Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-05 / 204. szám
19 37 szeptember 5. *ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA JV1ÄRAI SÁNDOR lyug^alanság völgye Kitűnő kollégám, Normann Angell, a , Rossz üzlet a háború“ című híres könyv Nobel-békedijjaili Ikiitünratiett szerzője e nyáron beutazta Európát és csodálkozott. Ez a világ, mely állandóan elpusztulni készül, közben egészen jól éldegél! — körülbelül ez a híres gondolkodó csodálkozásának tartalma. Normann Angellt körútja során meglepte, hogy Európa, me'y csak imént heverte ki egy világháború irtózatos erkölcsi és anyagi veszteségeit, nemrégien még a gazdasági depresszió hínárjában fuldoklott s aktuálisan két háború között várja a harmadikat, az •igazit: ez az Európa e nyáron jókedvűen utazik s miközben várja a civilizáció teljes pusztulását, megtölti a hegyek és a tengerpartok olcsó és drága fürdőhelyeit, átmeneti' konjunktúrák jóvoltából sok pénzt keresi, ■ideiglenesen megküzdött a munkanélküliség rémével s leli tüdővel, sőt néha teli gyomorral élvezi egy vészes civilizáció békés lehető- "égéit. Ha az ember jól belenéz Európába — mondja a kitűnő utazó —, elcsodálkozik', milyen tömegek kelnek útra hét végén, megfü- rödni a tengerben, vagy teleszivnii tüdejüket a hegyek ózonjával; .a nagy angol, francia, német, olasz vasultársaságok statisztikái bizonyítják, hogy már nemcsak a „burzsoa“ tö megek nyaralnak, hanem az ipari és mezőgazdasági proletár-tömegek is. Az emberek, minden izgalom, gond és veszedelem közepette, általában sokkal jobban élnek;, miint ölven évvel ezelőtt; & proletárok is jobban élnek, a brémai facér lkak ötöm un kás általános életszintje, a közjóban való részvétel lehetősége számára hasonlíthatatlanul magasabb, mint volt félszázad előtt egy sziléziai, vagy lyonvidéki szövőmunkás életlehetőisiége. A világ ma is tele van nyomorúsággal és aránytalansággal, de ez a nyomorúság szervezettebb és nem olyan reménytelen,, mint volt az aranypróbás, békebeli nyomorúság; Európa ma is- l©'e van ellátatlan tömegekkel és reménytelen egyénekkel, de e 'tömegek és egyének sokkal közvetlenebbül jutnak hozzá az éhenhaláslól megmentő szociális s-egiti- ságihez, vagy a betegség iszonyatából kigyó- gyitó orvoslás lehetőségéhez, mini azelőtt valaha is. A tömegek műveléséről, egészségéről, elemi életszükségleteikről, sőt szórakozásaikról is általánosabban gondoskodnak ma, minden európai országban, mint azelőtt bármikor. Külső jelek szerint az európai 'tömegek nem sokat törődnek a fenyegető végveszéllyel, mely beárnyékolja e civilizáció derűs nyári napjait. Ma csaknem minden embernek módja van hozzá Európában, hogy valamilyen szociális alakulás 'terhére időnként rendbehozassa fogait, — mondja váratlan átmenetiéi Normann Angell —, harminc év előtt még csak a tehetősek jártak fogorvoshoz. S ha azt feléjük e meglepő közlésre, hogy nincs minden embernek módja hozzá, rendbehozott fogaival emberhez méltó «táplálékot rágni, ,a kitűnő szociológus rögtön bebizonyítja, hogy egy tiszavidéki munkáiban kubikus, vagy eg;y délwalesi beteg bányamunkás átlagosan 'több kalóriát fogyaszt ma, minő fogyasztottak ősei Ferenc József, vagy Viktória korában. Az említett kubikos és a bányamunkás e közléseket valószínűleg meglepetéssel