Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-09 / 207. szám

193 7 szeptember 9. /ellenzék GYERMEKRABLÁS MOTORCSÓNAKON J A LUBOIL OLAJ EGYFO^AGA «” ^“"‘Zt ü,» utíM « B««­Ugyanazt az olaja t minden restiben vásárolt tartany , ^ crszăgban más tartányban, ameye töltöállomá­mM,„m umZ.ímUtM vârf"» V fm Ssőfííientse az OLAJOZÁS KÖLTSÉGEIT LONDON, szeptember 8. Különös „gyermelkriablési“ botrány foglal­koztatja rruosit már napok ót,a az angol sajtó 1 hasábos közleményein ke rés Zitái 1 az angol közvéleményt. A ilegujabb kidnapper-ügynek az az érdekessége, hogy a ,,gyermekrabló“ a kisfiú anyja, akii az apáitól hurcolta el saját gyermekét. lEz azonban nem ment si­mán, vad üldözés folyt le közben tengeren és a levegőben. A történetnek két amerikai házaspár a főszereplője. Mimdkléit férj, Air. Abell és Mr. Pearson ismert amerikai újságírók. iPearson felesége előbb Ábelt felesége volt, azonban a hires válóperes városban, Remoban ,a bíró­ság felbomlottá a iháztasisárukárt’. Va,n egy öt­éves kisfiái is, a kis Tyiler, akiit ,a v álló peres ítélet az anyának Ítélt, de azzal a kikötés­sel, hogy az év három hónapjában az apáé legyen a gyerek. Miikor n-emsökkal a renón válás kimondását követően az előbbi Mrs. Abelil újból férjhez,me,ni, a bíróság hat hétire mérsékelte az apának a gyermekihez való jogát. Az eiső hat hléit most következett el. Mr. Abell elvitte a gyereket, elutazott véle Kana­dába, ott pedig hajóra szállt és Liverpool­ba mentek. A kővetkező állomás London volt, majd pedig Sark szigete, ahol tudvalévőén nő uralko­dik, a Dame of Sárik, akinek az angol birodalomhoz tartozó, de mégis független szigetecsiktén évszázados tra­díciók .ail’apján van felségjoga. Mrs. Pearson hamarosan tudomást szer­zett arról, hogy volt férje a gyereket Euró­pába vitte, annak ellenére, hogy a bírósági Léiét egy pántja értelmében a kis Tyler nem hagyhatja e| apjával az Egye sült-A Ha­rn ok területét. Nem sokáig gondolkozott hah, hanem a legközelebb Európa felé induló ha­jóval átjött az óceánon és férjével együtt a gyermek felkutatásába fogott. Az európai kikötőből repülőgépen menték Yerseybe, on­nan Guernseybe, majd miikor megtud táj ki, hogy az apa a gyerekkel, a Dame of Sark birodalmában húzódott meg, oda is követték őket. Gyorsjárásu rendőrmotoroson, detektívek és ügyvédeik társaságában közelítették meg a kis szigetet. A parányi hotellel szemben lévő kis ligetben húzódtak meg vailameny- myien és vártáik a pillanaihot, amikor a* nurse sétálni viszi a kis Tylert. Abban a percben, amikor a nevelőim a gyerekkel együtt elha­ladt mellet tiük, elsőnek az anyia ugrott ki a bokrok közül, elkapta a rémülettől holtra váló gyereket az ugyancsak halálra ijedt nevelő nőtől és már futott j« vele a motorcsónakhoz. Közben a detelktiveik és az ügyvédek köz- reífogták a nur set és felmutatták ellőtte a hivatalos okiratokat, amelyekkel igazolták, hogy az anyának joga volt a gyermekrab- lá'síhoz. Aztán valamennyien szintén a csó­nakba ugrottak és percekkel később kinn jártaik a tengeren. 'Mire a nurse értesíteni tudta a mit sem sejtő apát >a történtek roll és miire Mr. Abelll telefonon érintkezésbe léphetett a yerseyi rendőrséggel1, addig Mrs. 'Pearson férjével és a gyerekkel már újból repülőgépen ült, amely Londonba vitte őket. Hamiarosan Londonban termett azonban Mr. Abelll is és megkezdődött a harc az angol bíróságok előlit az amerikai apa és anya (között a gyerekért. Wrotlesley bíró. aki a különös „gyermek- rabiási“ pert tárgyalta, végül is az anyáinak adott igazat és arra kötelezte az apát, hogy egv hétig meg se merje kö­zelíteni gyermekéi, annak anyját, vagy a család bármlely tagját a kíis'fliu visszaszerzésének megkísérlésére. Egy hét mullvia a bíróság újból határoz az ügyben. A bírói Ítélet után az anya gyermekéve! 