Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-16 / 213. szám
taxa poştală plătită IN NUMERAR No. 141.163/1929 #IRA 3 LEi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. szám. — Telefonszám: 11—09. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkkdóhivatal és könyvosztály: P. Unir-i 9, Telefon: 11—99. MAGYAR. POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 840 lej, — Magyarországra: negyedévre pengő. A többi külföldi államokba cs2Ík a 210, félévre 420, évente 10 félévre 20, évente 40 portókülönbözettel több. JL/VIII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM. CSÜTÖRTÖK CLUJ-KOLOZSVÁR 1937 SZEPTEMBER 16. Roosevelt szava Bizonyára néhány ember megrökönyödik, aki az általános lemondás és beletörődés ko- rábain is, legalább bálvány reménységgel Dézdegéli a világ borús lá'köréí,. ha Roosevelti Deljamo Franklin köztársasági elnök borúlátó nyilatkozatát olvassa: „Semmi biztatót nem látni Európában és a világ többi részében“. A roiagy akarások és nagy bizakodások embere mondJta ezeket a fénytelen szavakat. Az örök mosoly hordozója, ki semmiféle kudarctól és semmiféle gátlástól visz- sza nem riad, az újrakezdés embere, a talpraesett ötletek és terved megszivlelője és végrehajtója. Az agytruszt feje. És mondta egy hosszú megbeszélés során, amelyet Normann Davissel folytatott, bizonyára átfogó közgazdasági tervekről, hiszen ez gyakorlati tekintély és az elnök agyában hosszú idő óta uj világértekezlet terve kóvályog, amelynek ügyében a válság leküzdéséire nemrég Van Zeeland belga miniszterelnök is járt Washingtonban Anglia és Franciaország föl- kérésére és állítólag szintén borúlátó következtetésekre jutoü't a Népszövetséghez intézett beadványában. Egy pillanatig kételkedtünk a Roosevelti nyilatkozat: hitelességében, Az erős és dierült ember aligha nyugszik meg a legkedvezőtlenebb megállapítás esetén sem a lehetetlenben, hanem annál makacsabbul megfeszített erővel törekszik a helyzet megfordítására. De hittük abban a pillanatban, amikor olvastuk 3 nyilatkozat folytvasát: „De mem akarok jósolni“ és amikor egy vezető amerikai lap széljegyzetét olvastuk e nyilatkozatról, mely szerint az elnöki szavak hátterében egy uj béfcefeShávás terve lappang. így már igen. A szavak valóban Roosevelt szaval lehetnek. Rámutatnak a borzasztó nehézségre, de nem a gazdájuk megtántorodására. A mögöttük feltételezhető szándék a® elnökhöz méltó, az elnöktől remélt és az elnöktől várható dolog, A helyzet valóban nem biztató, de hamarosan biztatóvá kell átváltoztatni. Ez az államférfin kötelessége, mert ez a feladata Természetesen számolni kell vele, ha néhány ember megrökönyödik Roosevelt nyilatkozatának első mondatán, hogy még több embere mosolyogni fog kétkedőén, ha olvassa: mily derülátó köveikeztetésre lyukadnak az ujságmjagyarázatok és remélni merik, mialatt a világ egyik sarkában a spanyol bölcseleti háború, másik sarkában a kínai— japán imperiaiisztikus tűzvész lángol és a Földközi--tenger vizeit újkori kalózkodás hajói szántják, hogy a nem biztatót pusztán csak egy ember bujtogatása és világórteikez- letre szóló meghívása gyökeresen megváltoztathat ja, Elemi erők és ős ösztönök kezdik hatalmukba ejteni isméit az emberiség vezető rétegeit: a háború és zsákmányolás, az élet és vagyon elvételének ördögei. Már pedig e vezető rétegek szándékainak megnyer, hetők szent jelszavak haji ogat ásóval a tömegek ... Hol vtau ilyenkor az egyéni erő és a bölcs terv, amely miegakadályozza valamennyiünk véres válságát? Ez a gúny bizonyára jogosult. És mégis hiszünk e nehéz pillanatok során aiz emberiség szerencséjében Hisszük, hogy egyelőre még a tüzvész- bea lángoló világsarkok sem akadályozhatják meg a jobb lehélőségék létrehozását és most talán megint a nagy egyéniség és hős időszaka van, amikor egy bölcs kiáltvány bölcs terve érdekében legalább egyelőre hatást gyakorolhat, Hátha igaz, hogy a mai polgárháború és két ország harca már csak a nagybábora utolsó rámgal'ózásai, szakadatlan előrehaladás demokratikus és szabadelvű irányzatát felforgatással, sőt bukással fenyegellő rendszerek csak ama ideiglenes reakció képlete}, melyek minden- nagy háború nyomában járnak, pár évtizeden át, amíg a humiauizimus ás értelmiség forradalma újból össze nem ötvözi