Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-27 / 248. szám

TAXA rOSTALÄ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 ARA 3 Szerkesztőség és kIa>dóhévataT. Cluj, Calea Moţilor 4. szám. — Telefonszám: 11—09, — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhivatal és könyvosztily: P. Uniri 9. Telefon: 11—99. 3LVIII. ÉVFOLYAM, 2 4 8- SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS SZERDA Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre io^ félévre 20, évente 4° pengő. A többi külföldi államokba csak a portók ülönbözeote. több. CLUJ=KOLOZSVÁR, 1937 OKTÓBER 27. A Földközi-tengeren ismeretlen repülök MBiii^wMMMa3»wKw>msi»MiwiBE^3SZ^B«g»w.^.™a3ä!£at8eHBaaaa L egy framia f€ Egf néni@f és francia teresbe delifii haiót al&Slwesztett&k Borúlátással néznek a benemavatkozási bizottság mai tanácskozása elé. — A londoni szovjet-nagykövet állítólag be fogja jelenteni, hogy kormánya a benemavatkozási bizott­ságköltségeit sem hajlandó ezután vállalni. - További vita az önkéntesek száma körül  belga kormányválság mmtii elhalasszák cs kitenchaialmi értekezletei is Külpolitikai élet a várakozás jegyében ! áll. A benemavatkozási bizottság ma dél­után ül össze újra Londonban. A han­gulat a bizottság munkájával szemben óvatos, de nem teljesen reménytelen. A kile ne hat almi értekezletnek szintén ezen a héten kellett volna munkába kezdeni. De külpolitikai kérdésekben ma állan­dóan el kell készülve lenni arra, hogy semmi sem megy simán. Közvetlenül a bizottság brüsszeli összeillése előtt Bel­giumban kormányválság tört ki és a válság megoldása előreláthatólag napo­kat vesz igénybe. A kilenchatalmi bizott­ság ülését„ melyet formaszerüleg a belga kormány hivott össze, igy el kellett ha­lasztani a jövő hét elejére. A Földközi­tengeren tegnap ismeretlen támadók két kereskedelmi hajót sülyesz\tettek el. Egyik hajó francia, a másik német volt. Ez az esemény alighanem arra fogja késztetni a benemavatkozási bizottság londoni tanácskozását, hogy gyors dön­tést hozzon létre, mert az újabb földközi­tengeri támadások könnyen olyan bevég- zett tényékhez vezethetnek. amelyek már azt Q komoly veszedelmet jelenthe­tik, amitől a spanyol kérdést eddig csak fejleményeiben féltették. Egyik földköziiengeri támadásról Pá­risból számolnak be. A Havas-ügynök­ség marseiűei jelentése szerint, az Ved Mellah nevű francia fehérhajót Barcelo­na előtt a nyílt tengeren ismeretlen nem­zetiségű vizirepülögép bombázta, a fran­cia hajó a bombázás következtében etl- sülyedt. Az Led Mellah bombázásának és elsülyesztésénck hire Párisban mély benyomást keltett. További intézkedések érdekében, most igyekeznek megállapí­tani, hagy milyen nemzetiségű volt a bombázó vizirepülögép. A másik támadást Rómán át jelentik, a franciaországi Saint Jean de Luzböl: Carthagena közelében ismeretlen búvár- hajó megtorpedózott és elsüllyesztett egy német kereskedelmi hajót. A német ha­jónak kettős neve volt, amiből csak any­agit lehetett kibetüzni: .Wilhelm“. Ez a jelentés valamivel bizonytala­nabb, mindenesetre megerősítését kell várni. Feltűnő, hogy a francia városból szóló jelentés csak Rómán át kerül a hírszolgálatba, párisból eddig nem köz­ük. A német hajó elsülyesztése, ha meg­erősítik a hirt, súlyosabb fejlemények­hez vezethet. Tekintve azonban, hogy ugyanakkor ismeretlen támadó egy francia hajót is el súly esztett, a meg­torlást lépések német részről nem igen lehetnek súlyosabbak, mint a franciáké. Legújabb, jelentés, szerint különbem egy francia torpedónaszádot is bombáz­tak. Párisi távirat szerint tegnap isme­retien nemzetiségű repülőgép szállott át a Földközi-tenger nyugati medencéjében levő Minorca sziget felett és bombát do­bott egy a sziget mellett horgonyzó fran­cia torpedónaszácíra^A bomba nyomán a hajó kigyulladt, emberéletben nem esett kár. A londoni értekezletet megelőzően teljes erővel folytatódik a sajtóvita a Róma—Berlin és a Paris—London frontok között. Olasz részről hangoztatják, hogy a római kormány elérkezett a\z engedékenység szélső haláráig, újabb engedményeket nem lehet tőle kívánni. A benemavatkozási bizottság munkájában közbejött mindem zavarért a szovjetoroszo­kat teszik Rómában felelőssé is emellett hi­báztatják Páríst és Londont is, amiért nem állanak elég határozottam