Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-17 / 240. szám

10 jmm ELLENZÉK I 9 3 7 október 17. Kié­CSENDES JUBILEUM A színpadi naturalizmus félszázados fordulója öt ven es/r> mlővie! ezelőtt a-/- egyik' I rancia napilap hu súbjaiiin e/elk a sorok je.|Vm>l>e>k meg: .Ivánok a kűiőnöf. és 111044' epeleseikben kim-enithet etilen Parisnak ni nos olvarr I s lom - löl elruguozikodot! zsákutcája almi \alaino- !vk ros'.u’ aáiródó . 11 > ..i.k. \ agv apó inogott lol no 1 oöo/hoInonők egy aillktvló vagy egy boltind álilal gyújtott lámpa mus/h.kns lény. sugarát és lohol, hogy 0/ a ténysugnr hajruil- hasadást, do chel, lu>gy liizvés/.l okoz . . . Az idézett rojté 1\ o.s szó vak nőm yilágienge- tö puliit lka: ős*-«/eovk ii v. sre vonalihoz nak. Csak egy sz.imtház. a Théaitro Libre aUrpitasá- rúl beszél 3 oiklk és ez a szánba/állapítás .hajnallvasadási“ és „tűzvészt** is j nonlot't: .1 régi szánját szó ináiniy puszin asál és a »ziu>. padi iKvtiuaiJizmus születésélv Winces még egy művészi irány — pedig van elég! — amelyért anmyi finita folyt vök na el, mknt -a miaturáliizni 1 is védelmében — támadásában*. És nem él 111a oilyan színházi szakember, akiinek sz imparl szó ni 1 é/e I é re dön­tő befolyást ne gyakorolt voim» ez az. amnyi művészét teremtő „mii vesz iiet lem szándék"... iÉs mégis csendes ez a jubileum... A maté­ria'ista világsz.emiléletböi kinőve, ma már vi. lúgosán tátijuk, hogy a színháznak, az »Hu- zió művészetének. az élei valósiág szim vor ólá­ra helyezése: ellenit mondás Die tévedés azt hinni, hogy ez a manap- ság mosolygásra késztető szinpadszemtélét valami eleiáinitcsonl torony bam k i agya h elme. let eredménye. Gyökerei nagyon is mélyen nyúltak ,a mult század hetvenesuiyoiicvanas éveinek irodalmi éleiébe és az akkori szín­játszás, a rivalda-stiilus, természete visszuha- lása volt. Ez a stilus aibban állott, hogy a színészek nem nagyon törődtek egymással a színpadon, minden gondjuk az volt, hogy be szédeiket a közönség felé fordulva mondják el és mivel a színpad annak ád előnyösebb helyzietet, aki a többinél előbbre ált, a szí­nészek mindenféle furfunggal igyekezték kö. zelebb kerülani az> aklkoriban még gázzal vi- íágiitól! rivaldához. Az ö színjátszó formájúik nem tudoct kapcsolatot teremteni az uj irók (Zola, Henri Becque, Ibsen, Tolsztoj, stb., stb.) és a közönség között. Igaz, hogy az uj ut kerns és éne sem igen volt alkalmuk: a szén ház ak vezetői mindannyian magukévá tették a Comédie Francaise akkori igazgató­jának álláspontját: „Nincs szükségem uj szerzőkre. Egyik évben (játszom Dumád, a másokban Sardout és a harmadikban Augiert. Nekem ez elég.“ De a 'bermésziet nem azért terme] uj erő­ket, hogy elveszni hagyja. A szinpadi natu­ralizmus érdekében is akad!, ajki keresztül törte ia hivatásos színházi emberek frontját: .André Antoine személyében/ Antoine családi körülményeiben hiába ke­ressük azokat ajz eseménydket, amelyekből — a magunk okosságát bizonyítgatva — kö­vetkeztetéseket vonhatnánk le (a, szülők, ta­nítóik, ikortársak rövidlátásáról1: gyermek­korában semmiféle tény, vagy körülmény sem mutatja a későbbi szinpadreformátort. ő is, mint ménden párisi, nagyon szereti a szmmháiziat és mivé1; pénze nincs, addig tón fé­reg a szinész-bejárók tájékán, amíg ho] mint staibiszta, hol mint fizetett vagy ingyen je­gyér tapsoló klalkőr nézi végig az előadáso­kat. Minden vágya, mint annyi embernék, hogy ő is szinész lehessen. Keservesen ösz- szekuporgatott pénzén hiába vesz magán- órakat a dekfamállás egyifk tanáránál, a szí­nész akadémiám nem veszik fel. De aki egyszer már jegyet váltott színház, zal, irodalommal, ha még olyan robot