Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-19 / 216. szám
1931 szeptember 19. tELLENZÉK Dr. Baíogh Arthur uj könyve „4 lieinze'iek swivefoégéiaek müSáö- Jése & kisebbségek véJelme terén CLUJ—KOLOZSVÁR, szeptember 18. Balogh Arthur dr. szenátort nem kell olvasóink előtt ismertetni, vagy jellemezni. Ma is büszkén valljuk az Ellenzék legkitűnőbb külmunkatársának. Mindenki tudja róla, hogy egy kiváló politikai jogász a kisebbségi sorsban a legjelesebb nemzetközi jogtudósunk lett s mint ilyen a kisebbségi politikánkban nélkülözhetetlen. A magyar párt nemcsak törvényhozói mandátumot biz reá, hanem a ki sebbségi politika jogi átgondolásában vezérszerepet juttat állandóan neki. Kü Ionosén a kisebbségi panaszjog kihasználása tekintetében szinte kizárólagos hatáskört kapott és tudjuk, hogy a legjelentősebb petíciókat ő fogalmazza és képviseli Genfben, ahol kifogástalan és leleményes nemzetközi jogi tudása és cselekvése általános hírnévhez juttatta. Heroikus harcot vivott például a csíki magánjavak ügyében. Az ezidei kivételével minden kisebbségi kongresszuson ő volt a magyar párt egyik kiküldöttje és valamennyi külföldi delegáció részéről tekintélyt és elismerést élvezett. Nehány év előtt világhírre tett szert és a kisebbségi jogvédelem legtekintélyesebb, szinte döntő érvényű szakértőjeként lett ismeretes, amikor a kisebbségek nemzetközi védelméről magyar, német és francia nyelven megjelent egy hatalmas munkája, csakhamar több kiadásban is. Ezt a müvet olyannak ismerték el, mint amely első rendszeres jogi előadása a kisebbség nemzetközi védelmének, ahogy ezt a világháború befejezése után létrejött ] különböző kisebbségi szerződésekben a í jogtudomány szakértői a diplomaták j megegyezése után lefektették. Amióta ez i a könyv megjelent, a kisebbségi jogvédelem egész rendszere világos lett, hiá- « nyai pedig vita nélkül föltárultak, az észszerű tennivalók is csak Balogh Arthur elgondolásainak maradéktalan érvényesülése esetén volnának megvalósíthatók. A könyvet állandóan idézik és érvei a legbonyolultabb vitákat is eldöntik. Valóban klasszikus mü. Most Balogh Arthur egy másik klasz- szikus müvet irt, amelynek szüksége valóban égető volt, amikor a totálitásos őrültség kidühöngte magát és most végre megint a kisebbségi jogvédelem érdeke igazi jelentőségében és kényszerűségében tárul föl. Amikor az elkerülhetetlen dunai kérdés megoldásában alapvető föltételnek szegezték le a kisebbségi jogvédelem komoly és becsületes végrehajtását, sőt Anglia a béke megmentésének egyik főfogantyuját látja a kisebbségi kérdés megoldásában. Balogh Arthur ez az uj könyve „A nemzetek szövetségének működése a kisebbségek védelme terén“ címmel Párisban jelent meg francia nyelven. Mint már címe is sejteti, a genfi fórum kisebbség védelmi tevékenységének igazságos, de érthetően metsző kritikáját foglalja magában, 18 év keserű tanulságai alapján. Reá mutat mindenek előtt a mai kisebbségvédelem két fő fogyatékosságára. Az első az, hogy a Nemzetek Szövetsége a kisebbségvédelmet politikai ügyként kezeli, holott a szerződések betartásáról van szó, ami nem politikai, hanem jogi kérdés. A második főhiba, hogy a Nemzetek Szövetsége csak panasz esetében jár el, holott a kisebbségvédelmet magyarázó 1920. évi saját határozata szerint (az u. n. Rapport Tittoni) magától is állandóan figyelemmel kellene kísérnie, hogy a szerződéseket hogyan hajtják végre. Mikor 1929-ben ezt az utóbbi kérdést Stre- semann felvetette a népszövetségi tanácsban, a különben nemes gondolltozá- su Briand volt a legnagyobb ellenzője annak, hogy a követett gyakorlatot megváltoztassák. Balogh Arthur ezután sorra veszi a panaszokra alkalmazott eljárásnak minden fázisát és kimutatja azoknak szörnyű fogyatékosságát. Már az jellemző, hogy az 1921—1936 időszakban beadott 852 panasznak majdnem a