Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-03 / 228. szám

A Giotto-kiállitás Firenzében am mas emésztés FIRENZE, október tió. Bgy kis lkávéház van a Piazza d-el-b Signo- r.ián, a Loggia dei Lanzd mellett, szemben a Palazzo Vecchióval. Nem nagyon divatos. A könnyebb szórakozásokra vágyók pár száz méterre innen a Piazza Viciorion egyszerre négy „grandcaféban“ hallgathatják a legújabb slágereket; dde a kis ikávéházba csendem embe­reik járogatnak: nászulasoik, szerelmes párak, jobbfajta idegenek és firenzeiek, a világ leg­sovinisztább polgárai, „camparii'lislia“, ahogy errefelé mondják. Ha aneglkérdlk tőlük, me­lyik Itália legszebb városa, amely Ró-val kez­dődik és ma-ra, végződik, habozás néLkül rá­vágják: Firenze. Őseik építtették, faragtalták remekbe mindazt, ami eknozdhhatóan és al- mozdithalatlanul a Piazzál dksziti. Igaz: amic elmozdíthattak., annak jórésze már múzeu­mokban tölti csendesebb, de az időjárás sze­szélyeinek ki nem téve biztonságosabb éle­tét. Helyüket másolatok foglalták el. Máso­lat Michelangelo Dávidja, Donate-lo kis ülő oroszlánja a Marzocco és most múzeumba kerüilt másilk remekműve, Judit és Holofer­nes bronzszobrai, a szabadság jelképe. Ugyan­csak kikezdte az idő. De eredeti még a Pa­lazzo Vecchio, az óvatos, gondos kereskedő szimbóluma, letejét golf, tornyát ghibelldn oromzat disziti, Mennyi józan észre va'f, hogy a változott politikai uralmak egyúlket sem építették át saját Ízlésük szerint. Amikor a két párt még szemben állt egymással. Fi­renze akkor is egyformán jó pénzért adta .el posztóját, selymét, gyapjúját ,a pápa és a császár -alalt valóinak; kölcsönözte busás ka­matokért nyereségéből összehordott! tőikéit hol az egyik, hol a másik pártnak. Kereske­dők és iparosok, bankárok pénzéből épült fel a város és mihelyt a világnak nem kellett a firenzei áru, nem jutott a mestereknek pénz szépségekre sem. A város fejlődése csak szá­mokban folytatódott, a valóságban meg­akadt. A XIV—XVI. században, amikor iá- kódnak száma 60—80.000 körül mozgott, nagyhatalom volt. Ma vagy háromszázezren lakják, de jelentősége — művészeti és tudo­mányos jelentőségén felül —- nem nagyobb, mint egy közepes Olasz mezővárosé. Művé­szeiknek és azoknak, okik az ilyesmit még szeretik. Firenze persze még mindig többet jelent, mint teszem fel Newyork, vagy Hol­lywood. Nehéz városi, megismeréséhez egy emberélet is kevés. És vannak, akiknek még mindig nem elég mindaz, am.lt az évszáza dók során összegyűjtöttek. Nyugtalan és kitűnő fiorenlinok (csak hálás lehet nekik a világ.) minden eszt endőben valami különleges kiáll- litásisal kedveskednek városuk lakóinak és az idegeneknek; messze földről hordják össze a sok csodálni valóé. Ebben az évben Giotto kiállítást rendeztek. Mostra Giottescának nevezték el, de úgy ér­zem, hogy benne nem is a trecento toszkánai őstehetsége a legfontosabb, hanem mindaz, amit köré csoportosítottak. Öslehelség volt Giotio? Az anekdota, úgy tudja, hogy Cima- bue fedezte fel a szegény paraisztgyerekel, amint a mezőn kecskéket rajzolgatott; a legr ujabb tudományon kutatások szerint azonban az öreg Giotto állítólag nem földműves, hanem