak a legutóbbi években sikerült And n e és társai bolttestét megtalálni, naplójukkal együtt, amely bizonyos magyarázattal szolgál a katasztrófát illetőleg.

A svéd akadémia, ügyiéit szik, a. kegy elitet 'adóijait alkarja iterónii mosll, a miikor ezt a mlaip’l'ó't iközzéteszó.

Ez a napllő ,» maga egyszerűségében és szűkszavúságában egyike & Iiegmegren-di'- ilöbb emberi, dokumentumoknak. A sZßn védéseiknek és megp róbá ldad-áso kmalk oiByaio

skálája bonilláik o zik ki belőle, amelynek «5- vís-teés'ére csatk a tudományos mégis meréis- •töl hajtottt ember képes.

A sarkvidék betegségei

Andrée és 'társa'? 1S97 júliusában indultak léghajón a’z Északi! sank vád ék félik ulor táiS'ána. Öt napiig tartó légi. ut uitán kénylle- üiemielk voiltak leszáll nr az iÉsz-aikö itiamkoit kö- rii-1 vevő j ég-fö’l deik re.

A léglaiaijó ekkor már óráról-órára esett, úgyhogy szinte súrolta a Jég felületét.

A leszállás ik Mi nőéin» sikerüld, Andrée és

itársaünak islilkie-rüClb még a magukkal viiitlt fiai cm müsizerelket és d-ekj-eis épségben m-e-g- őri'zinij.

A három sarkutazó innen kezdve gyalog folytat!^ útját.

Noha körülbelül hailhiav? élelmiszerrel, Tő- szerrel és m-egf-eOefö fülőiamyaggal voltak el- Táítva, mégis éliképzefflhetetten Ikiinszengedések vártaik) rájuk.

A bátor sarkkutatóknak borzalmas gyomor- :és hé Ihu rúttal, scorbultal és nap- röí-n2pra megismétlődő diarékkal kellett megküzdeniük.

Három -hó napi gyiallogláis után megérkeztek a leszállás helyétől* 1 mintegy 500 kilométernyire fekvő 'Fehér szigetre, de -erejük fogynám; volt. .Mint niap’iójukból kiderül,

csizmájuk nem vdt alkalmas a jégmezőkön való gyaloglásra, úgyhogy véresre sebzefi lábbal érkeztek célhoz Felszerelésük egy részét már elhagyták az uion, mert nem volt eléig erejük huzni a sebtében összetákolt szánokat,

A ifeilsz-erelésbőili c-sialk műszereiket, a Primus-féke főzőtk'áLyhát és néhány legszükségesebb ru had a rabot vilitek magukkal.

.Amikor megérkezitiek arrig' a pontra, amelyet a Fehér-szigetnek vélitek, helymeghatározó mérés-éket végeztéik. A háromtagú expedíció ekkor élte át az ut legszö-nnyübb pilliamataft.

Kiderült ugyanis, hogy hiába gyalogoltak 509 kilométert déli irányban, mert a jégmező, amelyen adtak, megmozdult és ellenkező irányba sodorta őket. Egész idő alatt egy felfelé haladó mozgólép- esőu jöttek felfelé.

Három csontváz a jégmezőn

A kétségbeesés piEiant^jlaliban» And résnek aikierülifi lie-.ket vemül -társaiba- Elba táró?* trlk, hogy folytatják! utij-uk-a-f, még pedig « Ferencz József-föld Irányába, -amely legközelebb voCit táborozási helyükhöz. Útjukat folytatták annak elilianéine, hogy a Jégmezőn már hatalmas repedések mutatkoztak és tartami lehetett attól, hogy ia zajlás megindul.

A sz-en védéseik, az elh.aigyad'o f tisá g. és a

re menyi tetten s-ég érzése, azonban nem törték meg ,a három tudóst. MteglndilPó-alk a naplónak -ama részletei?, laanelyietkbeicj tiréfáisiain leírják egy Jegesmedve-lakóm áj-ukiait.