rab­szolgája (is, a lelkében hordozó vágyak érvé­nyesülést1 keresnek. És ez -a nyolcvanas évek Párnában nem is volt olyan nehéz, meri a városban hemzseglek a műkedvelő társasá­gok. Egyik hivatalnoktársa: is tagja a Gál iu- sok körének (Cercle Gaulais), amelyben kis hivatalnokok, munkások áldozták szabadide­jükéit a szinljiálts'zás örömeim'ékr Antoine be­lép a társaság tagjai közé és megjelenése rö­videsen nagy forrongást idéz elő. Korántsem azért, mintha tudatos szinipadreformátori te. vékonyságét akart volna kifejteni. A szemé­lyéhez fűződő és később az egész európai szimjátszás'ra kihiató mozgalom indító oka: hiúság ... 1 Völt a szomszédjukban egy má­sik műkedvelő társaság, a Cerc e Piga!le és mivel ennek tagjai gazdag kereskedők, bank hivatalnokok: pénzük és összeköttetéseik ré. vén olyan sikereket tudtak elérni, hogy még a nagy kritikusok is irtaik róluk, amiig a Cercle Gaulois úgyszólván -a nylvánosság ki­zárásával működött. Antoine versenyző temperamentuma ha­marosan rátalál a győzelem útjára: szakítani kell az eddigi szokással, hogy mindig csak a hivatásos színházak sikert aratott darab­jait adják elő. Ha annyian szórakoznk szín­játszássá!, bizonyosan vannak olyan emberek is, akik darabirással töltik idejüket . . . Fel kell kutatni őket!... Hamarosan egy kis iró­tábor csoportosul körülötte, megszerzi Zola egyik dramatizált novelláját és úgy érzi, Zola nevével teljes 1 program, hibátlan u/. in dulás Hol >volt még akkor Antonie a/ indulás tói? Aimg ö a Cercle Gaulois felvirágozlalé sán dolgozott, o társaság kelletében megim dűli ellene a színházak természetrajzához tartozó intrika. A társaság elnöke kijelenti hogy a/ ilyen kockázatos vállalkozáshoz sem a társaság nevét használni, sem a pró­bákat az ü helyiségükben tartani nem enge di. De Antoine nem csügged. Mindenekelőtt prólwihelyot teremt: egy kis vendéglő bil- liárdszobájáDin kezdik meg a munkát. Az egyik darab írója — négy egyíelvonásossal indultak — Théatre Li'bre-nek kereszteli el 1 társaságot és 1887 március 30 ára kitűzik az első előadást. A próbán megjelenik Zola és miután az első darabot végignézte, fel­megy a színpadra, odaáll Antoine elé és rá formed: ..Kicsoda maga?!“ — Antoine majd elsüllyed szégyenlotéhe.n. pirul, dadog Zola hagyja dadogni, néz rá. mintha keresztül akarná fúrni a szemével és végre megszólal: — „Hát, hallja, ez nagyon jó! Nagyon jó! Holnap is eljövök“* — És a következő na­pon már Alphonse Daudet is ott iil Zola mellett. A bemutatkozás nem sikerült a legjobban, csak Zoli dramatizált novellája (Jacques Damour) hozoti teljes sikert Anyagi ered­mény sem volt. de mii törődött ezzel Anto- •ine. Előkészíti a következő előadást és két hónap múlva. május 31-én Paris szellemi arisztokráciájának legkiválóbbjai előtt bizo nyitja be, hogy .a naturalista színjátszás nemcsak «1 hétköznap prózájára, hanem az. tin 1 nep 1 köntösbe öltözött szó. a vei s inter­pretálására is alkalmas Iis csak miután .1 második próbálkozás is sikerrel végződött, alakult ki Antoineben :l Théatre Libre hivatása, az. állandó színház létesítésének gondolata. Mindenekelőtt dara­bokat szerez, majd megkezdi a bérlők gyiij ti sél. Ezerháromszáz sajátkezűkig irt levél­ben ismerteti a Théatre Libre tiz estére Ier jedö előadássorozatát. Amikor látja, hogy íz előkészületek nem hajadnak előre a kellő lendülettel: otthagyja a gázgyárat, ahol hi vnlalnok volt hosszú hosszú ideig. Miből élt az elkövetkező hónapok alatt, emlékiratai­ban ö maga sem tudja megmondani, de 1887 október 12-én megnyílt az önálló és ha nem is mindenma/p, de rendszeres előadásokat tartó Théilre Libre. Hét esztendeig állott ez a kis ház. Az