Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-12 / 210. szám
«T EL LE HZ ÜK 1937 szeptember 12. mmmannMwmMHmmfamMKBäwamntiBB&am: .vir Ember küzd az emberért! Tanulságos beszélgetés a magyar munkásság nemzeti és szociális megszervezéséről, avagy minden lehetséges, még a lehetetlen is, ha megvan a jószándék, az akarat és a a vezetőkben BRASOV-BRASSÓ, szeptember 11. Kovács Lajos brassói unitárius esperessel és Veress Béla petrozsényi unitárius lelkésszel együtt utaztam hazafelé a sepsiszentgyörgyi magyarpárli nagygyűlésről. Az útközben folytatott beszélgetésekből két olyan magyar eseményt hallottam, amelyek méltán magukra vonhatják az ország egész kisebbségi közvéleményének figyelmét. Együk az újonnan épült brassói unitárius templom és egyházi épület, amely beszédesen hirdeti, hogy az emberi akarat és alkotókészség milyen szép munkát tud végezni, ha lelkesedés füti át a közösség tagjait. A másik kérdés, amelyről beszélgettünk, a magyar munkásság nemzeti és szociális megszervezése. Olyan probléma ez, amely az impériumváltozás óta állandóan foglalkoztatja a magyarság vezetőit és a kisebbségi sajtót. Sajnos, ezen a téren, közel két évtized alatt sem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Jóleső érzés volt hallani, hogy a petrozsényi bányavidéken Veress Béla unitárius lelkész lelkes munkatársainak segítségével megoldotta ezt a kérdést. Ezen a vidéken megszervezték a magyar munkástömegeket, öntudatos, faji és szociális alapon. Magyar szív szólott az egyszerű emberek szivéhez és az őszinteség nyomán bámulatos eredmények fakadtak. Érdemes Unni erről a két magyar eredményről. Ha tényeket állítunk az erdélyi magyarság elé, remélhetjük, hogy a példák uj tettekre serkentenek és más városokban is megindul az a szervező munka, amitől magyar népünk jobb jövendője függ. Modern unitárius templom és egyházi épületek Brassóban Kovács Lajos unitárius esperes, a házigazda szerénységével elmondja útközben, hogy bizony nagyon sok nehézség előzte meg az uj templom és egyházi épület tető alá hozását. Mikor meg volt a telek, pénz kellett az építkezéshez. Brassó unitáriusai azonban páratlan lelkesedéssel állottak az egyházi vezetők mellé. Áldozatkészségük nemességének és szorgalmas kitartásuknak köszönhető, hogy az akadályokat sikerült elhárítani és ma már uj templomban hirdetik az Egy Isten dicsőségét, ugyanakkor pedlig átadták rendeltetési céljuknak a többi épületeket is. Amikor megérkeztünk az uj templom és egyházi épületek jelé, önkéntelenül is azok a felvételek jutottak eszembe, amelyeket angliai és amerikai protestáns templomokról láttam különböző külföldi folyóiratokban. A brassói unitáriusok uj háza két szárnyú, teljesen modern, la- posfedelü épület, középen hatalmas toronnyal, amelynek tetején csillogó réz- gömb hirdeti, hogy a házban templom van. Kovács Lajos esperes bevezet a templomba, amely belül is éppen olyan modern Ízléssel van berendezve, mint amilyen stílusban a külseje épült. Tömör, kemény fából faragott padsor közepéből emelkedik a szószék. Egészen modern elgondolásu. A felette levő baldachin is kemény fából van kifaragva. Ez is leegyszerűsített stílusban készült. Modern a templom beosztása is. A karzaton legalább száz-százötven hivő számára van hely. Magában a templomban szintén kemény fapadokat helyeztek