szembe Moszkva zűvartkeltő fellépésével. Angol és francia részről a vádra azzal jelelnek, hogy éppen Páris és London volt az, melyik Olaszország­nak a háromhatalmi értekezletet ajánlotta, ami lehetővé tette volna, hogy a szovjeloro­szok megkérdezése nélkül egyezzenek meg. A nehézségek mindenesetre elég súlyosak ah­hoz, hogy amint a ,,Press Association“ je­lenti, komolyan próbára tegyék Angiim türel­mét is. Különösen attól a lehetőségtől félnek, hogy az önkéntesek számának meg állapit ásói­ra Spanyolországa küldött bizottságok jelen­tését egyes kormányok nem fogadják el kö­telezőnek. Ilyen hajlam, angol és francia la­pok szerint, állítólag mutatkozik német, olasz é-s portugál köbökben. Az önkéntesek számá­ra vonatkozólag különben valóságos versen­gés indult meg az ellentétes érdekkörök kö­zött. Az olasz önkéntesek számát eddig fran­cia és angol részről 80—100 ezerre tették, a valencia; kormány és Moszkva 150 ezerről is beszéltek. Ezzel szemben olasz részről mod hivatalosan is tudatják az angol és francia kormánnyal, hogy az olasz önkéntes csapa­tok száma Spanyolországbay 40 ezerre tehe­tő. A római Slejani-ügynökség pedig most ezzel a hírrel szemben, hogy a köztársaságiak csapataiban viszont legfennebb 8—10 ezer idegen önkéntes harcol, azt az értesülést köz­li, hogy már 1931 első hónapjaiban 148 ezer idegem önkéntes volt a köztársasági Spanyol- országban és azóta több hónap telt el, ami calau y francia—katalán határon, mely soha­sem volt teljesen lezárva, még nagyszámú ön­kéntes juthatott át. A helyzet tehát most az, hogy az önkéntesek visszahívásának arányos végrehajtására vonatkozótag francia és angol indítvánnyal szemben ciz olasz félhivatalos hírügynökségnek az az álláspontja, hogy ez az aránylag osság, Róma felfogása 'Szerint, a köz tár sas ágiak hátrányára kelt, hogy érvé­nyesüljön. Ribbentrop lo>ndoni német nagykövet ró­mai látogatása tomíbbra is nagyban érdekli a külpolitikai közvéleményt. A világsajtó egész sor kombinációt fűz hozzá. Legtöbb lap to­vábbra i.s a berlini japán nagykövet egyidejű 'római időzésével hozza összefüggésbe Rib­bentrop útját. Más lapok azt hiszik, hogy Ribbentrop római látogatásán a szélsőkelsti helyzet melleit, Középeurópa kérdése és első sorban a Berlin és Prága között kifejlődött rendkívül heves ellentét képezte megbeszélés tárgyát. Egyik párisi lap, a „Jour“ viszont arról akar tudni, hogy Ribbentrop római megbeszélésén a pedesziinai kérdés is szóba került. A valószinüllenül hangzó hir szerint Németországnak Olaszországgal egyetértésben az volna a kívánsága, hogy a palesztinai ern­yőt mandátumot függesszék fel és helyébe léptessenek olyan nemzetközi kormányzatot, amilyen évekig a Saar-vidéken volt. Ebben a nemzetköz; kormányzatban, Anglia, Francia- ország és Olaszország vennének részt. A hftr nyilvánvalóan az angol érzékenység izgatásá­ra törekszik. Londonijain ugyanis nagy ide­gességgel szemlélik, hogy olasz részről újra feltűnően sokat foglalkoznak Palesztinával, sőt. hogy a borii mdióleadóáUomásnok egy­idejűleg beszüntetett keletre irányuló angol- ellenes propagandája is újra kezdődik. MalsEkw utasításikap a ş* e LONDON, október 25. Á londoni bc'nem avatkozás? bizottság «ia délután ül össze ismét. Valószínűnek tartják, hogy az illésen most is Edén külügyminiszter fog elnököl­ni. Corbi’m londoni francia nagykövet, aki hétfőre virradó éjszaka tért vissza Párisból Londonba, tegnap dél tájban látogatást tett Edén külügyminiszternél. Hir szerint a ni a délutáni ülés napirendjéről és ia francia ál­láspontról volt szó közöttük. Eden külügy­miniszter különben Corbin francia nagykö­veten kivüf tegnap fogadta Grandi olasz nagykövetet és Wörroiann német ügyvivőt. Az Evening Standard“ értesülése szerint Maiszky londoni szovjet orosz nagykövet uta­sítást kapott Moszkvából, hogy közölje Ply­mouth lorddal, mint a benemavatkozási bi­zottság elnökéivel!, valamint Edén angol kül­99 Semmi ügyminiszterrel, bogy Szovjetoroszország nem tekinti többé kötelezőnek magára néz­ve, hogy hozzájáruljon a semlcgességi bi­zottság fizetési kötelezettségeihez. Moszkva felfogás* ' szerint ugyanis a benemavatkozás egész szervezete csődöt mondott. A lap sze­rint Maisziky Londonban most arról tanács­kozik. hogy melyik a legalkalmasabb pil­lanat a