A napló innen kezdve már nem jegyzi fel, hegy milyen földrajzi pontokat sikerült elérniük, valószínű, hogy nem is jutottak túl messzire. Egy jégbarlangba húzódtak he. amelyet a (léghajó ballonjának selymével bélelek ki.

Primus-tkiállyháijulk ikiiltün-öern- miüiködött1, éllial- mi?szterré3 bőségesen el voltak iláfviai.

Miért kellett elpusztulniok ?

E napló 33 évig- hevert- a jégs-üvaitagbalni, -arnig végüj a -Stefamson-féilje -expedíció rábukkant Andrée és itársail táborhely éré —■■ S tefans on Ikialpiltáin'y leírja!, hogy a .jégszikla egyik kiugrásán találta Andree csontvázáit, mellette volt a Primuskályha, amely még tele volt petróleummal.

A ezükfalkiugráis' fel-e Hfc Hall álmáik Frankiéi

holéil'esitióf-. Strindberg nyilván e-löbl.) bailha- itott meg, menii -az ő hoililltiesil-ét a. kunyhótól niem messzebb, egy gödörben találták.

'Csupa énthtetteblien- és titokz-atbos motiv um), -aimdlyekre vonatkozóan S tefiaisioin igyelks-zik Eile!ég-iitö választ' lad'n-i1.

Különösen érthetetlennek tűnik, hogy a tüdőseik miért nem használták hátizsákjaikat és miért állt az egyik szánkó utra- készen felszerelve a sziklakunyhó elölt.

A rejtély magyarázata

Hal hinmi llehet Stlefans om kapitánynak, aki Ikonunk -egyik leggyalkor-lott-abb észialkiü

sariki uibazój-ai,

valószínű, hogy az expedíció tagjai elaludtak kunyhójukban, mialatt kívül hó vihar keletkezett. A hó behullott a kunyhóba és az a vékony, puha hólepel főj tolta meg őket állmukban.

Sliefain-sotri kapitány a< n/aipló ei/ös-zay á bum

ileii'rja, hogy egy alkalommal két embere hiaisomló sorsra' jutott!. Ennél, azonban sok- kaú elfo-gadhalóbb -;n másik magyarázat, mellyel. ugyancsak Stefainison klaipátány szoiLgáli

Eszer-iinll! Andrée és társai, amiilkor lefe- iküdítek, égve hagyták >a. Primustk-állyh-ár, és :aiz égésikor Ik-eletkező szénmomíoxid álmukban fojítoihlia meg a tudóis-olkatfi, a'.kiilk valószi- nüi|eg a baUions-eifyem.mieil- légmienil'esen ielj- zártálki a kunyhó kijárakáH. — V'i&zoini'J, ha égéit ai Pniimus-k'ÉÍyivai, begyan -m-aradha•ttet't petróleum bemme 33 év eümuliliával? — Stefans on ier re a kérdésre azil' felleli, hogy a -kunyhón kívül kerekede-lit! vihar minden bi- zomnyiatl! leliépí-e a bejár-almái ikiif-esziiilielit

builliion-s-elymet és eloOt'o-ttlia a; Ikáfyháib. Ez egyben magyiaráizait a másik flelltievésne ás, -am-e-ly szr&rimit André-etí és- társait- a iehulil-oHit vékomiy hóille-ple): fcijit-oilH/a -meg.

Egy régen el'fel eij-.he hu 'tragédia rejtélye oldódott' meg Sltef'ainson íkiapiltóny -expediició- ján-alk ß-üke-re nyomán. Andrée é& lánsai is ahhoz a csodá-iíaitos ganniiilurához t-artóztalki, lamely .a> multi század derekától kezdve fo- k'Oiziail'Osao ágyeke.z-eitlt birtolkába vtemirnii a Föld Ismierétien rész-elt. Ez a három tudós fis e -honfoglállás hősi hailtelitaii! közé ilia.rhoz'ilk1.

(n. b.)

Esik az eső

Irta: BIBÓ LAJOS.

