Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-03 / 228. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERA Pi. No. 141,163/19.29 S LEJ Szerkesztőség és ki dó hu'vata 1: Cluj, Calea Moţilor 4 szám. — Telefonszám: xi— 09. — Levélcím: Cluj, postafiók 80, Fiókki adóhivatal' és könyvosztily: P. Unini 9 Telefon.: 11—99 I.VÎII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM. VASÁRNAP CLUJ= KOLOZSVÁR 1937 OKTÓBER 3. Pezsg Irtat SPECTATOR Nem kell sóik szón vesztegelni reá. hogy ha dagadó vitorlákban, teljes gőzzel, csapkodó zászlókkal száguld a világsajtó egy történelmi kérdés tengerén, akkor ez parancsoló kényszer és miellőzhetetlíiein szükség következménye. Â történelem végleges megoldást követel ilyei’Jkor. Tizennyolc esztendő folyamán sokszor felbukkant a Duma-völgy komoly megrendezésének a kérdésié, meglehetősen tarka barka és hullámzó oslisszcálk után elérkezett mint minden imperatívusz, ez az imperátivusz Danubiens is szintén elért a megvalósítás küszöbére. Tömérdek terv után a valóságos élet sugallta komoly lehetőségek szellemében. Volt idő, amikor a Benes Ede nyugátü tudósok és áUamférfialki elvi fejtegetése után nyomasztó erők címén szerette volna belesodorni Ausztriát és Magyarországot a korai megoldás elfogadásába és amikor ez nem sikerült, nyugati korridort követeit, hogy egyenes utat tépjen ki Prágának a tengerhez, mint ahogy ez Danzigná! történt Lem- gyelország érdekében. Keserves harc árán bukott meg az igyekezet a volt monarchia két társországának egymástól való elszigetelésére és Magyarország teljes gazdasági bekerítésére. Aztán Bethlen István és küliigy- miniszitere, Bánffy Miklós próbált a génual konferencián szoros gazdasági viszony formájában alapot kínálni — hogy némileg léha (kifejezéssel éles sugarat vessünk az ügy egyik oldalán, valami „közkereseti“ szövetség-félének, amely minden dunai állam készülő helyzetét legalább egyelőre anyagi tekintetben megszilárditaná és a megélhetés jobb lehetőségeit biztosítaná. Volt idő, amikor Tardieu — mielőtt napraforgó tányérja szélsőjobb felé hajolt volna — főleg az olasz nyomás enyhítésére és Briand páneurópai kudarcán^ feledtetése, de a francia terv lassú visszahozatala érdekében is előállott a maga hire« dunai tervezetével, azonban nem bírta eloszlatni a francia és kisantant elfogultság gyanúját. Hogy most már csak szemeljünk a sok és sokféle tervben, megemlíthetjük, hogy román álltamf érfiaik is próbálkoztak; közismert a Maniu törekvése, mely rossz időben lett ismert: amikor mérgesedő alkotmányjogi ortodoxiája következtében lelépett a hattaiiarnról, die különben is hibás volt, mert nem számolt kellőkép a monarchia volt vezető államainak gazdasági hagyományaival és politikai keserűségével; ismert a Titulesen rdkem-elgondolása: mikor sikerült a kisau tanítót álllaimiszöve'tséggé ösz- szekovácsoiniia és megkísérelte ennek az együttesnek nagyhatalmi helyzetbe juttatását, a kisantant gazdaságilag egyesíteni próbálta s igy kifejteni olyan vonzó erőt az egész Duna völgyére, mint aminőt a római jegyzőkönyvvel összefűzött e’iasz-osziírák- magyar együttműködés lövel ki fordított irányban. Most aztán e merev tervek helyett az életvalóságok hangjára teljesen gyakorlati utTa fordult át a kérdés: nemrég Sinaia- hatn és Genf ben tisztába jöttek, hogy a tárgyalási álláp neon lehet más, mint a teljes egyenjogúság, a szoros gazdasági jóviszony kizárólagos (kedvezmények alapján és valódi k isebbSég jogvéd elem. Most aztán a világsajtó csakugyan fölvont vitorlákkal, megfeszített gőzzel, folytonos jel váltásokkal, harsány hajc illővel1 hajózik a dunai kérdés (kedvezővé vált víztükrén. Nyilván érzi, hogy a történelem parancsol és végrehajtó tényezői engedelmeskednek. A kisebbségi kérdés nehézségei miatt ugyan némi veszélytelen pihenő támadt a genfi tárgyalásokban, de a munkavédelmi túlzás legutóbbi feszéryét, amely eddig épp annyira