jegyzék átnyujtására. BERLIN, október 25. Hess Rudolf. Hitler kancellár, helyettese, kedden indul Rómába. Az olasz kormány hir szerint, meghívta. Hess Rudolfot, hogy római tartózkodása uián tölt- sö\n néhány niO\pot DéMaszországban. Hess valószínűleg eleget tesz a meghívásnak. Talán lesz mffl.jd történetiró, slki sötét ko­runkat a rémdrámák időszakának fogja ne­vezni. Soha niég annyi megrendítő, olykor érthetetlen, olykor elkerülhetetlen tragédia •nem történt, mint napjainkban A világhá­ború megszoktatok az étet értékének sem­mibe vételére, a békekorszaik aranytermelé­sével az élet értékének túlbecsülésére. Mind a kettőből, mind a két túlzásból egyazon válság keletkezhetik, az embertelen maga­tartás. mely az életet bűnös könnyelműség­gel vagy bűnös megfontoltsággal eldobja le­értékelés vagy fölértékelés címén. Az egyik­ből a hősi halál istenitése sarjad és ez most a szélsőjobboldali egyénietlenség és közszol­gálat egyik erényeként tündököl, a másik az élet elviselhetetlenségét vitatja, mert nem lehet folytatni a küzdelmet, ha egyszer el­vész az anyagi alapzat és hiábavaló min­den, ha nincs más ut, mint ujra kezdeni, »mit elveszítettünk. A japán bushido ural­kodik itt és hat a római stoicizmus Mind a kettő hasonlít egymáshoz az igazi tárgyi­lagos valóságról való lemondásban. Mert a valóság, hogy az élet komoly értéik, legtöbb­ször a magányos és egyetlen érték, amelyet a legnagyobb s'amyarpságban is fogni és sze­retni kell, mint valami teist; és lelki öröm forrását, miint megmagyarázhatatlan, de sejt­hető küldetésünket. Valamiért csak vagyunk itt és valamiért csak érdemes életnek lennie'?! . tömérdek megrázó tragédia korában s az élet valószerii értékelésének nagy hibái közt ,a legnagyobb tragédiák egyike és hi­bás bölcselkedés özönében talán a leghíbá- saibb döntés volt most Vastag Jánosé, aki az elmúlt napokban még viruló tulajdonos1» veit az egyetlen kincsnek, a szép és csalo­gató emberi életnek és mert huszonegy éves korában, tanáéi tanulmányai során semmi­féle biztositékát nem látta, miért érdemes nl?(kii az élet kjnesét őrizni és megbecsülni, a halálvonat elé dobta magát. A sötétségben egy komor gondolat még „fölvillant“: a ha­lálba menők gyakori pózává] azt hagyakoz- ta, hogy sírjára egyetlen borzasztó szót ír­janak: „Semmi“. A budapesti városligetben évtizedeken keresztül egy névleien öngyil­kos sírkövén is elrendelt szavaeska állott: „fűit-volt“. És ez a két kicsi szó rettenetes halárelveket foglal magában. Az egyik az élet homályos történését, a másik a sötéten- látás bölcselet1} princípiumát jelenti. Egy rossz történet és rossz bölcselet rettenetes következtetését Megtudjuk érteni, hogy be­teg idegzetével a szegény öngyilkos Vastag János: — minden öngyilkos, még a rette­netes 'kényszer, politikai megfontolás, vagy bölcseleti meggyőződés öngyilkosa is beteg idegzet hordozója — megunt minden to­vábbi életküzdelmet és a kékes ködben öit- inaga részére csak a reménytelenség és cél­talanság semmijét látta. De az emberi tömeg részére nem igazság ez és nem lehet jel- mondat a sirkövön se. A tömeg alapjában mégis csak egészséges idegzetű és hinni tar­tozik a reményben és a célban. Az ő részé­re az élet és az érte folytatott küzdelem: nem a semmi, hanem: a minden. A drága minden, amelyért csak a végén értékes és kötelező a halál, műkor az élet kimerítette tartalmát. Természetesen Vastag János tragédiája több, mint amennyit az első pillanatban fölmutat. Nemcsak az ideges, beteg, nem­csak a meghasonlott ember, nemcsak a ki­sebbségi sorsban bukdácsoló árvának esete, hanem a inai fiatalságé is. Ez a fiatalság a bánatból a szomorúságra született, egy vajúdó és határozatlan világban a bizony­talanság, a késő kezdés és a bo’dog befeje- „ zés valószínűtlenségének tudatában*. Tragr- I kus idők tragikus ifjúsága ez, önmaga ter­mészetének és hivatásának akaratlan ellen- mondása, amjlnő a történetemben, a foly­ton megújuló idő e tudatos áramában eddig még sohasem komorlott. Jogosult a lemon­dásra és a kétségbeesésre. De mégis meg kell ragadnunk öngyilkos kezét és figyel­meztetni, hogy az élet örök és megbecsül betétién, bizonyára van benne ifjúságunk részére is megoldás. Ha talán piMtonatnvilág (Cikkünk folytatása az utolsó (tfdaJonJt

Next

/
Thumbnails
Contents