általa felnevelt uj francia iró- generáció mellett bemutatta Parisnak Ibsent, Tolstojl Hauptmannt és követésére buzdí­tott 1 Európa minden nagy városát (Berlin: Freie Bühne. Budapest: Thália társaság, stb ) Andre Antoine ma is él, mint Paris egyik legsúlyosabb szavú színházi szakembere, kiütik usa. A szinpadi nnluralizmus ma, a formák, külsőségek világában, inkább vád. mint ér­dem. mert ma még nem lehet felmérni An­toine jelentőségéi. csak tisztelettel adózha­tunk előtte, hogy az európai színjátszás tör­ténelmét. emberileg és művészileg egyaránt, 1 legszebb lappöl ajándékozta meg. .Vor/)/ Adorján. COIECTURH A következő nagy nyereményeket nyerték e sor jegyárudánál az e Ró 15.-iki nagy húzáson : A COLECTIIRA OflCIALA­nál fíiiiiHoif íiijercnié- liuch s I4-IK sorsjálch 4-îh oâzIălQâEjan s­6.000. 000 No 1.00 0 000 No 1.000. 000 Nr 1.000 000 No 400.000 No 4 00.000 No 400.000 No 400000 No 200 000 No 200.000 No 100 000 No 100 000 No 100 000 No számos más 65882 S III !a Bucureşti 261731 S I Vi Bucureştii. 188985 S 111 la S bin 150490 S II la Bucureşti. 43186 S I la Cluj 43186 S II la Glutj. 43186 D II! la Bucureşti. 46948 S III la Bucureşti. 7663 S I 111 ia Bucureşti. 24564 S II la Bucureşti. 55320 S I la Cluj. 68332 S II ha Cluj 31607 S II la Cluj, úgyszintén nyeremények. C0LECTURA OFICIALA FIÓKÜZLETEK AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN Ardeali központ : C?ui, Sir. retina Plaria 46. FORGÓSZINPAD Bernhard Shaw nem beszél többet. El sem tudjuk képzelni, bogy a világ legna­gyobb csacsogója, a szellemi sziporká­kat röppentő jó öreg szakállas, ezután néma maradjon. Pedig ígéri a leg­frissebb levelében, — mekkora lelki küzdelmébe kerülhetett neki, amig rá­szánta magát, hogy az utókort meg­tisztelje még egg sajátkezű és kiadói pénzeket nem hozó skripturával/ — amely levelet Brit-lndiába küldött, ter­mészetesen egg meghívás visszautasítá­sára. Arra kérték a nagy dzsibi-t, hogy tartson előadást a: indiai kérdésről. Hát megkapták rá a választ'- Ez igy hang­zott: ,,Szíveskedjenek nevemet a felkért előadók listájából törölni, mert Mr. Shaw nem óhajt többé kiállításokat és jóté­konysági bazárokat megnyitni, szónokol­ni vacsorával összekötött gyűléseken, el­fogadni diszelnökségeket, mulatságok védnöki tisztét, nem intéz felhívási kór­házak és jótékonysági intézmények tá­mogatására stb. Mr. Shaw magas korára való tekintettel kénytelen beszüntetni a szónoklatokat és Indiáról már csak azért sem beszélhet, mert ehhez a témához nem ért.‘‘ Nyolcvanegy éves korában — úgy látszik — mégis csak megöregszik az ember. még ha S. B. Shawrtak is hív­ják, spórolós a beszéddel és kénytelen bevallani, hogy van olyan dolog is a vi­lágon. amibe: nem ért. Reméljük azért, hogy mint annyiszor, Shaw hamarosan ismét rácáfol önmagára. Jókai azt tar­totta, öreg ember, nem vén ember. Igaz, akadtak olyan kajánok, akik még hozzá­tették: ,,hanem . . * Vajmi ritka dolog., hogy az embernek csillag essen a fejére. -Olyan ritka, hogy akadt egy tudós, Niningernek hívják, a Colorado-egyetemen tanár. Denverben, aki ki is számította a dolog valószinü­ségét Kimutatta hogy tekintetbe >>ei / a világegyetem roppant nagyságát vita midii a:i a korul menyi, hogy főtanul, leltdele mindössze I>H) millió negi/ till lométer, a lakott helyei: kiterjedt' -e a hallatlanul sok áceánviz miatt, emu I. /*> csak töredékrésze, továbbá azt is, hogy az emberek rókán sétálnál: világunk ama pontian ahová történetesen egy meteoi bocsátkozik alá, átlagosan minden nyal endik évszázadban következhet be cm pán a szenzáció, hogy valakit egg csillag kapán üt. Alig jelent meg nyomtatásban ez a remek szakértői vélemény