és kétellyel hallgatja; de a nagy távlatokat áttekintő társadalombuvár nem hunyhat szemet összehasonlító jelenségek folottţ, melyek számunkra még mindig éppen eléggé reménytelennek tetszenek; mégis, a történelmi társadadomkulatás szakértője számára döntően meggyőzőek. Európának rosszul megy a sora s közben hasonlíthatatlanul jobban él, mint élt bármikor a történelemben! — ez a következtelés Normann Angell nyári utazásának végső tanulsága. Mégis, miért tűri hát ez a szociálisan és kulturálisan, egészségügyileg, sőt szórakozási szempontból is ily ragyogóan és kitünően el látóit Európa ilyen elégedetlenül, ilyen ide ges ’szorongással sorsát? A kérdésre Nor mann Angell nem felel; 'igaz, nem Is hallgat ja el kételyeit, hogy e szinleges virulás és ál talános boldogulás mélyén, az egyén és a lö megek ’tudatában dolgozik valamilyen nehezen definiálható, Igazi 'tartalmában bajosan megragadható és kifejezhető kétely, ame'y megrontja örömüket, beárnyékolja terveiket s az élet ma mindenestül, az összes kellékek és könnyítések birtokában, 'kevésbé élvezhető, mint volt az elmuik korok szociálisan, reménytelenebb, higiénikusan kezdetlegesebb, 'társadalmi felelősségtől kevésbé áthatott átlagélete. Az a körülmény, hogy a ‘tömegek már moziba is járnak, időnkén: rendbehozat - halják fogaikat s ha egy utcaseprőt elüt a gépkocsi, joga van 'ingyenes gyógykezeléshez egy kórházban, valószínűleg nem kárpótolja őket a bizonytalanságért mely alapérzése ma az éltnek —, bizonytalanság, melytől nem szabadulnak a moziban sem, akármiilyen szépen fintorog feléjük Greta Garbo, izgalom és szorongás, mely minden cselekedetüket, •tervüket befolyásolja,, akkor is, ha természel'- lőj vérmesen optimista és flegmatikusán kiegyensúlyozott egyének. Valami történik Európában, mely közben, ha Normann Angell- nek hinni leheli, kitünően éif és szórakozik; valami történik a lelkekben s e lelki folyamatnak a politika és a diplomácia még nem tud igazi nevet adni. Mindaz, amit látunk és naponta érzékelünk, csodálatos egységben dokumentálja ezt a nyugtalanságot: Németországnak gyarmatra és nyersanyagra van szüksége, hogy élni tudjon,, Japánnak lerü- letre és piacra van szüksége, Spanyolországnak békére és lábbadozásra van szüksége s mindezenfelül az Íreknek is szükségük van valamire: az okokat, az értelem kutatópál- cájával, élesen széjjel lehet választani s mégsem kapunk halározott választ, ml az, ami korunkban az európai életet, ilyen aggasztóan problemaitikusisá. 1 yen félelmesen ideiglenessé, ilyen szorongóán kilátástalanná varázsolja? Európa ma a nyugtalanság völgye A gyűlölet, mely végső pollikai formulákban általánosan fejezi! ki magat, oly ben.so- séggel halja át á magánéletet:, mint talán soassa-a-sHBfflsSEs: A szállodám büszke homlokot a körútra néz. Kevésbé büszke hátulja viszont egy szűk, szomorú, proli utcára Az én szobám ablaka természetesen a szomorú utcára nyílik. Éppen szemben velem két földszintes ház van, nagy udvarral, amilyeneket valaha régen építettek Budapesten az olcsó telekárak idejében. Nem is értem, hogy maradhatott meg ez a két mezővárosba illő földszintes épület Budapest belterületén? Spekulálnának a telkeikkel? Vagy megállt volna a város fejlődése? Mindegy, nem ide tartozik. Most csak arról