a megszakított fejlődés láncolatát. Bizonyára igaz, hogy pillanatnyilag „semmi biztató Európában és a világ többi részében'4, mert ölnek, gyújtogatnak, lázi tárák és lázongaunk az emberek, mert mint a Nép- szövetség ülésszakát megnyitó beszéd helyesen mondja, ma yisszafejlődnek az erkölcsi Az angolokkal és franciákkal csak IE|:íy ffe 3 |@Í©M £ jllEtf bapsndo csatlakozni Olaszország a ngonl holOrozatohhoz Anglia és Franciaország maguknak tartották fönn az egész Földközi-tenger ellenőrzését. — A spanyol partok is kizárólagos angol-francia ellenőrzés alá esnek. — Cáfolják azt a hirt, hogy angol hadihajó olasz tengeralattjárót fogott volna el ifjabb bizottságot íküi.«fenek ki Palesztina fö.osztásának lanuimányozására A nyomi egyezményt tegnap aláírták. Az aláírás után Eden a genfi rádióközpontban beszédet mondott, magyarázva az egyezmény jelentőségét. Elmondta, hogy Anglia és Franciaország diplomáciai megbízottaik révén a tanácskozás minden részletéről tájékoztatták Olaszországot és Németországot. „Azt hisszük — fejezte be szavait Eden — hogy most mér véget vetünk a földközitengeri kalózkodásnak. A jövőben érdeme szerint fogunk megbüntetni minden buvárhajót, melyet kalózkodáson rajtaérü\nk.“ Az olasz kormány szintén tegnap délután válaszolt Anglia és Franciaország felhívására, hogy csatlakozzék a Nyonban elhatározott rendszabályokhoz. Ezek a rendszabályok tudvalevőleg a Földközi-tenger egész ellenőrzését az angol és francia tengeri haderőre bízzák, az értekezleten résztvevő többi parti államok csak segítő szerepet játszanak ebben és saját parti körleteikben végzik az ellenőrzést. Olaszországot a nyoni határozat szintén kizárja a földközitengeri ellenőrzésből, csak az Adriai- és Tyrrheni-tengerek ellenőrzését ajánlja föl neki. Az újabb helyzet tehát az volna, hogy az angol és francia hadihajók kizárólag hajtanák végre ezután a Fő dközi tenger egész nyílt részének ellenőrzését, beleértve a spanyol partok ellenőrzését is, ami ellen Olaszország és Németország eddig állandóan tiltakoztak. Az olasz válasz, melyet Ciano külügyminiszter tegnap este adott át Ingram angn1 és Blondei francia ügyvivőknek, tiltakozik is ez ellen a helyzet eben, de amint az egyelőre még bizonytalanul hangzó római táviratok mulatják, nem zárja ki teljesen az olasz csatlakozás lehetőségét. Rómában tegnap este elterjedt hírek szerin* Olaszország válaszát a németekkel való előzetes megbeszélés után adta meg. Olaszország számán — mondja a válasz — elfogadhatatlan helyzetet teremtene, ha csak a Tyrrheni- és a: Adriai tengeren volna joga az ellenőrzés gyakorlására, míg az egész Földközi-tenger Au glia és Franciaország ellenőrzése alá esnék. Olaszország létérdekei indokolttá teszik, hogy az ellenőrzésben teljesen egyenlő föltételek mellett vegyen részt Angliával és Franciaországgal. Az egyezményhez tehát csak ebben az esetbein hajlandó csatlakozni. Most már az a kérdés, hogy a nyoni megegyezést London és Páris hajlandók e ilyen értelemben módosítani Eddigi jelek inkább arra mutatnak, hogy nem. A nyoni értekezleten angolok és franciák minden részletében előre kidolgozott tervvel jelentek meg s a többi résztvevő állam csak statisztált a végsőkig elszántnak látszó francia és angol elhatározáshoz. Viszont különösen angol részről továbbra is láthatóan súlyt helyeznek arra, hogy nyitva tartsák a Rómával való megegyezés útját. Az angol és francia diiplomáicáncek tehát választani kell a közt, hogy kihasználja-e a nehéz helyzetet, melybe Olaszországot sikerült belemanövrirozni, vagy arra használja föl az adottságokat, hogy a maga részére előnyös lépést tegyen az olaszokhoz való közeledés irányában. Az első lehetőség veszedelmes összeütközések felé nyitja meg az utat. A második, amint egy nagy párisi lap írja, bevezethetné az angol—olasz és a francia—olasz közeledés érdekében lefolytatandó tárgyalásokat és még mindig lehetővé tenné, hogy a népszövetségi ülésszakon megállapítsák az abesszin birodalom megszűnésének tényét, amire a mai helyzet mellett semmi valószínűség nem mutatkozik. A földközitengeri kérdést különben a nyoni tanácskozás nem merítette ki. Az értekezlet elnöke, Delbos kidgyminíszter beszédében, melynek hangja tudatosan mérsékelt volt. a következő kitételt használta: , Anélkül, hogy szem elől tévesztenénk a támadás többi alakjait, amelyekkel Genfben akarunk foglalkozni, Nyonban először a leg súlyosabb ügyet igyekeztünk megoldani.