'Parisba utazott, Mr. Abelll azonban London- , ban maradt, hogy a .legközelebbi árgyalásiig • olyan bizonyítékokat gyűjtsön, amelyeknek I segítségévtől meg tudja változtatni a biró- ■ ság határozatát. akavitsa meg LUBOIL áltat A gyár évekig dolgozott azon a kocsin, amelyet On megvett, de minden fáradtsága kárbaveszett, ha az On kocsija nincs uqy olajozva, ahogy lennie kell. Az olajnak rendkívül nehéz a fela­data. Meg kell akadályoznia a fém­részek súrlódását minden hőmérséklet és minden sebesség mellett. Hogy giztositsa az olajréteget, amely megvédi autójának motorját, az olajat endszeres időközökben cserélni kell. Hgy a karterbe jutó por és egyéb a javitásoitat tisztátlanság, valamint a sebesség foly­tán az daj „elhasználódik“. Ha Luboilt használ és azt minden 1200 km után cseréli, bizonyos lehet abban, hogy megtakarítja a költséges javítá­sokat. EZ A JEL MUTATJA, hogy Unirea töltőúllo- más közelében ven. A Luboilon és az Ethyí- Unirea kékbenzinen kívül megtalál minden anyagot, nrnely autója táplálására szüksé­ges. Ugyancsak rendelkezésére áll gyors és lelkiismeretes szolgálat is. Egy nap Makkfalván, ahol haimiiciiai íaaikifteles gyermek közül csupán huszonötöt szakad a felekezeti iskolába felvenni I iratkozás, de több községben máris a visz- j szaélések egész sorát követték el az állami , iskolák igazgatói' hogy megakadályozzák az iskolás gyermekeknek a hitvallásos iskolák­ba való behatását. Megtörtént az is, hogy a behatás megkezdésének lönvényes határide­je, szeptember elseje előtt önkényesen már beírták az iskolaköteles gyermekeket az ál­lami iskolába, anélkül, hogy o szülőknek erről tudomása lett volna, holott a törvény világosan megmondja, a szülőké a jog el- j dönteni, melyik iskolába akarják járatni 1 gyermekeiket. lyezték el az épületbe, az alsóbb osztályok pedig egy újabban épített, szép oszlopos be­járatú iskolában nyertek elhelyezést. így működött a református hitvallásos iskola zavarta!anul egészen 1934-ig és itt tanult a község valamennyi tanköteles gyermeke. Ek­kor azonban megérkezett Angelescu közok­tatásügyi miniszter szigorú rendelete a köz­séghez, hogy azonnal állítsanak fel állami iskolát. A tanfelügyelőség nyomban hozzáfo­gott a megívaílósitáshoz, azzal az indokolás- i sál, hogy a felekezeti iskola (két hatalmas épület) nem elegendő a gyermekek befoga­dására. És most ugyanez a két épület ele­gendő nemcsak a felekezeti, hanem az álla­mi iskola befogadására is és ott, ahol a há­rom tanerős felekezeti iskolának a tanfel- iigyelőség szerint nem volt elég nagy hely, most elég nagy az épület még egy három tanerős állami iskoláinak is, a régi mellett. A kezdetben egy tanerős állami iskolának már előre a Wesselényi-féle épületet sze­melték ki. A tanfelügyelőség egyszerűen ma­gának követelte az épületet, azzal az indo­kolássá], hogy a Wesselényi-alap a háború alatt elveszett, az iskola gazdátlanul maradt, tehát az állam tulajdonába megy át. A re­formátus egyház vezetősége természetesen jogi alapom bizonyította ennek az állításnak alaptalanságát, de fölösleges volt minden lépés, amely törvényesen akarta tisztázni ezt a kérdést, mert a csendőrség egyszerűen le­verte a lakatot az. egyik teremről és elfog­lalták állami iskola számára. Következő év­ben még egy másik termet foglaltak el, ta­valy ismét egyet, úgyhogy ma már csak egyetlen egy szoba maradt meg a felekezeti iskola számára az egykori Wesselényi „ko légyom“-hól. (■egyedik lasie^o; engedélyezne TG.hMURES-M.-VÁSÁíRíHELY. (Az Ellen­zék tudósítójától.) Megnyíltak az iskolaka­puk, folynak a küzdelmek a bei;ra tások kö­rül. Minden esztendő meghozza a maga meglepetéseit a magyarság számára az isko- lanyitás körül, különösen azokban a közsé­gekben, ahol állami és felekezeti iskola van egymás mellett. Ünneplőbe öltözött kisgyer­mekek 'és szülők szorongva várakoznak a kapuk előtt, hogy vájjon sikerül-e bejutni a felekezeti iskolába, vagy pedig előre lát­hatatlan okok miatt átkényszerülnek az ál lamiba, Alig pár napja kezdődött meg a be­Egy napot Makkfajlva községben töltöt­tünk igy volt alkalmunk látni, miképen történik vidéken a beiratkozás. Az 1.800 lé­lekből álló község a székelyföldi reformátu­soknak egyik erős vára. Itt állította fel száz 'évvel ezelőtt a 'nagy Wesselényi Miklós a hi­res népiskoláját, amely a régi időkben kol­légiumszámba ment, az öregek ma is ,,Ko- ílégyom“-nak nevezik és az egész környéken dicsekszik vele a székelygazda, ha valaha ide járt iskolába. Mert nemcsak az idevaló­siak tanultak a Wesselényi-féle iskolában, hanem a tehetősebb gazdák a messzi falvak­ból is elhozták ide gyermekeiket, hogy töb­bet tanuljanak. De köziben nagyot fordult al idő, az iskola lehanyatlott. A szép épület még ma i's áll és nemrégen még olvasni lehetett homlok­zatán a márványtáblába vésett érdekes fel­iratot: ,,Adták a székelyek hazafiságáért Wesselényinek, adta ha-jctfiság kifejtésére a nemes székely nemzetnek Wesselényi“, A szerény tábla fölött hatalmas 'hetükkel már ez állott: ,Şcoala primara de Stat“. A Wes­selényi adományából, a református feleke­zeti iskolából lassanként, észrevétlenül álla­mi iskola lett. Igen, észrevétlenül csúszott ki ez a nagy- multu alapítvány a magyarság és a refor­mátus egyház kezéből, úgyhogy jóformán a község lakói sem vették észre. A háború után a felekezeti iskola felső osztályait he­A református egyház többször adott be kérvényt, hogy engedélyezzék uj tanerők beállítását a felekezeti iskolánál, de a mult év novemberében megjött az egyszerű vá­lasz, mely minden indokolás nélkül nem engedi meg a negyedik tanerő felállítását sem. A református iskola növendékeinek létszámát először 155-ben állapították meg, de az idén már csak 130 tanuló felvételét engedélyezi az állami tanító. A minisztérium külön törvényeket hozott az állami és külön a felekezeti iskolák számára. Mivel a fele­kezeti iskolák már évekkel ezelőtt kénytele­nek voltak annyira leapasztani tanulóik szá­mát, amennyire a tantermek hivatalosan megállapított befogadóképessége korlátozta, a minisztérium, most újabb rendeletet adott ki, de csak a felekezeti iskolák számára. 36.253—1937. szám alatt, amely megtiltja több tanuló beírását, mint amennyit a törvény osztályonként megsza­bott, még akkor is, ha a terem nagysága megengedné. Ilyenformán a felekezeti iskolákba még an­nál is kevesebb tanulót lehet beirni, mint amekkora az iskola befogadóképessége, vi­szont az állami korlátlanul vehet fel tanuló­kat, létszámra és teremre való tekintet nél­kül. Makkfalván egy osztályba csak 25 tanu­lót vehetnek fel, noha a napfényes, világosi teremben negyven is elférne. Megható jele­neteknek voltunk tanúi, amelyek azt mutat­ják, mennyire ragaszkodik a székely nép is­koláihoz é's mennyivel szívesebben járatja gyermekeit a bit vallásos intézetekbe. A szü­lők már a nyárom érdeklődni kezdtek, hogy miképen lesz a beiratás, nehogy gyermekeik valamiképen kimaradjanak a felekezeti is­kolából. Harminchat tanköteles gyermek van az első osztályban, de ebből csak hu­szonötöt vehet fel az iskolai. igy megindult a versengés a szülők között, hogy melyiknek gyermeke jusson be ha­marabb. Szeptember elsején, amikor a behatások megkezdődtek, a késő éjszakai órákban va­lósággal megostromolták a tanító házát a szülők, hogy bejelentsék gyermekeiket és hogy holnapig el ne késsenek. Mégis elke­rülhetetlen volt, hogy másnap sírva ne tá­CSOKOLÁDÉ A TÖKÉLETES HASHAJTÓ vozzanak az iskolából. Mert ivalakinek csak ki kelleti maradni. A szülők is mindnyájan eljöttek a beha­tásra. holott ez csak az első osztálynál kö­telező. Ott állnak csoportosan az iskola előtt és találgatják, vájjon mi lesz. Simára fésült hajú élénk szemű, mezítlábas leánykák és piros mellényes kis legénykék fogóznak any­juk szoknyájába és élénken várják, mi lesz a sorsuk. Egy elsőosztályos kislányt sírva visz el az anyja, ő már kimaradt, betelt a létszám, hiába jelentkeztek még tegnap éj­jel. Testvére, a harmadik osztályos beke­rült, de ez nem vigasztalás számára, hanem keserűség, hogy miért nem járhat ő is oda, ahova a testvére jár. És megindulnak az állami iskola felé... Ingyen tankönyvet és ruhát ígérnek az ál­lami iskolába, de ez nem csalogatja a gyer­mekeket. A felekezeti nem igér semmit, sőt még tandijat is kér. Egy kis kép a magyar falvak iskolai kér­déseiről. Egyetlen egy falu képe, de egy ki­csit valamennyié. B. Gu Ez6 Hakfcf alván

Next

/
Thumbnails
Contents