felét (381-et) nem találtak alkalmasnak, hogy vizsgálat alá vegyék. Az ezen időszakban elfogadott 471 panasz közül mindössze öt került a kisebbségi bizottság javaslata alapján a tanács tárgyalása alá. De még ebben a kevés ügyben sem adott a tanács teljes reparációt. (Ezalatt azt kell érteni, hogy ez az öt kisebbségi panasz is csak jelentés formájában került a tanácsülés elé, amely a három, illetve néha öttagú kisebbségi bizottság indítványát e szórványos esetekben egyszerűen elfogadta. Ez a kisebbségi bizottság többnyire a főtitkári hivatal utján megegyzést javasolt a bepanaszolt állam és a panasztlevö kisebbségi intézményeknek, amit aztán tovább jelentett és a tanács tudomásul vett helyeslőleg. Ezért mondjuk a sajtó vulgáris nyelvén, hogy a Népszövetség tanácsa még egyetlen kisebbségi panaszt sem „tárgyalt“ és döntött el ítélettel, a Népszövetség közgyűlése még kevesebbet tett s a hágai nemzetközi bíróság véleményét, vagy ítéletét egyetlen egyszer sem kérték ki.) A 183 oldalas könyvnek majdnem a felét a csikmegyei Magánjavak ügyének részletes előadása tölti ki, amely valóban iskolapéldája annak, hogy hogyan fogják fel Genfben a kisebbségvédelmet. Ezt az ügyet egyáltalában csak úgy lehetett volna elintézni, ha eldöntik azt a kérdést, a csiki határőrök leszármazottjai csak használói voltak-e a vagyonnak, mig tulajdonos az állam volt, amint a román kormány állította, vagy pedig tulajdonosai voltak a székelyek a vagyonnak, amint ők állították. Genfben azonban a lehetetlenre is vállalkoznak. Elintézték az ügyet az alapvető jogi kérdés elintézése nélkül. Hoztak egy „gyakorlati megoldást“, amely szerint visszakapták volna a székelyek az elvett területnek 18.5 százalékát, ami az elvett javak érléke 1.5. mondd másfél százalékának felelt volna meg (városi ingatlanokon kívül 62.800 hold erdő!) A vagyon autonóm kezelése még erre a roncsra sem lett volna biztosítva a székelyeknek. Persze igy nem vettek át semmit és ötévi tülekedésnek semmi eredménye. Balogh Arthurnak az a végső konklúziója, hogy mindaddig, amig a kisebbségvédelmet politikai szempontok szerint kezelik, igazi védelemről szó sem lehet és Európa negyvenmillió embere kevés bé van védve, mint az exotikus népek, akik mandátum-területeket képeznek a nagyhatalmak kormányzása alatt. Meggyőződésünk, hogy ennek a kitűnő kritikának „bomba“ sikere és átütő hatása lesz. A kisebbség védelme érdek újjáéledésének idején önbirálatra készteti a Népszövetséget és hozzájárul a kisebbségvédelmi eljárás igazi fölépítéséhez. Fáraó szelleme kisért egy skóciai főúri kastélyban izgalmak és rejtélyek sorozata az Egyiptomból a kastélyba vitt fáraó-csontok körül LONDON, szeptember hó. Emlékezetes az a legendáikor, amdy az egyiptomi királysírok felltáróínak személye körül keletkezető. A legenda szerint mindazokat, akik megzavarják a fáraók évezredes álmát, valami szerencsétlenség éri. Miután több hires egyiptológust, akik a királysírok feltárása körül tevékenykedtek, tényleg ért néhány kellemetlenség, egyesek meg is haltak közben, mindezt ezzel a legendával hozzák öszfüggésbe és sokaik fantáziáját állandóan izgatja az a végzet, amely állítólag a megzavart királysírokból indult ki. Lord Carnarvon, aki tudvalevőleg felfedezte Tu tankámen sírját, titokzatos betegség kö- | vetkeztében balt meg és annakidején a lord j halála titán újból fellángolt az a fanatikus hit, hogy őt is a fáraó bosszúálló szelleme ölte meg... A fáraó csontjait Angliába viszik... Mosit azután Angliában olyan eset került nyilvánosságra, amely újból gyarapítani fogja az egyiptomi 'királysírokkal kapcsolatos íegendaköno. Lord Seton és felesége ugyanis néhány hónappal ezelőtt Egyiptomban utazgattak. Szenvedélyesen gyűjtik a régiségeket és amikor & gazdag skót arisztokrata-pár Gizeh mosit feltárt királysírjait meglátogatta, Lady Seton