€S Siap, a teljes biztonság es a Pnmeros el-1

_ választhatatlan fo1 galmak! Kérjék ezért mindenütt az eredeti J BriUinaí—Exira—Primişiima és Luxits — Sitten—Fe:í óvszeredet.

Fújt ászéi, dörgött -a-z ég, az eső meg zúgott, mi-ir.itha- felnit a maga-sban mieghasadtalk vovna -a; fe-llhőlk!. Az o-nká-n ezen ai részen- valósággal! veri®, megdöng-eilite a. földeit, úgy no- ha-nt -tovább, hogy mesisztebb felvágjon és örvénylő forgá-s-siai'j miegos-Hromoiljiai a' menny- bol'toi. A söttet,viharos éj*szaikábaim ha-rmad- sz-CT k-opoglialk Jáinosnak, a révésznek aiz. aj- 'tlajiáh.

Ján.o-s n'thieizieim mozdülit a vackálni

— Nai fen-e! — moTgolódo-it magábaln és készült kifelé.

Az abszoiay, Rózái, kemény természet vota. -NiSim aludt -egás-z éijjteli és mosll, hogy harmadszar niasztotltáík fel szend-erg'és-éböl, ■jszotnryu dühre fiaikadt.

— Mondja- k'end, hogy nem löhiet1! — szólt ki epében a dunyha átlói.

János ügyet s-em v-elietrt! rá. 'Magános alak állt az ajtó e'.ő'tll).

— Kend -a- -réviéisizi?

— Éti'.

—• öt pengő ijitil a markát, Kát út vész a TF.iszáin-.

— Magam vagyoik'l, niilncs -akii huzza a komp oitl.

— Álvihet: csónakon -is.

J á-no-s goin-d ölik o-z oHltl.

—- -Bajos 'ltöis-z. Nagy a £2él -nagyon, =•— moindita kevés viáir'ta-tvöi.

— iH-a-t — mondja az degen. — Hat pengőt -adok, ha átvisz.

Já-nos feleleitl helytetf megindult-, az -idegen utánia. Lélek veszítő hasalt a homokon, a

tajtékzó hullámok1 vadul; csapkodták az orrát-. János- -féltig viz.retóltia a rozoga alkalinia- ‘fos s-ágoti.

— üljön akkor be — mo»ndía.

Amaz szó n-é.kül zs-ebébe nyúlt, pénzt kotort elő és- Jáno-s kezébe nyomta.-— Ebun a! — szóltl. — Ne mondj-a kend a másvii'lágo-n, hogy adósa, m-amad-tum.

Jámiois már fogta a-z evezőt.

— Hát köminyen mögesbétáik, hogy majd otlt motnd-oim a ik-öszönőme-b.

A patr.tj mie-n-liéri' -eveztelili, iáikkor aztán, m.- ik-or -ai v-iiz sodrába! ért, bi-nbelten- forduiBailball a túlsó partnak blllenteilitle a csónakot. A hűlJ.ámolk ákvá-gf-alk -a- könnyű c-són-akor, de Ján-ois bliizibofs- ikiézz-ei ev-éz-eitif. -Félórába került, -anniiig álvepgodlt-ék a túlsó partra és máshk féló-ráibat, amiig Jánols megiim-t kliíhuzta a nyomorúságos v.zi jármüví&t1 -a homokra-. Ami- ík-or főkért' a hajlllailira:, megiforpainiti. A rév- házbaini égett a lámpa. Jánois- rosszalló fejesé válás-ok közötti miyi'to-'tltia be az ajtót. Az asszony féltig felöltözve 0*111! -áíl:!i[i -a síz-oba. középéin. iMo-sib -egyszerre eliragad-t-a -a-z -indülaf.

1—- Éin mék. P'erciig sie maradóik! — fordult- szembe Jánossá!.

János nem értette, Ismerte az asszony^

ismeirite a természetét, de -elk-kona félindulás- r-a nem volt tlkészülve. Igazán- nem ő -a-z o-kai, hogy mostanában ilyen idők jármaik, -a-r-rul meg éppenlség-gie-j nem tehet', hogy ma éjjel hárómtsizior zavarta fel utas-ember álmából. Révé-sz, az a. mestersége, hogy járja a vizeit-, aztán; vigye azolkiaf, -aikiik át akarnak ju'tlrui a másik! p-alittlra.