firenzei kovács lett volna. akinek Vespignano mellett kts földecskéje is volt és ■Itt rajzolgaibatotit nyaralás közben a kisfiú. A duecento es trecento művészei gyakran vétkesen keveset törődtek azzal, hogy az utókor majd nagy könyveket 'it tói ulk és nem gondoskodtak életrajzi adataiknak meg­felelő megőrzéséről. Giotio származása is aighanem örökké homályos história marad majd. Csak egy kétségtelen: amikor Cimabue felfedezte a zseniális' gyereket, nem ájult eh nem rohant kiállítási rendezni a nagyszerű ostehetség egyszerűségükben is kiváló mun­káiból, hanem feslőta-noncnak szerződtette és pár év alatt kioktatta mindarra, ami szük­séges ahhoz, hogy az ősiehetségből művész le­gyen. Lett is! E sorok írója néhány millió társával egyetemben, éleiének bizonyára nem í legrosszabb óráit töltötte a padoval Gape Ifi d-ell‘A renában, a firenzei Bárdi kápo'nában és Assisiban, S. Francesco felső templomában. Ezek, az elmozdilihatatlan Giottoik nagyon hiányoznák a 'kiállításról, hiszen az öt auten- likus darab: a Santa Maria Novella és a pá- dovoii feszületek, az Ufíizikből áthozott .Ma­donna angyalokkal és szentekkel“, a Berlin­ből szármázó „Dormiitio V-irginis“ és az an­gyalt ábrázoló mozaiktöredék bármilyen nagyszerűek La, nem mutathatják meg ml volt Giotto? Persze: megint a festőben ,a hiba. Nagyon kevés az, ami kétségtelenül tőle származik és — elmozdítható. A rendezőség nagy gonddal és talán felesleges külön ki­emelni: hozzáértéssel próbálta oi hiányt: pó­ton!. amikor összegyűjtötte a Giottónak tu lajdoniiott munkák és a műterméből kike­rült halmi legjavát. A néző számára aligha­nem mellékes is a probléma: valódi-e vagy sem — például — a newyorki Metropoli­tan muzeum előzékenyen átengedett „Kirá­lyok imádása"? De a művészettörténész szá­mára bizonyára izgalmas probléma, hogyha nem Giotto, hát ki volt az a hozzá hasonló ős vele körülbelül egy korban élt zseni, aki ilyent tudott festeni? Mert hogy zseni volt, az bizonyos. És a többi: a Musea Horne Szent Istvánjai, a Berenson kollekció Sirbahelyezése, Forences Szentje, a Rothermere-gyüjlemény remek darabja a „Szűz megkoronázása!" „Attribuito a Giotto“, Giottónak tulajdonít­ják, jelzi a katalógus óvatosan. Laikus szem­mel esküdni mernék rá! r Es ami még körülötte van, De bármilyen szép és nagyszerű mindez: Giottótól sokkal1 szebbel és nagyszerűbbet is láttam. Ami azonban felejthetetlen, az mint mondottam, a körülötte összehordott anyag. Itt a kis kávéházban üldögélve újra, meg újra átlapozgaitom a kitűnő képes kata­lógust, a fényképeket, amelyek fekete fehér­ben emlékezteinek vissza mindarra, ami pár lépésnyire innen színesen az Uffizik külön kiállítási .helyiség-ein-etk falain függ. A duecento elejének művészeivel kezdődik a kiállítás. Egy primitiv fucoainalk és1 Bér­li ng-hierO'nak feszületéivel. Aztán egymás me’lett sorakoznak ismert és ismeretlen 'tosz­kánai festők müvei; néhány jó mesterember és egy pár nagy művész. Izgalmasan érdekes a fejlődés-, ahogy alig pár évtizeden belül a merev, szinte sémára gyártott bizánci szen­tekből lassanként kibontakozik az ember. A duecento közepe táján a tudomány még