elháríthatatlan vak egyéni szorgalom következménye. mint ahogy nemes emlékű Dúcának néhány közelálló kisebbségi politikus társaságában tett bizalmas célzásai szerint az iskolapolitikai túlzások is lifycn természetűek, bizonyára szerencsés (kézzel megfogtál* enyhíteni és akkor folytatják a megbeszéléseket. Ezért a világsajtó és most már a román sajtó, még a kisebbségekkel szemben eddig ki nem engesztelhető részle is, tovább fűzi az eszmecserékel: egyre sűrűbben, egyre megértőbben, sőt egyre barótsáí- gosiabb és melegebb hangon gcndviselkledik a dunai kérdés teljességén és különösen a Magyarországgal való megegyezés reményén, amely a megoldás legfőbb fogantyúja. De a világ külközélctének felelős tényezői szintén lázas szorgalommal' és boldog örömmel foglalkoznak a főbenjáró üggyel, a veszélyes, az álcmrontó Ind vére nyomással. Most már valamennyi érdemet akart kovácsolni érlelés dicsőségéből. Szólal hatalmas mozgalmat és pezsgést állapitliatunji meg az életvezetés felső emeletein. Most már szeretnénk ezt a pezsgést láf/ni a mélyben, áljaiiáinctsan, Itömegesen, ott, ahol az érdekelt alsóbb rétegek lesik, hogy a Duna-völgyének állandóan borús égboltozatán Iklisüssön a napi, amely derüli, egészséget, munkát, békét, tennékenységet hoz. Szerélinők Öátui úgy, hogy a döntő tényezőik sietős, egész lelkiilsme/rettet mun ká'k' Jjanaűe. Szeretnénk látni ezt a pezsgést a dunavölgyi kisebbségek minden szervezett testületiében és szervezetlen közvéleményében; az egyházakban, társadalmi és művelődési 'egyesületekben, pártokban, sajtóban, mindenütt, aholî a világ árváiból egy-egy társaság összegyűl, bármily jelentéktelen okból és célból. Ez a pezsgés annál kivánato- sabb és szükségesebb, mert úgy rémlik, a dunai kérdés egészséges megoldásának egyik előzetes feUtéttel'e lesz, hogy előbb a kormányok tárgyaljanak és egyezzenek meg kisebbségeikkel és csak akkor fogják az eddigi szerencsétlen kisebbségi rendszert uj nemzetközi rendezésnek átbocsátani. Megtör ténheilik, hogy a romániai magyar kisebbséggel még ez a kormány vagy az elkövetkezendő, akinek teljes erkölcsi erőt és alaki megbízatást adhat erre a választásokon megkérdezett népakarat, rendkívül fontos tárgy áfás dkha kezd velünk, igazi legény kell a gátra: a nagyobb erőt és jelentőséget, amelyet most a világhelyzet és ez a 'tárgyalás szükség fokozni kelp saját benső erőnkkel és jelentőségünkkel: a bennünk föl'gyuU elemes szenvedélyek pezsgő erejével. Ennek a pezsgésnek véletlenül épp most egy önkényfelem és független megnyilvánulása gyöngyözik. Az erdélyi magyar ifjúság több nemzedéke meglehetős hosszú tárgyalás után találkozni fog önmagával és az évjáratok majdnem minden jelentősebb tagja egyéni felelősséggel, a nemzeti alapra Való becsülte des helyezkedés, a földműves és munkásosztályok felé forduió demokrácia szellemében több napon keresztül tanácskozni fog Marosvásárhelyt. Az ifjak ismerkednek, vitatkoznak a közkeletű és közéletü kérdésekről és esetleg eldöntik, hogy a leszűrt következtetéseket miként gyümölcsöz- l'O'Lhetik a saját alakuló, ma még cseppfolyós közéletében, esetleg az egész magyar közéletben. Bár a vásárhelyi találkozó mozgalmi pezsgése mostanáig függetlennek tetszett a magunk életének és a forrongó világnak politikai tleljes egységétől — már amennyiben a külön szemléibe!ésen kívül a jelenség kitéphető az egész élet oszthatatlanságából — még is csak mintha már egyik elem abban a pezsgésben, amely életerőnk és élet- küzdelmünk megerősítésére szükséges. A levegő átadja feszültségét mindennek és általános érdekűvé avatja. Hátha nagy időket érünk. Mindenesetre nagy és bátor jelzéseket kell adni a kormánynak, a többségi népnek, a közelben és távolban kisebbségi testvéreinknek és az egész világnak, amely m'a tulajdoiíkép együttesen tartozik a világ minden történielmi ügyét szabályozni és intézni. Október 28.