szeretnék beszélni, hogy az egyik udvaron — amelyet úgy látok harmadik emeleti szobám ablakából, mint ahogy egy jó páholyból lehet látni a színpadot — ócskavastelep van berendezve. Nem szép látvány, de nem baj. Nem vagyok nagyigényü. Azonkívül vagy tiz- évig laktam a Margitszigeten, volt részem annyi gyönyörű ablak-panorámában, amennyi a statisztika szerint egy középkorú polgárnak kijár. Máshol van a baj. Ott, hogy irtózatos lármát csinál ez az ócska-vastelep. Szobámban ülve, néha röhögök kínomban, ha a csöndrendeletre gondolok. A rendélet szerint az autóknak még a sze- riőzebb dudával is tilos dudálni. Ellenben semmi sem tiltja meg, hogy a város kellős közepén, egy nyitott udvaron elgörbült vas-pléh lemezeket kalapáljanak egyenesre olyan tartós és ádáz kopácso- lással, hogy meg kell bolondulni a környéken. Mert ilyesmiket csinálnak. Elgörbült vaslemezeket egyenesítenek. Ami úgy hallatszik, mintha a pléhlapot egyenesen az ember fejére tennék és ott kalapálnák. De a többi zaj sem gyöngédebb, amely ott ered az udvaron. Én a részemről a legjobban utálom, amikor rás- polyoznak valami vasat. Bő választék van a zenében. Lehet, hogy szállodai lakótársaim ízlése más. Nekem a reszelés a legkínosabb, de azt sem imádom, amikor tömör ércen csattog a kalapács. És milyen szorgalmas ez az udvar! Reggel hatkor-hétkor, legkésőbb nyolckor kezdi a munkát és ritkán fejezi be alkonyat előtt. Nyáron nyitott ablaknál alszik az ember és a vas-udvar kezdőakkordjára néha úgy riad föl. hogy ijedtében beléha- rap a nyelvébe. A szomszédos bérházak lakói és mi, régiek, már tudjuk, hogy mi ez? De elképzelem a hotel külföldi vendégeit, amint rémülten, csodálkozva | és dühösen csukják be ablakukat — inkább egy kicsit izzadni, mint megsüke- tülni. Azt hiszem, különösebb hencegés nélkül állíthatom, hogy a fejemmel keresem a kenyeremet. És ebben a működésemben igazán j-tem támogat az ócskavas udvar. Pokoli, mit müveinek!... Éppen e pillanatban is... mintha maga az öreg Hephaistos dol'gorzjna odalent, hogy uj pajzsot verjen ki Achilles számára. Nem bírom!... Leteszem a ceruzát, zo kogok és dühöngök. Úgy érzem magam, mintha lukat fúrtak volna a fejembe és egy nagy kanállal megkavarták volna az agyamat, mint a ciberét. És mikor lesz vége? Soha. Majd este. Éjfél körül csöndes az udvar biztosan. De akkor meg én nem vagyok odahaza. Bocsánatot kérek, igazán nem szabályozhatja az életemet egy ócskavastelep. Hát akkor mért nem költözöm el abból a szállodából, kérdezheti most a nyájas olvasó, nem vagyok odaszögezve. Ez igaz! Viszont már megtaláltam a lárma ellenmérgét. Amikor már kibírhatatlanul csattognak odalent, ablakomhoz lépek és lenézek az udvarra. Mennyi rozsdás ócskavás. Csövek, lemezek, kiásott kutak, megdöglött automobilok. Amilyen kinzó a fülemnek ez az udvar, olyan rokonszenves a szemem számára. A küszöbön egy asszony ül és varr. Egy másik asszony a tekenőnél áll, mos. Az óriási, rozsdás vasszalmakazlak közt néhány kormos ember dolgozik, ők csöndesek, mint a sir. Nem szólnak egy szót sem, az „anyag“ üti a lármát, mely- lyel babrálnak. Ez a munkájuk, a kenyerük. Vájjon milyen kenyér? Az egyik munkás, aki már hajnal óta emelgetheti és dobálhatja a vasakat, délután négykor egy pillanatra fölegyenesedik és a derekára