el, körülbelül 500 ember számára. Bátran el lehet mondani, hogy a brassói unitárius templom az első, amely beosztásában és építkezésében a külföldi portestánsok példáját követik. Az esperes, aki több évi szervező munka után most ezt az eredményt tudja felmutatni, igyekszik elhárítani magától az önkénytelenül ajkamra tóduló dicséreteket. Egy mondatban összegezi az egész lényeget: — Még a mai gazdasági bajokkal túlfűtött időkben sincs lehetetlenség, mert amint láthatja, jószándékkal és összefogással gyümölcsöt hoz a munka. Magyar munkások megszervezése Jószándékról, összefogásról beszéltünk. Ez marad továbbra is a témakörünk, azután, hogy elindulunk Brassó belvárosa felé. Arról kérdezem meg Veress Béla pet- rozsényi lelkészt, hogy hogyan sikerült a környékbeli bányák munkástömegeiből olyan öntudatos kulturális és vallásos eszmékért áldozd magyar egységet létrehozni, amilyet ezen a vidéken van. — Nagyon nehéz a munkások sorsé ezen a vidéken is — mondotta .Veress Béla lelkész. — Tehetős vagyonú magyar ember alig él közöttünk. De valahogyan úgy fogtuk fel a feladatunkat, hogy a magyar munkástömegek csekély százalék kivételével mindenben az itteni magyarság mellett állanak. Személyesen kerestem fel segítő társaimmal mi-nden munkás családját. Ismerem gondjukat, bánatukat. Tanáccsal szolgálok részükre bármikor, ha bajban vannak. Hosszú évek folyamán olyan bensőségesen barátságos viszony fejlődött ki a nehéz munkát végző bányászok és a magyar vezetők között, hogy kölcsönösen érezzük egymásra utaltságunkat. Ezek a munkások nem kerülnek összeütközésbe az államhatalommal. Törvénytisztelő állampolgárok, de büszkén vallják, hogy magyarnak születtek. Hem hódolnak szélsőséges eszméknek és vasárnaponként hozzátartozóikkal együtt megtöltik a templomokat. Ember az emberért — Hogy van az, trszteletes ur, hogy az ország más vidékein nem sikerült ilyen kitünően megszervezni a magukat két- kezük munkájából fenntartó magyar tömegeket? — kérdezem. — Hiszen elsőrendű érdekünk lenne, hogy az Önök példáját mindenütt kövessék és hasonló alapon kezdjék el, lehetőleg azonnal, a szervező munkát. Veress Béla lelkész nem bocsátkozik politikai fejtegetésekbe. Azt az általános i érvényű igazságot hozza elő, hogy minden vidéken más a helyzet és a városokban nincs is idő és alkalom, minden egyes embernek a sorsát figyelemmel kisérni. Ami a petrozsényi viszonyokat illeti, itt vállvetve dolgoznak egymásért a magyarok. Ember az emberért áll sorompóba. A közösség érdekében vívott harcban eltűnnek az osztálykülönbségek. Baráti viszony áll fenn az intellektuel és az egyszerű munkás között. Ez hozta aztán meg azt az eredményt, hogy ezen a vidéken majdnem tökéletes a magyar egység. A munkások tudják, hogy van. aki segítsen rajtuk, ha súlyos betegen fekszik a gyermekük. Ha hazatérnek a nehéz munka után, számíthatnak arra, hogy családi ügyeikben is Cinészfésí zavaróit, régi idült gyomorbajok, székrekedések, fejfájás, étvágytalanság, savtultengés, gyomorégés, görcsös állapotok, ideges gyomorbajnál az Amerikában három zseniális tudós: Iwata, Schiwata és Nakamura által felfedezett „Gastro D.“ bel- és külföldi orvosi körökben nagy feltűnést keltett. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy megrendelhető 135 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában Bucureşti, Calea Victoriei No. 124. mindig jószándéku vezetőkhöz fordulhatnak tanácsért. Hasznos könyveket kapnak, ha tovább akarják képezni magukat és egész életükben kialakult a-L a tudat, hogy az ittélö magyarság egy nagy család, amelynek közösségébe tartozni nemcsak kötelesség, hanem megnyugvás is. Ezért van az, hogy tehetségük szerint anyagiakban is mindig szívesen áldoznak magyar célokra. Tulajdonképen semmi boszorkányosság nincs ebben a két magyar sikerben, amelyekről itt beszámoltam. Csak egész emberek önzetlen munkájának szinte magától értetődő eredménye. Ember küzd az emberért! Remélhető, hogy mindenütt sikerül majd érvényesíteni ezt az elvet és az annyiszor hangoztatott magyar jószándékot acélos, eredményeket hozó tettek követik. Végh József. FELLÉPÉS 3ÓU Xä»QtTSÄ3 Az Ady-hagyaték körüli vita újabb fejleményei Csinszka férje, Márffy Ödön, budapesti festőművész nem óhajtja a szerzői tulajdonjog felét a költő anyjának átengedni 1 SIMTEUL-SIEVANIEI, szeptember 11. Pár hónappal ezelőtt sokait írtak a lapok — nemcsak a -romániai, hanem a budapesti újságok is — özv. Ady Lőrrincnének, Ady Endre még ma is élő édesanyjának anyagi viszonyáról', .amely, egyes szenzációt haj- hászó hírlapok szerint, valósággal nyomorgó snak volt fel) tüntet ve s a nagyasszonyról azt is megírták az élónlk'ebb fantáziával bíró újságírók, hogy tengeti életiét s a szükséges orvosságra is alig van pénze. Az általános feltűnést keltő, sőt a sokakat meg i)s döbbentő újságcikkeket maga özv. Ady Eőriincné cáfolta meg s .k'ijelen- tette, hogy nem rózsás úgy álra az anyagi helyzete — mint ahogy nagyon sokan nem költekezhetnek ma annyit, amennyit szeretnének s amennyit kellene — a szükségesek azonban- megvannak s a tulszinezett riportóikban éis cikkekben iMm nyomorgás-tól — hál1 Istennek — messze áll. Tény az. hogy a Szilágyság halhatatlan nagy költőjének édesanyja, fia Csinszkájának második férjétől, Márffy Ödön budapesti festőművésztől 'Bandi fia irodalmi hagyatékának megosztásán kértia, hogy annak felét, a tulajdonjoggal legyűtjt engedje át mekii., menti nagy fiának emlékét méltó alapítványokban szeretné abból megörökíteni. Az újságokban megjelent tudósítások csak a fentiekről számoltak be, mig az ügy későbbi, az utóbbi két hónapban történt fejleményeiről még nincs tájékoztatva a közvélemény, amélymek túlnyomó része még mindig a hangulatkeltő újságcikkek hatása alatt áll s voltak olyan hangok is, hogy a költő édesanyjának gyűjteni keilen0, hogy megmentsék az éhenlhalántól. Az Ady-hagyaték megoszlására vonatkozólag többszöri levélváltás következett Márffy Ödön és a^Nköltő édesanyja, illetve ennek jogtanácsosa, dr. Kiss Sándor ügyvéd között. Az Ady-könyvekből származó jőve délim eket jelenleg élvező Márffy — egyik muikhónapi levele értelmében — hajlandó is átad ni a szerzői hagyaték felerészét a költő édesanyjának. de a tulajdonjog átengedése nélkül. Miá'rffynak ezen ajánlata; azonban nem fogadta el a nagyasszony s a levélre azt válaszolta, hogy a hagyatéki felerészt csak a tulajdonjoggal együtt hajlmndó elfogadni, mert „minden állmom és vágyam az lenne — árja a költő édesanyja — hogy a rámruhá- zottt szerzői jogból halálom után drága fiam emlékére, az ő szükebb pátriájában Ady- all a pi t v á n yit l ét esi. th essenek • ‘. Erre a levélre