megszerezte egy fáraó csontvázának maradványait. A csontokat gondosan becsomagolták és magukkal vitték Duddington- ban levő birtokukra, amely Edinburg közelében fekszik. Rejtélyes események a kastélyban Röviddel ezután azonban különös jelenségek követték egymást a házaspárral kapcsolatban. Tizenöt nappal a fáraó csontjainak elhelyezése után. a kastélyban 'titokzatos tűz keletkezett, amelynek soha nem tudták meg- állapiani az okát. A tűz nem Okozott ugyan nagy kánt a kastélyban, azonban a birtok istállói és kocsiszínjei nagyrészben leégtek. Ezután kevéssel váratlanul megbetegedett Lord Seton unokaöccse. Számos orvos jelent meg a betegágynál, azonban nem tudták megállapítani, milyen betegségről van szó. Valakinek az az ötlete támadt, hogy a fiatalembert küldjék tengeri útra. Alighogy a beteg elhagyta Duddingtont, nyomban meggyógyult. Alig múlt el az az aggodalom, ami a Lord unokaöccsének betegsége körül keletkezett, már is újabb meglepetés ejtette gondolkodóba a Lordot és feleségét. Az egyik szobalány felmondotta állását azzal az indokolással, hogy nem marad olyan kastélyban, ahol éjszaka 'titokzatos lépéseket lehet hallani, amelyekkd’ kapcsolatban sohasem lehet megállapítani, hogy járt-e valaki a kastélyban. Azonkivü.l a szobaileány d’őadta, hogy egy rejtélyes hang több éjszakán át ismeretlen nyelven fájdalmas panaszokat adott elő... Kéo nappal később jelentkezett a kastély kertésze, atka előadta, hogy a kastély bezárt ajtaján át egy fehér jelenség jár iki és be. A kísérteties jelenség körüljárja a kaslély előtti virágágyat, majd újból nyomtalanul eltűnik a bezárt ajtó mögött. Az ez: követő napon egy lakáj, amikor megjelent az ebédlőteremben, a hatalmas vitrinben őrzött finom üvegtárgyakat teljesen összetört állapotban találta A vitrint kulcscsal szokták bezárni és -a kulcs, ifétve a zár ezúttal is teljesen érintetlen volt. Ez az eset annyira megdöbbentette a lordot, hogy a rendőrséghez fordult. A nyomozás azonban a legkisebb nyomot sem találta és az üvegtárgyak összetörése továbbra is rejtély maradt. A környéken ezek a hirek egyre jobban elterjedtek és mindenki az ősá kastély fantomjairól beszélt. A következő héten a lord és a Lady vendégeket hivott a kastélyba. A reggelinél a vendégeknek csaik egyrésze je'ent meg, a többség azonnal elhagyta a kastélyt. Az egyik férfívendég, kinek volt bátorsága, hogy továbbra ís a kastélyban maradjon, a következőket mondotta: — Az éjszaka egy hang szólalt meg abban a szobában, ahol aludtak. A fantom iközöite velem, hogy mindaddig folytatni fogja bosz- szuhadjáratát, amig azokat a csontokat, amelyek az ő testéből valók, vissza nem viszik Egyiptomba és újból el nem helyezik azon a helyen, ahonnan e hozták. A fáraó csontjainak uj tulajdonosa meghal. A dolognak hire terjedt és a lord számos levelet kapott, amelyben arra kérték, hogy adja el a relikviákat, mert a vevők nagy vonzóerőt áttolk a relikviákban és arra gondoltak, hoigy ahol elhelyezik a csontokat, oda özönleni fognak a vendégeik és erre a vonzóerőre hotelt lehet alapi tani. A lord azonban nem vo’t hajlandó ilyenmódon megválni a fáraó csontjaitól, ezért elhatározta, hogy átengedi a csontokat egy orvosbarátjának, aki már többször kérte. Ez meg is történt. Az orvos, amikor átvette a csontokat, gondosan becsomagolta és el alkart távozni a kastélyból. A lépcsőn azonban elesett és súlyosan megsérült, amibe bele is hallt. Ezek után a lord elhatározta, hogy nem száll szembe tovább a végzettel és visszajuttatja a fáraó csontjait a gizehi tirba. A közeli falu népe is követelni kezdte, hogy szabadítsák meg a környéket a kísérteties csontoktó . Lady Seton ezért az elmúlt hét végén hajóra szállt és útnak indult Egyiptomba, hogy visz- szavigye az évezredes emutokat és újból elhelyezze a gizehi kirá'ysirban, ahonnan meggondolatlan kezek kiemelték...