és már; kapja! a hirt, hogy két munkás került túl közel érintkezésbe egy meteorral nméig földünket megvizitelte. Croxleg Green ben Watfordban történt as eset, egg építési társaság udvarán. Szerencsére a baleset nem halálos, de mégis olyan feltűnő, hogy a két jó ember családja bon a: egész lemenőiigi rokonság erről fog beszélni — nyolc évszázadig. Ha csal: közbe,, nem kap Mr. Nini nyer egg újabb csal tanús cáfolatot a csillagos c* bál. * Ha már épitötársasagot említettünk, nem hagyhatjuk szó nélkül a forradalmi osztrák találmányt amelynek alkalma zása esetén — ismét egy csomó ember muriul kenyér nélkül. Ki akarják küszö­bölni a maltert! Évezredek óta kavargut- ják a jó kőművesek a falak ragasztékát és eddig azt hittük, hogy igy marad ez a világ végezetéig. De nem. A malteros- kanálnak végleg bealkonyult, megmarad szimbólumnak, aminek a szabadkőmű­vesek szánták. Valljuk be őszintén, ed­dig is sok baj volt a moherrel, csak nem vettük észre, annyira hozzászoktunlc. Most azonban felvilágositanak bennün­ket. Iwgg a malter az oka az uj házak nedvességének, miatta nem lehet építkez­ni télviz idején, rossz tulajdonságai miatt kell füstölni a kokszkályháknak a bér­palotákban. amelyek november elsejére parancsszóra megnyílnak a lakók előtt és igy tovább. Mind e bajoktól megment bennünket a ,.heraklili{. Ezt a masszát vékony szalagokban gyártják, ráteszik a téglasorra, aztán jöhet a másik, malter- kavargatás nélkül. Hát igy. Heraklesz valamikor ciklopszfólakat épített egy­másra rakott kövekből és ezek máig is állanak. Most itt van a heraklit. Úgy összeragasztja a pirosra sült téglát, hogy a malteroskanál a lomtárba lódulhat szé­gyenében. * A házassági probléma mégis csak a legfontosabb a világon. A történet Pe- nangban játszódott le, a malá i félszige­ten, ott valahol Szingapúrtól északra, a törvényszék tárgyalótermében. Mr. Sout­hern válóperében ítélkeztek és a szigorú* hirá az asszonyt elutasította tartásdij iránti keresetével. Sietünk megállapítani, hagy nincs semmiféle erkölcsi defektus a-\ ügy hátterében, hanem egy egész kü­lönös eset, amelyet jelenleg széltében- hosszában tárgyalnak a világ nővezérei. Mr. Southern házasságkötése idején egy hajóépitő vállalat jól fizetett alkalmazott­ja volt, állását azonban — manapság nem csoda — elvesztette. Az álláskeresés során elvetődött a Straits Settlementbe. a maleiji félszigetre és jobb hijján elvállal­ta egy lepratelep gondnoki állását. Fele­sége kereken kijelentette, hogy férjét az- uj helyre követni nem hajlandó, még ak­kor sem, ha igazuk von a szakértőknek és kellő óvintézkedés mellett a lepra nem veszedelmes., megbetegedéstől tartani nem kell. Hiába biztatta Ăír. Southern felesé­gét. hogy autó áll rendelkezésére és mo­torcsónak. minden harmadik évben nyolc hónapig szabadságot élvezhetnek, hiába mutatta be neki a legkiválóbb trópusi or­vosok szakvéleményeit, amelyek a lepra- fertőzés veszélyének kicsiségét bizonyítot­ták. az asszony válni akar és tartásdijat követe!. A hölgyek körében óriási felhá­borodást kéltett a penangi bíróság eluta­sító ítélete. A hires nőjogász. Mrs. Cecil Hamilton, fulmináns cikkeket ir az új­ságokban és az asszonytársadalom túl­nyomó része igazat ad neki. Elvégre nem azért megy férjhez, valaki, hogy leprások közé kerüljön. De az ellentábor is illusz­tris szószólót kapott a kitűnő iró. Ellinor Glyn személyében. aki azt állítja, hogy a jó asszonynak kötelessége férjét min­denüvé követni és legalább annyit koc­káztatni. mint az ura teszi. Nehéz ebben a: ügyben igazságot tenni és ismét be­bizonyosodik, hogy — veszedelmes vál­lalkozás a házasság.- - KQVNClS-

Next

/
Thumbnails
Contents