Márffy most a következőiket válaszolta: — Az Ady-jogok jövedelmének felét ismételten felajánlom özv. Ady Lőrinciének s ezen elhatározásomban egyedül az vezetett. hogy anyagi segítséget nyújtsak neki. Közvetett értesüléseim s főkép sorozatos újságcikkek révén ugyanis tudomásomba jutott, hogy Ady Endre édesanyja a legszükösebb anyagi viszonyok között él. (Azóta örömmel olvastam, hogy özv. Ady Lőfincné megcáfolta ezt a hangulat- keltő híresztelést.) Én már régóta kerestem a módot és a formát, hogy segítségemet tisztelettel felajánljam neki. Hogy a tényleges jogi helyzetet megvilágítsam, nem hallgathatom el azokat ° körülményekéi, amelyek közt boldogult Csinszkám hagyatéka rám szállott. Első helyen áll itt a: a tény, hogy Ady Endre a szerzői jogcC.at még életében eladta Hatvány Lajosnak s ezzel az Ady-jogok, mint hagyatéki értékek, végkép kikerültek a: Ady-család köréből. Nem lehet tehát úgy beállítani a Csinszka-féle hagyaték ügyét, mintha ennél az örökösödésnél valami igazságtalanság. vagy jogi sérelem esett volna az Ady-családon. Végtelenül sajnálnám, ha özv. Ady Lő- rincné úrasszony nem fogadná el — miként írja — ezt a lemondó gesztusomat, azért, mert fél, hogy a szerzői joggal halála után nem rendelkezhetik. Erre vonatkozólag talán megnyugtatására szolgál. ha közlöm, hogy magam is már régebben foglalkozom azzal a gondolattal, hogy halálom után fiatal költők és festők élvezzék az Ady-jogok jövedelmét. Ennek időpontját és módját azonban magam kívánom eldönteni. A megosztás veszélyeztetné az egységet A levél további résziében elmondja Márffy, hogy a szerzői jogok megosztása úgyszólván elképzelhetetlen, mert m. megosztás veszélyeztetné az Ady-müvek egységes kiadásának zavartalanságát s mert lehetetlen helyzetek állnának elő, talmikor például szerződéskötésnél és felbontásnál, vagy más kiadói részletkérdés tárgyalásánál ellentétes lenne a két tulajdon résszel rendelkezők véleménye. — Ady Endre emlékének ápolása — írja Csinszka második férje — amelyet a isors váratlanul rám hárított, talán nem kell külön hangsúlyoznom, hiszen tudott dolog, hogy ién még életében személyes híve és bámitlója voltam, számomra is mélyen étérzett erkölcsi kötelesség. Ennek teljes tudatában bíztam az Ady-müvek kiadását egy kiváló és komoly irodalmi férfiakból átló bizottságra. Ugyanez a kegyeletérzés vezet akkor is. amikor elfeledni és főkép elfeledtetni igyekszem azt a sok méltatlanságot, amely bizonyos részről szegény Csinszka életét annyira elkeserítette s halála után még emlékét sem kímélte. Ez a válaszom lelkiismeretesen átgondolt elhatározásom eredménye s egyben utolsó szavam ebben a kérdésben. A már megtett ajánlatomat természetesen továbbra is fenntartom. A fenti levél szerint Márffy semmikép sem hajlandó a jogszerint tényleg őt megillető tulajdonjogról lemondani, Ady Lőrincné viszont ugyancsak nem enged iá® ő álláspontjából. Tekintettel azonban, hogy mindkét fél jótékony kulturális célra akarja halála után fordittatni a jövedelmet, a megegyezés még sincs kizárva*, sőt remélhető, hogy a régóta húzódó ügyet végül mégiscsak sikerülni fog mindkét fél megelégedésére, békésen elintézni, hogy haláluk után, közös kívánságaik érvényrejuttatásával, értékes alapítványok őrizzék Ady Endre nagy nevének soha. el nem múló dicsőségét. (Babuczay György.