nya­kig volt a skolasztikában, jelképekben és disztinkciókban élte ki magát, de a művész már érezte az elkövetkező évszázad nagy szenzációját: az embert. Egyeiőre még csak a fájdalmat, az aszkéz-is nyomait látják meg. Bonaventura Berlinghieri Szent Ferencének arcán hiába kerestem a Naphoz irt óda köl­tőjének, a maradak prédikátorának, a szegé­nyek pártfogójának lelkét. Ez a Szent Fe­renc még vad, fanatikus, műveletlen, aszkéta-, bizánci hitvitázó; beesett arcán több a go­noszság, mint a jóság. De a szemei! Az első emberi szemek talán, amelyeke; európai fes­tőnek sikerült emberi szemnek festeni. Ezek­hez hasonlót csak még egy helyen láttam: Sansepolcróban. Az Arezzo melletti városika polgármesteri palotájának faláról Pier della Francesca ,,Feltámadásának“ Krisztusa néz igy a semmibe, önmagába és mégis minden­hova. Benling/hieri két évszázaddal előbb fes­tette meg. Felejthetetlen! És Giunta Pisano megfeszített Krisztusának elkinzott teste! Nemcsak a Megváló szenved ezen a feszüle­ten, hanem lélegzetelállítón érezzük, mit kínlódhatott a művész, amikor az elgyötört testet testnek akarta festeni. Micsoda szédü­Az étkezések ut Ha gyomra megakadályozza, abban, hogy örüli:, tudjon az életnek, ha minden étkezés után gyo­mornyomása, savanyu felböfögése, vagy más emésztési kellemetlensége van, próbálja ki fel­tétlenül a Magnesia Bisuráta-t. A legtöbb emésztésizavar oka a gyomorsav tut tengése, amely a gyomorfal finom nyálkahár­tyáit károsan izgatja és a lenyelt ételt erje­désbe hozza. A Magnesia Bisurata mindent sem­legesít, a gyomorfalat védőréteggel vonja be ős megakadályozza, hogy a tulsavasitott gyomor­nedv fájdalmasan iritálja a nyálkahártyákat. Már a legelső adag Magnesia Bisurata bevétele után megszűnik a gyomorégés, felböfögés és mindennemű gyomorindlspoziciő, az emésztés ismét igen rövid idő alatt-teijesen normális és egészséges lesz. magnisia BISURATA kapható minden gyógyszertárban és drogériá­ban Lei 75.-ért kis üveg, vagy a gazdaságosabb nagy üveg Lei LlO.-éri. lates ut tőle Cimabuehez, akinek Krisztusán már nem mértani ábrák jelzik a távlatot, hanem fény és árnyék domborítja ki diadal­masan a megtalált harmadik dimenziót. (A feszületet a S. Croce templomból hozták át.) Duccio di Buoninsegna madonnáin sejlik már Mária anyasága, amely aztán Giottónál válik először valósággá. A kiállítás az elfelejteti emberrel kezdődik és a kicsendülő trecentó- ban. a megtalált férvival, asszonnyal, anyá­val és gyerekkel, az emberrel fejeződik be. A trecento végén még óvatos a humanista szel­jem és a művészet is. Előbb az egyik, majd a másik ikerül távutakra, de ebből a kiállítá­son már semmi sem látszik: itt csak egy nagy forradalom van képekben elbeszélve. Felejthetetlen! Barcs Imre. ha az él-et is a halott faluba költözőit vol- j ma erre az estére. Kenderes bolldbgisága még ş mindig mem lankadt. Ösztönösen belső zse­béhez nyu-t. Ám hiába vette volna ki a leve­let, melybe öröme volt összehajtva, a mi éj­szakánkban az Északi-fény betűi sem látsza­nak. Csak nevét ejtette ki: — Gretchen! Aztán megijedt, mert eszébe jutott a fa­lusi babona, hogy halottak napján nem jó