“ Geneben tehát szó fog kerülni a repülőgéptámadásokra és a kereskedelmi hajózásnak többi akadályaira is. Nem érdekesség nélküli Litvinov- nak a megegyezés aláírásával kapcsolatos kijelentése is, melyben kétségtelenül angol és fremeţ-a kívánságra hangoztatta, hogy az első napokban tett ellenvetései elvesztették erejüket és hogy abban a pillanatban, mikor Anglia és Franciaország elhatározták, hogy ők maguk biztosítják a Földközi-tengeren az ellenőrzést, Szovjet Oroszország önként mondott le ezlrányu igényeiről. Tegnap különben egy szenzációs hir járta be a világsajtót. Egyik jugoszláv kormánylap, a „Politika“, azt jelentette, hogy a „Malaiu angol torpe- dóromboló az Egei-tengeren abban a pillanatban fogott el egy olasz buvárhajót, mikor ez egy szovjetorosz petróleumszállitó gőzöst torpedózott meg. A hir közzététele után az angol admiralitás azonnal tudatta, hogy ilyen jelentést nem kapott s egy athéni távirat szintén arról értesít, hogy Görögországban sem tudnak az olasz torpedóromboló állítólagos elfogásáról. A népszövetségi tanácsülésen tegnap szóbakerült a Palesztina mandátumbi- zottság jelentése is. Anglia álláspontját Eden külügyminiszter fejtette ki, még pedig meglepő módon annak hangoztatásával, hogy a londoni kormány nem foglalt még határozottan állást Palesztina felosztása mellett. Ebben a kérdésben újabb vizsgálóbizottságot akar kiküldeni Palesztinába és jelenleg csupán arra kér felhatalmazást a tanácstól, hogy a kérdést a felosztási tervezet irányában tanulmányozza. Az angol álláspont ingadozását a folyton erösbödö arab ellenállással és az iraki eseményekkel magyarázzák, ahol újra angolbarát kormányzat jutott hatalomra’, mely azonban a palesztinai kérdésben mereven szembe- [ száll a felosztás tervével. Ispán nem tör liegen fteaiathoiüf TOKIÓ, szeptember 15. Jiapáu hivatalos körökben a legteljesebb hallgatási őrzik meg Kiaián-aík a Népszövetséghez intézett panaszával kapcsolatban. A Domej ügynökség szerint azonban a tokiói kormány tagjai ha- tározoftan ellene vannak minden idegen beavatkozásnak. GENF, szeptember 15. A népszövetségi közgyűlés harmadik ülése tegnap délelőtt 10 óra 45 perekor nyilt meg Aga Khan indiai kiküldött elnöklete alatt. Az ülést teljesen lefoglalta Edwards chilei kii-küldötii felszólalás», aki miután részletesen foglalkozott a nemzetközi helyzettel s isimerte tie a Népszövetség céljait, kifejtette országa álláspontját a népszövetségi alapokmány reformjával kapcsolatban, külön ősképen hangsúlyozva a genfi intézmény egyetemességének kérdését. Edwards beszéde után az ülést felfüggesztették és mára halasztották. A tanács tegnapi nyilvános ülésének legnagyobb részét lekötötték a mandátumok kérdései s a mandátumbizottság Anton csen külügyminiszter -által benyújtott jelentésének villája. A jelentés elfogadta a zsidó bevándorlással kapcsolatos megs zorit ásóikat, melyeket az angol kormány augusztus 1-től kezdődőkig nyolc hónapra 8000 emberben szab meg, megállapítja azonban,, hogy ez csak kivételes és ideiglenes rendszabály. Edén külügyminiszter felszólalásában kifejtenie, hogy az angol kormány hajlandó Palesztin^ feloszlatására, errevonatkozólag azonban még nincsen végleges terv. Palesztinába újabb vizsgálóbizotlság fog menni, mely javaslatokat tesz majd a tanács előtt. Delbos külügyminiszter nem tett ellen-vetést Beck külügyminiszter ismertette Lengyelország különös érdekeit ebben a kérdésben s kérte, hogy Palesztinában mennél több zsidó számára csináljanak helyet, szabályok a nemzetek viszonyában s az Írott szerződések ereje megsemmisülvén, a nemzetközi élei alapelveit büntetlenül megsérthetik s ezért a lelkek tele vannak a háborús veszélyekkel. De a tömegek ma még aligha nyerhetők meg az általános háborúnak s csak ott gyulladnak meg, ahol a betegség láza mérés tombolt. Különben az emberiség fölött rendelkező kiváltságos rétegek ma elérhetik céljukat, a politikai vezetést és a pénzszerzést a népeknek háborútól való félelmérek a kiaknázásával, a felfcgyverke- ®és alakjában. Bőséges kéjelgés állapotában a kielégülés véres perverzitásaira neon szu- rútnak egyelőre,