-án Hitler Rómába Grandi közbelépése ellenére is átnyújtják Rómában a tervezett angol-francia jegyzéket. — A német külügyminisztérium külpolitikai félhivatalosa zsarolásnak nevezi a Spanyolországról szóló népszövetségi határozatot RÓMA, október 2. A Havas-ügynökség szerint, Rómában elterjedt a hir, hogy Hitler kancellár válaszolt Mussolini olasz miniszterelnök meghívására s a Dúcéhoz intézett 'válaszában közli, hogy október 28-án megy Olaszországba. Hitler, mint a német állam feje érkezik Rómába, ahol maga az olasz király fogadja. LONDON, október 2. Az Olaszországhoz intézendő angolt—francia jegyzéken, mely a Földközi tenger összes kérdéseire és a spanyolországi kérdésekre is kiterjed, most végzi a londoni és párisi külügyiniszterium a végső simításokat. Grandi olasz nagykövet közbelépése után a jegyekből valószínűleg hiányozni fog az olasz-francia-^angol értekezletre irányuló indítvány. Arról azonban szó sem lehet, hogy, amint külföldön jelentették, a jegyzék átadásáról is lemondtak volna. A két kormány a jegyzékben továbbra is Határozottan követeli a Spanyolországban harcoló olasz önkéntesek mielőbbi visszahívását. Grandi kijelentésére, hogy az olasz önkéntesek kérdése a benemavatkozási bizottság elé tartozik és külön értekezleten nem tárgyalható, Eden külügyminiszter azt a választ 'adta, hogy angol—francia fölfogás szerint a kérdés megbeszéléséről tfan szó, nem arról, hogy akár a londoni, akár a párisi kormány Olaszországot az önkéntesek ügye miatt vádlottak padjára akarná ültetni, A jegyzéket két nyelven, de azonos szöveggel fogalmazzák meg. Az angol szövegű jegyzéket lord Perth római angol nagykövet, a francia jegyzéket Blondei római francia ügyvivő fogja átadni. BERLIN, október 2. A „Deutsche Diplo- matische-Politische Korrespondenz“ éles kitételekkel bírálja a népszövetségi közgyűlés politikai tanácsa által a spanyol kérdésben elfogadott határozati javaslatot, amely még csak célzást sem tesz arra az országra, ahonnan a bolsevista bujtogatás elindult. Több ellentmondáson kivül — irja <a laip — valóban az észszerüség hiányának csúcsát jelenti, hogy mig a határozati javaslat egyrészt vállalt kötelezettségeik felmondására szólítja' fel a benemavatkozási egyezmény tagjait, addig másrészt a viszály békés megoldására irányuló vágyát fejezi ki. Ha a viszálynak valóban a tényleges benemavatko- zás 'szellemében létrejött békés megoldására törekednek — folytatja a ,.Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz“ — lehetetlen olyan előzetes feltételeket 'venni alapul, melyek már előre meghozott határozatról tanúskodnak s csaknem zsarolás benyomását keltik. SAINT JEAN DE LUZ, október 2. A nemzetiek unnlma alatt levő terülezekről érkezett hírekből a Havas ügynökség arra következtet, hogy Franco tábornok és vezérkara foglalkozik a Spanyolországban küzdő idegen önkéntesek hazautazásának lehetőségével arra az esetre, ha ezt egy angol-franda-olasz hármas értekezlet elhatározná. Franco tábornok állítólag közölni jogin a hatalmakkal, hogy a maga részéről elfogadja a szemben álló spanyol táborokban küzdő külföldi önkéntesek hazautazásának tervét, de az a kikötése, hogy a köztársaságiak csapataiban az önkéntesek elszállítását három nemzeti tisztből álló bizottság ellenőrizze. A tisztekből álló bizottság mellett utlevélügyekben szakértő rendőri bizottság működne, mely külön tanulmányozna minden esetet. Hazakutdik Franciaország hói a spanyol menekülteket Eddig közel 50 ezer embert indítottak Spanyolország felé PERPIGNAN, október 2. Az idegenek kiutasítására vonatkozó francia belügyminisztériumr határozat végrehajtásával kapcsolatban jelenti a Havas-ügynökség, hogy a Keleti Pirenée megye prefektusát értesitelték, hogy a különböző francia megyékből közel 50 ezer embert indítottak el Spanyolország felé. Jelentékeny mozgó gárdák érkezésére várnak a határállomások és a vasútvonalak ellenőrzésének megerősítése érdekében,,