szerencsének örülni. Otthon -söl-étséget 'talált, anyja a temetőn világított. A nyári konyha szűk ablakain csak halvány sárga fény verődött az udvar­ra. A gerendába akasztott petróeumlánpa le­csavartam. hunyorított. A kulcsot forgatta, amikor éles nyikorgást, majd a konyha aj­tajának becsapódását hallotta. Péter, egy ingben, bajdonfővel, mezítláb már a osür mellett szaladt. Kezében tüzcsó- vát tartott magasan. Úristen! Mit akar az a gyermek? Világítani akart halottjainak. Játékteme­tője mellé kuporodott. Apró v-iaszgyertya- darabooskákat rakott a kicsi sírokra, aztán tüzes kórójával sorra gyújtotta mindemiket. A gyertyacsomók olyan kicsik voltak, mintha a földből nyúltak volna ki az apró lángocs­kák. Amint bajdonfővel, hosszú. fehér ingé­ben temetője fölé terjesztette karjait, láltos gyermekhez hasonlított, kn soha nem élt holtak poraiból próbál feltámadást jósolni. A vékony gyertyák hamar leégték. Ahogy az utolsó lángocska is kialudt, magára hagyta temetőjét s vad ugrándozás'sal szaladt, hogy lefeküdjék. Bátyját észre sem vette. A nyári konyha előtt apjával és anyjával találta szembe magát. Akkor érkeztek. A Kenderes anyja is velük jött és üzenetet hozott fiának. — Az öreg doktor kér, fordulj be hozzá. Fontos mondanivalója van. — Gondolom.,,, nem kapóit sakkpartnert estére. Fekete, teljesen borotvált arcával s ton- zuraszerüen kopaszodó fejével olyan volt az öreg VatLkó doktor, miint középkori csoda- í barát, csodái nélkül. Egyedül ált s nyuga­lomba vonulásakor rendelője ajtaját is be­zárta. Kenderes volt egyetlen betege. Kedves, előzékenységgel fogadta, bár sosem volt az udvariasság embere. A sakktáblát nem látta az asztalon Kenderes. Nem várta á dozatát. De a szoba orvosságszagu levegőjét fojtóbb- nak érezte, mint bármiikor. — Ugye nem haragszol, hogy Ide fárasz­tót tálak ? — Hogyan gondolod? Bizonyára valami fontos közölni valód van. — Igen. a mai postával megérkezett a kö- petvizs,g;álat eredménye, arról akarok beszélni. — Előre bocsátom, n-e/kem hiába rendel­keztek. Éjjel-nappal dolgoznom kell. — Miért töröd annyira magad? — Mert pénzre van szükségem, sok pénz­re — márciusra. Az ezertavak országából jön Gretchen, párisi randevúra. — Gergely, itt -a legfőbb ideje, hogy ko­molyan vedd a betegségedet. Tovább nem lehet m-alkacsikodni. Ezt irja a fiam — levelet bont —: Páciensedért semmiféle felelősséget ne vállalj. Állapota annyira előrehaladott, hogy szinte reménytelen. Mondj le további kezeléséről és irányítsd -szanatóriumba. Kenderes belesápadt. — Kegyetlen vagy — motyogta. — Tudtam, hogy ezt mondod, de valami­kor hálás leszel, hogy kigyógyilott-am szen- timentáiizmusod rögeszméjét. Azért ne eiss kétségbe. Csak fárasztó munkádról és- pári­si randevúdról kell lemondanod, néhány hó­I napra, -amig felépülsz. Én be'átom, hogy az I én tudományom megállt. De a fiam, a fiiam­ban tovább folytatódik. Ö már az uj idők embere, szanatóriumi főorvos. Ha rábízod magad, egy év mulv-a bejárhatod a kerek ! világot. — És nem lesz fárasztó az ut. A lélek ■szárnyai olyanok, mint a galamboké. — Bár ne... — Ugye kegyetlen voltál. Egy éjszakát még hagyhattál volna