teszi á kezét, mint akinek fáj valamije. A másik ember, a „kopogós“, egy percre lebócsátja a kalapácsát; elfáradt!... Nem tudom, fwgy micsoda lelki folyamat ez, de tény/ hogy ha az udvarra nézek, megnyugszom, legalább egy órára. Mintha az eWémen keresztül valami balzsam csöpögné az idegeimre. Belátom. hogy más hangok is lehetnek az életben, mint a hegedű, piánó. Lárma! Lárma! Mit csináljunk?! Ha egyszer vannak, akik igy keresik a kenyerüket. Végre is nem vagyok egyedül a világon! iá azelőtt; mindenfelé piros és fehér rózsák legyeiben harcolnak, mindenfelé gualfek és >hibellinek vicsorognak egymásra, származás’ faj, világnézet, osztály, nyelv, a birtoklás iogo.5 ténye és a szükséglet indokolt igénye, mindez fokozottabban elválasztja ma a civilizáció nagy és tökéletesedő egységén belüi az embereket, mint elválasztotta száz év előtt, vagy & harmincéves háború korában. Az európai ember mindenre inkább hajlandó ma, mint a döntésre: döntésre kicsiben, vagy nagyban, egészen mindegy. Gazdasági élelünk nem más, mint egy nagy válságnak minden eszközzel való halasztása s ugyanakkor senki nem hajlandó arra, hogy hozzányúljon a válság igazi elemeihez, megkezdje a gazdasági területeket elválasztó tér mészetes és mestrséges akadályok lebontását; nem hajlandó s nem is teheti, mert már a részletekben ,js tehetetlen. Politikai életünk permanens „fortvurstlizás", tűrés, elodázá5 és benemavatkozás, mely végül mégis csalt beavatkozásra kényszerit; a francia mondás, hogy az államférfi annyiban befolyásolja csak a tömegek sorsát, mim a meteorológus az időjárást, soha nem volt olyan igaz, mint Európának e háború utáni korszakában. Mindenki tudja, hogy ez a mesterkélt hike reménytelen s itt az utolsó óra, mikor végre organizálni kellene az igazi békét; s a leg: bölcsebbek sem lehetnek) mást, mint pro longálná egy állapotot, melyről tudják, hogy tarthatatlan. A kis ember, aki e korban, mely nem ismer többé távolságot, óránként értesül a világeseményekről, reggeli kávéja, vagy esti szivarja mellett fejibóÜntva veszi tudomásul, hogy megkezdődött Kínában, ami esztendeje tart Spanyolországban; s ez a tudat, melyet az állandó értesülés hullámai izgatnak, megtelik szorongássá! és bizonytalansággal. A civilizáció óriási szerkezete működik; csak nem bízunk benne, ötven év előtt az emberek azzal a tudattal hajtották nyugalomra fejüket, hogy Európa tiz év múlva nagyjából és egészében pontosan úgy lesz Európa, mint volt tegnap; ma tiz napra et'őre sem tudunk jósolni s okunk van rá, hogy ne jósoljunk. Európa fejlődik, gazdag, műveltebb és emberibb, mint volt valaha is; csak éppen közben nyugtalan. Életérzésünk törékeny. Igaz, Normann Angiell szerint köz ben rendszeresen ápolhatjuk fogainkat. Stanton Dick Narbonner an Stanton Dick, a kiváló amerikai iró Franciaországban nyaral, Narbonne környékén. Szeret nagyokat mondani. De éppen jó helyen! a nagyot mondások hazájábanr — Nálunk, Amerikában — lódított a minap — nem ritkaság, hogy egy kotló 12 tojásból 24 csirkét költ ki.--Ez is valami9 — vonja a vállát vendéglátója — Valami? Hat tud annál különbet-? — Istenem ... Itt nálunk az a szokás, hogy egy öt akós hordót megtöltünk tojással s o kotlát a dugó helyére ültetjük . . , r Ócska vas-udvar Irta: HUNY ADY SÁNDOR