— Mégy? — kérídez-tie sz-efÜd szóval). — Aztán ugyan -minek? Mi lelt- már mögen?

Az asszony csupán s-zóra várt, hogy kiü-nf- hess-e a- mérgét és megpocsik-olhaiss-a az emberét.

— Aziénf'... — k'áltbtif. — Az érti, mert ölég vó.'t. Éngöm nem holomdii-t mög kend a f ö'h-eite tliemségé viel).

Az volt ezzel miomdva, hogy János piipo- gya, gyáva ember, aktit! tS'em-miimek s-e hívnak merít ntem Iköitii magát a hivatalához. Törvényes időn túl ás cs-ónakra száll miindi-g, ha v-áfJalk! úgy Ikíiivánjja.

A nehéz -idő vailahogyan mos! 'iingerii.öte-b- bé HteWiít őt- is, s harag -nélkül ugyan, de keserűen felelt'.

— Hát m.önmy, hi» annyinál rádgyütlF-.

Az akszony riilkoltainlil szerre tett volna szörnyű haragjában. Hogy m-ég mielk-i m-cindan-ak ilye't! Csípőre ikáipka a kezét és odalépett az em.be réh-ezt.

— -Kend mondja? — kérdezte szikrázva.

— Én hát. Mony hát, ősz! vissza se gy'f-re többet.

Az -aisis-zo-ny -egyszerre eáha-ltj n düh való- sá-ggaii miegbéniitottai.

— Ej!... — sziszegte fulladt:' hiaingoins és mám el isforduliü. — Na megálljon kend!

iP-erc alatt összepakolt és már ment iis. Á ruha csáknem ron-gyoikbain -’.'ógollt -nóta', ami- kor bezörgete-titl a lányához. Az riadtan -nyi- 'tio*tfc -ajtót,

— Édö-s? ... iMi 'liörtéinit édös? — szrJkád-li fot belőle az »Ijiedlség, am-ikon megpiülain-tóttá az öregasszonyt.

R-o-zát behajfoititb, maga. mögötti az ajtót és felvetve -a- félj éti, a boisszu k'es'erü diadalmais- kodás-áviaü, mondta:-— Olithailitam,.

Esztii',, a leány, e-hialványodoftl, de nem s'zólll BeJljelob engedte, az anyj-áiti, aizitán osen- clesiein I'efetkdle'ttev Az ura (kuin-t: ál'ud-l az 'istállóban, -nem akarta, hogy feléljredj’e-n. Némán vá-rrrasz'toilitlák át az éíjszalkát. Péter, az ember nagyol, nézett, amilkor -reggel- olt ta- HáDtia az öregasszonyt. De nem szólít, ballig a- fotfi ő is. iDéiif-elé aztán- át-b alfa goit Jánoshoz.

— Aggyiiislten-.

— Aggyon.

>A szél még milin-diig fujíl, az eső meg zuhogott,

*— Tán mögütötit'e k'end?

A szép vonalakat

meg is kell csinálni I Ha azonban nem ügyelünjt, a

szépség mértékét köny- nyen túlhaladjuk. — Sok mozgás és dr. Richter reggeli teái megóvnak ettől. Nem rakódik le zsír, a vér szabadon áramlik, s az anyagcsere a legszebb rendben van I

Dr. RICHTER

Ernő növényi líészit- ményii reggeSi teá:.

Doboza 100 L Rendkívüli erősségű 120 L.

— Nem én. Ott v-am nálatok-?

— Olt. Az éccaikia- zörg-elliöll be.

— iN-aháill akkor jó helyűn, van,. Csak ki -n-e verj-ön benne-töket a házbu'.i.

Péter g-cudolkozot't.

— Hát éppen az. Usm-eröm a t’ermészet- tyi-fc.

— Hát az van miekii.

E-iihalligaititaik. Később megint Péter szóitat meg:

— Mögkéne engesztelné.

—- jNem bámfotita sönlkii.

— Mégis.

— -Szólhailsz nielki'.i. De velem nem beszélték

Péter ennyiből Is érteit!1. Másra -terelte a szót, megíiá'.rgyaéilál'xi az időt-, lae-liám ment Ke serves n-apok -köveikezifelki, mert -az őreg- as-s-Z'OTiy, ha 'hailiígailialib Isi, -ai némaságával is b-e’ie ludoitit 'Sz-ólin-i, meg kötni mindenbe. De két hét valamiképpen mégis csak eOlteát, akkor Péter eslebéd után csendesen meg- szólallJ:

— Hát Jálno-9 bátyám mög meTeg-etí ösznk mögen mélndönnaip.

A (kél asszony egyszerre fö'.ifigyeit.

— Melegei? — kérdez-te hideglelősen Eszter.

— Az*t, — félteidé retten-tő nyugai'.'omrpal Péter. — Mer most van már, akin mrgiföz niekii;.

E&ztern-ek el-állott ia szíve verése. Nem mért szólni nem merte -a következő kérdési feltenimi. A-z öregasszony ugv d#!!, milmth-a nem baHatti volna sem miit, de egyszerre fergyuMadl benne -a vér. Csönd, forró s-üket csönd feküdt -a házra ég ebben a fo-jlógató csöndben végezték némárt három napig munkájukat,

Akkor az öregasszony m-em bírta- tovább.

— Mék . . . — mondfa reszeilős hangon Es-ziterntek. — Mék, o'-zt meg máma végzők v-ele.-Ment, valósággal élvezte, hogy megcsu- fcJ'jo. az idő. Az eső verte, -az orkán tépd-e, csapzo-tban, szintié kiiis-ér-íedJesen öss-zeku- száiáva ért a révházhoz. Az ölé-s vágya dobogott minden porcikájábaini.

Igv lökte be az ajtót, A szegényes szobában nem dartózbodolil! senki. Az alacsony ágy, az asztal, a kemence, a süpp-edt szék, mintha sértődötít, vádoló csodálkozássá:! te- kijntle'Jt voilma- Rózáira-. Rózái állt a küszöbön és nem -alkart1 h-in-nii -a- szemének. Meg- rettenit, hogy hiá-ba indult fölt, imhol nincs k-'ir> ki-töldemie gyJllkos haragját. Nyomba ru rá halvány rösllelikedfe-féléi érz-ett és -enn-ak a kezdődő esz-méMisntekl a nyomán' fölrém- iltett a gondoüial, hogy biibázoít 'egész életében és saját maga volt az, aikii megkes-eri- dteili'e miniden percét.

Óvakodó, meszitelen mozdulattal tette le a molyóját és lapulva', reszketve várta1 Já- nosd*. Az jö'l't iis nemsotkáira. Kocsit vitt át a dnilsó partra és hogy fönt -a Tiszai kanyarulata mögött felszakadlak -a feiiliegek, ata- vében mag mozdult, a vidámság.

— -Na! — monddia, amikor belépett.

Mán most; ailighanie-m abbahagyja.

Már minit az esői, miután- esett eleget. Az éjjel olyan kilós forma- harcsát is daléit a varsában, hát mindenképpen meg voöf elégedve a dolgok átaIáikuliás-ávak Rózáit porig ■alázilia ez a nagy nyugalom és vidámság, A harcsa- old lógott a madzagon az ajtófélfáia. Odament, leakasztotta s akkor balfort-alarvy!, remegő bocsán-ad-kéréssel' a hangjában meg- s-zóliaM:

— Megfőzöm akkor .;. =—- mondda halkian1.

János nem felelt. Ravaszul mosolygott a bajuszai al-add és -szitta 'tovább rettentő nyugalommal a pipáját. Közben nézett kifelé -a-z ablakon. A fel.bőlkj már álltak -az égen és magaiss'átgban könnyű szél járt.

'Már mem háborgott a Tisza sem. Amarra pedig darabon már kék voit az ég.