ábrándjaimnak. Kenderes döntött magában és mert sze­rette az életet, megfogadta az orvos taná­csát. Útközben levelet rögtönzött. ,,Gretchenem, lemondom a párisi rande­vút, -az öreg Valkó doktor nem engedélyez­te találkozásunkat. Te azért nézz be a Quartier Latin cukrázdáiba. hol annyi édes­séget fogyasztottunik. De e’őször kösd fel skalpjaidat, nálatok eddig -beállott a tél s tégy egy kirándulási a hóhatáron felül, egye- , dűl. V-idd magaddal ábrándunkat, fáraszd j halálra s felejtsd egy glecser szakadékába, j hogy temesse be a hófúvás. Szerelmünk em­lékét tedd el Íróasztalod valamelyik csendes fiókjába. Szép volt, mint egy bus poéta elé- giku-s költeménye. Lehet, hogy a farsangon fekete palástos Karnevá.herceg leszek. Hogy félnek majd a láncomtól a lányok! De te ne félj, Téged kerülni foglak...“ Péter zokogása térítette magához. Haja­donfővel, eg.yingben a tornácon kucorgott s keservesen sirt. Hiába szorongatta magához kender-ingét, az éles szél mindegyre megnyal­dosta kékeszöldre fázott bőrét. Késő ősz volt s a havasokról üzent már -a lél. — Péter! Miért s'irsz? — Megvert édesapám. — Rosszat csináltál? — Tüzet loptam a tüszej szájából. 1 Leült a tornácra s magához ölelte 3 di- j dergő, megveri gyermeket. Ebben a pillánál- j ban nemcsak vérüket érezte rokonnak, sót- j sukat is annak 'találta. — Ne sírj, Péter! Édesapádnak igaza volt. jj Veszélyes dolog tűzze] játszani. Könnyen fel­gyulhatott volna az -istálló, vagy a széna- boglya, ha csak egy szákra pattan el tüzcsó- vádb-ól. Tűz, világosság, jaj, hogy meg ke! bűnhődni értetek! Lopott világosságért, mágfyaáng! Hallgasd csak meg a legnagyobb tüztolvaj meséjét. — Valamikor régen, ten­gerek mellet- élt egy játékos természetű nép. Csodás országuk volt. legendák jártak ben­ne. Háborúikat mindig győzelem kisérte. pa­takjaikban bor folyt s isteneik közöltük jártaik. És mégsem voltak egészen boldogok. Homály ült földjeiken: hiányzott a lüz. Vég­re akadt az emberek közölt egy Prometheus nevű félisten, ki megsajnálta sötétségben élő embertestvéreit s elhatározta, hogy világos­ságot h®z a földre. Fellopódzotl az Olim- puszra $ miközben mulattak az istenek, egy kóróval szikrát lopott tüzükbő-. És a föl­dön egyszerre isteni világosság öntötte el az emberek arcát. De Prometheusnak bűnhőd­nie kellett. A szakállas Zeusz, fői sten bilin­cseket veretett kezére Hefáiszlosszal, az alvi­lág kovácsával s a Kaukázus szlklacsucsára láncolta. Mellét átdöfte egy karóval s éhes keselyüt küldött, hegy szétmarcangolja má­ját... tüdejét. — Amiért tüzel lopott? — Amiért világosságot hozott a fő dre. A gyermek félve, tágranyill szemekkel fi­gyelte Kenderest, mini hűséges kutya, kit verés után megsimogatott gazdája. egészen hozzá sumult. — De te azért ne félj a Prometheus le­gendájától! Tanulj! Fogadj szót a tanító kis­asszonynak, hogy nagy iskolába kerülhess. Herák'esz lelőtte -a keselyüt s Zeusz főiisten is megbocsátott Prometheusnak. Szava elakadt, révedező szemei előtt feliko- morloft a szanatórium és hallotta, amint kápolnájában énekelnek az irgalmasrendü apácák.- t ■ Szabó Lajos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents